VARGA MIHÁLY
VARGA MIHÁLY
VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az átmenet kezdetén, húsz évvel ezelőtt, 1989-90-ben a magyar lakosság rendkívül egyszerű célokat tűzött ki maga elé. Ha a gazdaságpolitikai részét nézzük - nem a szabadság, függetlenség és más nagy célokat -, akkor azt fogalmazták meg az emberek, hogy jobban szeretnének élni, úgy szeretnének élni, mint ahogy tőlünk nyugatabbra a szerencsésebb országok, Németország, Ausztria vagy mások. A gazdaságpolitika nyelvére lefordítva ezt úgy fogalmaztuk meg, hogy felzárkózási pályára szeretnénk tenni az országot, és szeretnénk, ha az ország utolérné azokat a szerencsésebb országokat, ahol nem kellett negyven év tervutasításos, szovjet típusú gazdaságát átélni, megélni.
Nos, ez a felzárkózás, most már nyugodtan mondhatjuk, kudarcba fulladt 2009-2010 korszakára, hiszen ha megnézzük, a magyar gazdaság ma szinte ugyanazokkal a problémákkal küzd, mint 1989-90-ben, alacsony tőke a vállalkozásainknál, magas munkanélküliség, regionális és strukturális munkanélküliség az ország sok területén, és a különbség sajnos nem csökkent, hanem tartós maradt a '89-90-es, húsz évvel ezelőtti állapothoz képest.
Voltak persze ebben különböző korszakok, voltak, amikor a felzárkózás egy sikeresebb pályán volt, és volt, amikor inkább a leszakadás, a lemaradás volt a jellemző. Az utóbbi nyolc évet ennek a korszaknak az időszakaként könyvelhetjük el. Az államadósság mértéke ugyanannyi, mint 1991-ben, a munkanélküliség mértéke szintén a KGST összeomlását követő időszakhoz hasonlít, tehát az ország ebből a szempontból a gazdasági pályát, a gazdasági felzárkózás pályáját nem tudta teljesíteni.
A kérdés A nemzeti együttműködés programja számára az, hogy az ország, a gazdaságpolitika vajon ki tud-e törni abból az ördögi körből, ahol húsz éve van, abból a körből, amely szeretné az országot felzárkóztatni, tudja, hogy tőkére van ehhez szüksége, ugyanakkor szeretné az ország államháztartását, költségvetését, az ország gazdasági pályáját egy egyensúlyi felzárkózó pályán tartani.
Nos, azt kell mondanom, hogy húsz év után arra kell hogy most vállalkozzunk, hogy ebből az ördögi körből kitörjünk, hiszen ez a pálya nem vitt bennünket sehová, a munkanélküliség, a szegénység, a lemaradás, a leszakadás, az ország éltanulóból sereghajtóvá válása van 2010 adatai között.
Mi volt az uralkodó eszme? Az uralkodó eszme rendkívül egyszerű volt: az állam vonuljon ki mindenhol, az állam rossz gazda, minél kisebb államra van szükség, majd a piac a kereslet-kínálat törvényei szerint átvesz mindent, és rendezi azokat a gazdasági problémáinkat, amelyeket az állam úgymond nem tud megoldani. A monetáris politika is erre a célra törekedett, a magas kamatpálya, a magas kamatszint azt volt hivatott szolgálni, hogy az ország eladósodottságát fékezze a beáramló tőkével, másrészt pedig az ideérkező tőke számára kívánatossá tegye az országot. A pénzügypolitika szintén erre törekedett, a privatizáció ennek volt egy obligát, jelentős példája, amikor '94-98 között, majd aztán 2003-tól újra erősebb szinten az állami vagyon teljes és tartós kiárusítása történt meg.
Nos, látjuk, hogy hova jutottunk, és látjuk, hogy ez a pálya nem vezet sehová. Hiszen ha csak a fiskális politikát, a pénzügypolitikát nézem meg, mi is történt az elmúlt években? Magas volt az államadósság és az államháztartási hiány mértéke, ezért emelték az adókat 2003-ben, 2004-ben, majd drasztikus, brutális szinten 2006-ban. A magas adók mellett elkezdték csökkenteni a kiadásokat - oktatás, egészségügy, láttuk ennek a fejezeteit -, és mindezek hatására nemhogy csökkent volna az államháztartás hiánya, hanem egy tartós, strukturális hiánypályára került az ország, főleg 2006-ot követően. A magas államháztartási hiány pedig újra csak azt indokolta, hogy megint csökkentsünk a kiadások mértékén, megint emeljünk az adók szintjén, és megint építsük le azokat az intézményeinket az oktatásban, az egészségügyben, amit egész egyszerűen most már nem tudunk hova leépíteni, mert nincs hova leépíteni.
Nos, ezen kell a következő kormány gazdaságpolitikájának sürgősen változtatnia. Ha az ország nem tör ki ebből a körből, akkor ez az ország nemhogy felzárkózási pályára nem kerül, hanem egy olyan tartós leszakadási pályára fog kerülni, amelyből a következő 15-20 évben sem tud egész egyszerűen kitörni, kimászni.
Mit mond A nemzeti együttműködés programja? Állítsuk a talpára a magyar gazdaságot, és jelöljük meg azokat a hangsúlyos célokat, irányokat, amelyekkel ebből az ördögi körből ki tudunk törni. Ennek a legfontosabb eleme, a legfontosabb iránya és célja a munkaközpontú gazdaság megteremtése. A munka váljék értékké, nemcsak gazdasági, hanem társadalmi értékké is, az emberek értsék meg és fogadják el, hogy értéket munkán keresztül tudunk teremteni, és a munka lehet annak a szegénységnek, mélyszegénységnek is a kitörési pontja, amely az ország több területét ma jellemzi. Ez lehet a következő kormány célja, 1 millió munkahely megteremtése tíz év alatt annak érdekében, hogy az ország egy egyensúlyi és tartósan növekedési pályára álljon.
Mit kínál ennek érdekében a következő kormány programja? Megteremteni a foglalkoztatás esélyeit, leépíteni a bürokráciát, nem arra törekedni, mint az elmúlt években, hogy az életet igazítsuk a gazdasági szabályokhoz, hanem fordítva, a gazdasági szabályokat kell ahhoz igazítani, hogy Magyarországon könnyebb legyen munkát vállalni, az adórendszer ne büntesse a munkát vállaló embert, és lehetőség szerint értékként ismerje el azt, aki becsülettel, tisztességgel dolgozni akar ebben az országban. A bürokrácia leépítése, a közbeszerzési szabályok megváltoztatása, a foglalkoztatás szabályainak a könnyítése, a korrupció radikális és azonnali visszaszorítása - ezek azok a céljaink, amelyeket szeretnénk megvalósítani ebben a programban.
Persze most kérdezhetik, hogy ha az előző kormánynak nem sikerült a 400 ezer új munkahelyet megteremteni, amit az elmúlt négy évre ígért, akkor vajon mi lesz annak a garanciája, hogy 1 millió új munkahelyet meg tudunk teremteni.
Tisztelt Képviselőtársaim! A hozzánk hasonló méretű országok - Belgium, Hollandia, Portugália, Csehország - mind olyan országok, ahol a foglalkoztatottak száma 4 millió fő fölött van. Csehországban 4 millió 850 ezer embernek van munkája. Magyarországon ez a szám 3 millió 750 ezer. Ha azt gondoljuk, hogy butábbak és rosszabbak vagyunk, mint a csehek, akkor valóban nincs mit tenni, akkor valóban várnunk kell valami csodára, hogy ez az ország felzárkózási pályára, egyensúlyi pályára kerüljön.
De ha azt gondoljuk, hogy képesek vagyunk megteremteni annak a lehetőségét, hogy ez a gazdaság megváltozzon, és a gazdaságpolitika szekere új irányokba forduljon, akkor arra kérem önöket, hogy támogassák A nemzeti együttműködés programját. Lesz lehetőségünk arra, hogy ez a program megvalósuljon, és az emberek számára azt a reményt tudjuk kínálni, hogy a munkán, a társadalmi értékteremtésen keresztül lesz esélye a felzárkózásra a személyes életében és az ország, a közösség életében is.
Köszönöm, elnök úr. (Taps a Fidesz, a KDNP, az LMP és a Jobbik padsoraiból.)
