DR. HILLER ISTVÁN
DR. HILLER ISTVÁN
DR. HILLER ISTVÁN (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Kijelölt Miniszterelnök-jelölt Úr! Egy programról, egy programhoz való viszonyról kétféleképpen lehet gondolkodni. Az egyik, amikor az olvasó, a szemlélő a saját elképzeléseit, a saját vágyait, a saját gondolatait tekinti kiindulópontnak, és ehhez képest méri, hogy van-e benne hiány, vagy éppenséggel lefedi-e a gondolatait.
Szerintem egy kormányprogram vitájában ez nem jó megközelítés. Választási programokat össze lehet így mérni választás előtt. Önök arra kaptak felhatalmazást, hogy kormányprogramot nyújtsanak be. A kormányprogram tehát nyilvánvalóan ennek a vitának viszonyítási pontja. Nem az a kérdés számomra, hogy én mit szeretnék beletenni, mert nekünk is megvolt a módunk kétszer egymás után kormányprogramot írni, következésképpen erről beszélni most 2010-ben, az önök kormányprogramjának vitájában fölösleges.
Helyesebb, bár nehezebb megközelítési mód, ha megpróbáljuk, megpróbálom a jegyző, a készítő, a program összeállítóinak gondolkodásmódját átlátni, megpróbálom belehelyezni magamat abba, hogy hogyan állították össze, miért ezek tartoznak a program részei közé, hogyan gondolják, hogy ez nem nyolcvanötször egy oldal, hanem egy koherens egész, egyszer nyolcvanöt oldal. Ez egy nehezebb feladat. Azt gondolom ugyanakkor, hogy érdemes ezt nem darabokra szedve nézni - a felszólalásoknak nyilván ez is témája lehet -, hanem koncepcionálisan is értékelni.
Úgy gondolom, hogy ez a kormányprogram nem ciklusberendezkedésű gondolkodást tükröz. Ez a kormányprogram az én felfogásom szerint, amennyire én ezt átlátom, egy kurzusberendezkedés első állomása. Úgy gondolom, hogy ez azért nem teljes, mert egyébként ez egy első fejezet. Úgy gondolom, hogy nem egy ciklusra szól, hanem egy sorozat részének szánják, azok közül ez az első fejezet.
Ha én ezt jól értem, tehát ha nem ciklusberendezkedésű gondolkodásmódot takar - ciklusnak nevezem egy politikai választási ciklus időtartamát, amire egyébként jelen pillanatban önök felhatalmazást kaptak, kapnak, hogy tudniillik a következő választásokig vezessék ezt az országot -, hanem egy másfajta gondolkodásmódot, tudniillik több ciklus - nevezzük ezt kurzusnak, kurzus-gondolkodásmódnak - egy részét; ha ez így van, akkor azt gondolom, hogy nincsen közöttünk félreértés, értem, amit gondolnak, de nem értek vele egyet.
Nem félreértésről van tehát szó, nem arról, hogy elbeszélünk egymás mellett, hanem az az önök állítása, ami az egész kormányprogramban koncepcionálisan tükröződik, azt én nem vallom. Úgy gondolom, hogy ez egy polgári demokráciában, egy többpárti parlamentáris demokráciában nem helyes megközelítés, hiszen a felhatalmazást minden párt, minden esetleges koalíció egy ciklusra, adott esetben Magyarországon négy évre kapja.
Ebből adódik aztán, hogy vannak kiemelt ügyek, a már sokat emlegetett öt kiemelt ügy, és vannak aztán olyanok, amelyek nem kiemelt ügyek, de itt egyre több szó esik róluk. Olvasom, hallom, látom, amit oktatásügyről, kultúráról mondanak, de, tisztelt képviselő asszonyok, képviselő urak a kormánypárti padsorokban, ez a kormányprogram koncepcionálisan ezt semmilyen módon nem tükrözi. Az oktatás ügyéről ebből a kormányprogramból koncepcionálisan nem olvasható ki semmi, azért, mert koncepcionálisan nincs is benne az oktatásügy összefüggéseiről semmi. Nagyon fontos kérdések, felvetések vannak a szakképzés és foglalkoztatáspolitika kérdéséről, az oktatásügy egy meghatározóan fontos részletéről, az oktatásügy egészéről azonban semmi, mondatok vannak arról, hogy hogyan képzelik a közoktatás egy részét, egy-egy mondat arról, hogyan gondolkodnak pedagógusokról. Az a kultúrafelfogás, amiről az előbb hallottunk, egyáltalán nem tükröződik ebben a programban, és jelen pillanatban ennek a programnak a vitájáról van szó.
Ebben a programban nem került leírásra az a kifejezés, hogy Nemzeti Kulturális Alap, a magyar kultúra legjelentősebb állami finanszírozója. Ebben a programban nem került leírásra az a kifejezés, az a tulajdonnév, hogy Magyar Tudományos Akadémia, amely mégiscsak a magyar tudományosság legjelentősebb intézménye. Nem gondolom, hogy az eziránt való tiszteletben különbözünk egymástól. Ezt én ugyanakkor nem hiánynak tekintem, mert még egyszer mondom: úgy gondolom, hogy a koncepcióban van közöttünk különbség, kiemelt ügyként ezt önök nem tekintik, amit kiemelt ügynek tekintenek, azt kifejtik koncepcionálisan, viszonylag részletesen, amit pedig nem tekintenek kiemelt ügynek, azt elszórva mondatokban, de koncepcionálisan biztos, hogy nem.
A közoktatás dolgában koncepcionális kérdés, hogy az a durván másfél évtizede működő rendszer, amely mégiscsak alapvetően Magyarországon egy önkormányzati fenntartású közoktatást jelent, az így fenntartható-e vagy nem. Az állam nagyobb szerepvállalását, az állami fenntartású iskolákat meg kívánják valósítani vagy nem? Ez alapvető kérdés, az egészet befolyásolja. Erről egy mondatot nem olvasunk, nincs erről véleményük.
A felsőoktatásban másfél évtized mennyiségi változását követően 2006 óta egy minőségi törekvés érvényesül. Az önök kormányprogramjában van szó szakképzés és felsőoktatás viszonyáról, tudniillik hogy az adott generáció hány százaléka van felsőoktatásban, durván 45 százaléka, és mennyi szakképzésben, és azt állapítják meg - ez egyébként a szakképzés fejezetben szerepel -, hogy ezt az arányt módosítani kell, tudniillik hogy a szakképzésbe több fiatal, a generáció nagyobb hányada jusson. Erről lehet beszélni, ez egy jogos, megfontolt felvetés, a felsőoktatásra azonban semmit nem mondanak.
Tehát ha ez azt jelenti, hogy az arányokon módosítani kívánnak, nyilván, ha a generációs arányokat figyelembe vesszük, akkor csökkenteni kívánják a felsőoktatásban lévő generációs arányt. Következésképpen erről - mint felsőoktatás - érdemes lenne beszélni, de értem, hogy nem beszélnek, hiszen azt mondják, hogy az nem kiemelt ügy, koncepcionálisan tehát nem fejtik ki.
Azt gondolom, hogy ez tévedés. Néhány órával ezelőtt Szájer képviselő úr, európai parlamenti képviselő különböző európai országok programjairól szólt, különböző kormányzatokat nevezett meg, Angela Merkeltől Nicolas Sarkozyig. Tisztelettel kérem, egyetlenegy európai uniós kormányt mondjanak, amely még regnál, vagy éppenséggel amelyik most beköszön, legyen az a brit, amelyik az oktatás, tudás ügyét nem emeli kiemelt szintre, egyetlenegyet, Berlusconitól kezdődően, még egyszer mondom, Angela Merkelig, a szomszéd Ausztriától a távolabb eső, nem éppen kedvező körülmények között lévő Spanyolországig. Ilyen nincs!
Ezért azt gondolom, hogy koncepcionálisan ez tévedés. Kérem, hogy ezt javítsák, biztos vagyok benne, hogy akkor, amikor egy ország jövőjéről kormányprogram szinten gondolkodunk, az a terület, amiről többet beszélnek itt, mint amennyi összesen gondolati szinten a kormányprogramban van, kiemelt.
Azt pedig végezetül megismétlem, hogy én azt, hogy egy kormányprogram nem egy ciklusra, hanem egy kurzusra kíván berendezkedést nyújtani, demokrataként és egy többpárti demokrácia híveként elutasítom, szerintem ez nem jó irány.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)
