GYÖNGYÖSI MÁRTON
GYÖNGYÖSI MÁRTON
GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A kormányprogram második napja tartó vitájában képviselőtársaim nagyon sokféle szemszögből elemezték már a kormánypártok által beterjesztett javaslatot. Én a magam részéről a program külpolitikai vonatkozásaira szeretnék röviden kitérni.
A kormányprogram preambulumaként is értelmezhető nemzeti együttműködés nyilatkozata első mondatában úgy fogalmaz, idézem: “Az átmenet két zavaros évtizede után Magyarország visszaszerezte az önrendelkezés jogát és képességét.” Ezzel közvetve a nyilatkozat is elismeri, hogy mostanáig Magyarországon nem volt vagy nem volt teljes az önrendelkezés.
A kérdés már csak az, hogy a jelenlegi kormánypártoknak volt-e részük abban, hogy az átmenet két évtizede igencsak zavarosra sikeredett. Van-e felelősségük abban, hogy a nemzet erőfeszítései rendre - és itt újra idézet következik -: “Politikai paktumokba, szabadság helyett kiszolgáltatottságba, önállóság helyett eladósodásba, felemelkedés helyett szegénységbe, remény, bizakodás és testvériség helyett mély lelki, politikai és gazdasági válságba torkollottak.”
Hitelesnek és őszintének tekinthető-e ez a nyilatkozat egy olyan párttól, amelyik a kezdetektől nemcsak a rendszerváltás rendszerének kialakításában, de annak zavaros működtetésében és fenntartásában is részt vállalt? Hitelesnek és őszintének tekinthető-e az a kormány, amely a nagybetűs, forradalminak titulált fordulat kivitelezését ugyanazokra az emberekre bízza, akik a zavaros évtizedek haszonélvezői, irányítói voltak?
Maradjunk a külpolitikánál, és konkretizáljuk a problémát: elvárható-e Martonyi Jánostól a nemzetérdekű külpolitika képviselete? Attól a Martonyitól, aki 1988-ban lépett be az MSZMP-be, majd a globális pénzügyi háttérhatalom egyik nagyhatalmú intézménye, a Baker & McKenzie helyi rezidenseként tevékenykedett, és a titkos Bilderberg-csoport ülésein vett részt.
Tisztelt Képviselőtársaim! A külpolitika volt az elmúlt két zavaros évtized talán egyetlen olyan területe, amelyben az egymást váltó jobb- és baloldali kormányok tökéletesen egyetértettek. Ezt akár pozitívumként is értékelhetnénk, ha a népfrontos összeborulás tárgya nem a szuverenitásunkat korlátozó egyoldalú euroatlantista külpolitika lett volna.
Ha a kormányprogram az elmúlt két zavaros évtizedről beszél, érdemes lett volna kitérni arra is, hogy ezt az állapotot az elmúlt húsz év krónikus Nyugat-imádata eredményezte, gazdasági téren a neoliberalizmus, külpolitikai téren az euroatlantista irány kritikátlan és szolgalelkű követése a pragmatikus nemzeti érdekképviselet helyett.
Milyen érdek diktálta a kisantant-országokkal kötött csúfos alapszerződéseket, amelyekkel feladtuk a határon túlra szakított magyarság határozott érdekképviseletét? Az EU-csatlakozási tárgyalásokon kiharcolt harmatgyenge feltételek, Románia EU-csatlakozásának feltétel nélküli megszavazása, a lisszaboni szerződés olvasatlanul történő megszavazása, a magyar honvédelem lezüllesztése és idegen érdekek oltárán történő feláldozása távoli NATO-missziókon, és még hosszan sorolhatnám a magyar külpolitika cseppet sem szívderítő stációit.
Összegezve elmondható tehát, hogy 1945 óta nincs önálló magyar külpolitika. A 45 évnyi Moszkvához igazodást felváltotta 20 évnyi igazodás Brüsszelhez és Washingtonhoz.
Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! A papír sok mindent elbír, még azt is, hogy Orbán Viktor miniszterelnök úr a keleti nyitást meghirdesse rajta. Kíváncsian várjuk ennek a nyitásnak az első értékelhető eredményeit. Mi, jobbikosok leszünk a legboldogabbak, ha két évtized után a túloldalon is leesik, hogy a jelenlegi geopolitika képlete kicsit bonyolultabb annál az orbáni dialektikus kinyilatkoztatásnál, miszerint a szabadság mindig Nyugatról, az olaj Keletről jön.
A Jobbik álláspontja szerint a nemzetérdekű magyar külpolitikának tekintettel kell lennie a magyarság kettős identitására. Eszerint fontos, de nem kizárólagos a magyarság európai, nyugati kötődése, amely 1100 éves földrajzi elhelyezkedésünkből következik. Van egy legalább ilyen fontos kötődésünk Kelet, vagyis Ázsia felé, ez pedig gyökereink hollétéből ered: a magyar népzene dallamvilága, nyelvünk csengése, ételeink íze, népmeséink, mondáink, népviseleteink mind-mind ázsiai gyökerekről árulkodnak, vegyük hát észre. Csak akkor igaz, hogy egyedül vagyunk az európai népek tengerében, ha nem akarjuk tudomásul venni, hogy rossz irányban tájékozódunk, a hátunk mögött ugyanis ott áll egy több száz milliós turáni nemzetközösség, amely ránk testvérként tekint. Ezért tartjuk fontosnak azt, hogy a stratégiai partner, Oroszország, Kína és az arab országok mellett Magyarország elmélyítse a külkapcsolati és külgazdasági kapcsolatokat a rokon népekkel, Törökországgal, Iránnal, Kazahsztánnal, Azerbajdzsánnal és más belső-ázsiai országokkal.
Orbán Viktor miniszterelnök úr a tegnapi expozéjában elmondta a nyugati neoliberális gazdaságpolitika kritikáját, valamint nagyon helyesen rámutatott arra, hogy a bizalmon alapuló, minden résztvevőnek hasznot hajtó gazdasági együttműködés a jövő záloga.
(12.30)
Talán mindannyian egyetértünk abban, hogy a bizalom a rokonok között érheti el legmagasabb fokát. Bizakodásra ad okot az, hogy a Kazah-Magyar Baráti Társaságnak mind az elnöke, mind az alelnöke tagja a felálló új kormánynak.
Tisztelt Képviselőtársaim! A kormánypárti képviselőket, a kormány tagjait, így Martonyi Jánost is biztosíthatom afelől, hogy amennyiben a kormány eltökélt szándéka az euroatlantista, globális erőcentrumok, a nemzeti szuverenitásunk kibontakozását korlátozó béklyók feloldása, ezekben a törekvésekben számíthatnak a Jobbik együttműködésére. A nemzeti önrendelkezésünk visszaszerzése és ezáltal a nemzetérdekű külpolitika alapjainak lefektetése legsürgetőbb igénye a magyar nemzetnek. Hatvanötödik éve várunk erre.
Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)
