KÓSA LAJOS
KÓSA LAJOS
KÓSA LAJOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársak! A magyar állam hosszú-hosszú ideig arról volt ismert és nevezetes Európa-szerte, hogy egy nagyon jól szervezett állam egészen kiváló közigazgatással. Nem véletlen az, hogy a magyar állam közigazgatási rendszerét a magyar királyság fennállása alatt probléma nélkül elfogadták olyan népek is, akik egyébként csak érintőlegesen tartoztak a magyar királysághoz, perszonálunió révén vagy más államjogi megoldások révén. De részesülhettek abból a versenyelőnyből - bár ezt nyilván akkor nem így mondták -, amit az jelentett, hogy egy nagyon jól szervezett állam, egy nagyon jól szervezett ország rendezi az ottani emberek életét, a mindennapjait, és nagyon-nagyon hosszú ideig, nyugodtan mondhatom, a magyar közigazgatás kialakítása, rendje, a magyar közigazgatási szakemberek Európa-szerte megbecsült emberek voltak.
A rendszerváltás utáni időszak sajnos nem fogalmazta újra azt, hogy hogyan is lehet visszatalálni a magyar közigazgatásnak arra a vonalra, amire méltán büszkék lehetünk, és egy rendkívül ösztövér rendszert alkotott meg, félig-meddig lebontva a korábbi tanácsi és központi közigazgatási rendszert, időnként megpróbálva visszatérni oda, például akkor, amikor a regionalizáció különböző javaslatai voltak a parlament előtt; de kétségtelen, hogy húsz év végén ma elmondhatjuk: a magyar közigazgatás kétségbeejtő állapotban van. És az, hogy a magyar állam ilyen mértékben szétesett, jelentős mértékben annak a nyolcévi ámokfutásnak köszönhető, amit Gyurcsány Ferenc, Medgyessy Péter, Bajnai Gordon és mások vittek véghez átgondolatlanul, megfontolatlanul, de kétségtelenül pillanatnyi, éppen jónak látszó ötletektől vezérelve.
Ma az a helyzet, hogy mind a központi államigazgatás, mind a helyi államigazgatás, az önkormányzati rendszer teljes megújításra szorul. Jellemző, hogy olyan rendszer alakult ki, amelyben a központi államigazgatás feladatokat ad a helyi államigazgatásnak, de e feladatok ellenőrzését egyébként ma már semmilyen módon nem valósítja meg. Ne gondolja senki azt, hogy az önkormányzati rendszer attól örül, hogy nincsen egyébként törvényességi felügyelete! Ne gondolja senki azt, hogy jó az a rendszer Magyarországon, hogy egy önkormányzati rendelet ellen csak az Alkotmánybírósághoz lehet fordulni, amely majd három-öt év múlva hoz valamilyen ítéletet, amikor már teljesen okafogyott lehet az egész rendezési kérdés.
A nemzeti együttműködés programja azt a célkitűzést valósítja meg, hogy ezt a káoszt valamilyen módon fel kell számolni. Ma a magyar közigazgatás a magyar gazdaság számára nem versenyelőny, hanem versenyhátrány. Nem véletlen, hogy nagyon sokszor nem is az adókra, nem is az elvonásokra panaszkodnak azok, akik egyébként a gazdaság mindennapjait élik Magyarországon, hanem arra a teljesen átláthatatlan és ad hoc szabályozási rendszerre, amely a központi államigazgatásra éppúgy jellemző, mint a helyire. A nemzeti együttműködés programja világosan megfogalmazza, hogy itt nem egyszerűen csak egy szokásos, a reformidőszakból ismert deregulációról van szó; ez ugye korábban sztárkifejezés volt, amikor arról beszéltünk, hogy a hatályos jogszabályoknak azt a részét, ami már nyilvánvalóan a mai viszonyokra érvénytelen és értelmetlen, hatályon kívül helyezzük. Itt másról van szó: újra kell gondolni a magyar állam működését, szervezetét, szövetét mind a központi, mind a helyi szinteken. Ebben természetesen nem lehet sikeresnek lenni, ha nem tűzzük ki célul magunk elé azt, hogy az érintettekkel, az érintettek szervezeteivel valami szoros együttműködést szeretnénk kialakítani, nem feltétlenül egyetértést, de azt a mentalitást, azt a szemléletet, amit talán a legjobban Kóka János fogalmazott meg a Magyar Tudományos Akadémia átalakítása kapcsán, nevezetesen hogy a mocsár lecsapolásáról nem a békákat szokás megkérdezni - na, ezt kellene meghaladni! Mert ez a szemlélet tulajdonképpen egy nagyon-nagyon régi viszonynak a modern tovább élése, amikor az állam az állampolgárokat nem barátnak nézi, nem szövetségesnek, hanem ellenfélnek, ellenségnek. A mocsár lecsapolásáról nem a békákat kell megkérdezni - ez az a döntés, annak a megnyilvánulása, hogy egyébként a békák halálra vannak ítélve. De nincsenek! Miért kellene, hogy legyenek?
Az állampolgár nem ellenség. Akkor, amikor jogszabályokat alkotunk, szervezeteket építünk fel, számtalanszor megmutatkozik az a szemlélet, hogy eleve a kiskapura, az ügyeskedőkre, a rafináltakra és mindenkire ki akarjuk terjeszteni a szabályokat, akik egyébként - pontosan tudjuk - a jogkövetésben csak nagyon mérsékelten járnak az élen.
Teljes gondolkodási fordulásra van szükség. Teljes világképet kell váltani, nem ideológiai értelemben, hanem a mindennapok értelmében. Azt gondolom, hogy A nemzeti együttműködés programja pont azt fogalmazza meg, hogy induljunk el egy olyan úton, amikor végre a magyar állam a magyar állampolgárnak nem ellensége, hanem barátja lesz. Nem könnyű, mert 1526 óta nagyon rövid, talán húszéves az a periódus, amikor a magyar állam valóban barátja lehetett egyáltalán elvileg a magyar állampolgárnak és nem ellensége, mert idegen hatalom, mert megszállás, mert a nemzet akarata ellenére valósít meg valamifajta közigazgatási berendezkedést.
A nemzeti együttműködés programja ezt a célt tűzi ki. Természetesen számon lehet kérni, persze nyilván nem helyes a kormányprogram vitájában, hogy igen, és akkor majd az építéshatósági eljárásoknál az eljárásokba bevonandó szakhatóságok száma 49 vagy 26 lesz. De aki az ilyen típusú kérdéseket felteszi, az tényleg nem érti azt, hogy a vitáknak különböző absztrakciós szintje van, és amikor a célokat megfogalmazzuk, a leghatározottabban azt kell kijelentenünk, hogy szakítanunk kell azzal a szemlélettel, amikor a magyar állampolgárokat üldözendő résztvevőknek gondoljuk.
(11.50)
A magyar állam azt a célt kell hogy kitűzze maga elé mind a központi államigazgatás, mind a helyi közigazgatás szintjén, hogy az állampolgárok legyenek a szövetségeseink. Nem feltétlenül kell, hogy mindenben egyetértsenek, de egész más viszonyt kell kiépíteni, és én azt gondolom, hogy amikor egy teljesen új irányba szeretnénk elindulni Magyarországon, ez a célkitűzés messzemenőkig támogatható, és szeretném kérni önöket arra, hogy támogassák, már csak ezért is, A nemzeti együttműködés programját.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz, a KDNP, a Jobbik és az LMP soraiban.)
