TUKACS ISTVÁN
TUKACS ISTVÁN
TUKACS ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A vita menete úgy hozta, hogy mondandóm van, kapcsolódni kívánok és tudok mind Rogán képviselőtársamhoz, mind a megszólaló Lehet Más a Politika képviselőjéhez. Nemcsak elsősorban azzal, hogy megpróbálom a gazdaságpolitikai fejezet kritikáját adni, hanem azzal is, hogy folytassam egy kicsit a gondolatot, amelyet Rogán képviselőtársam megkezdett: mire jó egy kormányprogram?
(12.10)
Választási kampány után - mivel annak már vége - egy kormányprogram valóban arra való, hogy fő célokat jelöljön meg, és még egy valamire, hogy számba vegye a körülményeket, az erőt és az eszközt, hogy a megvalósításhoz mi áll rendelkezésre.
Meg kell mondanom, tisztelt képviselőtársaim, ezt a számbavételt mélyen hiányolom az előterjesztésből. Egyfelől azért, mert feltűnő módon hallgat arról a környezetről, amely most körülöttünk van: a világról és Európáról. Feltűnő módon hallgat ez az előterjesztés legalább annak számbavételéről, hogy mi történik körülöttünk, mi történik az Unió különféle bajban lévő országaiban, mennyiben befolyásol bennünket a görög és majd várhatóan a dél-európai országok helyzete. Milyen körülmények között vagyunk tehát a világban, hogyan kapcsolódunk ehhez? Egyáltalán, annak a kimondását hiányolom, hogy Magyarországon kívül is van élet.
Másfelől azt gondolom, hogy amikor a kétharmados többséget a kormányra kerülő koalíció megszerezte, akkor nagy valószínűséggel a szavazatok nem a társadalmi szerződésnek szóltak, hanem azoknak az ígéreteknek, amelyek folyamatosan hangzottak el az elmúlt négy és nyolc évben. Mindannyian emlékezünk rá: visszaállítjuk, azonnal döntünk róla, pénzt fogunk adni oda és így tovább.
Ebben a tekintetben tehát nem lehet kárhoztatni mindazokat, akik egy kormányprogramban keresik az ígéreteket, a konkrét leírásukat, hogy hogyan valósulnak meg, és persze megpróbálják összevetni a rendelkezésre álló erővel és eszközzel. Nem lehet kárhoztatni tehát az önkormányzatokat, amikor arra kíváncsiak, hogy mi lesz a támogatásukkal, nem lehet kárhoztatni a nyugdíjasokat, akik kíváncsiak arra, hogy mi lesz a nyugdíjukkal, járandóságaikkal, lehetőségeikkel. Nem lehet kárhoztatni az adófizetőket, azokat, akik személyi jövedelemadóként vagy társaságként adót fizetnek a közösbe, hiszen kíváncsian várják, hogy mi lesz, milyen ütemben, hogyan valósul meg az adócsökkentés, lesz-e egyáltalán, családi adó lesz-e, egykulcsos lesz-e. Ebben a tekintetben - valljuk be őszintén - a kormányprogramon kívüli eddigi magyarázatok nagyon homályosak. Nem lehet kárhoztatni a közszolgákat, és nem lehet kárhoztatni a pedagógusokat, hogy keresik a kormányprogramban azt a fejezetet, amely rájuk vonatkozik, a pedagógusok ezt kínos módon nem találják meg; a devizahiteleseket, akiknek szintén kormányprogramon kívül szóltak ígéretek arról, hogy hogyan lehet segíteni őket; a lakást szerezni szándékozókat, és így tovább. Ezért tehát azt gondolom, hogy azt az ügyet, azt a dolgot megítélni és elítélni, hogy vannak, akik szeretnék a kormányprogramból nemcsak a célokat tudni, hanem azt is, hogyan valósulnak meg, kár lenne.
Úgy látom, hogy a kormányzó koalíció azzal, hogy célokat jelölt meg eszközök és rendelkezésre álló források nélkül, tulajdonképpen időt kért. Időt kért saját magának, hogy tisztázza a saját elképzeléseit, és próbálja meg feltölteni ezt az itt előttünk fekvő dokumentumot, feltölteni valóságos ügyekkel, valóságos cselekvéssel. Amíg ennek a valóságos cselekvésnek nem látjuk a terepét, addig, tisztelt Ház, tisztelt képviselőtársaim, a szocialista frakció nem tudja támogatni ezt az előterjesztést.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)
