KÓSA LAJOS
KÓSA LAJOS
KÓSA LAJOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársak! Azt hiszem, a demokráciák egyik legfontosabb törvénye a választási törvény, és a választási törvények megalkotásakor messzemenően figyelembe kell venni nemcsak a kialakult szokásokat, egy ország politikai természetét és hagyományait, hanem azt is, hogy ha lehet, akkor minél közvetlenebbül bízzuk rá a választókra, hogy kiket bíznak meg a saját képviseletükkel.
Akkor, amikor a választási kampányban hangsúlyoztuk - nemcsak a Fidesz-KDNP, de szinte mindegyik párt -, hogy az önkormányzati képviselő-testületek létszámát csökkenteni szeretnénk, akkor természetesen ezeket a szempontokat és elveket figyelembe vettük. Éppen ezért egy olyan javaslatot fogalmaztunk meg előterjesztőtársaimmal, amely alapvetően megőrizte az önkormányzati választási rendszernek azt a vonását, hogy a választópolgárok hús-vér, névvel, arccal és természetesen támogató szervezettel rendelkező emberekre voksolhatnak. Az önkormányzati választásokon a településeken csak és kizárólag hús-vér emberekre lehet szavazni, pártlistás szavazás nincs is. Csak az önkormányzatiság egy második szintjén van listás választás, a megyei önkormányzatoknál, illetőleg a fővárosnál, de ez az önkormányzati szintek második lépcsője.
Azért tartottuk ezt fontosnak, mert ha egyéni képviselőkre szavaznak az emberek, azoknak a számonkérhetősége maximális, nem lehet elbújni egy megbízó testület vagy szervezet mögé, nem lehet azt mondani, hogy pártfegyelemből szavaztam így vagy úgy, és ez az önkormányzati kérdések nagyobb részénél nagyon fontos. Ezt a módosítást egyébként az önkormányzati rendszerben 1994-ben az akkori szocialista-szabad demokrata kormányzat eszközölte, eltörölve az önkormányzati rendszernek azt a vonását, hogy volt egyéni és szervezeti listás szavazás.
Ugyanakkor tudjuk, értjük, hogy ez az egyéni kerületi választási szisztéma meglehetősen aránytalan helyzeteket teremtett. A legklasszikusabb példa az angol rendszerre való hivatkozás, ahol úgy lehet megszerezni a mandátumok 100 százalékát, hogy egyébként a választásokon megjelent polgároknak csak az 51 százaléka szavazott a győztesre, 49 százaléka pedig nem. Ez nagyon súlyos aránytalanságra vezethetne, ezért Magyarországon, miután a választási rendszereknek az arányosság az alapvető hagyománya és sajátsága 1990 óta, ezért mindenképp szerettük volna megőrizni ennek az arányosító rendszernek valamilyen formáját.
Ezért elzárkóztunk azoktól a javaslatoktól, amelyek arra tettek kísérletet, hogy ültessük át az önkormányzati választási rendszert teljes egészében a tiszta egyéni választási rendszerre. Az önkormányzatoknál szeretnénk lehetőséget adni a kisebb szervezeteknek, adott esetben kisebb támogatottságú vagy társadalmi beágyazottságú szervezeteknek arra, hogy megfelelő eredmények esetén az önkormányzati testületekben hallassák a szavukat, képviseljék az embereket.
De méltányoltuk azt a szempontot is, hogy a legitimáció, a választókkal való kapcsolattartás szempontjából azért az egyéni körzetben megválasztott képviselő vitathatatlanul a demokrácia egyik legerősebb legitimációjú résztvevője, hiszen arcával, nevével állt oda a választók elé. Az önkormányzati választásokon a kompenzációs listát nem is ismerhetik meg a szavazófülkében a választópolgárok, hiszen a szavazólapon kompenzációs lista nem szerepel. Tehát adott esetben, ha valakit nem érnek el a szervezetek, akkor úgy adhatja le a szavazatát, hogy halvány fogalma sincs, hogy egyébként abból a szavazatból ki lesz az őt képviselő önkormányzati képviselő a testületben, hogyha egyébként nem a győztesre adta a szavazatát, hanem a 2., 3. vagy 4. helyezettre.
Továbbá az is magyar sajátosság, hogy miután a kompenzációs választási rendszerben nem volt alsó limit, ezért teljesen abszurd helyzetek is előfordulhattak az önkormányzati testületekben. Egy magyarországi nagyvárosban egy adott jelölő szervezet indít egyéni körzetben egy képviselőt, aki csak 2500 szavazattal tud mandátumhoz jutni, ugyanakkor ugyanezekből az egyéni szavazatokból a kompenzációs listán 1800 szavazattal egy szervezet két embert küld a testületbe. Értik?! Két embert, aki egyébként a szavazólapon nem szerepel, csak valamilyen más körzetekben; egyébként jóval kevesebb szavazatot kapott, mint az egyéni képviselő, és mégis az a helyzet, hogy ezt az aránytalanságot a kompenzációs lista beviszi a rendszerbe.
Ezért tettünk arra javaslatot, hogy amikor a képviselők létszámát meghatározzuk, akkor vegyük figyelembe azt az arányt, amit úgy próbáltunk lekövetni, hogy durván a testületek kétharmada ilyen erős felhatalmazású és legitimációjú, egyéni körzetben megválasztott emberből kerüljön ki, és az egyharmada pedig a kompenzációs listán megválasztott képviselőkből.
(14.00)
Amellett az is nagyon komoly vita volt, hogy a kompenzációs listára hogyan kerülnek szavazatok. Mi eredetileg egy olyan javaslatot tettünk, hogy a kompenzációs listára azok a szavazatok is kerüljenek fel, amelyek adott esetben a győztesre, az egyéni választókerületben győztesre voksoltak, azonban a győzelemhez, tudjuk, maximálisan az adott, a leadott szavazatok 50 százaléka plusz 1 kell, tehát az efeletti szavazatok is menjenek a kompenzációs listára. Volt egy másik javaslat, ami még ennél is markánsabban fogalmazott, mert azt mondta, hogy menjen rá az összes olyan szavazat, amely nem szükséges a győzelemhez, tehát az első helyezettre leadott szavazatok közül az, amelyik már a győzelemhez nem kell, mert mondjuk, az első kapott 45 százalékot, a második 44-et, akkor már az 50 százalék alatti is menjen fel.
Erre a vitában számosan felhívták a figyelmet, hogy adott esetben ez alkotmányos aggályokat vethet fel, ugyanis ki lehet számolni, hogy egy szavazatnak a hasznosulása adott esetben nem egyenlő az egyéni körzetben győztes és a kompenzációs listára kerülő szavazatoknál, márpedig a választási rendszerben az “egy szavazat egyet ér” és a szavazatok egyenlősége elvét nagyon szigorúan vesszük. Ezért most a támogatott módosító javaslatok között elfogadjuk az ellenzéknek azt a módosítását - egy kicsi pontosítással, de a tartalmával megegyezik -, amire nagyon sokan tettek javaslatot az ellenzéki pártok közül, hogy a kompenzációs listára továbbra is csak azok a szavazatok kerülnek fel, amelyekből nem lesz már mandátum az egyéni körzetben. Így kiküszöböljük azt a problémát, hogy egy szavazat többet ér, mint egy másik szavazat, ilyen értelemben, azt gondolom, hogy egy nagyon fontos kompromisszumot tettünk ebben az irányban.
Ezzel a módosítással egy másik fontos javaslatot is tettünk, ez pedig a mandátumfelosztásra vonatkozik. A mandátum felosztásakor arra tettünk javaslatot, hogy a kompenzációs listákon az eredeti Sainte-Laguë-módszer szerint osszák fel a mandátumot. A módosított Sainte-Laguë-módszer a szocialisták és az SZDSZ találmánya volt ’94-ben; megjegyzem, a világon sehol nem alkalmazzák a módosított Sainte-Laguë-módszert, ugyanis a módosított Sainte-Laguë-módszernek az a sajátsága, hogy a középpártokat erősíti relatíve, és nyilvánvaló volt, hogy az akkori koalíciós alkuban az SZDSZ önmagát szerette volna erősíteni mint az MSZP mellett, vele összehasonlítva közepes pártot. Viszont ennek a kompenzációs mandátumfelosztásnak pont az a lényege, hogy a kicsiket támogassa. Ezért amikor áttérünk - látszólag egy pici módosítással - a módosított Sainte-Laguë-módszerről az eredeti Sainte-Laguë-módszerre, amikor a mátrix első sorai magával a leadott mandátumok számával egyezőek, ekkor kifejezetten azon szervezeteket szeretnénk támogatni vagy egy kicsit méltányolni, amelyek adott esetben nem közepes, hanem kis méretű szervezetek az adott településen. Ezzel a változtatással, úgy gondoljuk, az adott keretek között maximálisan szeretnénk arra módot és lehetőséget adni, hogy lehetőleg nagyon sokfajta, sokszínű szervezet kerüljön be, vagy sokfajta képviselő kerülhessen be az önkormányzatokba.
Változtattunk a korábbi önkormányzati rendszeren a tekintetben, hogy meghúztunk bizonyos limiteket. Erre pedig azért van szükség megítélésünk szerint, mert az elmúlt húsz év bebizonyította az önkormányzati rendszereknél, hogy egy sor olyan, tényleg marginális támogatottságú szervezet utazik ilyen helyi politikai bizniszben, akiknek mondjuk, megint egy élő példát mondok: egy 160 ezres városban 700 - egy 160 ezres városban 700! - szavazatuk van, de egy embert be tudnak küldeni a testületbe, és onnantól kezdve, hogyha a matematika úgy alakul, akkor hátradőlve várják az ajánlatokat, hogy az igen szavazatuk éppen hova menjen. Ez a fajta politikai biznisz nagyon-nagyon rombolja ám az önkormányzatok tekintélyét, mert egy testületnek, a teljes felelősségteljes munkájának egy ilyen politikus “hol ideadom, hol odaadom a szavazatomat” magatartása nagyon sokat tud ártani.
A bejutási limitek, amelyek egyébként nem különböznek a parlamenti limitektől, tehát a kompenzációs listán csak olyan szervezet juthat mandátumhoz, amely a kompenzációs listára jutó szavazatok legalább 5 százalékát elérte, ez megítélésünk szerint megint azokat a kisebb támogatottságú szervezeteket támogatja, amelyeknek viszont tényleg van valamifajta valódi társadalmi beágyazottsága, és kifejezetten nem kedvez azoknak a szervezeteknek - megint élő példát mondok -, amelyek azzal a módszerrel éltek, hogy elindították az adott településen az összes létező postást 50 ezer forintjával, azt mondták a postásnak: indulj el, kapsz 50 ezer forintot. A postást mindenki ismeri, hullókból összeszedett annyi szavazatot, hogy egyébként a kompenzációs lista, amelyen megjelent valami civil (Közbeszólás az MSZP soraiból.), “élek-halok az adott településért” mozgalom logójával, és bejutott az illető képviselő; az illető képviselő egyébként a létező összes politikai pártot már megjárt ember volt. (Közbeszólás az MSZP soraiból.) Az ilyen típusú manipulációt megakadályozzuk ezzel.
Továbbá megakadályozzuk azt a manipulációt, amit a szocialisták annak idején lehetővé tettek. Ugye, emlékeznek rá, az önök által megfogalmazott szavazási rendszer lehetővé tette, hogy egy adott körzetben egy szervezet több jelöltet is állíthasson. Ezt akkor csinálták típusosan az ilyen visszaéléseket keresők, amikor mondjuk, egy adott körzetben nem egy, hanem két postás járta az utcákat, és mind a két postást elindították - megint élő példát mondok, mindegyiket lehet ellenőrizni a “rögmagyar valóság, önkormányzati politika” fejezetnél -, mert vannak azért találékony emberek, akik az ilyen típusú hiátusokat szívesen kihasználják. Tehát ezt a lehetőséget is megszüntettük.
Megszüntettük azt a lehetőséget is, ami egyébként végképp összezavarhatta a választópolgárokat - talán emlékeznek rá -, hogy ha egy jelölt négy szervezetnek a támogatását is élvezte az adott körzetben, akkor mind a négy szervezet háromnegyed arányban részesülhetett a kompenzációs listaállítási jogból, aszerint éppen, hogy hányat tudtak mögé buherálni, típusosan egyébként olyan szervezetek, amelyek egyébként semmilyen kérdésben nem értettek egyet. Tehát létezett az a típusú támogatás, amikor egy adott önkormányzatban Munkáspárt, MIÉP, helyi lokálpatrióták közösen állítottak jelöltet, mert mindegyiknek szüksége volt egy egyharmadnyi kvótára a listaállítás jogához. Ennek aztán végképpen semmi köze nincsen a valódi politikai és társadalmi beágyazottsággal rendelkező szervezetek indulásához, ez inkább a politikai kuszaságot és összevisszaságot erősítette, illetőleg azokban a választópolgárokban, akik véletlenül elolvasták a törvényt, azt, hogy na, ezek sem voltak ki a hatra, amikor ilyen szabályokat vezettek be. Ezt kivettük a rendszerből.
Nagyon fontos módosítás a megyei önkormányzati választások esetén, hogy megszüntettük a kis lista-nagy lista felosztást. Nem kell mondjam önöknek, hogy egy megyében a valóságban a települések érdekei nem kis lista-nagy lista mentén szerveződnek, mert adott esetben egy 10 ezer fölötti település és a mellette lévő apró település érdekei teljesen egybeesnek, ugyanakkor az egyik a kis listára, a másik a nagy listára szavaz. Ennek a rendszernek a továbbélését, úgy gondoljuk, jobb, hogyha felváltja az, hogy egy listára lehet szavazni minden megyében.
Nagyon fontos az a változtatás, hogy arányossá tettük az önkormányzatokban a képviseleteket. Korábban a szocialisták által eszközölt módosítás teljesen abszurd helyzetet eredményezett, ugyanis 40 tagú volt a megyei közgyűlés akkor is, hogyha egy megye 230 ezer fő választóból állt - megint élő példát mondok -, meg akkor is, hogyha egyébként 540 ezer főből. Sőt, volt arra példa, hogy egy 540 ezres megye csak 40 főt alkot, viszont egy 530 ezres meg 46 főt. A logikát ne keressék, ugyanis a helyzet az, hogy a törvényben ellentmondott a táblázatos rész, ahol korábban megadták a megyei képviselő-testületek nagyságát és a mandátumszámokat, illetőleg a szöveges rész. Mi most azt mondtuk, hogy egy rugalmas rendszer legyen, amely kifejezetten igazodik a megyék létszámához; nem a választópolgárok létszámához, a megyei lakossághoz. Fenntartottuk azt a rendszert, hogy a megyei jogú városok lakói nem szavazhatnak a megyei közgyűlési listákra, ez a magyar, jelenleg viszonylag bonyolult önkormányzati hatáskörmegosztás logikájából következik; ugyanakkor, amikor a megyei képviselő-testületek számát meghatároztuk, akkor a megye lélekszámát vettük alapul. Ennek az az oka, hogy egyébként a megyei önkormányzat hatásköre bizonyos kérdésekben - lásd levéltár, lásd gyámhivatal, lásd oktatási rendszerek összehangolása - kiterjed a megyei jogú városokra is.
A főváros esetében szintén most már, a korábbi, fixen rögzített testülethez képest lélekszámarányos lett a testület létszáma, ugyanis a korábbi rendszer 66 főt határozott meg, akkor is, amikor a fővárosnak 2 millió 130 ezer lakója volt, meg akkor is, amikor 1 millió 740 ezer - nyilvánvaló, hogy ez így nem teljesen kerek. Éppen ezért arra gondoltunk, hogy itt is létszámarányossá tesszük a rendszert.
(14.10)
A főváros esetében való igaz, hogy egy kicsit megnehezedett a listaállítás lehetősége. Korábban hat kerületben kellett kompenzációs listát állítani ahhoz, hogy egy szervezet a fővárosban kompenzációs listát állítson, most mi azt mondtuk, hogy kompenzációs listát a következőképpen lehet állítani. Ha a kerületek felében plusz 1 szervezet egyéni képviselőt állít, akkor ott állíthat kompenzációs listát, és ha a kerületek fele plusz 1-ben, tehát itt most jelenleg 12 kerületről van szó, ha 12 kerületben kompenzációs listát állít a szervezet, akkor állíthat listát a fővárosban is.
Szerettük volna megakadályozni azt a jelenséget, ami a nagyvárosokban, sőt, inkább az olyan típusú településeken, mint amilyen a főváros, előfordulhat. Nem tudom, észrevették-e, hogy most konkrétan Reykjavíkban a helyi stand-up comedy sztárja jutott be 35 százalékkal, parodistákból szervezett pártjával, amely 35 százalékot kapott, egy válságos időszakban (Derültség az MSZP soraiból.), ez előfordulhat, amikor az ég a földdel összeválik. Tulajdonképpen kész szerencse, hogy nem a magyar stand-up comedy nyerte a magyar választásokat, amilyen állapotban voltunk a szocialisták kormányzása után, még ez is benne volt a pakliban, hogy Hadházi László alkotja a legnagyobb frakciót. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
Természetesen a humornak maximálisan jelentősége és lehetősége van a parlamentben, az önkormányzatokban, de azért a komolyságunkat mindenképpen szerettük volna megőrizni. Összességében nem nyúltunk érdemben ahhoz a részéhez a választási törvénynek, amely az egyéni körzeti indulási lehetőségeket érinti. Meghagytuk azt a lehetőséget, hogy lényegében minimális erőfeszítéssel egy-egy településen száz kopogtatócédula összegyűjtésével valaki elindulhat egy egyéni körzetben, nem itt szerettük volna meghúzni azt, hogy ki jelenhet meg a választópolgárok előtt, hanem kifejezetten ott, amikor a választópolgárok a szavazófülkében a végső döntéseket meghozzák.
Azt a módosítást nem tudtuk befogadni, ami a képviselő-testületek számának a bővítésére vonatkozik, mert pont azért csináltunk egy új rendszert, hogy csökkentsük a számokat, tehát értelemszerűen az emelés ebben az értelemben nem vezetett volna célra. Még egyszer hangsúlyozom, hogy az egyéni körzet és a listás mandátum arányát pedig kifejezetten ahhoz próbáltuk igazítani, hogy egyébként hol húzható meg az a határ, ahol ezek a nagyon erős legitimációjú képviselők tudják a településben a szavazók összességét képviselni.
Itt azt kell figyelembe venni, tisztelt parlament, hogy az önkormányzati törvényben sajátosan van szabályozva az, hogy mikor lehet érvényes döntéseket hozni. A legtöbb döntést minősített többséggel kell hozni, és a mai helyzet teljesen abszurd volt a tekintetben, hogy ha valaki teljesen megnyeri az önkormányzati választást egy adott településen, akkor is éppen hogy megvan a döntéshez szükséges többsége. Ez nyilvánvalóan tarthatatlan.
Összességében én a következőt tudom mondani, tisztelt parlament. Ez egy nagyon-nagyon fontos törvény. Örülök annak, hogy a törvény benyújtásánál a legnagyobb frakció játszotta az aktív szerepet, a választási törvény kifejezetten olyan, ahol jó, ha a frakciók a kezdeményezők és nem a kormány, és szeretném kérni a támogatásokat azzal együtt, hogy az ellenzék felől jövő meglehetősen fontos kérdésekben a kompromisszumkészségünk nyilvánvaló volt.
Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. Kérem, támogassák a javaslatot. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
