KÓSA LAJOS
KÓSA LAJOS
KÓSA LAJOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hiller képviselő úr tényleg úgy csinál, mintha most érkezett volna a Marsról, és világéletében a gyerekközpontú oktatásnak volt a híve. Kár, hogy amikor miniszter volt, akkor asszisztált ahhoz a jelenséghez, hogy a leghátrányosabb helyzetű térségekben is kötelezték a fenntartókat arra, hogy mindenhol emeljék meg drámaian az osztálylétszámokat. És ön mint pedagógusember, pontosan tudhatja, hogy ahol nem lehet boldogulni 14 gyerekkel sem egy osztályban, mert gyengén szocializáltak, mert halmozottan hátrányos helyzetűek, mert nem hozzák otthonról azt a lehetőséget, hogy egy normál osztályba be lehessen őket tenni - na, itt is kötelezték a fenntartókat arra, hogy magas osztálylétszámok legyenek, hogy majd 23 elsőssel hátha boldogul a pedagógus. Akkor ez a gyerekbarátság nem ébredt meg önben.
Nem baj, nem késő. Meg lehet fordulni a damaszkuszi úton. Helyes. Majd akkor azért nyilván érdekes mondatokat fogunk hallani öntől azokban az intézkedésekben, amikor ön asszisztált ahhoz, hogy hogyan kell az iskolákat költségvetési értelemben úgy racionalizálni, hogy igazából perdöntő forrásokat vontak ki mindenünnen, hogy hogyan lehetett olyan kampányokat szervezni önkormányzatok ellen, ahol egyébként az önkormányzatok pont a leghátrányosabb helyzetű családokon akartak segíteni, és akkor az önkormányzatoktól minden lehetőséget elvontak. És hogy hogyan lehet közoktatási megállapodást kötni viszont olyan szervezetekkel, tíz évre, az ön aláírásával, ahol viszont nyilvánvaló, hogy az oktatási normatívák leszívásán túl a gyerekekre igen kevés figyelem fordítódik.
Nem baj, örülök annak, hogy Hiller úr végül is revideálta a korábbi álláspontját, és akkor fogjunk össze, kedves képviselőtársam, a valóban gyerekközpontú oktatás megteremtése érdekében. Szerintem az, hogy a büfét az iskola üzemelteti-e vagy sem, nem a gyerekközpontú oktatás része; az én javaslatom csak kis horderejű átalakításoknál számít igazán. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.)
