DR. GAUDI-NAGY TAMÁS
DR. GAUDI-NAGY TAMÁS
DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő határozati javaslat egy nagyon súlyos és lényeges alkotmányjogi kérdést tárgyal. Miután megszületett az alkotmánymódosítás abban a tárgyban, hogy 200 fős lesz az Országgyűlés, az Országgyűlés a munkáját 200 fővel folytatja, nyilván szükségessé vált a választási jogszabályok generális, alapvető módosítása, de nemcsak ezért, hanem azért is, mert a magyar választójogi rendszer még ebben a formájában is rengeteg olyan sebtől vérzik, amely a közvetett hatalomgyakorlás kifejezését nem megfelelően tükrözi, többek között például az arányosság elvét sem, hiszen ennek köszönhető az, hogy például egy 52 százalékot kapott pártszövetség gyakorolhat kétharmados befolyást az Országházban.
A részletes vitában vagyunk, tehát nem kívánok általános vitához kapcsolódó érveket elmondani. Azért vezettem fel mindezt, mert az ajánlás 2. pontjában előterjesztett vagy ott ismertetett módosító javaslatomat szeretném önökkel részletesen megismertetni, megvédeni, sőt mi több, arra buzdítani a kormánytöbbséget, hogy támogassa ezt a javaslatot. Ebben a javaslatban a következőt terjesztettem elő. Azt az alaptételt abszolút mértékben tudjuk támogatni, hogy a választójogi reform szükséges. Azt is tudjuk támogatni, hogy ehhez bizottsági formát kell felállítani, mint ahogy a képviselőtársam, Farkas Gergely képviselőtársam jelezte, hogy jobban örülnénk egy eseti bizottságnak, de ha albizottság formájában fog ez a jogszabály-alkotási folyamat előkészítési szakaszba jutni, nem omlik össze a világ.
Azonban hogy mit vonunk reform alá, hogy milyen széles ez a szabályrendszer, amit most reform alá vonunk, nekem ehhez kapcsolódóan támadt az a javaslatom, és ezt nyújtottam be, hogy ha már hozzányúlunk a választójogi rendszerhez, azaz a közvetett hatalomgyakorlás egyik legfontosabb szabályrendszeréhez, akkor a jogállamiság garanciáját jelentő közvetlen hatalomgyakorlás eszközrendszeréhez is nyúljunk hozzá, jelesül a népszavazáshoz és a népi kezdeményezések szabályrendszeréhez. Hiszen röviden és velősen annyit lehet mondani erről a területről, hogy az elmúlt húsz év történései a népszavazások területén tökéletesen bebizonyították, talán a legutóbbit leszámítva, a 2008-as társadalombiztosítási népszavazást leszámítva, bár ott is rengeteg jogellenességet tapasztaltunk, kormányzati befolyást és egyéb megengedhetetlen jogsértéseket, de mégis a lényeg az, hogy a népszavazás intézménye jelenleg ma a magyar jogrendszerben nem élvez olyan kiemelt védelmet.
Olyan garanciarendszerek nem állnak rendelkezésre, amelyek a népakarat kinyilvánítását megvédenék akár a kormányzati befolyástól és torzítástól, erről szeretnék majd hosszabban beszélni, hiszen ennek nagyon szomorú és kemény példái voltak, többek között a 2004. december 5-ei népszavazás, amely kapcsán már többször elhangzott az elmúlt két hét alatt a Házban, ugye, most meglehetősen kevesen vannak itt az MSZP frakciójából, de bizony ennek a pártnak a nevéhez, jelesül Gyurcsány Ferenc nevéhez fűződik az, hogy sárba tiporva azt a népszavazási alapelvet, amelynek a lényege az, hogy a kormányzat neve “hallgass!” akkor, ha egy népszavazási kezdeményezés indul el, ő ennek ellenére közpénzből egy nemzetellenes propagandát folytatott.
(17.20)
És ráadásul tette ezt úgy, akként, hogy egyértelműen szembe is ment az Alkotmánybíróság vonatkozó határozatával, hiszen az Alkotmánybíróság 52/1997. számú határozata bontja ki, értelmezi a népszuverenitás fogalmát, a közvetlen hatalomgyakorlás népszavazásban védett formáját, és egyértelműen rögzíti azt, amit nem véd jelenleg jogszabályi garancia népszavazás kapcsán, hogy az Országgyűlésnek kötelező népszavazás esetén minden feltételt teljesítenie kell a szavazás megtartására, és ez a kötelesség magában foglalja azt is, hogy tartózkodjon minden olyan döntéstől, mulasztástól, amely befolyásolná vagy meghiúsítaná a független és közvetlen hatalomgyakorlás megvalósítását, és köteles más szerveket is távol tartani ettől. Tovább folytatja: a népszavazási kezdeményezést már az aláírások benyújtásától kezdve, közvetlenül az alkotmány alapján abszolút védelem illeti meg. A támogatottság teljesülése népszavazási kérdés esetén automatikusan a képviseleti szerv fölé helyezi a közvetlen hatalomgyakorlást. Tehát az Országgyűlés és minden más, akár törvényhozó, akár végrehajtó szerv, úgynevezett végrehajtói szerepbe kerül, és azt kell biztosítani, hogy a közvetlen hatalomgyakorlás eljárását ne fenyegesse semmi, egészen az eredményes népszavazásig. Éppen ezért kell a népszavazási szabályokat gyökeresen és radikálisan megreformálni.
Különösen azért is, mert ma az alkotmányügyi bizottság ülésén, amikor a részletes vita kapcsán szintén előterjesztettem érveimet, nagyon örültem annak, amikor nagy tapasztalattal bíró, választási jogi területen, szinte azt lehet mondani, legtekintélyesebb parlamenti képviselő, Salamon László képviselőtársam, szó szerint idézve: dogmatikailag teljesen igazam van, ezt a fordulatot használta bizottsági ülésen, amikor felvetettem azt, hogy itt tulajdonképpen egy óriási hiátus van a népszavazási szabályok területén. Ennek kapcsán azonban sajnos nem kapott támogatást az alkotmányügyi bizottságban ez a javaslat, nagyjából azzal az indokolással, hogy ez elvonná az időt a sikeres és jó választójogi reform végrehajtásától. Én legalábbis így vettem le ezt az indokolást. Ezt nem tartom túl komoly érvnek, hiszen egyrészt sokkal komolyabb felkészültségűnek tartom bármelyik képviselőtársamat annál, aki majd ebbe az albizottságba kerül, mintsem hogy ne lenne képes jövő év június 30-áig egy olyan választójogi reformjavaslatot letenni, amely mellett még a népszavazási szabályrendszer reformja is elkészülne. Tehát én azt gondolom, hogy azért egy év testvérek között is bőven elég kellene legyen arra, hogy szakértők bevonásával és civil szervezetek bevonásával a pártok közösen kialakítsanak egy olyan népszavazási törvénykoncepciót, egy új szabályozási javaslatot, normaszöveggel együtt, amely immáron megvédi a népszavazási kezdeményezéseket az ilyen típusú gyalázatoktól, ami például 2004. december 5-én történt. Tehát én nagyon kérem a tisztelt kormánytöbbséget, hogy ezt alapvetően gondolják újra.
És természetesen nem kellene ebből semmilyen formában büszkeségi kérdést csinálni, én leszek a legboldogabb, ha ez adott esetben egy saját javaslatként, akár egy másik albizottság formájában felállna egy népszavazási reformot előkészítő bizottság. De egy a lényeg, hogy álljon fel, és csináljuk meg ezt a reformot, mert egyébként - és most itt egy érdekesnek tűnő érvet mondok el - a nemzeti együttműködés rendszere, amit a kormányzat meghirdetett, a kormányprogram is szervesen tartalmazza, sőt ez a bizonyos politikai nyilatkozat a nemzeti együttműködésről, nemrégiben Szijjártó Péter módosító javaslatot nyújtott be hozzá, amelyben immáron nem kevesebbet mond, mintsem hogy az új társadalmi szerződés mellett a nemzeti együttműködés rendszerére szavaztak az emberek 2010 áprilisában. Ha ez így van, akkor én nagyon óvom és szeretném megvédeni a kétharmados többséget attól a helyzettől, hogy még a látszata is felmerüljön annak, hogy lényegében a közvetett hatalomgyakorlás lehetőségeihez jutva kétharmados többséggel, nem érdekli őket immáron az, hogy a közvetlen hatalomgyakorlás, tehát a népszavazás útján kifejtett hatalomgyakorlás eszközrendszerei jók, hatékonyak legyenek, és szolgálják valóban azt, hogy amennyiben alulról jövő népi kezdeményezés vagy népszavazás indul, akkor az egy gyors, korrekt, garanciákkal védett, jogorvoslatokkal megfelelően körülövezett, tisztességes eljárás legyen. Hiszen csak egy példát mondok, a 2004-es, Magyarok Világszövetsége által kezdeményezett állampolgársági népszavazás esetében kereken másfél évig tartott az, hogy a jogorvoslati útvesztőket végigjárja ez a kérdés, hiszen 2003 augusztusában kerültek benyújtásra, vagy egyáltalán akkor indult el az aláírásgyűjtés, és ez a folyamat egészen 2004. december 5-éig tartott. Tehát ez egy tarthatatlan és elfogadhatatlan helyzet.
Vagy gondolok a népi kezdeményezésre. A népi kezdeményezés egy nagyon szimpatikus jogi eszköz arra, hogy az Országgyűlés napirendjére tűzettessen olyan kérdés, amit adott esetben az Országgyűlés nem vesz a napirendjére. Sajnos ilyenre éppen ma is volt egy példa, hiszen az alkotmányügyi bizottságban a trianoni emléknapra szóló jobbikos javaslatot, amelynek volt az oktatásba való beemelésre vonatkozó része, nem vették tárgysorozatba, illetve Schiffer András képviselőtársam javaslatát sem vették tárgysorozatba a Házszabály módosításáról. Bár nem értek egyet, de itt Voltaire-ként azt kell mondanom, hogy ugyan nem értek egyet ezzel a javaslattal, de bánt, hogy nem vették tárgysorozatba. A népi kezdeményezés pontosan ezt szolgálná, hogy egy viszonylag gyors, átlátható eljárással, ha az Országgyűlés kétharmados többsége nem vesz sorozatosan tárgysorozatba témákat, akkor legalább népi kezdeményezés útján el lehessen jutni oda, hogy ezek valóban az Országgyűlés asztalára kerüljenek. A mostani szabályok ismeretében ez megint csak egy akár több hónapos vagy akár egyéves jogorvoslati útvesztős eljárásba kényszerül egy ilyen kezdeményezés, akkor már, amikor már réges-rég tárgyát vesztetté vált a téma, amelyben a népi kezdeményezés megfogalmazódna.
Tehát én úgy gondolom, hogy mindezen érvek megfelelő indokát adják annak, hogy nem lehetne kihagyni, nem szabad kihagyni a népszavazási szabályok reformját, a népi kezdeményezési szabályok reformját ebből a munkából, és úgy gondolom, hogy a választójogi reformbizottság tagjai képesek lesznek arra, hiszen rendelkeznek azzal a szaktudással, hogy ezt a reformot elvégezzék.
Még fel szeretnék villantani azért néhány elemet, amely miatt még szükséges ez a bizonyos reform, amelyhez hiányoznak garanciák ebből a szabályrendszerből, a népszavazási szabályrendszerből. A kormányt nem szankcionálja, nem bünteti semmi amiatt, ha mondjuk, beleszáll a kampányba. Megint csak a 2004-es népszavazási példa. A kormány fizetett hirdetéseket tett közzé annak idején arról, hogy például, ha Magyarországot elárasztják a határon túli magyarok, ez volt a vélelmük, akkor valójában mennyi bevétel keletkezne, és azt hazudták, hogy annyi bevétel keletkezne, ha kiszámoljuk az egyébként általuk prognosztizált létszámot, akkor az azt jelenti, hogy évi 200 ezer forintos jövedelem illette volna meg azokat, akik átjöttek volna ide dolgozni. Tehát egészen abszurd, gátlástalan hazugságok szintjére jutott el ez a kampány. És bizony semmilyen szankciója nem volt ennek. A Legfelsőbb Bíróság meg az Alkotmánybíróság többször el is marasztalta a kormányt ezért, de igazából mégsem lett ennek foganatja. Itt van a kezemben Patrubány Miklós Gyújtatlan gyulladjék című könyve (Mutatja.), amely az egész népszavazási kísérlet egész történetét összefoglalja, ennek a közjogi küzdelemnek a történetét. Ennek kapcsán még a strasbourgi Emberi Jogi Bírósághoz is fordult a Magyarok Világszövetsége, a mai napig nem tudjuk igazából, hogy milyen eredménnyel, de a lényeg az, hogy ez a szabály sincs.
Akkor például nincs ott az a garanciaszabály, hogy megfelelő, arányos médiafelület biztosítása, hiszen a népszavazás egy alulról jövő, civil kezdeményezés, egy olyan szervezettől, amely nem rendelkezik kialakult szervezeti rendszerrel, médiakapcsolatokkal. Tehát igenis olyan szabály kell, amely garanciát ad arra, hogy eljusson a kezdeményező szava a választópolgárokhoz. Pont ez volt a probléma 2004-ben is, hogy nem jutott el a Világszövetség szava, a pártok martalékává vált tulajdonképpen ez a vita.
Ugyanez igaz a népszavazási kampány finanszírozására. Megint csak alulról jövő, civil szervezetek esetében vagy kisebb pártok részéről nincs meg az a szükségképpeni forrás, amely egy ilyen hatalmas gépezet működtetéséhez szükséges, amely egy jó és hatékony népszavazási kampányt sikerre tud vinni. Nem beszélve a jogorvoslati rendszer hiányosságairól.
És a határidők. Nincs határideje az Alkotmánybíróságnak arra, hogy az Országos Választási Bizottság népszavazás tárgyában hozott döntése tárgyában meghozza jogorvoslati döntését.
(17.30)
Tehát gyakorlatilag soron kívüli eljárást ír elő, ami jelenleg azt jelenti, hogy akkor hozzák meg ezt a döntést, amikor szeretnék. Emlékezzünk az európai uniós csatlakozási népszavazásra, sajnos ez ugyanilyen tisztességtelen feltételek mellett zajlott, sajnos az összes akkori parlamenti párt úgymond támogatásával. És a nemmel kampányolók nemhogy nem jutottak elég szóhoz, de például Budaházy Györgyöt, Novák Elődöt és néhány olyan mozgalmárt, akik annak idején a népszavazási kampányban a nem mellett próbáltak kampányolni, büntetőeljárások alá vontak azért, mert olyan plakátokat gyártottak, amit az akkori hatalom úgy ítélt, hogy önkényuralmi jelképpel való visszaélést valósít meg, noha a bíróság utána hároméves kemény eljárásban kimondta, hogy nem ez történt. Most már a kártérítési perük zajlik. De azért jó lenne, ha nem így történnének ezek a dolgok.
És ne felejtsük el, még a NATO-csatlakozási népszavazás is hasonló körülmények között zajlott, akkor lökték be országunkat ebbe a szövetségbe, ami határozott álláspontunk szerint sok jót eddig még nem eredményezett.
Tehát én arra kérem, arra buzdítom a tisztelt kormánytöbbséget, hogy fontolják meg ezt a javaslatot, támogassák előterjesztésünket, és ne csináljunk ebből ilyen elvi kérdést, hogy ki terjeszti elő, ki nem terjeszti elő, egy a lényeg: a közvetlen népakarat kinyilvánításának a lehetőségeit biztosítani kell minél zavarmentesebb módon, ahogy például Svájcban ez történik. Svájc nyilván úgymond szélsőséges példa, ott túl sok is a népszavazás, de én azt gondolom, mindenképpen biztosítani kell, különös tekintettel arra, hogy alkotmányozást is elindított a kormánytöbbség, noha nem kért és nem kapott erre felhatalmazást, és ott is nyilván népszavazás útján kellene jóváhagyni a majdan létrejövő koncepciót. Úgyhogy ez egyezik egyébként a Jobbik ez irányú programjával is, de csak és kizárólag akkor, ha a népakarat és néprészvétel jelen van ebben az alkotmányozásban.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban, szórványos taps az LMP soraiban.)
