DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Gaudi-Nagy Tamás képviselőtársam felszólalása indított arra, hogy felszólalási lehetőséggel éljek. Valóban, a mai alkotmányügyi bizottsági ülésen megvitattuk ezt a módosító javaslatot. A képviselő úr kifejtette - mint ahogy itt is utalt rá -, hogy a néphatalom gyakorlásának voltaképpen két összetevője van, én úgy fogalmaztam, két nagy pillére van. A közvetlen hatalomgyakorlás jogi eszközrendszerét a népszavazás és a népi kezdeményezés alkotja, a közvetett vagy képviseleti hatalomgyakorlásnak pedig a jogi pillére a választójog, jelesül az országgyűlési képviselők vagy parlamenti képviselők megválasztására vonatkozó anyagi és eljárásjogi szabályozás egésze. Erre mondtam én valóban, hogy dogmatikailag teljesen helyes ez a megközelítés, és most is ezt mondom.
A népszavazással kapcsolatos problematikakörbe én nem bocsátkoztam bele, tehát arra ne tessék érteni ezt a helyeslést. Csupán annyit tudnék hozzátenni, hogy vitathatatlanul a népszavazás intézményének is vannak problematikus pontjai. Hogy másra ne utaljak, a tegnap esti televíziós közvetítésben, ha jól emlékszem, Paczolay Péter alkotmánybíró úr megszólalt, és fölvetett kérdéseket, elképzeléseket is például a komolytalan népszavazás okán. És még lehetne más pontokat is találni a népszavazás intézményével kapcsolatosan.
Amiért nem támogattuk és nem támogatjuk ezt a módosító javaslatot, ami arra irányul, hogy ne csak a parlamenti választójoggal foglalkozzon az eseti bizottság, hanem a népszavazás és a népi kezdeményezés problematikájával, annak kizárólag gyakorlati okai vannak. Most elhallgattam képviselő úr felszólalását, és sajnáltam, mert szerintem, ha nem 15 perces időkeretbe lett volna szorítva a képviselő úr, akkor biztos még legalább 30 percet tudott volna a népszavazás és a népi kezdeményezés problémájáról beszélni. (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Több órát is! Hajnalig!) Én is sokat tudnék beszélni, ha nem lenne időkeret. De hát ezt most nem iróniából mondtam, hanem tényleg olyan problémakörről van szó, aminek az alapos, gondos megtárgyalását összekötni a parlamenti választójog újraszabályozásának a kérdésével olyan vállalkozás lenne, aminek nem tudna ez az albizottság eleget tenni.
A képviselő úr erre azt mondta, hogy ne becsüljük alá a saját tehetségünket és képességünket, mármint akik ebbe a bizottságba bekerülnek. Én nem becsülöm alá, de a problémákat sem akarom alábecsülni. Az előbb utaltam arra, hogy a képviselő úrba az időkeret fojtotta most bele a szót, és bizonyára nem tudta az összes problémát exponálni. Most engedjék meg, hogy akkor én a parlamenti választójognak néhány problematikáját csak megemlítsem. Tapasztalataim hat ciklusra, pontosabban öt teljes ciklusra terjednek ki, ez a hatodik ciklus, amit itt az Országgyűlésben töltök, és abban a szerencsében volt részem, hogy minden egyes parlamenti ciklusban - különböző pártok színeiben - foglalkozhattam a választójog kérdéseivel. És valamennyi egyeztetésben, ami a magyar Országház falai között 1990 óta ebben a kérdésben fölmerült, részt vettem.
Hát akkor - ahogy ezt a német mondja - slágvortokban vegyük számba a problémákat a parlamenti választójog kapcsán.
Milyen választási rendszert akarunk: arányost, többségit vagy vegyest? Első kérdés. Második kérdés: milyen ajánlási rendszert akarunk? Például ezen vég nélküli vita folyt a magyar közbeszédben, most a parlamenti választások okán is a kampány időszakában. Harmadszor, bár e tekintetben olyan komolyabb polémiával nem találkoztam most, mióta a mi javaslatunk, a Fidesz-Kereszténydemokrata Néppárt közös javaslata, képviselői javaslata megjelent, de elméletileg vissza-visszatérő kérdés volt: hány fordulós rendszerben gondolkodunk, egyfordulós rendszerben vagy kétfordulós rendszerben? Ha kétfordulós rendszerben, a francia abszolút többségi vagy az angol relatív többségi szabályok szerint legyen lehetőség a mandátum megszerzésére? Hogyan történjen a töredékszavazatok számítása, ha vegyes rendszerben gondolkodunk? Ha vegyes rendszerben gondolkodunk, hogyan alakuljanak a különböző listákra vonatkozó szabályok? Legyen-e külön direkt lista vagy csak kompenzációs lista? Ha külön direkt szavazásos lista van, az megyerendszerhez igazodjék vagy országos legyen, ahogy a mostani javaslatban is jelentkezett?
És akkor bocsánat, ennek a kérdéskörnek csak az egyik elemével foglalkoztam, mert a parlamenti választójogtól nem lehet elválasztani a nemzeti és etnikai kisebbségek választójogának a biztosítását sem. Ezt nem önkényesen mondom, az alkotmányba a múlt heti szavazások nyomán beépült ez a kötelezettség. Most már kikerülhetetlen kötelezettsége a Magyar Országgyűlésnek egy olyan választójogi törvényt alkotni, amely nemcsak azt biztosítja, hogy az országgyűlési képviselők száma legfeljebb 200 fő lehet, hanem ezen felül ennek a választójogi szabályozásnak biztosítania kell a nemzeti és etnikai kisebbségek közvetlen parlamenti képviseletének is a megjelenését a parlamentben, legfeljebb 13 főig.
Én ezekben az egyeztetésekben is részt vettem, és tudom, hogy milyen parázs vita folyt például azon: kinek legyen választójoga, hogyan érvényesüljön a választójog egyelőségének az elve? Lehet-e azoknak az állampolgároknak, akik magukat nem magyaroknak, hanem valamelyik nemzeti és etnikai kisebbséghez tartozónak vallják, három szavazatuk, miközben a többi, magukat csak magyar nemzetiségűnek - a “csak”-ot tessék úgy érteni, ne legyen félreérthető, inkább így mondanám -, egyedül magyar nemzetiségűnek vallják, azoknak csak két szavazatuk legyen? Hogyan lehet megoldani a pozitív diszkrimináció szabályait, hogy megfelelően valóban biztosítson ez a szabály de facto ténylegesen nemzeti kisebbségi parlamentbe jutási lehetőséget? Mi legyen a kedvezményes mandátum megszerzéséhez szükséges legkisebb szavazatszám mértéke?
Tehát fölvetettem itt most, tisztelt képviselőtársaim, számos olyan kérdést, amit ennek az eseti bizottságnak ki kell alakítania. És előttünk van a határozati javaslat, amely úgy szól, hogy az albizottságnak ezt a javaslatot 2010. (Sic!) június 30-áig, ha jól értem, kidolgozott normaszöveg formájában az alkotmányügyi bizottság elé le kell tenni.
Ha ide akarom kapcsolni a képviselő úr által javasolt népszavazásra, népi kezdeményezésre vonatkozó szabályokat, akkor nagyon félek, hogy ennek a határidőnek nem fogunk tudni eleget tenni. Én nagyon boldog leszek, ha ezeket a kérdéseket is sikerül megoldani, amit fontosnak tartunk, mert ugyan ahhoz, hogy a saját elképzeléseink szerinti szabályozást elfogadjuk, ahhoz természetesen megvan a többségünk.
(17.40)
Van egy, véleményem szerint - ezt engedjék meg, hogy megelőlegezzem - alapjaiban jó elgondolásunk. Az a törvényjavaslat, amit a parlamenti választójog és a nemzeti etnikai kisebbségek választójogának a szabályozása tekintetében itt képviselőtársaim a Fidesz és a Kereszténydemokrata Néppárt részéről benyújtottak az Országgyűlésnek, az alapvetően jó. De mi úgy gondoljuk, hogy igenis helyes, jó törekvés, és magam is nagyon egyetértek azzal, hogy az elfogadandó törvényt minél szélesebb bázisra helyezzük itt parlamenti értelemben, minél több párt, minél több képviselő tudja támogatni, a kétharmados - az elfogadáshoz szükséges - támogatáson lényegesen túllépő, nagyobb mértékben.
Ezt akkor tudjuk megvalósítani, ha nem vállalunk többet, mint amire fizikailag és reálisan lehetőség van, mert ha ez a határidő lejár, akkor az Országgyűlésnek mindenképpen az akkor rendelkezésére álló adatok és a vita tapasztalatai szerint a kérdést, hogy így mondjam, dűlőre kell vinnie. A Magyar Országgyűlés jelenlegi összetétele folytán egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy ne szülessen meg megfelelő időben az a választójogi törvény, amely a legfeljebb 200 fős parlament kialakítását biztosítja. Nem engedheti meg magának, hogy ne szülessen meg e törvény keretében az a szabályozás, amely a nemzeti és etnikai kisebbségek közvetlen parlamenti képviseletét biztosítja.
Ugyanakkor a népszavazás és a népi kezdeményezés intézménye szerény véleményem szerint amúgy is kikerülhetetlen az alkotmányozás - amely most már szóba került - folyamata keretében, hiszen képviselő úr is tudja, hogy az alkotmányban több, alapvetően fontos szabály foglalkozik a népszavazás és a népi kezdeményezés intézményével. Tehát akkor, amikor egy új alkotmányról kezd az Országgyűlés gondolkodni, akkor abban a tárgyalási menetben úgysem tudja kikerülni ezt a kérdést, és meg tudja vizsgálni azokat a kérdéseket, amiket akár a képviselő úr fölvet, vagy ami akár más megközelítésben a népszavazás és a népi kezdeményezés intézményével fölvethető.
Összegezve azt kérem, hogy a tisztelt Országgyűlés gondoljon arra, hogy ha ezt a bizottságot túlzottan megterheli feladatokkal, akkor annak a veszélynek teszi ki, hogy a bizottság munkája ne legyen eredményes, és ezt mindenképpen kerüljük el. Ezért ebből az okból nem tudta a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportja és a vele itt egyetértő fideszes képviselőtársaim a bizottságban támogatni ezt a javaslatot, illetve nem fogjuk tudni a szavazásnál sem.
Úgy gondolom azonban, hogy a fölvetett problémák nyugodt áttanulmányozásának, nyugodt újragondolásának, megvitatásának ez nem lesz akadálya, mivel egy más törvényalkotói, alkotmányozási munka folyamatában a népszavazás és a népi kezdeményezés intézményének az áttekintése elkerülhetetlen lesz.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
