HARRACH PÉTER
HARRACH PÉTER
HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Új korszak kezdődik. Ennek az új korszaknak vannak rövid, közép- és hosszú távú feladatai. Hogy egy-egyet mondjak: minél előbb talpra kell állítani a gazdaságot, fokozatosan vissza kell szerezni nemzeti önbecsülésünket, és hosszú távú feladatként építeni kell az egészséges társadalmat.
Sokan azt mondják, hogy beteg ez a magyar társadalom, és ennek a betegségnek egy sajátos tünete a reményvesztettség. Én árnyalnám ezt a véleményt, és azt mondom, hogy a magyar emberek többsége a legnehezebb időkben sem vesztette el a reményét, a közelmúlt nehéz időire gondolok. Az viszont tény, hogy a magyar ember, főleg akkor, ha közös dolgaink rosszul állnak, hajlik arra, hogy sötét szemüveget tegyen fel. Arra is hajlik, hogy elbizonytalanodjon, ha nem látja az alagút végét. Pedig a remény az emberi létezés része. Talán kevés mondat fejezi ki ezt olyan szépen, mint Prohászka jelmondata: dum spiro, spero - amíg élek, remélek.
Az ember életéhez magánemberként is és társas lényként is hozzátartozik a remény, és ha erre példát kell mondanunk akár a történelemből, akár az irodalomból, akkor nyilván mindnyájunknak Ábrahám jut eszébe, aki idős ember lévén feleségével együtt már nem reménykedett utódban, és akkor kapott egy ígéretet, amiben hitt, és ez a hit megnyitotta számára a jövőbe vetett reményt és bizalmat. És lám, sok nép atyjává vált.
De nemcsak a magánéletünkben van szerepe a reménynek, nemcsak az ember a magánéletében képtelen remény nélkül élni, hanem igaz ez a társadalom életére is. Az egészséges társadalom jele az, hogy van reménye, és ez a jövőbe vetett bizalmat mutatja, ébren tartja az életerőt. Azt mondtam az előbb, hogy a magyar társadalom többsége, a magyar emberek többsége a legnehezebb időkben is, amikor nem látszott az alagút vége és a fény a végén, tudott remélni, hiszen a kilátástalan helyzetekben is képes élni a remény. És akkor bizonyította ezt azzal, hogy elment szavazni, több mint 80 százaléka a változásra szavazott, vagyis a jövőbe vetett hitét élte meg, és felerősödött ez a remény. Ma azoknak a honfitársainknak is üzenni tudunk, akikben még nem él eléggé a remény, azt tudjuk üzenni, hogy van esélyünk, van jövőnk, mert jó kezekben vannak a közös dolgaink.
Én azt kívánom a most hivatalba lépő kormánynak, hogy közös ügyeinket jó kezekben tartva az egész magyar társadalomban megerősítse az emberi élethez és a közösség életéhez nélkülözhetetlen reményt.
Köszönöm szépen. (Taps.)
(13.20)
