SZŰCS ERIKA
SZŰCS ERIKA
SZŰCS ERIKA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Európa szinte minden országában keresik a választ arra a súlyos társadalmi problémára, hogy egyre több az idős ember, és egyre csökken a születésszám. Közkeletű igazság, hogy egyre kevesebb aktív polgárnak kell egyre nagyobb létszámú, növekvő számú idős generáció nyugdíjának a fedezetét előteremteni.
Magyarországon is az előző ciklusok kormányai erre az ellentmondásra keresték a választ, ennek a megoldását keresték. Elindult egy társadalmi-szakmai egyeztetési folyamat, létrejött a nyugdíjkerekasztal, és ennek a munkának az eredményeként született javaslat és intézkedés, amely a nyugdíjrendszer három fő kérdésére, azaz az aktív korúak nyugdíjjárulékának nagyságára, az induló nyugdíj mértékére és a nyugdíjba vonulási életkorra, azaz a nyugdíjkorhatárra adott egy lehetséges választ. Lehetséges, de nem kizárólagos. De ez a válasz mindenképpen figyelembe vette a nyugdíjrendszer belső összefüggéseit és a várható jövőbeli társadalmi és biológiai trendeket.
Halász államtitkár úrnak szeretném mondani, hogy természetesen nem gondoljuk azt, hogy csak egyféle módon lehet nyugdíjrendszert megalkotni, de azt gondolom, hogy minden nyugdíjrendszernek arra kell tudni választ adni, hogy fenntartható lesz, hogy biztosítja a nyugdíjak hosszú távú fedezetének a megteremthetőségét. A kormányváltásig az általunk létrehozott nyugdíjrendszer, hazai nyugdíjszakértők és külföldi intézmények véleménye szerint is 2030-ig külön beavatkozás nélkül biztosította a nyugdíjak kifizethetőségét, tehát az a nyugdíjrendszer, amit létrehoztunk, a járulék, a nyugdíjkorhatár és a magánnyugdíjpénztárak, évtizedekig még biztosították volna ezt a biztonságot egy elviselhető vagy méltányosnak tekinthető nyugdíjjárulék mellett. A népi kezdeményezés e nyugdíjrendszer keretei között született, de egy teljesen más nyugdíjvízió vagy vélhető nyugdíjvízió mellett érkezett a parlamentbe. Mindaddig, 2030-ig beavatkozás nélkül is biztonságos nyugdíjkifizetést garantáló rendszerünk volt, amíg a Fidesz bele nem kezdett ad hoc nyugdíjintézkedéseibe, amivel szétveri ezt a nyugdíjrendszert anélkül, hogy megmondaná, világossá tenné, hogy ha már az előző kormányok intézkedéseit nem vagy nem mindenben vállalja, akkor mégis milyen nyugdíjrendszert akar.
(3.30)
Az igazat mondta-e a szándékokról a gyorsan elhallgattatott Varga Mihály, amikor a svéd modellről, azaz magyar viszonyok között akár 15-20 százalékkal is csökkenő nyugdíjakról és tovább emelkedő, akár 70 éves nyugdíjkorhatárról beszélt, vagy csak a saját véleményét mondta? Sajnos, az eddigi intézkedésekből lehet olyan következtetésre, megalapozott következtetésre jutni, hogy bizony a svéd modell a terv. Első jel az volt, hogy a nyugdíjasok 2010-ben nem kapták meg a nekik járó 1,1 százalékos korrekciót, csak annak felét. Az is figyelmeztető, hogy az aktívakat tovább terhelő járuléknövekedésről döntöttek, immár 10 százalék a fizetendő nyugdíjjárulék, miközben az intézkedés, amivel ezt az emelést indokolták, csak a bevételi többlet negyedét igényli, tehát más miatt kell az emelés.
A nők 40 év szolgálati idő utáni nyugdíjba vonulásának a felsőfokú végzettségűekre hátrányos konstrukcióját azzal mentette a minisztérium államtitkára, hogy igaz, hogy ez most semmilyen előnyt nem jelent számukra, de ha majd bekövetkezik a korhatáremelés, akkor több év előnyük származik ebből. Nos, a 2017-től várható 65 évhez képest maximum két év előnyük származhat. Több évet akkor nyerhetnek, ha ez a korhatár még tovább nő. Na most, erre készülnek, tisztelt kormánypárti képviselők?
És a legfájdalmasabb, legvérlázítóbb intézkedés a magán-nyugdíjpénztári tagok megtakarításainak zsarolással történő államosítása és rövid úton történő eltüntetése a költségvetés bugyraiban, ami megszünteti a lehetőségét annak, hogy az állam lehetőségeitől függetlenül saját maga is gondoskodjon minden munkavállaló az időskoráról, függetlenül attól, hogy a fizetése lehetővé teszi-e a nyugdíjcélú megtakarítást egy önkéntes nyugdíjpénztárban. Mindenki számára jövedelemtől függetlenül képződött volna megtakarítás, ha ez a kormány ezt hagyta volna. A kormányzás 8 hónapja alatt azonban sikerült emelni, nem csökkenteni, ahogy ígérték, hanem emelni a járulékot, szétverni a magánnyugdíjpénztárakat, lenyúlni 14 hónap járulékát ellentételezés nélkül, és végül államosítani 3 millió ember 3000 milliárd forint megtakarítását, amit gyorsan el is kívánnak költeni.
Ebből az intézkedéssorozatból egy dolog biztosan nem látszik, hogy hogyan lesz ebből 2030-ban nyugdíjfizetés. Tehát mi úgy gondoljuk, hogy ideje lenne végre komolyan venni a jogszabályalkotást nyugdíjügyekben, olyan komolyan, mint amilyen fajsúlyú ez a kérdés a társadalomban. Most már egyre többen, de legalább 3 millió magánnyugdíjpénztár-tag elvárja, hogy mondja meg a kormány, mit kíván tenni, hogy a következő évtizedekben a nyugdíjak kifizethetőségét garantálja. Jól látja-e, aki azt gondolja, hogy az egyéni számlavezetés az előjátéka a svéd modellnek (Derültség a kormánypárti frakciókban.), amelyben nemhogy nyugdíjkorhatár-csökkentésre lehetne számítani, sokkal inkább korhatárnövelésre és nyugdíjcsökkenésre.
Álljanak végre elő a farbával, mert nem várhatják el, és mi nem is kívánunk asszisztálni ahhoz, hogy kapkodó intézkedésekkel szétverjék a stabil nyugdíjrendszert, hogy lenyúlják, és villámgyorsan elköltsék 3 millió ember időskorára félretett és örökölhető megtakarítását, hogy kis lépésekben folyamatosan emeljék a nyugdíjjárulékot, és majdan a korhatárt is. Sok millió ember nevében várjuk és kérjük, mondják meg, mit akarnak. Indítsák újra a társadalmi-szakmai egyeztetést, és ne csupán lózungokkal garantálják a stabil, kiszámítható nyugdíjrendszert és a befizetésekkel arányos jogszerzést!
Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)
