Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Jobbik frakciója kissé értetlenül áll az előtt, hogy egy 70 ezer aláírással alátámasztott kezdeményezés esetében egyáltalán felmerülhet-e az, hogy ez ne kerüljön érdemben a Ház elé, még abban az esetben is, hogyha a kezdeményezők köre enyhén szólva nem egyezik a mi világnézetünkkel, és nagyon távol áll tőlünk az a csapat, amelyiknek a holdudvarából ez a kezdeményezés kiindult. Ugyanakkor értetlenül állunk az előtt, hogy egyáltalán felmerülhet az a vélekedés, hogy ne a maga idejében, ne a maga súlya szerint tárgyaljuk ezt a nagyon fontos kérdést.
Negyed négy múlt jelen pillanatban, és ki kellene mondanunk azt, hogy eddig nem arról szólt a vita, amiről kellett volna. Ez a vita véleményünk szerint, és ezt majd a leendő és remélhetőleg létrejövő népesedési vitanapon is el fogjuk mondani többször, egyértelműen a víziókról kellene hogy szóljon, arról kellene hogy szóljon, hogy lássuk, milyen problémával állunk szemben valójában.
(3.20)
Arról kellene, hogy szóljon, hogy lássuk, milyen problémával állunk szemben valójában. Nyugat-Európa országaiban már nem arról vitatkoznak, mint amiről önök itt el sem kezdtek lényegében vitatkozni, hiszen nem biztos, hogy a Ház elé kerülhet ez az előterjesztés és egyáltalán ez a kérdéskör, hanem arról, hogy a nyugdíjkorhatárt általánosan fogják legalább 70 évre felemelni.
Skandináviában kétségbeesésükben a nyugdíjrendszer fenntarthatatlansága okán már olyan modellben is gondolkodnak, amely maximálná a nyugdíjas évek számát, tehát húsz, azaz húsz évig lehetne igénybe venni a nyugdíjkifizetéseket. Mi történne, ha a delikvens életben marad ezt követően is, tehát a húsz év nyugdíj után ne adj’ isten nem akaródzik neki elhalálozni, akkor nem fogja megkapni az őt megillető nyugellátást.
Mint a képviselőtársam említette, Magyarországon egy átlagos magyar férfi mintegy 68 leélt évre számíthat, messze nem egészségben leélt évekről van szó. Ehhez képest elmondhatjuk azt, hogy egy 65 évre emelt nyugdíjkorhatár, majd a későbbiekben a népesedési katasztrófából következően még tovább emelt nyugdíjkorhatár teljesen indifferenssé teszi ezt a rendszert, tehát gyakorlatilag a pénzünk negyedének az elvonását egy olyan szisztéma alá hozná be, ahol senki nem lenne érdekelt abban, hogy nyugdíjat fizessen Magyarországon. Tehát jelentsük ki, hogy a kérdés itt most nem a 62 vagy a 65 év. Természetes, hogy a Jobbik a 62 év felé vagy afelé próbál tendálni, hogy igenis foglalkozzon a Ház ezzel a kérdéssel a maga súlyánál fogva, vegye figyelembe, hogy 70 ezer aláírás van emögött. Mi viszont egyértelműen azt látjuk, hogy csak látszatcselekvések történnek, és egy demográfiai, népesedési fordulat nélkül ez a probléma nem megoldható.
És hogy mennyire retorikai eddig az önök részéről ennek a problémakörnek a megfordítása, javasoltuk azt, hogy mintegy 500 millió forinttal növeljük meg a meddő vagy meddőséggel fenyegetett házaspárok kezelésére, ellátására fordított összeget, mert talán nem tudja itt mindenki a Házban, de minden ötödik magyar pár érintett a meddőség kérdéskörében. Adott esetben egy sikeresen alátámasztott, pénzügyi eszközökkel is alátámasztott lombikbébiprogrammal ez orvosolható lenne, tehát magyar gyermekeket segíthetnénk a világra, olyan gyermekeket, akik jelen pillanatban nem születnek meg. Ehhez önök nem adták meg a pénzügyi, financiális felhatalmazást, ezt a kérdést nem tartották tizenhatod olyan fontosnak sem, mint mondjuk, a vakcinabizniszt, amire milliárdokat tudtak félretenni, annak ellenére, hogy annak alátámasztottsága vagy nemzetgazdasági szükségessége töredéke e kérdéskörhöz képest. Tehát elmondhatjuk azt, hogy a szuperbruttósított fizetés negyedét gyakorlatilag elvonja az a rendszer, amit egy átlagos magyar férfi várhatóan három évig élvezhet jó esetben. Nyilvánvaló, hogy senki nem lesz érdekelt ebben, és kimondhatjuk, hogy ha így megy tovább, mint ahogy most van, akkor a rendszer afelé mutat, hogy dögölj meg, magyar, mielőtt felvehetnéd a neked járó illetményt. Ezt így hagyni, ezen nem változtatni a legcinikusabb, a leginkább áruló magatartás, amit el lehet képzelni nemcsak ebben a kérdéskörben, hanem az összes többiben.
Szó sincs arról, hogy elismernénk az eddigi kormányok tevékenységét, hiszen mi történt a magánnyugdíjpénztárak csaló, hazug és a magyar megtakarítások egy részét tőzsdére kijátszó rendszere alatt? Gyakorlatilag a magyar állam arra kényszerült, hogy 6-7 százalékon vegyen fel hitelt azért, hogy ezeknek az intézményeknek ki tudja pótolni a költségvetését és a működési költségeit biztosítsa. Erre a rendszerre nemet kell mondani - ez teljesen egyértelmű -, viszont nem zsarolással, hanem választási lehetőség meghagyásával, az állami pilléren belül igenis egy tisztességes, fenntartható szétválasztással, azon felül, hogy aki magánnyugdíjpénztárral akar szerződni, szabadon tehesse a jövőben is, aki így kívánja kockáztatni megtakarításait, nyugodtan tehesse meg.
Ugyanakkor ha nem tesszük fenntarthatóvá az állami rendszert, akkor kimondhatjuk azt, hogy az előző kormányok eltőzsdézték a nyugdíjmegtakarítást, önök pedig fenntarthatatlannak tartják vagy azzá teszik a nyugdíjrendszert, tehát megint csak nem teremtenek időskori biztonságot, ezért a felelősség ebben a kérdésben elvitathatatlan. Nagyon jó, hogy megszűnik az a rendszer, hogy 6-7 százalékos kamatra felvett állami hitelekből pótoljuk ki a magánnyugdíjpénztárak költségvetését, de népesedési fordulat nélkül nem lehet kezelni ezt a kérdéskört.
Tehát amíg nem indul el, adott esetben igenis azon cikkek áfájának az először 5, majd később 0 százalékra csökkentése, amelyek a gyermekneveléshez szükségesek, akkor is, ha szembe kell menni az EU-val ennek érdekében, ha nem gondolkodnak el komoly szinten arról, hogy egyfajta szülőtartási életjáradékot kellene bevezetni, amelynek keretein belül a dolgozó gyermek közvetlenül szaporíthatná szülei nyugdíját; ez természetesen nem vonatkozna a Csillagbörtön lakóira, és nem vonatkozna azokra sem, akik nem tekinthetők a produktív társadalom részének. Ezt a rendszert pedig ki lehetne és ki kellene egészíteni az önök által és az egyik polgármesterük által sajnos már elvetett szociális kártya modelljével. Igenis legyen irányítható a szociális pénzek áramlása is a tekintetben, hogy ne a jövedéki adót vagy csempészett cikkeket forgalmazó cikkek árusítóihoz kerüljenek, ne a félkarú rablóba, hanem igenis legyen a gyereknek ebből kiscipő, tankönyv vagy olyan cikk, amely a gyermekneveléshez szükséges. Ilyen módon is irányítható a közpénzek folyása, s támogathatóak olyan programok, amelyek eredménye egy demográfiai fordulat.
Ennek két nagyon fontos gyümölcse is lehetne - hiába ingatják a fejüket, az önök életéről is szó van és a gyermekeikről is. Ha nem törődnek ezzel, saját magukról állítanak ki szegénységi bizonyítványt. Tehát a közös siker eredménye az lenne, hogy egyrészt nem kellene az ehhez hasonló előterjesztésekkel szembesülniük, hiszen nagyon kényelmetlen lehet azt mondani, hogy önök egyrészt megemelik a nyugdíjjárulékot, másrészt a nyugdíjkorhatárt nem képesek csökkenteni, harmadrészt nem tudják fenntarthatóvá tenni a nyugdíjrendszert. A második és legfontosabb eredménye pedig az lenne, hogy Magyarországnak visszaadhatnánk közösen a reményt azt illetően, hogy nem négyéves ciklusokra lehetne tervezni, nem is olyan nyolc évekre, mint amelyeket magunk mögött hagytunk, hanem igenis azt kellene tervezni, hogy a Kárpát-medence domináns népe a magyar legyen és maradjon, amíg világ a világ. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
