DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! (Moraj a kormánypártok soraiban. - Az elnök csenget.) Lehet, hogy a hajnali óra dacára talán több figyelmet és tiszteletet érdemelne egy olyan törvényjavaslat vitája, amely 1989-ben az egyik jelzése volt annak, hogy Magyarországon bekövetkezik egy jogállami forradalom, és éppen az 1989. évi VII. törvény volt azon kevés jogalkotási teljesítmények egyike, amelyik nem pusztán a közjogi rendszer átalakítására fókuszált, hanem megpróbált valami védelmet biztosítani azoknak, akik kárvallottjai lettek az átalakulásnak, kárvallottjai lettek később az újkapitalizmusnak.
(1.50)
Azért nagyon fontos felidézni a születési körülményeit az 1989. évi VII. törvénynek, mert egy olyan sajátos történelmi helyzetben jött létre ez a törvény, amikor Magyarországon 1948 után ugyan a proletárdiktatúra nevében, de valójában egy olyan diktatúra működött, amely megsemmisítette a munkásmozgalmat, megsemmisítette azokat a védelmi eszközöket, amelyek mindenütt a világon az elnyomott, kisemmizett embereknek szolgálnak eszközül a gazdasági, politikai hatalommal szemben.
Magyarországon az 1989 előtti diktatúra idején talán az egyik legnagyobb kártétel az volt, hogy a Kádár-rendszer elnyomó hatalma sunyi eszközökkel próbálta lekötelezni az állampolgárokat, megszüntette azokat a horizontális kapcsolódásokat, amelyek egyébként védelmet nyújtanak mindenütt a világon az embereknek: a szolidaritás, az összekapaszkodás védőhálóját. (Zaj.) Én eddig végighallgattam a fideszes képviselőket. Megkérném, hogy ezt tegyék meg önök is. Köszönöm szépen.
Talán fontos felidézni azt, hogy a rendszerváltás egy olyan állapotban érte a magyar társadalmat, amikor gyakorlatilag egy szőnyegbombázással szétverték azokat a szövedékeket, amelyek egyébként megvédhetik a munkavállalókat egy egyébként mélységesen antiszolidáris átalakulásban. Éppen ezért akkor, amikor az 1989. évi VII. törvény biztosította a sztrájkjogot Magyarországon, ez egyszersmind előrevetítette azt a helyzetet, hogy miután a nehézipar viharos gyorsasággal összeomlott, a kilencvenes évek elején gyakorlatilag ezzel az eszközzel kizárólag azokban a szolgáltatási ágakban, azokban a gazdasági ágakban tudnak élni az emberek, amelyek a közszolgáltatásokat nyújtják.
Történetesen pontosan ezek azok a gazdasági ágak, ahol a sztrájkjog gyakorlása teljes természetességgel, ha úgy tetszik, a legnagyobb nyomásgyakorló erővel is bír a politikai hatalomra. Arról beszélek, hogy az újkapitalizmus úgy alakult ki Magyarországon, hogy százezrek és milliók olyan körülmények között vállaltak munkát és reszkettek és reszketnek a munkanélküliségtől, ahol nemcsak hogy szakszervezet nincsen, nemcsak hogy a sztrájkjog nem egy élő valóság, de valójában fizetett szabadságról, fizetett pihenőidőről sem lehet beszélni, mert pontosan az önök által oly sokszor ostorozott multinacionális cégeknél, kereskedelmi láncoknál gyakorlatilag teljes kiszolgáltatottságban vannak a munkavállalók. Ezt azért fontos felidézni, mert az elmúlt 8-10 évben az a tapasztalás alakulhatott ki a magyar munkavállalók millióiban, hogy ha valamikor a kormányzat, a különböző nyomásgyakorló munkaadói csoportok olyat tesznek, ami kárára van a munkavállalók sokaságának, akkor talán a közüzemekben dolgozók azok, akik adott esetben a sztrájk eszközével fenyegetve is, de jobb belátásra tudják bírni a tőkéseket, jobb belátásra tudják bírni a politikai hatalmat.
Tehát amikor önök ide behoznak egy olyan törvényjavaslatot, amely jóllehet látszólag csak a közüzemek esetében próbálja korlátozni a sztrájkjogot, ez egyszersmind azt jelenti, hogy annál a gazdasági ágnál próbálják meg visszavágni, politikai eszközként visszavágni a sztrájkjogot, amely sok esetben éppen az elmúlt nyolc évben olyan munkavállalók százezrei, milliói védelmében is fellépett, akiknek egész egyszerűen a munkavállalói jogok minimuma sem adatik meg mint valóság. Tehát hogy világosan értsük, itt nem pusztán a BKV vagy a vasúti dolgozók esetében korlátozzák a sztrájkjogot, mert az a sztrájkjog, az a sztrájkfegyver, amellyel a vasutasok vagy a BKV-dolgozók élhetnek, felvillanthatja a reményt azoknak, akik teljes kiszolgáltatottságban töltik a munkaidejüket, például a Tescóban, például más kereskedelmi láncokban. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Mikor sztrájkoltak a Tescóban?)
Érdemes felidézni, pontosan arról beszélek, hogy ezeknél a cégeknél nincs sztrájkjog. Azok, akik elviselik a kiszolgáltatottságot, ezeknél a kereskedelmi láncoknál sok esetben az ő érdekükben lépnek fel munkavállalók, szakszervezetek a közszolgáltatások területén. De azok, akik itt gúnyolódnak, tisztelt képviselőtársam, mutogatnak és közbebeszélnek, talán emlékeznek arra, hogy az önök pártja, az önök vezető korifeusai kicsit másként gondolkodtak a sztrájkjogról 2007-ben. Amikor önök egyébként a Gyurcsány-kormány reformdühével szemben léptek fel, önöknek nagyon kedves volt Gaskó István, nagyon kedves volt önöknek a gördülősztrájk. Önök nem gúnyolódtak és ordibáltak, hanem megtámogatták a vasutasokat, megtámogatták a BKV-sokat.
Az egyik előterjesztőt, Kontur Pált tudom visszaidézni, aki 2007-ben a következőképpen foglalt állást. Azt mondta Kontur úr, a Fidesz munkástagozatának vezetője, hogy a sztrájkjog alkotmányos alapjog, amit nem lehet elvenni az emberektől. (Zagyva György Gyula tapsol.) Így van! (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Így van. - Taps a Fidesz soraiból.) Remélem, ezek után ennek szellemében foglalnak majd állást Kontur úr törvényjavaslatáról is. (Taps a Fidesz soraiból.) Kontur Pál a jelenleg még hatályos sztrájkjogi szabályozással élő VDDSZ-t ráadásul a következőképpen támogatta meg: teljes mértékben egyetértek az emberek felháborodásával, akik végső elkeseredésükben választották a tiltakozásnak ezt a módját. A Fidesz ugyan nem vesz részt a szervezésben, de minden lehetséges módon támogatja a sztrájkokat és a tüntetéseket. Jól értsük, önök azokat a sztrájkokat és tüntetéseket támogatták, amelyeket az önök által most éppen kikukázni óhajtott törvény ilyen szabályozása alapján vetett be Gaskó István és szakszervezete.
Egész egyszerűen amit itt önök művelnek, az képmutatás. Önök egészen más politikai elveket vallottak akkor, amikor ellenzékben voltak, és egészen mást tesznek most. (Zaj.) Nem igaz? Önök nem támogatták a vasutasokat? (Felzúdulás a kormánypárti padsorokban. - Közbeszólások a Fidesz soraiból: Nem igaz!) Önök nem támogatták a BKV-szakszervezeteket? (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Nem igaz!) Hazudnak! (Moraj a kormánypárti padsorokban.) Hazudnak önök! (Taps az MSZP soraiban. - Dr. Varga László: Szégyen, amit csináltok!) Önök kőkeményen hazudnak. Önök pontosan ezeknél a gúnyos felháborodásoknál, gúnyos beszólásoknál nem mást tesznek, mint becsapják azokat, akik áprilisban a fülkékben azért szavaztak önökre, mert megtámogatták őket a Gyurcsány-kormány reformdühével szemben. Erről van szó! (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Minek kiabálsz! Halkabban!) Azért kiabálok, mert próbálom önöket túlkiabálni, akiknek nehezükre esik az, hogy itt kell részt venni egy parlamenti vitában.
Lássunk tisztán! Lássunk tisztán! Ez a mostani lépésük nem az első és nem az utolsó azon lépések sorában, hogy a munkavállalói jogokat kívánják visszavenni azért, hogy a vudu-gazdaságpolitikájukat akadálytalanabbul valósíthassák meg. Voltak már hasonló lépések. Ilyen volt az, amikor példát mutattak abból néhány héttel ezelőtt, hogy alkalmi politikai érdekekből hogyan lehet egy tollvonással a csoportos létszámleépítés garanciáiból visszavenni. Ilyen volt az, amikor a közalkalmazottak, köztisztviselők esetében a minimális munkajogi védelmet is megszüntették. Ilyen volt az, amikor legalizáltak olyan foglalkoztatási formákat, ahol a társadalombiztosítási védelem nem adott. Ezt tették önök, miközben az elmúlt hét hónap alatt egyetlen olyan kormányzati előterjesztés, egyetlen olyan önálló képviselői indítvány nem volt, amely a valóságban is megvédte volna azokat, akiknek az esetében, hangsúlyozom még egyszer, még olyan munkajogi védelem sem létezik, mint például a közüzemi dolgozóknál.
Tisztelt Képviselőtársam! Hány olyan önálló képviselői indítványt hoztak ide, ami például a kereskedelmi alkalmazottak tényleges munkajogi helyzetén javított volna?
(2.00)
Hány ilyen indítványt hoztak ide a Ház elé? Egyet sem. Egyet sem. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Mi köze ennek a sztrájkhoz?) Az a köze a sztrájkhoz, kedves ordibáló fideszes képviselőtársam, hogy ma sajnos… (Felzúdulás a kormánypárti frakciókban.), hogy ma sajnos az a helyzet, hogy egyedül a közüzemi ágazatokban képesek az emberek a sztrájk eszközével élni. Egyedül a közüzemi ágazatokban rendelkeznek olyan eszközökkel a munkavállalók, hogy adott esetben, amennyiben gazdasági, szociális érdekeiket sérti egy kormányzati politika, hatékonyan, úgy, ahogyan az egy szociális piacgazdaságban megszokott, föl tudjanak lépni.
Éppen ezért innentől kezdve hiába lehet technikai indokokat fölhozni egy ilyen törvényjavaslat mellett, ez a törvényjavaslat világosan illeszkedik egy olyan, már megkezdett sorozatba, ami az önök gazdaságpolitikájának védelmében vissza kíván venni a munkavállalói jogokból. Éppen ezért ezt nem tudjuk támogatni.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP, a Jobbik és az LMP soraiban.)
