HARRACH PÉTER
HARRACH PÉTER
HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy békésebb témát szeretnék most említeni, hiszen karácsony ünnepe közeledik, még akkor is, hogyha a parlament nagy erővel dolgozik az utolsó pillanatokig.
De mielőtt még erről szólnék, egy mondat erejéig hadd emlékezzek meg Varga László születésének tegnapelőtt ünnepelt 100 éves évfordulójáról. Ő nemcsak a parlament korelnöke volt, hanem a Demokrata Néppárt képviselője, majd a KDNP képviselője is. Élete, személyisége mindannyiunk számára példaértékű.
A karácsonyban a kereskedő profitot lát, a háziasszony sütést-főzést, a gyermek csillogó karácsonyfát. Kérdés, mit mond az ünnep az embernek, hívőnek és nem hívőnek. A hívő ember számára az ünnep tartalma a fontos, de mindnyájunk számára az ünnep üzenete, hiszen ez közös.
A tartalomról csak két mondat. A gyermek Jézus születése a keresztény ember számára a megtestesülés ünnepe; Isten nemcsak magára vette az emberi természetet, de vállalta az emberi sorsot is.
Ebből a gondolatból következik az üzenet, amely mindnyájunknak szól: az első az ember értékéről és méltóságáról. Ahelyett, hogy én most erről néhány szép mondatot szólnék, egy történetet hadd mondjak el röviden! Egyik alkalommal, bár nem kényszerültem rá, de úgy éreztem, hogy meg kell tennem, egy hajléktalan emberrel kellett kezet fognom, aki koszos is volt, büdös is volt, ragadt is a keze, de amikor a szemébe néztem, akkor láttam a tekintetében valamit, amit talán úgy lehetne megfogalmazni, hogy azt, amit sokszor elvettek tőle: az emberi személy méltóságát, azt egy ilyen gesztussal sikerült, legalább egy pillanatra, visszaadni. Hát valami ilyesmiről szól az az üzenet, amelynek első pontja lehetne az emberi személy méltósága.
A másik mindnyájunknak szóló üzenet: az egyetemes emberszeretet üzenete. Sokfélék vagyunk, és ez így jó, de közös bennünk az emberi mivoltunk. És az az egyetemes emberszeretet, amit karácsonykor megkaptunk, arra kötelez minket, hogy ne tegyünk különbséget ember és ember között: a képzett és képzetlen, a gazdag és a szegény, a főnök és a beosztott; sőt a bűnöző és az áldozat egyaránt ember. Itt megint egy rövid gondolatot hadd mondjak! Nemrégen saját körzetem egyik intézményében voltam, ami történetesen egy börtön, és ott elmondta a parancsnok, hogy az ő rabtemetőjükben őrző és őrzött együtt van eltemetve. Ez valami ilyesmi, ami erről szól, hogy az ember, legyen bármilyen különbség is közte, egyaránt ember, és ezt nekünk sem szabad elfelejteni.
És akkor tegyük fel magunknak a kérdést, hogy vajon az egyetemes emberszeretet és a politikai csatározás hogyan fér meg egymással. A magaslati pontok elfoglalása szakmai követelmény nálunk, és közben küzdelmet is kell vívni, de a másik méltóságban való megalázása már megengedhetetlen. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Tényleg?)
És ha fokozzuk a kérdést, hogy vajon az elszámoltatás hogyan fér össze az egyetemes emberszeretettel, akkor azt kell mondanunk, hogy amíg az igazság feltárásáról és a nemzet ellen elkövetett bűnökért való felelősség gyakorlásáról szól, addig rendben van, de ha a bosszúról, akkor már nyilván nem.
És végül a harmadik üzenet, amit a betlehemi gyermek közvetít nekünk: a családról is üzen nekünk, az egymás iránti szeretet megélésének a természetes közösségéről; arról a közösségről, amelyet itt a parlamentben a mi munkánkkal erősíteni és segíteni kell, gondolok akár az alkotmány megalkotására.
Befejezésül engedjék meg, hogy magam és frakciótársaim nevében mindnyájuknak békét, örömöt, áldott ünnepet kívánjak! (Taps a kormányzó pártok, az LMP, valamint a Jobbik padsoraiból. - Szórványos taps az MSZP padsoraiból.)
