BENCSIK JÁNOS
BENCSIK JÁNOS
BENCSIK JÁNOS nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: Tisztelt Képviselőtársaim! Nem szeretnék zsákbamacskát árulni, és ezért tartom fontosnak, hogy most, az általános vita lefolytatását követően az itt felmerült kérdésekre választ adjak, annál is inkább, mert lesz egy bő hónapunk arra, hogy módosító indítványok benyújtására kerüljön sor. És a gazdasági bizottságon belül volt egy megállapodás arra vonatkozóan is, hogy január hónapban az energia albizottság ülést fog tartani, amelyre értelemszerűen bekapcsolódhatnak mindazok a képviselőtársaink is, akik szeretnének részletesebben foglalkozni ezzel a kérdéssel.
Én magam is jobban örültem volna annak, hogyha nem ilyen foghíjas ülésteremben vitatjuk meg ezt a nagyon fontos törvénycsomagot, de az az igazság, hogy azoknak a képviselőtársainknak a szemére nincs nagyon mit vetni, akik hajnali negyed ötig itt ülték végig az ülésteremben az éjszakai vitát, és közülük akik hat-hét órára értek haza, és esetleg még arra is lehetőségük nyílott, hogy ágyba feküdjenek bele, azok kilenc-tíz óra körül nem nagyon igyekeztek vissza. (Novák Előd: Ők szavazták meg a napirendet!)
No, én külön szeretném köszönni azon képviselőtársaimnak, akik ennek ellenére is vállalták azt, hogy a mai hosszú általános vitában részt vesznek, és szakmai javaslataikat is megfogalmazzák, mindamellett, hogy kritikai észrevételeket is tettek, ki-ki a saját nézőpontjából tette ezt.
Én azt szeretném leszögezni, hogy a kormány nem készül a hazai energiapolitika, az energetika, az energiaellátás gyökeres felforgatására, ugyanakkor valljuk azt, hogy nagyon komoly szemléletváltásra és ezzel együtt irányváltásra van szükség. Tehát nem felforgatni kívánjuk az ország energiaellátását, nem akarjuk az ország energiaellátása biztonságának a megbillentését, ugyanakkor nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy az eddigi meglehetősen liberális, a piac önszabályozó erejébe vetett hit alapján álló energiapolitika elinduljon abba az irányba, amely biztosítja az állam nagyobb mértékű szabályozásának a megjelenését, mert egy fontos, nemzetbiztonsági és ellátásbiztonsági szempontokat is figyelembe vevő kérdésről, közszolgáltatásról van szó.
Szekeres Imre képviselőtársunk, a szocialisták vezérszónoka és tulajdonképpen Józsa István és Jávor Benedek is a bizottsági kisebbségi álláspontok ismertetése során fölvetették azt, hogy a rövid távú energetikai szabályozási beavatkozások, illetve a most benyújtott 3. számú energiacsomag átültetésére és a korábban módosított villamosenergia- és gáztörvény korrekciójára irányuló, mondjuk úgy, hogy hosszú távú és kiszámítható szabályozási csomag nem minden esetben van összhangban. Azt azért szögezzük le, hogy az elmúlt fél esztendőben egy olyan problémás örökséggel kellett szembenéznünk az energiapolitika területén, amely nagyon gyors korrekciókat igényel - ki-ki ezt másként látja értelemszerűen.
Mi alapvetően a fogyasztói érdekek, tehát a vásárlói érdekek figyelembevétele mellett kívántuk a gyors beavatkozásokat megvalósítani, ezen túl pedig voltak olyan európai uniós jogharmonizációs kötelezettségek, amelyeknek az előkészítése a korábbi kormányzati időszakban nem történt meg, ezeket nagyon gyorsan, annak érdekében, hogy kötelességszegési eljárást ne indítsanak Magyarországgal szemben, el kellett végezni. Igyekeztünk az ott megfogalmazottakat már a formálódó energiastratégiában és a nemzeti megújuló cselekvési tervben is érvényre juttatni. De ennek a mai beterjesztésnek is egyértelműen az az üzenete, hogy az átmeneti, gyors beavatkozásoknak az ideje lejárt, egy hosszú távra szóló szabályozási környezet kialakításában vagyunk érdekeltek.
Szekeres Imre képviselőtársunkban fölmerült az a gyanú, hogy a szétválasztási szabályok esetleg árnyalatnyi változást hozhatnak a korábbi energiapolitikához képest, amelyre ő is és Józsa képviselő úr is azt mondták, hogy konszenzusos politika volt. Kétségtelen, hogy a korábbi kormányzati ciklus Fidesz-KDNP-képviselőcsoportjából számosan voltak olyanok, akik támogatták a korábbi energiapolitikai téziseknek az elfogadását, de hogyha én jól emlékszem, akkor a frakciószövetségnek a többsége azt nem támogatta. Voltak, akik támogatták a legutóbbi villamosenergia-törvény módosítását egy esztendővel ezelőtt a frakciószövetségből, és voltak olyanok, akik nem támogatták.
Azért került sor a támogatására, mert egy esztendővel ezelőtt is az európai uniós jogrendbe való beilleszkedésünk már a nemzeti érdekek figyelembevétele mellett történhetett meg, becsületére legyen mondva az előző kormányzati ciklus energiapolitikával foglalkozó szakpolitikusainak, hogy ebben partnerek voltak, és a hazai nemzeti tulajdonban lévő energetikai társaságnak, az MVM-nek az érdekeit is figyelembe vették, illetve azzal is számoltak, hogy a MOL Nyrt., bár nem állami, közösségi, nemzeti tulajdonban van, de mégis meghatározó szerepet tölt be az ország energiaellátásában. Tehát ezt fontos leszögezni.
Ugyanakkor jogosan él a gyanú Szekeres Imre képviselőtársunkban, hiszen a szétválasztási szabályok finomhangolására van szükség, amely a nemzeti érdekeink mellett szeretné erősíteni azt az állami szerepvállalást és befolyást, amely tudja ellensúlyozni a pusztán piaci szándékok és elvárások mentén alakítandó energiapolitikát.
Valóban eltér e tekintetben a mi álláspontunk a szocialisták álláspontjától, vagy ha úgy tetszik, irányultságától. Mi sokkal inkább szeretnénk azt, hogy az európai ellátórendszerbe integrált kapcsolati rendszerrel, hálózattal, átviteli rendszerekkel rendelkezzünk, amely az egységes piacnak a részét képezi, amely egyrészt az ország kiszolgáltatottságát is csökkenti ezen a területen, és ha szükséges, akkor a szomszédos országok számára is tudunk segítséget nyújtani.
(16.50)
Tehát e tekintetben teljes egészében egyetértünk. Ugyanakkor mégiscsak világosan kell látni azt, hogy az energiaellátás nemcsak ellátásbiztonsági, hanem nemzetbiztonsági kérdés is. És azt is látjuk mindannyian, hogy az Európai Közösség tagállamai közül számosan vannak olyanok, amelyek a saját ellátásbiztonságuk, nemzeti ellátásbiztonságuk érdekében kétoldalú kapcsolatokra igyekeznek helyezni, elsősorban a Közösségen kívüli partnerekkel való együttműködésüket. Ezt Magyarországnak is, azt gondolom, figyelembe kell vennie. A józan ész és az óvatosság mindenképpen ezt diktálja, de ez alapvetően nem írja felül az európai uniós közösségi energiapolitikát.
A kötelező átvételi rendszer átalakítása. Azért kellett nagyon gyorsan beavatkozni ezen a területen is, mert a korábbi vitatott módosítás következtében 40-50 olyan magyarországi város, fővárosi kerület távhőfogyasztói kerültek volna méltatlan helyzetbe, ahol az év elején mintegy 30-50 százalékos díjemelésre kellett volna sort keríteni. Tehát ezt mi nem láttuk járhatónak. Azt állította Szekeres Imre képviselő úr, hogy a kormány az elmúlt fél évben tulajdonképpen árakat emelt az energiaellátás területén. Ha jól emlékszem, és neki is kellene emlékeznie, fél esztendővel ezelőtt moratóriumot rendelt el a kormány annak érdekében, hogy újra lehessen tárgyalni azokat az árképleteket, amelyek hosszú távon befolyásolhatják a hazai gázszolgáltatás árát. Ezzel a moratóriummal 15 százalékkal tudtuk mérsékelni a gázár emelkedését. Hogyha nem született volna ez a moratórium, akkor az év végéig a régi szabályozási rendszer alapján 15 százalékkal emelkedett volna Magyarországon a földgáz ára. Ezt le kell szögezni, ez valóság.
Ezen túlmenően pedig úgy került módosításra január 1-jétől a gázárképlet, hogy az a kisfogyasztóknak, nyugdíjasoknak, nagycsaládosoknak ne jelentsen terhet, vagy kevesebb terhet jelentsen, mint azoknak, akik jobb jövedelmi viszonyok közepette élnek, nagyobb ingatlant fűtenek, és több gázt használnak fel. Ezért született meg a sávos gázáremelésre vonatkozó képlet, amely tulajdonképpen a hazai lakossági fogyasztók kétharmadának egyáltalán nem vagy pedig nagyon csekély mértékben hoz január 1-jétől drágulást.
Ugyanígy befagyasztásra került a villanyáram a kötelező átvételi rendszer módosításával, amely egy másik mini törvénycsomagban van a Ház előtt, és csütörtökön lesz róla végszavazás. Tulajdonképpen a távhőárak kordában tartását is el lehetett érni.
Szó volt itt a kötelező átvételi rendszerről, szintén Szekeres Imre képviselőtársunk interpretálásában, hogy tulajdonképpen ez a megújuló energiahasználatot, a megújuló energiahasználat elterjedését szolgálta az elmúlt években. A kormány az ő álláspontja szerint a következő években importból kívánja majd a megújuló-részarányt növelni. Nem is igazából értettem, megmondom őszintén, hogyan lehet importból megújuló-részarányt növelni Magyarország vonatkozásában. Talán érdemes lenne most már fellapozni képviselőtársaimnak is a nemzeti megújuló cselekvési tervet, amelynek a társadalmi vitája és egyeztetése is lezajlott az elmúlt héten. A holnapi napon a kormány is meg fogja tárgyalni, reményeink szerint jóvá is fogja hagyni, és ez megküldésre kerülhet Brüsszel számára. De ami ennél sokkal fontosabb, mint ahogy mondtam az expozéban, mi nem kötelezettséget, hanem lehetőséget láttunk ebben, és a szakmai szervezetekkel éppen ezért történt meg a cselekvési terv átalakítása, ha úgy tetszik: az átkottázása, hogy a Magyarországon reálisan elérhető megújuló-potenciált az elkövetkezendő években hatékonyabban tudjuk kihasználni.
De ami tény, hogy a kötelező átvételi rendszeren belül az elmúlt években a támogatás 70 százalékát a földgázalapú kapcsolt hő- és villamosenergia-termelő berendezések mögött álló vállalkozások vitték el. És azt is látni kell, hogy nem a közösségi költségvetésből történik a kötelező átvételi rendszer működtetése és támogatása, hanem az bele van építve a villanyáramba, tehát minden áramfogyasztó fizeti az általa elfogyasztott áram díjába beépítve. Ennek a mértéke ma már a 2,5-3 forint közötti sávban mozog. Tehát nem kicsiny tételről van szó.
Ennek a támogatásnak a túlnyomó része nem a megújuló energiaforrások felhasználásának elősegítésére történt, hanem kifejezetten a földgázalapú kapcsolt termelést szolgálta. De ne legyünk igazságtalanok, mert környezetvédelmi szempontból, illetve a távhőrendszerek fenntarthatósága szempontjából ez egy fontos és jó, hatékony technológia volt, lett volna akkor, hogyha minden piaci szereplő az egyébként meglévő jogszabályok alapján az extraprofitját odajuttatta volna, ahová a jogszabályalkotók annak idején megálmodták, és azért engedték be a kötelező átvételi rendszerbe magát a földgázalapú kapcsolt termelést, hogy a fogyasztóknak ezzel a többlettámogatással kevesebbet kelljen fizetniük. De ez is egy keresztfinanszírozási rendszer volt, és össztársadalmilag nem igazságos, hogy az áramfogyasztók azok, akik megfizetik tulajdonképpen a távhőfogyasztóknak a kedvezőbb árat. Ezért is van szükség ennek a rendszernek a lassú, körültekintő átalakítására. Tehát egyik napról a másikra, tisztelt képviselőtársaim, nem lehetett volna a kötelező átvétel rendszerét megszüntetni.
Ugyanakkor január 1-jétől el kell térni abba az irányba, látható módon, hogy a továbbiakban az átmeneti két esztendőben a ténylegesen megújuló energiára alapozott termelők az eddigi támogatás 100 százalékában részesülnek, azok a termelők, akik pedig földgáz alapú kapcsolt termelésben érintettek, kisebb mértékű, 70 százalékos támogatásban fognak részesülni. Tehát ez is mutatja azt az elmozdulási irányt, amelyet a most beterjesztett csomag mögé kerülő rendeletekben szeretnénk érvényesíteni, hogy a kötelező átvételi rendszer valóban a zöldhő és -villanyáram előállítását segítse elő.
Geológiai tározás, tehát föld alatti szén-dioxid-tárolás, többek is felvetették. Igaza van Aradszki képviselőtársamnak, Bödecs Barnának és Jávor Benedeknek, Herczog képviselő asszonynak és Z. Kárpát képviselő úrnak is. Igen, ez egy áthidaló megoldás lehet. Uniós vonatkozásban a már most tárgyalás alatt álló stratégia is foglalkozik ezzel a kérdéssel, és a 2050-ig tartó dekarbonizációs útiterv még hangsúlyosabban kíván ezzel a kérdéssel foglalkozni. Mi nem dughatjuk a fejünket a homokba.
Nekünk abban az esetben időben fel kell készülni, és meg kell alkotni azokat a kereteket, amely keretek közepette el lehet indítani annak a vizsgálatát, hogy Magyarországon van-e reális lehetősége magának a föld alatti szén-dioxid-tározásnak. És azt gondolom, képviselőtársaim, azt a többség azért világosan látja, hogy itt nem arról van szó, hogy valamiféle külföldről érkező vagy külföldi befektetések érdekében lévő tározásról lenne szó, áthidalásképpen is, de azt is látnunk kell, hogy az elkövetkezendő évekre vagy évtizedekre vonatkozóan többféle forgatókönyv van, és azok a nemzetbiztonsági elemző központok, amelyek nemcsak Magyarországon működnek, hanem az Európai Unió számos országában teszik a dolgukat, felhívják arra a figyelmet, hogy ha nem sikerül közösségi megállapodásokat, kötelező érvényű nemzetközi szerződéseket kötni többek között az éghajlatvédelem területén, akkor olyan mértékű változás történhet mind a gazdasági, mind a természeti környezetben, ami az alapvető ellátásbiztonság szempontjából más gondolkodást és más technológiát igényel.
(17.00)
Zárójelben teszem hozzá, hogy az észak-magyarországi térségben meglévő lignitvagyon középtávon, hosszabb távon történő energetikai hasznosítása abban az esetben, ha szigorodnak a nemzetközi előírások, illetve a likvid fosszilis energiaforrások tekintetében beszerzési gondok mutatkoznának, megint csak mondom, hogy közép- és hosszú távon, akkor ez a hazai készlet és ennek a hazai készletnek az energetikai hasznosítása elsőbbséget élvezhet - zárójel bezárva.
Nem mai kérdés, de ha stratégiailag gondolkodunk, akkor ellátásbiztonsági és nemzetbiztonsági szempontból megkerülhetetlen, hogy tisztában legyünk azzal, hogy Magyarország tekintetében hol és milyen feltételekkel lehet biztonságos körülmények között áthidaló megoldásként szén-dioxid föld alatti tározását biztosítani. Valóban nem napi égető feladatról van szó, de gondolkodjunk előre.
Jávor Benedek képviselőtársam feltette a kérdést, hogy állam kontra piac. Mi azt mondjuk, hogy állam a piaci szabályozással, az egyeduralkodó piaci szabályozással szemben. Tudomásul vesszük a magántulajdon szentségét ezen a területen is, ugyanakkor a szabályozási környezettel a közösségi érdekek érvényre juttatását is kell az államnak szolgálnia.
Felvetette azt, hogy az energiapolitika keveset foglalkozik azzal, hogy az energiaárakból kivezetésre kerüljenek a szociális tényezők. Ez nem egészen így van, hiszen maga a sávos gázáremelés is abba az irányba hat, hogy ha valaki takarékoskodik, kevesebbet fogyaszt, értelemszerűen itt kisfogyasztókról van szó, hiszen 1200 köbméter/év alatti fogyasztókról van szó, akkor az kevesebbet fizet. Apróbb beavatkozásokkal el lehet érni - épületenergetikai, építészeti beavatkozásokkal - azt, hogy a kisebb fogyasztású háztartások tartósan 1200 köbméter alatt maradhassanak. Ez már egy ösztönző erő. De az is világos, és nem titkolja senki, hogy a következő esztendőben megváltozik a gázártámogatás rendszere, tulajdonképpen a gázártámogatás a jelenlegi formájában megszűnik. Teszem hozzá, hogy ez megszűnt volna ez év június 30-ával a szocialista kormány döntése alapján, úgy, hogy nem készítették elő annak a szociális rendszernek, támogató rendszernek a kialakítását, amely átveheti már nem az energiaárakba beépítve, hanem egy szociális transzferen, támogatási rendszeren keresztül a legkiszolgáltatottabb fogyasztók támogatását. Tehát megszüntetésre kerül a következő évben a gázártámogatás, ugyanakkor a lakásfenntartási támogatás rendszere átalakításra, kiszélesítésre kerül annak érdekében, hogy ne csak a gázfelhasználók, a távhőfelhasználók, hanem minden egyéb energiafelhasználók közül azok, akik szociálisan rászorulók, igénybe tudják venni a társadalmi igazságosság szempontjainak figyelembevételével. Tehát kivezetésre kerül ez az ártorzító elem, a másik oldalon pedig kiszélesítésre kerül maga a szociális ellátó rendszer.
A védendő fogyasztók tekintetében azzal is egyetértünk, hogy a védettséget azok élvezzék, akik valóban rászorulnak, és indokolt az esetükben ennek a fenntartása. Tehát azoknak a fogyatékkal élőknek, akik ténylegesen kiszolgáltatott helyzetben vannak, védettséget kell élvezniük a villamosenergia-ellátásban.
A hőellátást biztosító gázszolgáltatás tekintetében pedig meg kell teremteni azt a szociális biztonsági hálót és támogató mentori szolgálatot, amely tud segíteni abban, hogy a fogyasztással kapcsolatos tartozások ne halmozódjanak fel. A szociális szakma jelzése volt - akik kint vannak a terepen - az, hogy a jelenlegi 90 napos kizárási moratórium túlságosan hosszú. Oly mértékű adósság keletkezik a fogyasztó, a vásárló esetében, amelyet már a szociális ellátórendszerekben hivatásszerűen dolgozók vagy a karitatív szervezetek, alapítványok munkatársai már nem tudnak eltüntetni, nem tudnak feldolgozni. De ha időben megtörténik a kapcsolat kialakítása a fizetési nehézségekkel rendelkező fogyasztók és a szociális munkások vagy karitatív szervezetek között, akkor megvan még az esély arra, hogy azt a kisebb adósságot a háztartásban meglévő pénz jobb beosztásával és az ahhoz való hozzásegítéssel fel lehessen dolgozni.
Ami egy fontos változás, az az előre fizetős mérőórák beépítése a fizetési nehézségekkel küzdő, szociálisan nehéz helyzetben lévő fogyasztók számára. Ezt megint a gyakorlatban kipróbáltuk. Mi magunk is a saját önkormányzatunkban, városunkban kipróbáltuk, és ez jól működik. Tehát a fogyasztók hozzászoknak ahhoz, hogy nekik maguknak kell gazdálkodniuk az energiával, és látják a készüléken azt, hogy a különböző használattal, televízióval, DVD-játszóval mennyi energiát használnak fel, és mennyi megy el a főzéshez vagy a mosáshoz. Ez tehát egy nagyon fontos, ha úgy tetszik, szemléletformálási folyamat is lesz ezen a területen.
Felmerült itt a Vértesi Erőmű, hogy szabad-e szénfillért beépíteni a villanyáramba, és szénfillérrel támogatni a működését. Átmenetileg igen. Ez tehát megint egy átmeneti szabályozás, világos pályát kell felrajzolni. Amíg a világ világ, nem lehet addig veszteséggel működtetni állami tulajdonban lévő gazdasági társaságot úgy, hogy az áramfogyasztók fizetik meg ennek az árát, ugyanakkor azt sem lehet tenni, hogy az ott dolgozók az egyik napról a másikra beleessenek az egzisztenciális válságba, mint egy kútba, úgy, hogy az átmenetet nem biztosítjuk a számukra. Tehát maga a csődegyezség, amely a következő év elején reményeink szerint meg fog történni, lehetőséget ad arra, hogy a Vértesi Erőmű és a hozzákapcsolódó Márkushegyi Bányaüzemnek a rendszerből, a hazai energetikai rendszerből történő, ilyen formában történő kivezetése tisztességes körülmények között valósulhasson meg.
Herczog Edit képviselő asszony felvetette azt, hogy az ő álláspontjuk a liberalizmus (Herczog Edit: Nem az enyém! A törvénynek ez a címe!), bár Magyarországon nem szívesen beszélnek erről. Én azt látom, hogy a szabadpiac vonatkozásában egyetértünk, és az Európai Unión belül is a tagországok többé-kevésbé egyetértenek, ugyanakkor azt is látják, egyre többen látják, hogy maga a liberális szabályozási háttér és maga a piac nem tudja megoldani az energiaellátás biztonságának a szavatolását és az energiafogyasztók, energiavásárlók érdekeinek az érvényesítését. Ebben másként gondolkodunk. Fontosnak tartjuk a közös piacot, de nem szeretnénk azt sem, hogy Magyarország kiszolgáltatott helyzetbe kerüljön ezen a területen. Mi úgy ítéljük meg, hogy az államnak nem kivonulnia kell ebből a szektorból, hanem az államnak élnie kell a szabályozás erejével, amelyet a választók által megkapott mint lehetőséget.
Varga Géza képviselőtársam a kisléptékű rendszerekről, vidékfejlesztésről beszélt mint komplex kistérségi, települési energiatermelő, -ellátó rendszerek létrehozásának a fontosságáról. Ezzel egyetértek. Egyetértünk, de nem ebben a törvényben szabályozandó, hanem alapvetően a most készülő energiastratégiában kell kijelölni azt az energetikai pályát Magyarország számára, amelyet a későbbiekben a különböző szabályozási, jogszabályi területeken, illetve cselekvési tervben is rögzítünk.
Említettem, hogy a megújuló nemzeti cselekvési terv elkészült, és meglehetősen nagy és részletes felületet biztosít a falufűtési rendszereknek, a helyi, decentralizált energia-előállító rendszereknek.
(17.10)
Egyformán gondolkodunk, sőt kormánydöntés született arról is, hogy az évtized közepére a nagy “biomassza”-erőművek - idézőjelben -, amelyek erdei szálfát tüzelnek el, kivezetésre kerülnek a hazai villamosenergia-ellátó rendszerből, és az ott felszabaduló biomasszát egy helyére belépő, decentralizált, kapcsolt hő- és villamosenergia-termelő rendszerbe kívánjuk bevinni, és nem szeretnénk azt, hogy az erdészeteinkben megtermelődő többletbiomassza egyszerűen távozzon, mint egy viszonylag alacsony árú exporttermék, az országból.
Az energiastratégiáról annyit szeretnék elmondani, hogy elkészült annak a nyers változata, a stratégiai környezeti vizsgálat van folyamatban. A kormány előzetes tájékoztatását követően - közben a magyar elnökség idején formálódó európai uniós energiastratégiát és a 2050-ig tartó dekarbonizációs útitervben megfogalmazottakat is mérlegelve - azt szeretnénk, hogy az uniós elnökség végére már az uniós elnökség által várhatóan elfogadott új uniós stratégia elemeit is figyelembe véve történjék meg a stratégia társadalmi vitára bocsátása, és lehetőség szerint az a kormány, illetve a parlament által még a következő, tavaszi ülésszak végéig elfogadásra kerüljön.
Tisztelt Képviselőtársaim! Agroüzemanyagokról csak zárójelben, hogy a nemzeti cselekvési tervben, illetve a környezet és energia operatív programban az is helyére lett téve az elmúlt napokban, tehát a továbbiakban közösségi forrásból elsőgenerációs nagy kapacitású agroüzemanyag-gyártókat, -termelőket nem kíván az ország, a kormány finanszírozni. Másodgenerációs beruházásokhoz lehet pályázatot benyújtani, illetve nincs ellenére a megújuló nemzeti cselekvési tervnek az sem, hogy decentralizált térségben jöjjenek létre kisebb kapacitású, agroüzemanyagokat előállító gyártóbázisok. Abban az esetben kifejezetten fogjuk támogatni, az új Széchenyi-terven keresztül is, hogy annak a felhasználása is decentralizált térben, lehetőség szerint közösségi közlekedési rendszereket működtető közép- és nagyvárosokban történjen meg.
Egyébként nem látjuk értelmét annak, és itt jöhet elő az a gyakorlat - ami egy ilyen utánérzése lehetett Szekeres Imre szocialista képviselőtársunknak -, hogy importból származik a feldolgozandó primer energia vagy energiaforrás egy része a nagy agroüzemanyaggyáraknál. Tudjuk azt, hogy kukorica vonatkozásában is a már jelenleg befektető, illetve működő társaságok sem teljes egészében Magyarország területéről kívánják beszerezni a szükséges alapanyagot. Abban pedig egyáltalán nem vagyunk érdekeltek, hogy ha külföldről érkezik az alapanyag, és az előállított termék is külföldre kerül, viszonylag csekély hozzáadott értéket és munkahelyteremtést biztosítva Magyarország számára, ott jelentős közösségi források kerüljenek fölhasználásra.
Tehát összességében, tisztelt képviselőtársaim, nagyon hasznosnak tartottam a mai általános vitát. Arra kérem önöket, hogy a módosító indítványaikat fogalmazzák meg, és éljenek azzal a lehetőséggel, amelyet a gazdasági és informatikai bizottság nyújtani fog, hogy az energia albizottságon belül egy részletes szakmai, szakpolitikai egyeztetésre fog sor kerülni. A módosító indítványok benyújtására pedig egy hosszú, közel másfél hónapos időszak áll rendelkezésre 2011. január 31-éig.
Köszönöm mindannyiuknak a részvételét és a hasznos hozzászólásokat. (Taps.)
