JÁVOR BENEDEK
JÁVOR BENEDEK
JÁVOR BENEDEK, a fenntartható fejlődés bizottsága kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A fenntartható fejlődés bizottságában megfogalmazódott kisebbségi véleményt ismertetném. Elöljáróban azt el kell mondani, hogy tekintve a nagyon rövid időt, ami ennek a nagyon nagy jelentőségű, hosszú távú kihatással bíró és meglehetősen hosszú, kétszáz oldalas törvénytervezetnek a feldolgozására rendelkezésre állt a bizottság tagjainak, ezért a bizottsági ülésen nem voltak abban a helyzetben a képviselők, hogy mélységében bele tudjanak menni. A kisebbségi vélemény is első körben inkább eljárásrendi problémákat fogalmazott meg.
Ahogy azt Józsa képviselőtársam már említette, problémásnak tartjuk, hogy az energiaügyben - és ebben nagyjából egyetértés volt a jelen lévő ellenzéki képviselők körében - olyan, sokszor ad hocnak tűnő jogalkotás zajlik, amelyik ellentétes azzal a szándékkal, ami egy ilyen stratégiai jelentőségű ágazatnak az átgondolt, távlatos fejlesztésével kapcsolatban, én azt gondolom, hogy kormányzati szándék is kell hogy legyen.
A most tárgyalt energetikai törvénycsomaggal párhuzamosan bent van az Országgyűlés előtt Kósa képviselő úrnak és képviselőtársainak egy ugyanezeket a törvényeket megnyitó, sőt sokszor ugyanazokat a törvényi pontokat megnyitó módosító javaslata. Meglehetős nehézségeket okoz, hogy ezeket a különböző módosító indítványokat egységében tudjuk értelmezni, kezelni, ezekből megpróbáljuk kiolvasni a kormányzati szándékot. Ezek a javaslatok sokszor - úgy látjuk - nem is feltétlenül egy irányba mutatnak, tehát a különböző módosító indítványok egymással ellentétes célokat próbálnak megvalósítani, a KÁT-ot, tehát a kötelező átvételi rendszert hol egy egyre komplexebb és az egyéni beruházók szintjére levivő engedélyezési rendszer felé mozdítja el, hol pedig fűnyíróelvszerű módosításokat alkalmaz benne, tehát egyszerűen nem bontakozik ki ezekből az az egységes kép, hogy mit is akar kezdeni a kormányzat az energiapolitikában.
Egy másik fölmerült szempont volt, hogy ahhoz, hogy az energiapolitika területén valóban előremutató és olyan tartós szabályozás szülessen, amelyet nem kell fél év, egy év múlva újraírni, valahogy föl kéne építeni a szabályozásnak is egy logikai sorát, egy koncepcióját, aminek az elején valahol egy energiastratégia állna, egy megújuló cselekvési terv, egy éghajlat-változási stratégia végrehajtása állna, és ezekből lehet aztán levezetni és kikövetkeztetni a konkrét energiapolitikai részletes szabályozás szükséges elemeit.
Ezzel szemben jelen pillanatban párhuzamosan folynak ezek a munkák. A nemzeti megújuló cselekvési terv társadalmi vitára is nemrég lett csak bocsátva, és az elfogadása a jövőben várható. Az energiastratégiával kapcsolatban csak annyit lehet tudni, hogy zajlik az energiastratégiának az elképzelése kormányzati berkeken belül, anélkül, hogy erre igazából érdemi rálátása volna akár a társadalmi szervezeteknek, akár az ellenzéki pártoknak vagy a szakmának. Nem tudjuk pontosan, hogy mi foglaltatik majd ebben az energiastratégiában.
Ebben a helyzetben kell véleményt formálnunk arról, hogy vajon az a részletszabályozás, ami most bejön a parlament elé, beleillik-e azokba a stratégiai elképzelésekbe, amelyeket ezek a dokumentumok megfogalmaznak, alkalmasak-e Magyarország hosszú távú, fenntartható, energiafüggetlenséget biztosító és energiabiztonságot előállító energiapolitikájának a kialakítására.
A kisebbségi vélemény kapcsán megfogalmazódott még néhány kritikai észrevétel a szén-dioxid geológiai tárolásával kapcsolatos elképzelésekkel kapcsolatban, illetve magával a kötelező átvételi rendszerrel kapcsolatban is. Ezeknek a részletes ismertetésére majd a vita későbbi szakaszában vállalkozom.
Köszönöm a szót. (Taps az LMP és az MSZP soraiban.)
