Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Jelen pillanatban egy olyan előterjesztés fekszik előttünk, amelynek az irányát eleve megkérdőjeleznénk; nem minden esetben a mögötte lévő szándékot, hiszen az adott esetben lehetne jó is. Ugyanakkor valóban egy olyan előterjesztést látunk, amely mintha valamilyen okból fontos lenne, hogy felmutathatóvá váljék, mégis ennek céljai és főleg eredményei adott esetben megkérdőjelezhetőek.
Számomra sokkal ijesztőbb volt ugyanakkor az ellenzékinek nevezett pártok képviselőinek szájából hallani azokat az alternatív útvonalakat, amelyeket ők gondolnak el ezen a területen. Ezek adott esetben ijedtséggel is töltöttek el, példának okáért az európai parlamenti képviselő asszony szájából elhangzott az, hogy hosszú távú megoldást jelenthetne az, ha az energetika, maga az energia egy közös belső piaci árucikké válhatna egy közös piacon. Én hallottam már nagyon sokszor ilyet életemben, de hogy ezt hosszú távú megoldásként emlegessük egy olyan esetben, amikor a fenntarthatóság felé kéne mutatnunk és nem afelé, hogy egy, adott esetben egy vagy két évtizedig fenntartható, még létre sem jött piacra akarjunk belépni. Ismerjük az európai közös piacok különböző vetületeit, eddigi hatásfokát és eredményességét, minden ilyen piacon való részvétellel Magyarország vagy veszített a súlyából, vagy pedig veszített azon közös erőforrásokhoz való hozzájutási jogából, amely alapján kitörési pontokat szerezhetne. És legyen ez igaz a mezőgazdaságra, a teljes zöldszférára, ha úgy tetszik.
Jelen esetben egy olyan előterjesztéssel van dolgunk, amely valóban nem az utóbbi három napban született, mégis három napunk volt arra gyakorlatilag, hogy szakértői egyeztetéseket folytassunk. Nem az a probléma itt, hogy a jobbikos és további képviselők hétvégéi erre rámennek. Az a méltatlanság a sértő, amivel önök a tisztelt Ház elé hozzák ezt a kérdéskört. Iszonyatosan sértő az, hogy miután reggel 4-ig itt ülünk, saját magamnak is fél 4-kor még felszólalásom volt, egy teljesen üres Ház előtt, teljes érdektelenséggel szembesülve kell egy ennyire fontos területet tárgyalnunk. Ez nemcsak a parlamenti képviselők megalázása, a mögöttük álló szavazók megalázása is egyben, és a teljes magyar energetikai kérdéskör megalázása is. Nagyon sajnálom államtitkár urat, hogy ebbe a helyzetbe hozták, hiszen önnek egyedül kell ezen a fronton helytállnia. Remélhetőleg sikerrel, és remélhetőleg lesznek olyan módosító indítványaink, amelyek befogadásával elérhető lesz az, hogy az elégtelen teljesítményből legalább a 2-es alát elérjük ezzel az előterjesztéssel kapcsolatban.
Mindjárt ki is fejtem, hogy mire gondolok e tekintetben. Az egyik legfontosabb kérdéskörként beszéltünk itt a szén-dioxid leválasztásáról és geológiai tárolásáról; egy olyan nemzetközi divatnak számító technológiáról, amely gyakorlatilag az IPCC és egyéb klímavédelmi szervezetek bejelentései óta egyfajta kitörési pontként nemesült el, de még egyszer mondom, egy divatról van szó, hiszen a valósában, mint azt képviselőtársam kiválóan megjegyezte, ez a rendszer még nem bizonyított. Tehát elmondható az, hogy egy biankó csekket írnánk alá, ha erre hagyatkoznánk a következőkben. És mivel ez a rendszer még nem bizonyított, különösen vérlázító, hogy a nemzetközi és európai uniós előterjesztésekben is adott esetben a megújuló energiák tekintetében, a kivonás tekintetében akár 55 százalékos mértékre becsülik a közeljövőben azt a technológiát, amit még sehol nem alkalmaztak sikerrel.
Hozzá kell tennünk azt is, hogy szerepel egy 2011. december végi határidő is az előterjesztésben, amely arról szólna, hogy addig kell azokat a területeket megtalálni Magyarországon, ahová biztonsággal elhelyezhető ez az anyag, amiről beszélünk. Lépjünk túl azon, hogy ez a hulladék, ami itt szóban forog, a nukleáris hulladékhoz hasonlóan egy olyan valami, ami azért megmarad, tehát egy idő után majd gondoskodni kell az eltüntetéséről is. Fontos kijelentenünk azt, hogy tudományos alátámasztottsággal nem rendelkezik az a tény, hogy biztonságban elhelyezhető bárhová, hiszen ha adott esetben emberi egészséget nem veszélyeztet, akkor a vízkészleteket veszélyezteti, ha pedig olyan területeket találunk, ahol vízbázisokat adott esetben nem veszélyeztetne, akkor az ott élő állatfajokat, a biodiverzitást mindenképpen.
(16.10)
Tehát a világon még nem sikerült olyan dokumentált tudományos publikációt találni, legalábbis hitelest és függetlent, amely alátámasztaná azt, hogy ez a technológia működőképes, de abban biztos vagyok, hogy nem feltétlenül a fenntarthatóság felé mutat. Tehát ne ezzel próbáljunk takarózni! Akkor mondják ki önök azt, hogy az Európai Uniónak akarnak megfelelni, itt egy további integrációs elvárásról van szó, ami önök szerint Magyarország érdeke, a tekintetben, hogy ha ezt nem lépnénk meg, akkor ilyen és olyan veszteségek érnék Magyarországot. Ez lenne a korrekt retorika, de ettől nagyon távol állunk jelen pillanatban. Még egyszer mondom: a Jobbik minden esetben el fogja mondani, és ki fogja kérni az Európai Uniónak való teljes befekvést, ugyanúgy, ahogyan a népesedési területen is kikérjük, hogy a gyermekneveléshez szükséges cikkek áfáját az EU-jogszabályok bár 5 százalékig engednék levinni, igenis, vigyük le nullára. Azért van forradalmi kormányunk, hogy Magyarország érdekérvényesítése érdekében szembeszálljon bármilyen világhatalommal, nem azért, hogy szolgai módon mindenféle integrációs lépést végrehajtson. Jelen esetben sem érzem, hogy az lehet a cél, hogy létrejöjjön egy még csak elképzelt közös piac, aminek a keretrendszeréről halvány fogalmunk van, és majd ezen a közös piacon Magyarország ügyes alkudozással minél jobb pozíciókat érjen el.
Mi nem a vesztesek pártja és szervezete vagyunk, mi azt mondjuk, hogy saját utat kell járnunk hosszú távon. Az sem baj, hogyha önök most még az EU-tagság kötelezettségeit teljesíteni akarják, de ezzel párhuzamosan kijelentik azt, hogy 20 vagy 40 éves távlatban felülvizsgálandónak ítélik meg ezt a rendszert, és teljes függetlenséget kívánnak elérni Magyarország számára. Ez egy közös nemzeti minimum lehetne, bár én ennél sokkal erőteljesebben fogalmaznék: Magyarország számára csak és kizárólag a saját út képzelhető el. Tudom, hogy az energetika terén ez nagyon nehéz és nagyon körülményes, hiszen Magyarország egy furcsa kettős függőségi rendszerben van jelen pillanatban. Az exportjának mintegy 80 százaléka a nyugat-európai piacok felvevésétől és jóindulatától függ, energetikailag pedig szintén körülbelül 80 százalékos aggregát függőség lelhető fel, ami jobbára Kelet felé mutat. Ezen természetszerűleg változtatni kell, de nem biztos, hogy a nemzetközi körök által ránk erőltetett, még nem bizonyított, még az asztalra letett dokumentációval alá nem támasztott technológiák bevezetésével lehet, és tegyük hozzá, egy hasonló technológia, mint a szén-dioxid leválasztása és geológiai tárolása kinek jó.
Kik azok a vállalkozások, akik ezen az úgymond piacon érvényesülhetnek? Természetszerűleg megint arról van szó, hogy a multinacionális cégeket akarjuk helyzetbe hozni, pontosabban akarják, mert a magunk nevében nem beszélnék erről. Ők rendelkeznek azzal a tőkeerővel, hogy be tudjanak törni erre az idézőjeles piacra; ők irányítják azokat a tudományos köröket és testületeket is adott esetben, akik kimutatják, hogy igen, ez tulajdonképpen mégiscsak egy használható technológia volna. Mi ezt nem tartjuk feltétlenül hitelesnek, főleg azért nem, mert a hasonló befektetések jó része vagy közvetlenül állami pénzből is megvalósul, vagy pedig áttételesen állami pénzeket, adóforintokat érint, így egyáltalán nem mindegy, hogy milyen szférába milyen cégeket engedünk be. Csak azt mondhatjuk ebben az esetben is, hogy hazai adóforintokból, hazai tőkéből és igenis, adott esetben állami beavatkozással, nagyon súlyos állami beavatkozással kell rendet tenni ezen a területen.
A Jobbik programjától amúgy sem áll távol az, hogy mindenféle stratégiai és közszolgáltatási vagy közszolgáltatói területet, ha kell, hosszú távon vonjunk állami kézbe. Tehát elhangzott itt olyan félelem, hogy mi lesz, ha kivonulnak azok a cégek a piacról, amelyek jelen pillanatban - beszéljünk őszintén - extraprofitra tesznek szert ezen a területen. Mi azt mondjuk, nem kell megijedni ebben az esetben. Igenis, magyar állami kezelés alá kell venni, nemcsak ezt a területet, hanem az összes stratégiai ágazatot.
Ha ezt akarjuk érinteni, akkor beszéljünk arról, hogy a stratégiai gáztárolóknak is szigorúan, csak és kizárólag magyar kézben szabad lenniük, maradniuk a jövőben is, és éppen ezért csodálkozom, hogy itt önök zöldenergia-programról, energiabiztonságról beszélnek, miközben egy másik előterjesztésben a kötelező készletezendő mennyiséget adott esetben a felére csökkenthetőnek ítélik, tehát Magyarország kiszolgáltatottságát növelik, vagy pedig a kiszolgáltatottságát a világpiaci tendenciáktól teszik függővé, példának okáért a dollár árának ingadozásától vagy a nemzetközi spekuláns multicégek játékaitól.
Emellett a KÁT rendszerének a teljes és azonnali lebontása sem történt meg sajnálatos módon, pedig ebben az esetben is arról van szó, hogy adott átvételek a piaci árnál magasabban történnek, ez pedig megint csak a multinacionális érdekköröknek kedvez. Ezért mondhatjuk azt, hogy ez az irány önmagában nem megfelelő, és ez sokkal nagyobb probléma annál, mint hogy ezt a több mint 180 oldalas előterjesztést nekünk három nap alatt kellett teljes egészében feldolgoznunk. Még egyszer mondom: ez nem velünk kiszúrás, ez egyfajta üzenet a választók részére, tehát itt ilyen komolysággal tárgyaljuk ezeket az amúgy nagyon fajsúlyos kérdéseket és területeket.
Hadd jelezzem ezen a fronton, ha most már nem is a televíziónézők számára, de nyilván azok számára, akik világhálós és megosztó oldalakon fogják látni ezeket a felszólalásokat, hogy a nyugdíjkorhatárral kapcsolatos népi kezdeményezésről is tegnap hajnali fél 4-kor kellett felszólalni, tehát a forradalmi kormányt ennyire érdekli a választók véleménye, és teljesen mindegy, hogy a 70 ezer aláíró milyen pártállású jelen pillanatban, még egy érdemi vita sem alakulhatott ki, annak köszönhetően, hogy egész egyszerűen az alapvető gesztusértékű udvariassági formákat is nélkülözik, miszerint hallgassuk meg azokat, akiket úgyis lesöprünk. Tehát ez teljes mértékben elfogadhatatlan, és jelen pillanatban ezen előterjesztésnél is ezt láttuk. Nyilvánvaló, önök ezt nem három nap alatt csapták össze, a szövegből, a szövegezésből és egyébként a korábban lefolytatott kommunikációból is kiderül, hogy ez nem így van.
Ezen a ponton kell hogy rátérjünk a második nagyon kritikus tételre, ez pedig a fogyasztóvédelem azon területe, amelyet Magyarországon még mindig egyfajta fekete bárányként kezelnek, ez eltűnik a közbeszédből, a közéletből. Itt egész egyszerűen pusztán ügyfélszolgálatokról beszélünk. Már itt is bele lehetne kötni nagyon sok mindenbe, de én nem kötözködni szeretnék, hanem javítani ezen az előterjesztésen a lehetőségeinkhez képest. De az előterjesztést övező kommunikációban itt már online lekérdezési lehetőségekről volt szó. Megnézném, hogy melyik az a falusi óvoda, amelyik majd online fogja lekérdezni a saját számláját.
Kellene arról is beszélnünk egyébként a fogyasztóvédelmi vetületen belül, hogy a vásárló - mi inkább vásárlónak szeretjük nevezni, mint fogyasztónak - milyen jogosultságokkal bír. Az egyik jogosultsága az lenne, hogy ha kap egy számlát, akkor ebből derüljön ki, mivel áll szemben, tehát szerepeljen minden esetben egy induló és egy záró tétel, mint ahogyan a piaci világban ez minden egyes papíron vagy számlán ott kell hogy legyen. Sok esetben Magyarországon még ez sem valósul meg.
De hogy egy még kisebb apróságot említsek, ami megint csak százezreket zavar: hogyan van az, hogy a kiküldött számlákon a 40-essel kezdődő telefonszámokat minden esetben meg lehet találni, de díjmentesen hívható ügyfélszolgálatot vagy diszpécsert nagyon-nagyon sok esetben nem. Ezek csak nagyon apró felvetések, amelyekről szintén tárgyalni kellene, érdemi döntéseket kellene hozni, megvédeni a magyar vásárlókat egyrészt a nemzetközi cégek visszaéléseitől, másrészt pedig mindazon tendenciáktól, amelyeket itt a korábbiakban felsoroltam, de egész egyszerűen ez nem látható.
Vannak a fogyasztóvédelmet károsító praktikák is, mint például adott esetben a mágnesezés, ahol fel sem merül az, hogy az előterjesztéssel kapcsolatban ugyan hozzunk már egy olyan szabályt, hogy ezeknek a készülékeknek a bevizsgálása vagy bevizsgáltatása valamiféle kötelező jelleggel merüljön fel, hiszen jelen pillanatban ha valaki mágnessel megbuherálja a készüléket, majd azt eltünteti vagy valaki más eltünteti onnan, akkor ennek a pörgése a fogyasztás többszörösét fogja mutatni. Ezt a rendszert ilyen apró szintig kitárgyalva kellene megbeszélnünk itt a magyar Országházban, ha kell, három napot, ha kell, hat napot rászánva. Azért hozom fel ezeket az apró, piszlicsárénak tűnő részleteket, amelyek valójában nem azok, hogy érzékeltessem azt, mennyi probléma terheli a magyar lakosságot, a magyar polgárokat ezen a téren, mennyire a zsebükről van szó ebben az esetben, és mennyire az ő megalázásuk az, ha ezen a fronton is csak ilyen mélységig tárgyaljuk ezt a problémát.
Továbbmehetnénk, nagyon sok olyan igényünk lehetne, ami teljesen jogos, mint például az, hogy megújuló energiaforrást lehetőleg csak hazai tőkéből, jobbára hazai cégek által fedezzünk. Ez is elhangzott már a Házban, süket fülekre talált mindannyiszor.
Összefoglalva kijelenthető az, hogy az előterjesztés irányai elfogadhatóak lennének. Még egyszer mondom: nem feltétlenül a szándékot vitatjuk, legalább is azt, ami mögötte áll, és ami ebből kilátszik, hanem azt az összecsapott módon történő tárgyalást, ami itt is fellelhető. Egyrészt egy olyan technológia erőltetésével, amely nem bizonyított a világon, egyértelműen multinacionális érdekeket szolgál ki, másrészt pedig a fogyasztóvédelmi vetületek szinte teljes mértékű negligálását tapasztaljuk.
Tehát ezen két okból arra kérjük önöket, hogy módosító indítványainkat fogadják be, és természetes követelésünk az, hogy ilyen formában ne fogadjuk el ezt az előterjesztést, hiszen a jelen állapotában nem alkalmas a magyar polgárok védelmére, márpedig az elsődleges cél ez kellene hogy legyen: nemcsak az ország energiabiztonsága, hanem a magyar polgárok védelme is. És végképp nem lehet cél különböző hagymázas, európai uniós belső piacok létrehozása, kiszolgálása és a pusztán ebben való tagság - ez az eszköz kategória. Én ettől nagyon-nagyon élesen elkülönítem a célt, ami Magyarország energiabiztonsága mellett csakis az lehet, hogy radikális huszárvágással tartsuk magyar kézben azt, amit lehet, és a magyar polgárokat, vásárlókat minden esetben védjük meg a multinacionális érdekektől. (Taps a Jobbik soraiban.)
