DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Valóban a 101. számú módosító javaslathoz szeretnék hozzászólni. Részben tartozik is a tárgyához is ennek a módosító javaslatnak, azt gondolom, egy dolog nagyon nem lett itt tisztázva az előbb, amikor Lázár képviselőtársam felszólalt. Nem arról van szó, hogy valaki csúnya szavakat használt, hanem akkor, Novák képviselőtársam, amikor valakinek a származását, burkoltan, sunyi módon fölemlegeti, akkor, amikor itt szórakozik azzal, hogy a KDNP hogyan szervez izraelita tagozatot, embereket megaláz, megsért. (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Így van!) Emberek emberi méltóságát megsérti. (Nagy taps a kormánypárti frakciókban, az LMP és az MSZP soraiban.)
Tisztelt Országgyűlés! (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Tisztelt Országgyűlés! Kicsit szomorúan láttam ezt a zárószavazás előtti módosító javaslatot, hiszen még délelőtt is a sajtónak is azt nyilatkoztam, hogy mi erről a törvényjavaslatról valószínűleg úgy fogunk véleményt nyilvánítani, hogy tartózkodni fogunk. Hiszen önmagában a listázást mint technikát, hetek óta ugyan bíráltuk, viszont szerettük volna méltányolni azt a rugalmasságot, amit az elmúlt hetekben a KDNP előterjesztő képviselői egyébként a módosító javaslatokkal, Lukács Tamás, Harrach Péter frakcióvezető úr és mások tanúsítottak.
(23.40)
Ez a zárószavazás előtti módosító javaslat azonban koncepcionálisan felülírja mindazt, ami itt az elmúlt hetekben történt, és természetesen van egy eljárási kifogásom is. Zárószavazás előtti módosító javaslatban egy törvényjavaslatot koncepcionálisan megváltoztatni, azt gondolom, nem lehet, és főként nem lehet úgy, hogy gyakorlatilag az érdemi egyeztetésekre, vitákra nem kerülhet sor.
Ami a zárószavazás előtti módosító javaslat érdemi tárgyát illeti, ha emberi méltóságról beszélünk, és egyetértünk abban, hogy a vallási önkifejeződés szorosan következik az emberi méltósághoz fűződő jogból, akkor nyilván abban is egyetértünk, hogy az államnak mindig, minden esetben a polgárait egyenlő méltóságú személynek kell elismerni. Ebből következtetve elleneztük folyamatosan - tehát a korábbi változatban is -, hogy a törvényjavaslathoz akárhány számú, bármilyen formájú lista tartozzon. Mi azt javasoltuk, hogy a törvény tartalmazzon kellően kemény objektív szankciókat, akár megnyitva védelmi rendszerként a büntető törvénykönyvet is, és így biztosítson lehetőséget annak az egyébként általunk is helyeselt törvényi célnak a kiváltására, hogy visszaélésszerűen az egyházi státusszal ne lehessen működni, ne lehessen Magyarországon az egyházi minőséggel visszaélni. Igen, ebben egyetértünk.
Az a helyzet, hogy akkor, amikor akár három lista van, akár egy lista van, és bizonyos vallási közösségek fölkerülnek egy ilyen listára, más vallási közösségek nem kerülnek fel a listára, akkor bizony az állam nem kezeli a polgárait egyenlő méltóságú személyként. Hiszen bármilyen kicsi is a különbség, bármennyire is hivatkoznak önök arra - persze joggal -, hogy majd jövő évtől, különböző időpontoktól kezdve a most kimaradó egyházak is elismerésben részesülnek, az a helyzet, miniszterelnök úr, hogy abban a pillanatban, hogyha az állam és a népszuverenitás legfőbb szerve tesz egy olyan gesztust, hogy valakiket elismer, másvalakiket meg nem ismer el, nagyrészt diszkrecionális jogkörében eljárva, akkor bizony megsért embereket.
Abban viszont, ami minket mégis arra int, hogy egy nem szavazattal fejezzük ki az egyet nem értésünket, leginkább az indított el bennünket, hogy bizony van érdemi különbség aközött, hogy a bíróságok ismernek el egy egyházi közösséget vagy a parlament. Természetesen, hogyha nagyon kisarkítom az álláspontot, akkor nyugodtan lehet azt is mondani - elhangzott ilyen vélemény is, ugye -, hogy hát akkor tulajdonképpen a bíróságoktól is el kellene vitatni ezt a jogot, hiszen állami szerv. Igen ám, van egy hatalmas különbség viszont itt az Országgyűlés mint politikai döntéshozó testület és a bíróságok szerepe között. Az Országgyűlés vagy egy miniszter - akár Semjén Zsoltról, akár másról van szó - szükségképpen politikai döntést fog hozni.
A bizottsági vitában Lázár képviselőtársam, amikor a jobbikos képviselőtársakkal vitatkozott, azt hiszem, használt egy olyan mondatot valamelyik jobbikos képviselőnek címezve, hogy ne kérdőjelezze meg egyetlen vallási közösségnél sem, hogy jó ügyet szolgál. Tulajdonképpen egyet is értettem ott ezzel a mondatával, csak a helyzet az, hogy a dolog természetéből adódik - tehát, hogy egy politikai döntéshozó testületre bízzuk az elismerést -, hogy bizony mindig lesznek képviselők, akik meg fogják kérdőjelezni azt, hogy egyik vagy másik vallási közösség jó ügyet szolgál. Ezért nem szabad idehozni ezt a kérdést. Ezért nem szabad idehozni, ezért kellenek kellően kemény garanciák, amelyek alapján egy bíróság tud dönteni.
Még egy vitánk volt Lázár képviselőtársammal. Ő azt mondta, hogy akkor, amikor a '94. évi IV. törvényről vagy erről a törvényről vitatkozik a Ház, akkor is végül is ítéletet mond vallási közösségekről. Ez nem így van, Lázár képviselőtársam. Arról van szó, hogy akkor, amikor egy törvény kereteiről beszélünk, akkor absztrakt normákat fogalmazunk meg, akkor egy normatív eljárási rendet állítunk fel, és nem egyedi vallási közösségekről mond véleményt egy politikai döntéshozó testület. Ez óriási különbség. Ha meghagyták volna a bíróságoknál ezt a jogkört, akkor ezt a határvonalat, ami az absztrakt normaképzés és az egyedi elbírálás között húzódik, nem lépik át.
Végezetül arra szeretnék azért néhány szóval kitérni, ami itt az utolsó bizottsági ülésen történt. Magam justizmordnak tartom azt, hogy az állam egy törvényben szabályozza bizonyos jogalanyoknak a… (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) - egy percet kérnék (Jelzésre:), köszönöm - …szabályozza bizonyos jogalanyoknak a létrejöttét, de nem rendelkezik ezeknek a jogalanyoknak a megszűnéséről. Továbbmegyek: nincs olyan a magyar jogban, hogy egy jogalany nem tud megszűnni. Ezért nagyon kérem - tiszteletben tartva mindenkinek a lelkiismereti meggyőződését -, hogy a lételméleti kérdéseket a jogi, jogfilozófiai kérdésektől válasszuk el. Az állam jogalanyként ismeri el ilyenkor az egyházakat, jogalanyt kreál, innentől kezdve az államnak rendelkeznie kell a megszűnésről, és pontosan azon érvek miatt kell rendelkeznie a megszűnésről, amit egyébként Lázár János az indító bizottsági vitában elmondott. Ha van, ha lehet komoly nemzetbiztonsági kockázat egy egyházi, vallási közösség működésében - vagy magukat egyháznak kiadó szervezetek működésében -, ha felmerülhet az, hogy egy vallási közösség törvénytelenül működik, akkor bizony az államnak felelőssége az, hogy a törlésről, a megszűnésről is rendelkezzen.
Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)
