KARÁCSONY GERGELY
KARÁCSONY GERGELY
KARÁCSONY GERGELY (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk lévő irománynak ugye az a címe, hogy “Egyes elektronikus hírközlési tárgyú törvények módosításáról”, mégis nagyon nagy részben nem erről a témáról szeretnék beszélni, mint ahogy nagyon nagy részben ennek a törvénymódosításnak a témája valóban nem a hírközléshez, hanem a média világához tartozik.
Hadd kezdjem egy kicsit személyes felütéssel! Rogán Antal képviselőtársamnak sikerült lassan elérnie, hogy lassan rettegni fogok a születésnapomtól, ugyanis tavaly éppen a születésnapomon nyújtotta be Cser-Palkovics András képviselőtársunkkal közösen a médiaszabályozási cunami első állomását. Ez egy péntek délutánon volt, és most megint egy péntek délutánon - egyébként egy nappal a születésnapom előtt vagy után, nem tudom pontosan, tehát nagyon hasonló időpontban - jött ez az újabb, nevezzük talán salátatörvénynek. Közben persze voltak más törvények is, például ugye a januárban életbe lépett médiatörvény, és azt látjuk, hogy ennek az egész médiavilágnak Magyarországon folyamatos újraszabályozásával találkozunk.
Igazából az embernek kétfajta olvasata lehet erre: az egyik az, hogy talán keressük a helyes megoldásokat, talán tanulnak a saját hibáikból, és éppen ezért kell mindig újra módosítani az általuk nem is olyan régen módosított törvényeket; ez nem mindig sikerül jól, mint ahogy egyébként ennek a törvénymódosító csomagnak is vannak olyan rendelkezései, amelyek olyan paragrafusokat törölnek el, amelyek egyébként abszolút nem is léteznek, tehát úgy tűnik, hogy itt is volt egy kis fércmunka jellegű dolog a törvény előkészítésében.
Valóban megint fel kell tennünk azt a kérdést, hogy voltaképpen kik is írták ezt a törvényjavaslatot, és megint fel kell hánytorgatnunk, hogy megint nem kormány-előterjesztés az, amit tárgyalunk, bár valóban a minisztérium honlapján kint volt egy előterjesztés, ami egyébként nagyon sok szempontból hasonlít ehhez a törvényjavaslathoz, de azért olyan nagyon széles társadalmi párbeszédről nem beszélnék; tudomásom szerint ez pontosan hat napig volt kint a minisztérium honlapján.
Úgyhogy megint egyéni képviselői indítvánnyal állunk szemben, amit tekintettel arra, hogy Rogán képviselőtársam... - akit egyébként kiváló képességekről ismertem meg még egyetemista koromban, hiszen egy kollégiumban laktunk, de azért mégsem gondolom, hogy ő ennyi törvényjavaslatot képes benyújtani a tisztelt Háznak, hiszen csak ezen a héten több módosító javaslata van gazdasági témájú törvényeknél is. Ilyenkor mindig felmerül a kérdés, hogy kinek az asztalfiókjából jönnek elő ezek a törvények, és miért olyan slendriánok, mint amilyenek. De az is lehet, hogy tulajdonképpen ez egy tudatos dolog, tehát megpróbálják szépen adagolva elfoglalni a médiairányítás rendszerét, és tulajdonképpen lépésről lépésre haladva, lehetőleg elkerülve a média ingerküszöbét, úgy gyúrják a saját hatalmi céljaiknak megfelelően újra és újra a médiaszabályozást.
Ami a távközlési részét illeti a törvénynek, ehhez csak viszonylag keveset tennék hozzá. Annyit talán azért elmondanék, hogy amikor Rogán Antal képviselőtársam arról beszélt, hogy Európában és így Magyarországon is független hatóságok irányítják a hírközlést, akkor nem tudtam, hogy mire gondol. Hol van Magyarországon független hírközlési hatóság? Olyan hírközlési hatóságról tudok, amelyiknek az elnöke - aki egyébként korábban fideszes országgyűlési képviselő volt, a miniszterelnök nevezte ki kilenc évre, és akkor a múltjában visszább is lehetne menni, de ez nem lenne talán ildomos - annyiban különbözik, mondjuk, a hírközléssel foglalkozó minisztertől, hogy ha önök így folytatják, akkor valószínűleg három év múlva önök már ellenzékben lesznek, de Szalai Annamária még akkor is kilenc évig hatalmon marad.
Egy végzetes centralizáció történik a hírközlés területén is, ráadásul itt is megjelennek nyomozati jogkörök, egyfajta alternatív hírközlési rendőrség felállítása. Úgy látszik, hogy a Fideszben van egy ilyen erős vonzódás a nyomozati jogkörökhöz.
Akkor komolyra fordítva a szót, ami a média világát illeti, három törvényt módosít ez a salátatörvény: az egyik a digitális átállásról szóló törvény, a másik a médiaalkotmány és végül - ahogy az már említve lett - közel száz ponton a médiatörvényt is módosítja ez a törvény.
Ami a digitális átállást illeti, ugye itt van valóban - ahogy szintén elhangzott már - egy digitális átállást vizsgáló albizottságunk, van erről egy törvényünk, amit legutóbb egy zárószavazás nélküli módosítással módosított a tisztelt Ház a médiatörvény vitájában, és akkor teljesen indokolatlan módon és nyilvánvalóan teljes mértékben házszabályellenesen a digitális átállásra vonatkozó határidőket kitoltuk, így tulajdonképpen - bár Magyarország korábban a digitális átállás élharcosa volt, aztán így sereghajtóvá vált - most újra begyorsítanánk, aminek csak örülni lehet, hiszen ez végső soron több gazdasági meg hírközlési szempontból is fontos előrelépés lenne.
Igazából azt a problémát azért szeretném felvetni, hogy ez a jelenlegi törvénymódosítás olyan típusú kritériumokat állít az analóg sugárzás lekapcsolásához, amiben semmilyen társadalmi érzékenységi szempont nem érvényesül. Persze aztán rendeletet még lehet alkotni arról, hogy hogyan lesz például a lakosság tájékoztatva vagy hogyan lesznek, mondjuk, a rászorulók segítve abban információval és akár támogatással is, hogy be tudják szerezni a digitális vevőkészülékeket, ezzel kapcsolatosan maga a törvény semmilyen garanciát nem szab.
További nagyon fontos és alapvetően szándékai szerint - legalábbis remélem, hogy lehet jó szándékot feltételezni - talán pozitív az Smtv. több módosítása is. Itt én csak egyről szeretnék beszélni, ami nagyon éles vitákat váltott ki, és azt kell mondjam, hogy ez a törvénymódosítás így utólag tulajdonképpen bevallja, hogy ebben a vitában azoknak a társadalmi szereplőknek, ellenzéki pártoknak és a sajtószabadságért tüntető civil szervezeteknek adott igazat, akik azt kifogásolták, azt vetették a törvény szemére, hogy a nyomozó hatóság vagy mindenféle hatóság számára az újságíróknak ki kell adniuk a forrásokat akkor, ha egyébként közelebbről meg nem határozott nemzetbiztonsági szempontok szerint ez indokoltnak tűnik. Mivel az eredeti törvényben, az Smtv. 6. § (3) bekezdésében nem szerepelt a “nyomozó hatóság” kifejezés, ezért teljes jogon lehetett azt gondolni, hogy a törvény a hírközlési hatóságot, illetve a médiahatóságot is olyan hatóságnak tételezi, ami kötelezheti az újságírókat arra, hogy kiadják a forrásaikat.
Most itt egyfelől örülnünk kellene annak, hogy ebbe a 3. §-ba bekerül a “nyomozó hatóság” kiegészítés, viszont valamilyen rejtélyes okból bekerül a 2. §-ba is, ami éppen a forrásvédelmet biztosítani akarja, és éppen arról szól, hogy nem kell kiadni a forrásokat a hatósági eljárások során. Most itt bekerül a “nyomozó hatóság” kifejezés, ami nagyon szerencsétlen, mert ezzel arra utal, hogy akkor megint belemehetünk egy olyan játékba, hogy akkor viszont a médiahatóságnak ki kell adni ezeket a forrásokat.
Feltételezem, hogy itt a törvény pontosítása volt a fő motiváció, bár akkor még egyszer mondom, hogy a Médiatanács a korábbi, ebben a vitában elhangzott álláspontját revideálja, hiszen ők azt gondolták, hogy a törvény egyértelmű; ezek szerint mégsem volt annyira egyértelmű, ha módosítani kell. Itt beadtam egy módosító indítványt, hogy ebből a bizonyos (2) bekezdésből vegyük ki ezt a beszúrást, mert ezzel tulajdonképpen teljesen értelmetlenné válik a módosítás.
Akkor nézzük a médiatörvény módosítására vonatkozó javaslatokat, amelyekből rengeteg van, én néhány pontot emelnék ki most itt ezek közül. Az egyik az, hogy ebben a folyamatos újragyúrásában a médiaszabályozásnak a fő áldozatok a közszolgálati médiaszolgáltatók, akik folyamatosan megváltozott környezetben kellene hogy kielégítsék azokat az igényeket, amelyeket mindenki elvár tőlük, például azok az adófizetők, akik körülbelül évi 60 milliárd forintot költenek erre a célra. És ugye mit látunk? Azt látjuk, hogy egy meglehetősen kaotikus átalakulási folyamat kellős közepén vagyunk, és ez a káosz politikailag legalábbis támadható hírműsorokat és zuhanó nézettséget eredményez.
(17.20)
Azt gondolom, hogy nemcsak ezt, hanem azt is lehet látnunk, hogy e folyamatos újraszabályozásban tulajdonképpen csak tovább növekedik a káosz.
Ennek a törvénymódosítási csomagnak számomra az egyik legkevésbé érthető javaslata, hogy tulajdonképpen a Médiatanács minden évben dönthet arról, hogy hány közszolgálati csatorna van Magyarországon, azzal a megszorítással, hogy rádióban és televízióban legalább egynek lennie kell. Most ez milyen típusú hosszú távú tervezést feltételez, hogyha évenként döntünk? Ez az egyik kérdésem.
A másik kérdésem, hogy miért éppen a Médiatanács dönt erről. Nyilván a megfejtés ott van a politikai rövidpórázon, tehát nyilván ezért van így. De mi a túrónak van akkor kuratórium meg közszolgálati testület, meg Költségvetési Tanács, meg mindenféle más testület, amelyeknek egyébként legalább bármi közük lenne a parlamenthez vagy valamifajta civil szektorhoz? Nyilván ilyen típusú politikai kiegyensúlyozottság vagy bármilyen társadalmi kontroll megjelenése a Médiatanács esetében fel se merül, hiszen pontosan tudjuk a Médiatanács történetét. Így azonban nem lehet tervezni.
Bármennyire is a múlt héten a kihelyezett bizottsági ülésünkön a közszolgálati média vezetői megpróbáltak minket arról meggyőzni, hogy milyen rendben mennek a dolgok, és igaz, hogy nem idén ősszel, hanem jövő tavasszal lesz világos műsorstruktúra, és egyébként nem világos az, hogy milyen feladathoz kell egyáltalán dolgoznia az ott dolgozó újságíróknak a televíziónál, de az ott dolgozók egynegyedét már ki is fogják rúgni, tehát tulajdonképpen ott megnyugtató szavakat próbáltak mondani, de voltaképpen teljesen egyértelmű, hogy fogalmuk sincs, hogy mi fog történni ezen a területen. Egy olyan szabályozást, ami folyamatosan, évről évre újranyitná egyáltalán azt a kérdést is, hogy hány csatorna van, nem tudom a megnyugtató megoldások közé sorolni.
A másik dolog, ahol szintén egy ilyen kisgömböcként folyamatosan eszi meg a közszolgálati média világát, ez a bizonyos Médiaszolgáltatási Alap. Ez a törvénymódosítás, ha jól számolom, gyakorlatilag a negyedik újraszabása ennek az alapnak, a kompetenciájának, a feladatkörének.
Túl azon, hogy eredetileg az alap felett is a parlamenti pártok által választott és az ellenzéki pártok által is jelölt kurátorokkal feltöltött testület, a közszolgálati kuratórium felügyelte ezt az alapot, amit aztán kiszerveztek a Médiatanács alá, majd utána beszerveztek gyakorlatilag mindent ebbe a Médiaszolgáltatási Alapba, továbbra is apró pontokon tovább gyengítik ehhez képest a közszolgálati csatornák önállóságát.
Most tulajdonképpen itt, ami újabb ebben a fajta “felzabálási” folyamatban, ahol gyakorlatilag a Médiaszolgáltatási Alap mindent lenyel, ami a közszolgálathoz tartozik, itt ráadásul a Médiaszolgáltatási Alap gazdálkodásával kapcsolatos szabályok tovább lazulnak. Van egy olyan pont például a törvényjavaslatban, hogy a Médiatanácsnak részletes szabályozást kell alkotni a Médiaszolgáltatási Alap gazdálkodásáról, viszont ezt nem kell nyilvánosságra hoznia. Vagy az is benne van ebben a törvénymódosításban, hogy a korábbi státus, tehát a vagyonkezelő és pénzalapi státus helyett ez a javaslat már lehetővé teszi, hogy az alap egyben gazdálkodó szervezetként is működjön, anélkül, hogy megfelelne a gazdasági társaságokról szóló törvény szabályozásának. Tulajdonképpen teljesen átláthatatlan.
Ami az átláthatóságot illeti, csak arra tudunk hivatkozni, hogy a különböző szereplők családtagjai nagyon nagy arányban felülreprezentáltak a Médiatanács különböző pozícióiban, tehát ez alapján tudunk következtetni arra, hogy hogyan mennek ott a dolgok, tehát kinek a felesége és a lánya hoz meg nagyon fontos döntéseket, vagy azt tudjuk, hogy a Magyar Televízió éppen Révfülöpön gondolta azt, hogy a nyári adását fogja onnan sugározni, és azt persze tudjuk, hogy a média világában kinek vannak nyaralói vagy éppen önkormányzati képviselői mandátumai Révfülöpön. Tehát ilyen dolgokat tudunk, de azt nem tudjuk, hogy az alap pontosan hogyan fog gazdálkodni, miközben közel 60 milliárd forintról van szó. Én nem tudom, hogy van-e bárhol a magyar adófizetőknek 60 milliárd forintja, ahol ennyire kevéssé érvényesül az átláthatóság szempontja.
Akkor menjünk tovább! Erről a bizonyos kártalanításról nem szeretnék bővebben beszélni, ez szerintem tényleg a vicc netovábbja. Önök valóságos politikai hadjáratot indítottak a pofátlan végkielégítések ellen, még az Alkotmánybíróság jogkörét is csorbították, hogy meg tudják lépni azt, hogy különadót vetnek ki az ilyen típusú kifizetésekre, amelyek egyébként legalább annyira lehetnek indokoltak, mint akár az itt elhangzó érvek alapján a Médiatanács egykori tagjainak járó úgynevezett kártalanítás. De tényleg, én benyújtottam egy módosító javaslatot, és egyszerűen Szijjártó Pétert idézem az indokolásban, azt gondolom, hogy mindent elmond arról, hogy miért nem támogatható ez a javaslat.
Végül is - azt hiszem, 15 perc a felszólalási idő - még csak néhány dolgot szeretnék megemlíteni. Ennek a törvénynek az egyik legfontosabb, számomra pont támogatható része volt a gyermek- és kiskorúak védelmével kapcsolatos szabályok szigorítása, de azt gondolom, hogy most az egyik módosítás tulajdonképpen teljesen kezelhetetlenné teszi a helyzetet, amikor azt mondja, hogy a 16 évnél fiatalabbnak szóló műsorszámok nem hivatkozhatnak erőszakra vagy nem mutathatnak szexualitást, eddig a törvényben az szerepelt, hogy közvetlen módon. Most ezt kivesszük a törvényből. Innentől kezdve szerintem ez kezelhetetlenné válik. Rejtélyes számomra, hogy egy ilyen fiatal törvény esetében honnan gyűlt össze annyi tapasztalat, hogy mondjuk, ezt a szabályt is mindenképpen meg kellene változtatni.
Beszélhetnék még arról hogy a pályázatoknál az alaki érvényességet szigorítják, ami nyilván arra való, hogy bárkit ki lehessen dobni a pályázatok közül, mert mondjuk, nem csatolta a bankgaranciát (Az elnök csenget.), miközben a másik úton pedig lehetővé teszik azt, hogy mondjuk, nemcsak a helyi, hanem az országos médiaszolgáltatóknál is egyetlenegy pályázóval meg lehessen kötni a szerződést. (Az elnök csenget.)
Tehát egy szó mint száz… Még egy percet kérek, elnök úr, és akkor abbahagyom, megígérem. (Közbeszólások: Sok.) Én azt gondolom, hogy ez egyfajta lopakodó médiaszabályozás, és bár aláírom, hogy a hírközlési területen vannak pozitív hozadékai ennek a törvénymódosításnak, ez egy sunyi médiaeinstand, ami tulajdonképpen bele van rejtve ebbe a salátatörvénybe, ezért az LMP ezt a javaslatot nem fogja tudni támogatni.
Köszönöm szépen a figyelmet.
