MANDUR LÁSZLÓ
MANDUR LÁSZLÓ
MANDUR LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Előterjesztő! Én azzal kezdem a felszólalásomat, hogy természetesen ennek a törvénycsomagnak ahhoz a részéhez szólnék, ami a médiatörvényt érinti, illetve valamit mondanék az előkészítés folyamatáról is, hiszen egy törvényjavaslat vitájában, főleg az általános vitában helyénvaló megnézni azt, milyen körülmények között is került a Ház elé maga a törvényjavaslat.
Nos, azt láttuk, hogy ennek hat napig egy tervezetét lehetett látni a nemzeti fejlesztési miniszter által az internetre kitett módon, ami véleményezésre volt kitéve. A mi területünkön, a médiatörvény területén, úgy tűnik, túl sok egyeztetési folyamatra nem volt lehetőség, aki észrevette, az esetleg fűzött hozzá véleményt, aki nem, nem, tehát olyan alapos előkészítése a társadalmi egyeztetést, véleménykikérést illetően nemigen volt. Ezt lényegében a minisztérium helyettes államtitkár asszonya is e tekintetben megerősítette. Az, hogy fél éve tartó egyeztetési folyamat lett volna, azért sem lehetséges, mert ez a két törvényjavaslat fél éve még nem is létezett, fél éve még nem is funkcionál Magyarországon, tehát ily módon a féléves előkészítés ennek a módosítására kicsit viccesen is hangzana.
Majd egyszer csak azt tapasztaltuk, ahogyan Karácsony Gergely képviselőtársam is említette, hogy pünkösd előtt Rogán Antal képviselő úr benyújtotta ezt a bizonyos törvényjavaslatot, ami javarészt tartalmazza a minisztérium anyagát is, és jórészt nem, illetve jelentősebb változásokat jelent, ami nagyon meghökkentő is volt. Ha egyszer a minisztérium egyeztet, és maga az előterjesztés a bizottsági ülésen megerősítette azt, hogy itt ebben volt egyfajta munkamegosztás, akkor az a kérdésem, miért nem a kormány terjeszti be.
Úgy tűnik, mintha az Orbán-kormánynak lenne egy árnyékkormánya, ami a frakción belül működik, és már nem az első eset, hogy azt tapasztaljuk, a kormány kénytelen igazodni ahhoz, amit végül is a képviselők benyújtanak. Még nem körvonalazódott teljesen ennek a Fidesz-árnyékkormánynak a centrális erőtérben a helye és a szerepe, úgy látszik, az árnyékkormányt is a Fidesz fogja létrehozni, de a képviselői önálló indítványok sokasága azt mutatja, hogy mégiscsak létezik egy ilyen, amit megpróbál az Orbán-kormány lekövetni.
Annál is érdekesebb a dolog, mert a kormány képviselője azt is elmondta, hogy majd módosító javaslatokkal kívánják ezt az előterjesztést kezelni, amire kíváncsi is lennék, hogyan fogják csinálni, hiszen nekik a Házszabály szerint ilyen lehetőségük nincsen, nyilván majd egy frakcióban megteszik ezt. Ezt nyilván a Lázár-frakció fogja megtenni a Rogán-kormány előterjesztésével kapcsolatos Orbán-frakció véleménynyilvánítását vagy módosító benyújtását, mert a Házszabály szerint azért másnak erre nincs lehetősége.
No, ennyit az előkészítés furcsaságáról, ami jól mutatja azt, hogy egyébként e területen valami versenyfutás van, valakik versenyt futnak a Fideszen belül, hogy kinek az akarata, kinek a szándéka hogyan érvényesül, mely csoport fog megjelenni a Ház előtt, módosítja majd a törvényeket, amihez képest majd valaki kialakíthat egy másik viszonyt. Tehát egy ilyen Fidesz-versenyfutásnak vagyunk a tanúi, ami a média területén most már egyáltalán nem meglepő, mert már ezt láthattuk usque egy évvel ezelőtt is, amikor eredendően megjelentek a törvények, hogy éppen melyik Fidesz-csoport kerekedett felül a másik fölött, aszerint jött be a törvényjavaslat, vagy jöttek be a különféle módosítók hozzá. Úgy is néz ki ez a médiaszabályozás: zavaros, irányítási keszekuszaság van benne, főleg a közmédiumok területén, és a mostani módosítók sem javítanak ezen a dolgon.
Karácsony Gergely kollégám nagyon sok pontjában rávilágított ennek a visszásságaira, úgyhogy lehet, hogy ezekre én már nem is fogok kitérni idő hiányában. Eddig is már kétszer kellett módosítani, úgy, hogy még fél éve sem áll ez a törvény - a médiatörvényre gondolok -, ez a harmadik módosítás, heves nemzetközi és hazai kritikák tüzébe került a magyar médiaszabályozás. Az ember azt gondolná, ha igazodni kívánnak az európai normákhoz és előírásokhoz, akkor most megtenné akár a kormány, akár az árnyékkormánya Rogán Antal személyében, hogy ezeket a normákat beépítené, ha már egyébként ilyen közel 100 módosítással kívánja kezelni ezt a médiatörvényt. Ennek nyomát sem lehet látni, tehát e tekintetben azt kell mondanom, egy egyszerű politikai megtévesztésnek vagy blöffnek tekintjük, hogy ez vezérelte volna ezt a mély változtatási szándékot, amit egyébként önök mondtak.
Viszont a pontosítási burokban, ha az ember jobban belenéz, felfedezi, hogy megbújnak bizony nagyon fontos tartalmi kérdések és szabályozási problematikák, méghozzá úgy, hogy az eddig felvetett problémás elemek, amelyekkel az Európai Unió több intézményében is találkozhatunk, illetve más európai intézményekben, a hazai kritikákat nemhogy javítaná, hanem tovább súlyosbítja a dolgot.
No, nézzük végig az első törvényt, legyen ez a médiatörvénynek nevezett törvény, amit módosítani kívánnak. Vegyünk egy passzust: szigorítások a pályázati eljárásban című fejezet - ezt így írtam be magamnak -, ez a médiatörvény 56. §-ában sorolja fel a lineáris médiaszolgáltatási pályázatok, azaz a frekvenciapályázatok kötelező tartalmi elemeit. A hatályos törvény 57. §-a felsorolja, hogy ezek közül mely elemek hiányzása esetén számít alaki érvénytelennek a pályázat. Tovább módosít és szigorít az eddigi szabályokon: ezentúl az 56. §-ban szereplő bármelyik elem hiánya esetén alakilag érvénytelennek minősülne a pályázat, ezt a Médiatanács ily módon el is utasíthatja.
Nos, a jövőben az alaki érvénytelenség kimondása terhére kellene a pályázóknak már a pályázat benyújtásakor nyilatkozni, többek között a más médiaszolgáltatásban lévő tulajdoni részesedésekről, és arról, hogy vele szemben nem áll fenn kizáró ok, és más folyamatban lévő pályázata elfogadása esetén sem jönne létre majd ilyen. Ez a megoldás a jövőre nézve például megakadályozná mindazok pályázását, akiknél ilyen kizáró ok fennáll, még akkor is, ha a pályázat megnyerése esetére vállalnák annak megszüntetését, továbbá egyes esetekben lehetetlenné tenné a párhuzamos pályázatok benyújtását. Alaki érvénytelenséget eredményezne a hiányzó üzleti, pénzügyi terv is, vagy az, hogy a pályázó nem rendelkezik banki igazolással arra vonatkozóan, hogy a működési költségek fedezete legalább a működés első 3 hónapjára, reklámbevétel nélkül, elkülönített pénzforgalmi számlán rendelkezésre áll.
(17.40)
Alakilag érvényes pályázatok körének szűkítésével párhuzamosan érdekesnek tűnik az a változtatási javaslat is, amely a médiatörvény 63. § (3) bekezdését módosítaná, amely szerint a jövőben már nemcsak a helyi, hanem valamennyi médiaszolgáltatásra vonatkozó pályázat esetében megkötné a Médiatanács a hatósági szerződést, ha csak egyetlen pályázó felel meg a törvényes, illetve a pályázati követelményeknek.
Ez persze nem biztos, hogy így lenne, mert a javaslat 63. § (20) bekezdése egyben hatályon kívül helyezné a médiatörvény 63. § (3) bekezdését, mert az előző pontban máshová helyezné a helyi médiaszolgáltatásra vonatkozó pályázati rendelkezéseket. El kellene dönteni, kérem szépen, hogy a két egymást kizáró módosítás közül melyiket gondolják komolyan az előterjesztők. Ez egy apró hiba. Itt említeném meg, hogy tele van egyébként ilyen és ehhez hasonló olyan típusú problémákkal, ami jól mutatja a kapkodást, hogy például a digitális törvényről szóló módosítás például törölné a digitális törvény 60. §-át, csak megjegyezném, hogy 45 paragrafusnál nincs több ebben a törvényben. Tehát nem lehet törölni egy 60. §-t, mert ilyen nincs is.
Nos, érdemes megnézni a szigorításokat a bírságolás területén. A legfontosabb szigorítást a javaslat 63. § (41) bekezdése tartalmazza, amely kiegészíti a médiatörvényt. Ennek értelmében a jövőben a médiatörvény alapján kiszabott, de a törvényi felhatalmazás alapján kiadott jogszabályban - például a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elnöke által kibocsátott rendeletben - megállapított díjak, igazgatási szolgáltatási díjak és kiszabott bírságok adók módjára behajtható köztartozásnak minősülnek. Ez különösen azért jelentős, mert a médiatörvény más rendelkezései például bírságok kiszabása esetén nem tulajdonítanak a jogorvoslatnak halasztó hatályt. A fizetési határidő lejártát követően tehát a hatóságnak - függetlenül attól, hogy a médiatartalom-szolgáltató jogorvoslattal élt-e, vagy sem - nem kell végrehajtóra várni, hanem közvetlenül az adóhatósághoz fordulhat a bírság beszedése érdekében.
Nos, az adózás rendjéről szóló törvény 72. §-a, amely alapján akár soron kívül - az adózás rendjéről szóló törvény 161. § alapján - eljárhat rendkívül hatékonyan. Az adók módjára behajtandó köztartozást jellemzi még, hogy az adóhatóság fizetési könnyítést nem engedélyezhet, a tartozást nem mérsékelheti, illetőleg adott esetben nem minősíti azt behajthatatlannak. Ez azért érdekes, mert itt nem egy egyszerű gazdálkodó szervezettel van dolgunk, hanem a médiával. Ebben az esetben ez azt jelenti, ha jogorvoslatnak nincs helye, viszont gazdaságilag, üzletileg az adott rádiót vagy televíziót be lehet csukni ez alapján azonnali hatállyal, akkor ez azt jelenti, hogy ez a fajta eljárási mód egy olyan függőséget eredményez a hatóságtól, a hatalomtól, ami egy független média számára mégis egy olyan pozíciót jelenthet, ami alattvalóvá, függővé tette őket. Ilyen módon ez nyilván nem támogatható.
Még sorolni lehetne a bírságokat illetően sok egyéb történetet, például azt, hogy az alsó határát lényegében eltörli, ezzel mintegy jelezvén azt, hogy az alsó határ lehet magasabb is. Ha csökkenteni akarta volna a bírságok mértékét, akkor a javaslat egyébként a fölső határt csökkentette volna, így lényegében egyfajta kapaszkodó kikerül a rendszerből, hogy mik is azok a minimális bírságok, amelyek enyhébb szabálysértések vagy -szegések esetén végül is kiszabhatók lennének.
Ugornék egyet már csak azért is, mert az idő is borzasztóan halad. Kitérnék a közszolgálati médiaszolgáltatók problémakörére, amiről már a bizottsági ülésen is meg már itt is, mások is beszéltek. A javaslat több helyen pontosítaná a közszolgálati közalapítványra és közszolgálati testületre vonatkozó szabályokat, rendezi az összeférhetetlenségi szabályokat és kötelezettségek viselését is. A közszolgálati közalapítványt viszont egyúttal megfosztaná az egyetlen érdemi hatáskörétől. Persze ez egyúttal a vezérigazgatók számára is korlátot jelentene, hogy tartalomszolgáltatási tervet fogadjon el. Érdekes az indoklás, mert azt mondja az indoklás, hogy ez az egész egy anakronisztikus és a gyakorlatban nem használt fogalom. Nem tudom, hogy pár hónap után hogy mondhat ilyet úgy, hogy egyébként még a közszolgálati kódex sincs elfogadva, ami egyébként egy kötelezettség lenne e hónap végéig. Elég furcsa érvelés egy kialakulóban lévő rendszerről, ahol még közszolgálati kódex sincs, hogy valamire azt mondta, hogy ez anakronisztikus, nem is használt fogalom, tehát ezt is elvesszük a közalapítványtól.
Nagyon jól mutatja azt, hogy ebben a struktúrában, amit sikerült itt katyvaszosan létrehozni a médiaszabályozásban, kiürítették teljesen a közszolgálati közalapítványt, mert lényegében funkcionálisan semmi köze nincs a közszolgálati médiumokhoz, hanem mindent átvittek az alapfelügyelet alá és a Médiatanács alá. Ez ott lebeg funkció és hatáskör nélkül, viszont azt mondhatjuk el, hogy pártok által javasolt és megválasztott emberek viszont kapnak érte egy kis pénzt, hogy ezzel ki is legyen szúrva a demokrácia szeme, mert hiszen semmire sem láthatnak rá, és már egy ilyen egyszerű dolgot sem fogadhatnak el.
A másik, hogy a Médiatanács számára hatalmas jogosítványokat ad, hiszen azt mondja, hogy konzultálni kell majd az alap vezérigazgatójával, és a gazdaságosságot és a következő költségvetési tervezést figyelembe véve meghatározhatják a közszolgálati médiaszolgáltatások rendszerét, és döntenek arról, hogy fenntartják-e az eddigi rendszert, vagy sem. Ez borzasztó érdekes lesz, ez azt jelenti, hogy nem tudjuk évről évre, vagy nem tudhatjuk pontosan évről évre, hogy hány Magyar Televízió, hány magyar Duna TV, hány Magyar Rádió - és még sorolhatnánk. Azért fogalmaztam kicsit pontatlanul, a magyar nyelv szabályai szerint pontatlanul és helytelenül, csak rá akartam arra világítani, mert itt nem tudjuk, hogy többes vagy egyes számról lesz-e szó, mert lehet akár egy-egy, az is lehet.
Szeretném jelezni, hogy az egy perccel én is szeretnék élni a Házszabály szerint, elnök úr. Ez így tervezhetetlenné válik, meg szerződést sem lehet így normálisan kötni. Akkor tessék kimondani, hogy hány csatornánk van, és ez hogyan működik! Ugyanis ebben a helyzetben az, hogy minden jogosítványt odaadtunk, tovább erősíti azt a centralizációt, amit egyébként abba a körbe vittünk el, amiről tudjuk, hogy hogyan alakult ki a személyi összetétele, hogyan lett kinevezve ennek a főnöksége. Miközben ez a tendencia folytatódik, addig nem tudják, például hogy hány embert kell és miért azokat kell elbocsátani a következő időszakban a közmédiumok területéről. Most van folyamatban, hogy 600 embert kívánnak elbocsátani, meg majd ősszel talán 400-at. Mihez képest? - kérdezem én. Mihez képest? Hiszen azt sem tudjuk, hogy így marad-e a dolog, ahogy van.
Tehát megy összevissza a dolog - és majd még egyszer szót fogok kérni, mert még van itt mondanivaló -, egy a lényeg, egy a biztos: a bizonytalanság, és ez a módosítás ezt erősíti tovább.
Elnök úr, köszönöm szépen a türelmét. (Taps az MSZP soraiban.)
