NÉMETH ZSOLT
NÉMETH ZSOLT
NÉMETH ZSOLT (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Pár szóban én is reagálnék azért az elhangzottakra. A nemzet legdrágább kincse az állampolgár, amiben azért egyet tudunk érteni, akkor azért remélem, a lelkiismeretükben majd tisztázzák, amikor a kettős állampolgárságról való szavazásról kellett dönteni, és azokról, akik majd magyar állampolgárok lesznek vagy már magyar állampolgárok, azt próbálták itt elhitetni, hogy ők valóban nem magyar állampolgárok, és szavazzunk nemmel. Gondolom, ezt a lelkiismereti kérdést majd önök letisztázzák önmagukban, ehhez nem kívánok érdemben tovább hozzászólni.
(20.50)
Visszatérve magára a törvényre: valóban igaza volt a miniszter úrnak, amikor azt mondta, hogy valóban konstruktív vitát folytattunk le a bizottságban erről a törvényjavaslatról. Valóban ezt alá tudom támasztani mint bizottsági tag. Meg is kérdeztem a miniszter urat és már Volner János képviselőtársam is utalt erre a kis gondolati körre, hogy tervezi-e a miniszter úr vagy maga a kormány, vagy a tárca az önkéntes tartalékos haderő fejlesztését, vagy pedig elősegítését, vagy társadalmi elismertségének fokozását, ami valóban nagyon fontos lenne.
Szerencsére pozitív választ kaptam a kérdésben is, hogy például elgondolkodhatnánk azon, amire Volner János képviselőtársam is utalt már, hogy a munkaadót is valamiféle adókedvezménnyel jutalmazzuk úgyszólván, ha olyasvalakit alkalmaz, aki önkéntes tartalékos is egyszerre, hiszen jelenleg is előfordulhat az, hogy nem biztos, hogy akarja alkalmazni azt, aki bármikor behívható és elvonható a munkakörétől. De például azon is érdemes elgondolkodni, és erre a kérdésre is pozitív jelzést kaptam, hogy például ha valaki vállalja az önkéntes tartalékosi szolgálatot, akkor például pluszpontokkal jutalmazzuk őt a felsőoktatási intézményekbe való jelentkezés során. (Dr. Hende Csaba bólint.) Szerencsére a miniszter úr bólogat is, hogy erre is pozitív választ kaptam, tehát tervben van, remélem sikerül is még mondjuk, ősszel lezongorázni ezt a törvényjavaslatot.
Át is ugranék egy kicsit nemzetközibb terepekre, illetve ezek magyar vonatkozásaira. MSZP-s képviselőtársaim hiányolták, hogy oly sokszor nem utalunk NATO-tagságunkra vagy nemzetközi kötelezettségeinkre a törvényjavaslatban. Mi épp az ellenkezőjét képviseljük: mi örülünk ennek, hogy egyszer meg van említve a törvényjavaslatban - ha jól emlékszem, az elején -, utána többször már nem.
Azért említem ezt, mert az elmúlt két napban a NATO főhadiszállásán voltam Brüsszelben, NATO-főtitkár úr meghívására és elég sűrű programunk volt, nem is olyan régen érkeztünk meg. Ott bizony meglepő dolgokkal is találkozhattunk a főtitkár úrral való beszélgetés során vagy pedig a NATO egyéb vezetőivel történt diskurzus során. Például az afganisztáni misszióra gondolok, ahol Nick Williams, az épp megfelelő divízió vezetője - miniszter úr biztos ismeri (Dr. Hende Csaba bólint.) - már-már kénytelen volt elismerni, hogy hiba volt az afgán misszióba való anno beszállásunk, és bár az amerikaiak már pedzegetik az esetleges 2014-es kivonulás lehetőségét, Williams úr azért elmondta, hogy szerinte ez nem lesz tartható, bár most ezt kell majd kommunikálni, de azért megfogalmazta a kételyeit.
Érdemes azon elgondolkodni, és ez egy nagyon kellemes beszélgetés volt a főtitkár úrral, hogy az a liberális gondolkodásmód, ami bizony bizonyos frakcióknál is felfedezhető, de Nyugat-Európát is uralja, valóban hasznos-e nemzeteink számára vagy épp a hadseregeink számára, vagy épp a Magyar Honvédség számára.
Nagyon sokszor azt sulykolják belénk, hogy itt már nem lesz háború, Európa biztonságos terep, vagy éppen Juhász képviselőtársam is elmondta, hogy itt nem kell arra készülni, hogy a szomszédaink bármiféle agresszióval élnek felénk. Zárójelben jegyzem meg, hogy pont akkor mondja ezt, amikor nyílt titok, hogy az ukrán nemzetbiztonsági hivatal hogyan figyeli meg az állampolgárságot visszaigénylő leendő állampolgárainkat vagy honfitársainkat; zárójel bezárva.
Úgy gondolom - sokat beszélgetve a NATO elemzőivel is ott a központban -, hogy ez nagyon téves hozzáállás. Ahogy itt Básthy képviselőtársam, a bizottság alelnöke is elmondta, ha békét akarsz, készülj a háborúra. Valóban, ez alapján kéne átalakítani a honvédséget, de nem csak a honvédséget, és ez nagyon sok területet, tárcát is érinthet, gondoljon csak az oktatási tárcára, hogy valóban nemzettudatot és a katonai szolgálat iránti elkötelezettséget is valamiképpen neveljünk fiataljainkba.
Mondok egy apró példát. Mindig azt mondják, hogy nem kell háborúra készülni. Előre lehet kalkulálni, hogy mi fog történni a jövőben. Jamie Shea - ugyancsak a NATO egyik vezetője, egy nagyon kiváló, több egyetemen is oktató emberről van szó - az egyik, a hétfői vacsorabeszélgetésen azt mondta, hogy pár héttel ezelőtt, a líbiai bombázásokat megelőző pár héttel ezelőtt még Kadhafival ültünk ugyanebben a hotelben, nem tudtuk, hogy pár hét múlva őt fogjuk bombázni. Azt hiszem, ez elég sokat mond arról, hogy bármikor bármi bekövetkezhet - erről a kicsit vicces példát itt idézve.
Elhangzott itt többször is a Gripenek kérdése. Ez a diskurzus, ahol voltunk, a visegrádi országokat érintette, sajnos a csehek nem tudtak részt venni itt a kormányválságuk miatt, Rasmussen viszont, a főtitkár úr azt próbálta sugallani, hogy a NATO mennyire kedveli ezeket a Gripen repülőgépeket, viszont megjegyezzük, hogy ezt a lízingrendszert nagyon kemény bírálatok érték a tegnapi napon a NATO főhadiszállásán, nem beszélve az utántöltő képességről. Valóban ez nem nemzeti érdek, de valóban azt is látjuk, hogy nem is használjuk ki, mert nem küldtük el őket - szerencsére - Líbiába. De ez azt is jelenti, hogy fölösleges volt akkor talán ennek a képességnek a kiépítése. Ezt Volner János képviselőtársam már nagyon jól elmondta.
Amit én hiányolok egyébként a törvényből... - ebben kivételesen egyetértek Juhász képviselőtársammal; ebben értek egyet meg abban a dologban, amikor azt mondta, hogy sokat hibáztak. Ez valóban így van, az elmúlt 8 év ezt bebizonyította. A cybervédelem valóban kimaradt a törvénytervezetből, persze ez nem jelenti azt, hogy később valamiképpen ne kerülne korrigálásra. Nagyon fontos hangsúlyoznunk ezt az újfajta hadviselési formát, nagyon sokszor beszéltek cyberbűnözésről, cyberkémkedésről, de elérte már azt a fokozatot ez az aspektus, ez az új - hogy is mondjam - szféra, hogy már cyberhadviselésnek is nevezhetjük, cyber warnak.
Egész pontosan 2007-től, az észtországi incidens óta beszélhetünk erről, amit nem sokkal később, a 2008-as grúziai háborúban fedezhettünk föl újra, illetve 2010 januárjában. 2010. január 15-én jelent meg egy kiváló cikk a The New York Timesban, ajánlom elolvasásra. A Stax Net nevű vírusról szólt, amikor Izrael egy vírussal az épülő iráni atomerőművet fertőzte meg, és bizony elérte azt, hogy egy virtuális program, egy vírus, pontosabban egy féreg - egy worm - fizikai leállást eredményezett, tehát megjelent a fizikai szférában - mondhatni manifesztálódott -, mert sikerült meggátolni az atomerőmű építését, pontosabban egy ideig fenntartani. Ráadásul azt mutatja.. - és 2011-ben is történt egyébként egy észak-koreai incidens a virtuális szférában, azt is aláhúznám, hogy 2010-ben még történt, amikor a kínai hackerek, mert Kína már egy hacker divíziót is fenntart, a Google szervereit, ami a világ legnagyobb szervereit tartja fönn, a Google szervereit is képes volt megbénítani egy támadás során.
Nagyon fontos arra is felkészülnünk, hogy itt nem feltétlenül katonai objektumok ellen irányítanak támadást a cybervilágban, hanem úgy, ahogy Észtországban is történt, hogy Észtország teljes egészében átállt már az e-kormányzatra, itt elég volt a kormányzati szervereket megtámadni, de elég volt, hogy Izrael megtette Irán ellen, egy atomerőmű, egy energetikai infrastruktúrát megtámadott. Jelenleg is Iglódi Gábor… (Közbeszólások.) Iglódi Gábor - biztos ismeri a miniszter úr is (Dr. Hende Csaba bólint.) - nagyon jól elmondta, hogy a NATO-nak sincsenek meg egyébként a cyber defense-re az infrastruktúrái, úgyhogy jelenleg az történik, hogy a katonai objektumokat azért védik, de más szolgáltatókat, nagyon fontos szolgáltatókat pedig nem, de azért jó lett volna már a magyar törvényjavaslatban erre látni példákat.
Magyarországon is szerintem a cybervédelemnek lenne lehetősége, és azért van itt egy Paksi Atomerőmű, ami nem lebecsülendő, vagy van egy másik atomerőmű az egyetemen, azokat is érdemes lenne cybervédelem alá vonni, de miniszter úr majd biztos válaszolni fog erre a kérdésemre, felvetésemre is.
Egy apró intermezzo, hogy mennyi iskolát építünk Afganisztánban. Kár, hogy Pécsett, ahonnan én jövök, éppen 110 tanárt készülnek kirúgni, és iskolákat zárnak be, jó lenne azért itthon is építeni iskolákat, bár ez nem ehhez a tárcához tartozik, csak nagyon fontosnak éreztem ezt elmondani. (Dr. Schiffer András: Így van.)
(21.00)
Nagyon fontos még elmondanom azt is, hogy mennyire számíthatunk mi a NATO-ra, vagy mennyire érdemes ezt a NATO-t ily mértékben kiemelni, mint például az MSZP-s képviselőtársaim is mondták ezen a NATO-diskurzuson. Nagyon nyíltan beszélgethettünk, és ott például elmondták, hogy mit akarunk mi a NATO-tól, miért várunk a NATO-tól bármit, hiszen azt látjuk, hogy a NATO szerepe egyre csökken, és nézzük csak meg a közeli Líbiát, ami mondjuk elég közel van, ezt a problémát sem tudja kezelni a NATO. Bevallotta a NATO egyik vezetője, hogy a NATO valószínűleg ebből nem is fog pozitívan kijönni, a líbiai háborúból, sem fizikailag, sem morálisan, mert nem lesznek képesek elérni a céljaikat.
Tehát azt látjuk, hogy a NATO szerepe jobban csökken, miközben olyan dolgok történnek a világban, amiket figyelembe kellene venni, például hogy Kína mára megháromszorozta a honvédelemre vagy a fegyverkezésre szánt pénzt, nemsokára átadják a kínai első anyahajót, azt nagyon sok anyahajó fogja még követni, miközben kínai tábornokok már olyan nyilatkozatokat tesznek, hogy a jövőben már elképzelhetetlen lesz az, hogy anyahajónkkal ne védjük meg a kínai diaszpórákat. Tehát látszik, hogy a kínai actio radius egyre jobban növekszik, és ez oly mértékben érinti a NATO-t is, elbeszélgetve ott a NATO-elemzőkkel, hogy az ott lévő elemzők nagy részét is áthelyezték közép-ázsiai, kínai elemző munkára, és folyamatosan dolgoznak, és bizony nem egy pozitív képet festettek elénk ezen a diskurzuson is, nem beszélve a japán vagy a koreai aggodalmakról, de erről most itt mi nem beszélünk.
Tehát egyáltalán nem mondhatjuk azt, hogy egy békés világ képe áll előttünk. Valóban fontos lenne egy ilyen törvényjavaslat, ahogy már Volner János képviselőtársam elmondta, mi támogatni fogjuk ezt a törvényjavaslatot, pozitív lépéseket látunk ebben. Bár meg kell jegyeznünk, és itt hiába mondja Vadai képviselőtársam, hogy nincs romokban a Magyar Honvédség, hát bizonyára ön nem sok honvéddel szokott találkozni, vagy pedig hamis képet tárnak, tárul öné elé, természetesen nem abból akarok kiindulni, hogy esetleg bárki direkt rosszat mondott önnek. Valóban itt azért azt kell látnunk, hogy nincs túl jó állapotban a Magyar Honvédség, és ezt nemcsak én mondom, hanem a NATO megfelelő tisztségviselői is említették vagy célozgattak ezekre a tényekre.
Nagyjából ezt szerettem volna még hozzátenni, a kis gondolataimat ehhez a törvényhez, kiemelve, hogy a cyberhadviselést is hozzuk előtérbe, és kiemelve még azt is, hogy azért sose hunyjuk be a szemünket, és ne engedjük továbbterjeszteni azt a gondolatot magunkban, hogy itt nem kell felkészülnünk arra, hogy esetleg a környező országok közül senki nem akar minket a jövőben - nem a közeljövőről beszélek - bármiféle agresszió tárgyává tenni. Azért jobb mindig felkészülni, ahogy Básthy képviselőtársam is elmondta.
Még egy gondolatot hadd tegyek hozzá! Ön említette Linder Bélát. Azt azért tudni kell, hogy ő azt mondta, hogy nem akar több katonát látni, de ezek szerint módosítani fogja a történelem az ő szavait, mert hozzá kell tenni, hogy nem akar több magyar katonát látni, mert szerb katonát látott, ugyanis ő volt a pécsi polgármester a szerb megszállásunk idején mint szocialista polgármester, teszem hozzá, a szerbek nagy örömére, és ő is nagy támogatója volt dr. Doktor Sándornak, már többször elhangzott a Parlament falai között, hogy Pécset csatoljuk, csatolják Szerbiához - hát ez a szocialista örökség, bizonyára majd ezt is elszámolják önök.
Köszönöm szépen a szót. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
