VOLNER JÁNOS
VOLNER JÁNOS
VOLNER JÁNOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Röviden reagálnék az eddig elhangzottakra. Egy rövid helyzetértékelést tennék a Honvédelmi Minisztérium, illetve a honvédség jelenlegi állapotáról, munkájáról, az eddigi törekvésekről, és természetesen a törvényjavaslat részletein is végigmennék. Bár azokat a részeket, amelyekben egyetértés van köztünk és a Honvédelmi Minisztérium között, különösebben nem részletezném, ezért aztán remélhetőleg időben is rövidítek.
(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Iváncsik Imre képviselőtársam megjegyezte, hogy nem volt egyeztetés a honvédelmi törvény elénk kerülő tervezetével kapcsolatban. Meg kell mondjam, képviselőtársaim, én ebben a törvényben nagy meglepetéseket nem fedeztem fel. Amire számítottunk, az bekövetkezett, egy korrekt jogi szakmunka keretében megkaptuk ezt a törvényt. Meg kell mondjam, én sem kellemes, sem kellemetlen meglepetést nem kaptam ezúttal a kormánytól, nekem ilyenben nem volt részem, én tehát nem vagyok különösebben meglepett. Túl sok változás az eddigi állapothoz képest nem volt.
Juhász Ferenc képviselőtársam, volt honvédelmi miniszter úr részéről elhangzottak kijelentések, amelyek meglehetősen tanulságosak voltak, Juhász képviselőtársam ugyanis nem annyira a Magyar Honvédség, hanem inkább a NATO érdekeiért szállt harcba a kormánnyal, és a NATO érdekeit képviselve rohamozta meg a honvédelmi minisztert, és ennek az érdekében próbált különböző változásokat eszközölni vagy elérni a honvédelmi törvény elénk kerülő tervezetében. Én azt gondolom, hogy mindenkit az itteni megszólalásai minősítenek. Minket azért küldtek ide, hogy a magyar nemzeti érdekeket képviseljük és nem azért, hogy a NATO érdekeiért lobbizzunk a honvédelmi miniszternél. Persze, kinek mi a fontos.
Amikor a Magyar Honvédségről ejtünk szót, akkor nem mehetünk el anélkül, hogy meg ne említenénk azt a nyolc éven keresztül tartó szocialista kormányzást és azt a pusztítást, amely a honvédséget is érte a nemzetgazdaság, az állam egyéb ágazatai mellett.
(20.00)
Gyakorlatilag a honvédség egy mélyrepülésbe került, morálisan, szakmailag, anyagilag egyaránt leépült, egyaránt tönkrement. Gyakorlatilag ebből az állapotból kell újjáépíteni. Talán nem túlzás, ha egy háborús pusztítás nyomaihoz hasonlítom a jelenlegi állapotát. Ezzel természetesen nem a jelenlegi kormányzat munkáját kívánom degradálni. Azt gondolom, hogy bár ellenzékként meglehetősen gyakran és keményen kritizálom a kormányzatot, heti gyakorisággal interpellálom a különböző minisztereket itt a kormánytagok közül, és meglehetősen keményen ostorozom őket, azonban be kell látnunk azt is, hogy csodát tenni nem lehet. A honvédségre jelenleg belátható időn belül jelentősen több pénzt költeni nem lehet. Maga a tényfeltárás folyamata is természetes, hogy elhúzódó és lassú.
Én egyébként arra számítok, és önnek is azt tanácsolom, miniszter úr, illúziói ne legyenek, itt még a negyedik évben is elő fognak csontvázak bukkanni a szekrényből. Én tájékoztatást kértem a Honvédelmi Minisztériumtól a folyamatban lévő ügyekről, amit egyébként korrekt módon biztosítottak is részemre. Az egyik ügy kiderül, és hozza magával a másik kettőt, és ez így folytatódik tovább. Tudom, hogy nagy számban történtek feljelentések, és különböző visszaélésekre derítettek fényt az átvilágítások során, de ez a munka valószínűleg még a jövőben is folytatódni fog.
Ami számomra külön dicséretes volt, hogy bár itt előfordultak milliárdos mutyigyanús ügyletek a kormány részéről, amire a Jobbik-frakció részéről rávilágítottunk és fölfedtük ezeket, érdekes kifizetési szerződések, érdekes átvilágítási szerződések voltak. A Honvédelmi Minisztériumnál nem tapasztaltunk, hála az égnek, ilyeneket. Itt annak lehettünk tanúi, hogy akkor vettek igénybe külső segítséget, amikor a szakmai feladat indokolta azt, és annak aztán meg is volt a következménye, a pozitív következménye. Pénzt lehetett spórolni, az átvilágítás különböző problémák egész sorát fedte föl. Azt gondolom, ezek például olyan igénybevételek voltak, amelyeknél nem is nagyon lehet kétségbe vonni azt, hogy célszerű volt. Persze, a Honvédelmi Minisztérium bizonyos szakmai képzettséggel rendelkező emberekkel természetes módon nem rendelkezik, hiszen nem ez a dolga. Azt gondolom, a munkának ezzel a részével elégedettek lehetünk.
Magáról a törvényjavaslatról. Amikor az Országgyűlés, és most idézem önöknek a törvényjavaslatot: “Az Országgyűlés Magyarország függetlenségének, területi épségének, nemzetközi szerződésekben rögzített határainak, lakosságának és anyagi javainak védelme érdekében, az állampolgárok honvédelmi tudatának erősítése céljából alkotta meg ezt a törvényt.” Képviselőtársaim, itt arra hívom föl a figyelmet, hogy itt elsősorban a nemzeti érdekeink honvédelmi képviseletéről van szó, nem pedig a szövetségesi feladatainkból eredő kötelezettségvállalásokról. Azt szeretném, ha később, továbbfejlesztve ezt a törvényt, megtöltik aztán a mögöttes szakpolitikák tartalommal, és elkészülnek a részletszabályok, elkészülnek azok az intézkedések, amelyek törvények, kormány-, illetve miniszteri rendeletek formájában a honvédség működését befolyásolni fogják, akkor alapvetően a nemzeti érdekek képviselete lesz az első, amely a honvédség vezetőinek szeme előtt lebeg.
Miért is tartjuk ezt fontosnak? Hát itt, ugye, más terminológiát használt, én, engedelmükkel, használom a csúnya idegen szót ezúttal, ami elterjedtebb, a katonai doktrína kialakításánál alapvető fontosságú, hogy mi az, amire figyelünk, és mi az, amit a katonai doktrínának szolgálnia kell. Teljesen más egy ország katonai doktrínája ugyanis akkor, ha a kollektív védelmi szükségleteknek megfelelően alakítják ki a honvédelem működését, ennek megfelelően vásárolják meg a szükséges haditechnikai eszközöket, és más akkor, ha a nemzeti céloknak alárendelt, valóban a szó eredeti értelmében honvédelmi érdek befolyásolja a honvédség irányítását. Itt elsősorban olyasmire gondolunk, hogy más támadási irányok vannak, más fegyvernemek kerülnek fejlesztésre akkor, ha egy ország a saját határait szeretné védeni, és más módon történik a honvédség fejlesztése akkor, ha a kollektív védelem szükségleteinek megfelelően történnek ezek a beszerzések.
Itt elsősorban olyanokra gondolunk, mint az afganisztáni misszió, olyanokra gondolunk, mint a Gripen gépek vásárlása. Itt, ugye, légi utántöltésre Magyarország légterén belül az égvilágon semmi szükség nincs. Hát természetes, hogy ezt az akkori kormányzat becsempészte, a szocialistáknak ez fontos volt. Drágán lehetett megvásárolni ezeket a gépeket. Valaki jól keresett rajta. Nemzetközi nyomozások mutatták azt, hogy a gyártó szerte a világon vesztegetett azért, hogy ezeket a vadászgépeket eladhassa. Gyakorlatilag olyan dolgokra költötték el a magyar honvédelemre szánt pénzeket, amire a Magyar Honvédségnek az égvilágon, a hon határainak védelme érdekében legalábbis semmi szüksége nem volt. Ez, mondjuk, indokolt lehetett volna akkor, ha nekünk az a célunk, hogy a légi utántöltést igénybe véve a magyar területi határokat valahová nagyon messze, mondjuk, Afganisztánig kitoljuk. De hát erről ugye, nem volt szó.
Tehát ezek olyan indokolatlan beszerzések voltak, ami a magyar katonai doktrína irányultságát mutatta. Egyszerűen rossz irányba mentünk. Azt gondolom, hogy ezt idővel újra kellene gondolni, idővel alkalmazkodni kellene a jelenleg kibontakozó negyedik generációs hadviselés követelményeihez, és azt gondolom, hogy elsősorban a nemzeti szükségletek kell hogy meghatározzák a haderő fejlesztésének irányát.
Érdekesnek találtam a fegyveres katonai szolgálat, illetve a polgári katonai szolgálat összefüggéseit, és egyet is értek egyébként az előterjesztésben szereplő megközelítéssel. Én magam sem gondolom ezt másképp. Különösen azért találtam érdekesnek ezt, mert meggyőződésem szerint, ha a Magyar Honvédség az emberek fejében helyére kerül, ha a katonák ismét olyan büszkék lesznek, mint amilyen egyébként volt az én édesapám is, igen, ő büszkén hordta az egyenruháját az utcán, és amikor én az egyenruhás állomány tagja voltam, én is büszke voltam az egyenruhára, és ma is valahol itt, a szívemen belül hordom azt, de úgy gondolom, ha a hadsereg - és most szándékosan nem a honvédséget mondom, ha a hadsereg - visszanyeri a társadalmi megbecsültségét Magyarországon, akkor ismét el fogjuk azt érni, hogy a katonák büszkén fogják Magyarországon viselni az egyenruhájukat. Ha társaságba mennek, és olyan helyen vesznek részt egy társasági összejövetelen, akkor ebben az egyenruhában fognak megjelenni, és a társadalom növekvő nagyrabecsüléssel fog rájuk tekinteni.
Ennek azonban nem lehet más eredője, mint az, hogy rendet tesznek a Honvédelmi Minisztérium környékén. Mert ne felejtsük el, azért itt nem a kisebb beosztásban lévő katonákat csípték fülön korrupciós ügyleteken, hanem a fejétől bűzlik a hal című effektus működött, a Honvédelmi Minisztériumon belül burjánzott a korrupció, amit egyébként a kormány jelenleg dicséretes igyekezettel igyekszik leküzdeni. Amit én kifejezetten jónak tartok, sokak számára ez meglepetést okozott, nem titok egyébként, nálunk is azon ritka esetek egyike fordult elő, amikor olyan módon vizsgálták fölül például az outsourcingolt szolgáltatásokat, gondolok itt az őrzés-védelemre, hogy egyes kormány közelinek tartott vállalkozások nem jutottak szerephez, hanem a tartalékos rendszerből kerülnek feltöltésre ezek a gyakorlatilag biztonsági őri helyek. Azt gondolom, hogy ez a költséghatékonyság, az átlátható működés és a hadsereg presztízsének megteremtése szempontjából egyaránt fontos.
Itt ugyanis azt ajánlom képviselőtársaim figyelmébe, hogy elsősorban amikor a honvédség presztízsét, társadalmi megítélését szeretnénk javítani, ezek ilyen fejben eldőlő dolgok. Itt nagyon sok múlik bizony a látszaton. Azon, hogy hogy néz ki, milyen a megítélése, kivel találkoznak katonaként az emberek, hogyan működik a haderő, sunda-bunda ügyletek jellemzik-e a működését, vagy pedig tisztességes, átlátható szabályozási környezetben tevékenykednek a katonák. Akkor, amikor a haderő megbecsültségéről beszélünk és arról, hogy mennyire elfogadott a társadalmon belül az, hogy honvédelmi kötelezettségeknek is eleget kell hogy tegyenek a társadalom életerős tagjai, figyelmükbe szeretném, tisztelt képviselőtársaim, ajánlani a svájci példát.
Svájc 1815 óta nem háborúzott. 1815 óta, tehát idestova 200 éve nem háborúzott. A 8 milliós lakosság minden férfitagja hadköteles a 19. életévétől, és 30 éves koráig rendszeresen részt kell hogy vegyen a különböző honvédelmi foglalkozásokon. Ez ott az élet velejárója. És nagyon helyesen egyébként a svájciak a nemzeti tudat megerősítésére is használják a honvédség intézményét. Megjegyzem egyébként, hogy ha visszagondolnak képviselőtársaim a tavaly itt folyó vitákra, a szocialistáknak az akkor előttük lévő, aktuálisan futó törvénytervezettel is az volt a legnagyobb bajuk, hogy nehogy már a nemzettudat beépüljön a honvédelmi nevelésbe, mert hát ez milyen szörnyű dolog. (Iváncsik Imre, dr. Vadai Ágnes: Ilyet soha nem mondtunk.)
(20.10)
Jelzem egyébként, képviselőtársaim, hogy a nemzettudat, az, hogy valamilyen közösséghez tartozónak érzem magam, és megtalálom azokat az identitásbeli kapcsokat az embertársaimmal, akik ugyanebbe a közösségbe tartoznak, ez adja jelenleg a negyedik generációs hadviselésben, az aszimmetrikus hadviselésben részt vevő igen-igen fejletlen csoportok sikerét, ugyanis azokat a csoportokat, azokat az országokat sem legyőzni, sem megszállni nem lehet, amelyekben ez a lelki összekapcsolódás erős. Azokban az országokban lehet gazdasági megszállást fenntartania egy fejlett haderőnek, ahol ez a kapocs gyenge. Én tehát ezt kifejezetten egy erős, sőt erősítendő fontosságú dolognak tartom.
Azt gondolom, ebbe az irányba bizony el kell mozdulni, és én magam is azt tudom mondani önöknek, hogy a függelmi viszony, amely a honvédség működését jellemzi, a fegyelem, az, hogy bizonyos magasabb rendű célok érdekében az ember hajlandó akár veszélybe is sodorni magát és feláldozni szabadidejét és egyéb, számára fontos dolgokat, az bizony jellemformáló erővel bír, és azt gondolom, a mai fiatalok nevelésében is kulcsfontosságú lehet. Én egyébként éppen ezért az általános iskolákban, a középiskolákban egyaránt nagyon fontosnak tartanám a honvédelmi nevelést. Azt gondolom, hogy ennek van egyébként a gyermekek számára csapatépítő jellege is, és hangsúlyozottan fontosnak tartom ezt a nemzeti nevelés szempontjából is. Attól a hazáját elvenni nem lehet, aki ragaszkodik hozzá, ez egész biztos.
Érdekesnek találtam a honvédelmi kötelezettséggel összefüggő gazdasági és anyagi szolgáltatási kötelezettségek körét is. Itt is olyan dolgokkal találkozhatunk, amelyek számunkra egyértelműek és szükségesnek találjuk őket. Azt gondoljuk, mindenkinek, hogyha az ország olyan helyzetben van, kötelessége az, hogy akár a munkájával, akár a szakértelmével, akár a rendelkezésre álló infrastruktúrával a honvédelmi célokat támogassa.
Érdekesnek találtuk az Országgyűlés, a köztársasági elnök, a kormány és a miniszter feladataira vonatkozó célkitűzéseket. Érdekesnek találtuk azt a megosztást, amely a katonai doktrína elemeire vonatkozott, kinek, mi a feladata, és milyen mélységben kell hogy ebben állást foglaljon, milyen mélységben alakítja ki ezeket. Én egyébként az előttünk fekvő változásokkal is egyetértek, azt gondolom, hogy ez egy helyes és jó irány. Megjegyzem egyébként, most magunk között szólva, képviselőtársaim, azért egyikünk sem szakképzett katona, olyan mélységben a katonai doktrínát egészen biztosan nem tudjuk megítélni, mint azok a honvédségi vezetők, akiknek rendelkezésére állnak a legfrissebb technikai és taktikai információk. Azt gondolom, a szükséges tájékoztatást a törvényjavaslatban szereplő feltételek mellett megkapjuk. Én, amikor tájékoztatást kértem külön a miniszter úrtól, akkor ezt minden esetben a szükséges mélységig részemre megadta.
Fel szeretném hívni arra a figyelmet, hogy a honvédelmi kiadások szerkezetén belül mi az, amit én egy fontos és követendő lépésnek tartanék. Jelenleg egy hagyományos, konzervatív költségvetési tervezési filozófia az, amely Magyarország működését meghatározza, így például a Honvédelmi Minisztérium működését is. Először is az állandóság és a kiszámíthatóság nagyon fontos dolog. Ki kell hangsúlyoznom, mennyire nem értek azzal egyet, hogy a kormány egyetlen hónappal a saját költségvetése elfogadása után elrendel egy 250 milliárd forintos költségvetési zárolást. Én magam egyébként, amikor korábban egy törvényjavaslat tárgyalása kapcsán itt véleményt nyilváníthattam, ugyanerről a helyről részvétemet nyilvánítottam Hende Csaba miniszter úrnak, mert 26 milliárd forintos elvonással sújtotta a kormány megszorító politikája a honvédséget. Nyilvánvaló, hogy ilyen körülmények között nemhogy csodát tenni nem lehet, még a működőképesség fenntartása is meglehetősen nehézkes.
Áttekintettük, mi egyébként sokkal kritikusabban álltunk korábban hozzá, de akkor, amikor katonai szakértőink segítségével áttekintettük a honvédelmi kiadásokat, megnéztük ezek indokoltságát, akkor bizony azt láttuk, hogy jelentős részben a nemzetközi kötelezettségeinknek megfelelően magának kell cipelnie a honvédségnek egy meglehetősen nagy adminisztratív apparátust, és itt most szándékosan nem a “vízfej” kifejezést használom, hiszen rengeteg kötelezettségnek kell eleget tenni és megfelelni, ez már önmagában jelentős pénzösszeget jelent. Szintén a nemzetközi kötelezettségekből adódóan kerülnek felhasználásra azután a legdrágább haditechnikai eszközök a Magyar Honvédségen belül, és jelentős részt elvisz a honvédelmi költségvetésen belül a különböző egészségügyi és nyugdíjcélú ráfordítások összessége.
Azt gondolom, ezek már önmagukban is meglehetősen gúzsba kötő tényezők, éppen ezért is tartanám fontosnak azt, hogy áttérjen a kormány - nem csak ezen a területen, én más területen is javasoltam, a gazdasági bizottság alelnökeként is megtettem ezt - a programalapú költségvetési filozófiára. Ez mit is jelent? Azt, hogy nem egy-egy költségvetési év határozza meg pénzügyi, illetve eredménycentrikus teljesítés során azt, hogy milyen módon gazdálkodik egy adott szakterület a pénzzel, hanem úgynevezett programokat indít, amelyek többéves kifutásúak.
Mi az, ami megindokolja ezen a területen a programalapú költségvetés bevezetését? Az, hogy ha megnézik képviselőtársaim, mondjuk, egy hadiipari platform életkorát, akkor meglehetősen hosszú időről, 30-35 évről beszélünk. Jellemzően egy-egy ilyen fegyverzet-korszerűsítési vagy elektronikai cserére 10-15 év után sor kerül, ezek mindenképpen olyan hosszú távú kiadásokat jelentenek, amelyeket nem egy-egy tárgyévben kell vizsgálni, hanem hosszú távú költségvetési tervezés során kell véglegesíteni, és azt kell mondanom, az jelentene a magyar honvédelmi kiadásokban is egy állandóságot, ha ezek azután később ciklusokon keresztül végigmennének.
Ugye, a Gripen vadászgépek példája megmutatja azt, hogy az egyik kormány bevásárol a Gripenből, a másik egy kicsit még ráfejleszt, és gyakorlatilag megduplázza az árat - itt most a szocialistákról beszélek -, de egészében azt kell mondanunk, hogy azért, mert elfogyott a pénz, azért, mert nem tudjuk kiaknázni a vadászgépek költséghatékonyságában rejlő előnyöket, hiszen, hogyha itt meglennének a repült órák, akkor ez egy valóban eredményes és jó vásárlás lenne, mint ahogyan egyébként az eredeti kormánydöntés alapján ez gyakorlatilag egy kiváló választásnak bizonyult volna, de mivel kevés a pénz a repülésre, nem mennek elég repült órát a gépek, éppen ezért azután magas állóórákkal számolhatunk, és meglehetősen magas ilyen módon a gép működtetése. Gyakorlatilag ilyen körülmények között, hogyha elfogy a pénzt, azt kell mondanom, jobban jártunk volna akár még a MiG-29-esek korszerűsítésével is. Ennek is szintén az üzemórák, költségek alapján utánaszámoltunk. Lehetünk szkeptikusak, elmondhatjuk azt, hogy mi, mivel kompatibilis, és mennyire nem tudjuk a NATO-n belül ezeket az elektronikai rendszereket, fegyverzetsíneket felhasználni, de azért nagyjából látni lehet a főbb mutatószámokat.
Tehát éppen azért, mert a haditechnikai platformok több évtizedesek, ezért is javasolom azt, hogy térjen át a kormány a programalapú költségvetési tervezésre. Azt gondolom, ha ez megtörténne, illetve a Honvédelmi Minisztérium kebelén belül az ilyen filozófia irányába történő elmozdulás megtörténne, akkor a hosszú távú, kiszámítható működés feltételei valószínűleg javulnának. Egyébként magából abból, amikor be lett nyújtva az éves költségvetés tervezete, akkor azt láthattuk, hogy mindenki számára meglepő módon én még Nyikos képviselőtársammal, aki az Állami Számvevőszék alelnöke volt 12 éven keresztül, beszéltem is arról, hogy meglepő módon a Honvédelmi Minisztérium nyújtotta be a legkorrektebb szakmunkát költségvetés formájában. Annyira részletesen és szakmai tartalommal megtöltve egyik minisztérium sem tudott róla beszámolni. Nem a Honvédelmi Minisztériumra fogadtam volna, őszintén szólva, engem is meglepett a dolog.
Különösen fontosnak tartom a honvédelmi miniszter feladatai között azt, hogy amikor a haditechnikai eszközök és anyagok kutatásáról rendelkezik, nyilván nem ez a legfontosabb feladata, de fontosnak tartom a nemzetgazdaság működése szempontjából azt, hogy a magyar hadiipari potenciált, amely sajnos egyre inkább gyengül, egyre vékonyabb lesz, ennek a felmérésével valósuljanak meg lehetőség szerint a haderő fejlesztési munkái. Én azt is látom, hogy természetesen a jelenlegi rendelési mennyiség mellett ez egy meglehetősen nehéz feladat, de azt gondolom, erre hosszú távon törekedni kell.
Szintén fontosnak tartom a már korábban a közvélemény érdeklődésének homlokterében lévő esetek nyomán azt, hogy a légiforgalmi szolgálatok és illetékes katonai szervezetek közötti együttműködés szabályait milyen módon alakítsák ki. Akkor, amikor az izraeli repülőgépekre gondolunk - ezt most nem is részletezném, képviselőtársaim -, akkor látható az, hogyha a haderő vezetésében katyvasz van, hogyha a korrupció, a fegyelem megbomlása odáig vezet, hogy azt sem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal, akkor ilyen anomáliák lehetnek, amelyek egyébként az egész magyar társadalom jogos felháborodását kivívták.
(20.20)
A szerződéses katonák kérdésében elindult már egy munka - én ezt egyébként most nem is kérem számon a jelenleg előttünk levő törvénytervezeten, hiszen nem ennek a dolga, hanem a későbbiekben kialakítandó jogszabályoké -, elindult egy munka, amely, én azt gondolom, hogy jó irányba mutat, és jó irányba haladnak az ezzel kapcsolatos szakpolitikai törekvések is. Bevezettek különböző minőségű tartalékos szolgálati rendszereket, és ezek rendszerbe állítása során én magam is, amikor megtörtént az ötpárti egyeztetés a Honvédelmi Minisztériummal, azt gondolom, hasznos tanácsokkal tudtam szolgálni, elsősorban a munkáltatókat érintő kompenzációs intézkedésekkel kapcsolatban. Én az amerikai példát hoztam föl, hogy lehetőség szerint az adózáson keresztül gyakoroljon elsősorban kompenzációt a kormány a munkáltatók felé azért, hogy megérje tartalékos katonákat foglalkoztatni, én azt gondolom, hogy ez egy kifejezetten jó irány.
A legutolsó, amit el szeretnék mondani, az az, hogy a polgári védelmi kötelezettséggel kapcsolatban a Jobbik véleménye az, hogy a polgári védelmet vissza kell venni teljes egészében a Honvédelmi Minisztérium kebelén belülre. Én nem értettem egyet azzal, amikor a tűzoltóság és a polgári védelem összevonásra került a Belügyminisztérium fennhatósága mellett, van is ebben egyébként a Belügyminisztériummal szakpolitikai vitánk. Én beszéltem résztvevőkkel, konzultáltam parancsnokokkal, a végrehajtó állománnyal egyaránt, ez egy rosszul sikerült házasság volt, nem működik jól, és gyakorlatilag az összevonásnak effektíve semmi értelme nincs, mert elkülönült testként működik tovább a két szervezet; én tehát ilyen módon ennek sok értelmét, eredményét nem látnám.
Még egy apró dolog: amikor a közfoglalkoztatás irányával kapcsolatban a minisztérium kritikát kap, illetve itt az előterjesztés kapcsán szocialista képviselőtársak meglehetősen kritikus észrevételeket fogalmaztak meg, képviselőtársaim, valamit azért jegyezzünk meg! A honvédségnél a katonai vezetők, a parancsnokok megtanultak irányítani, és itt épp erre van szükség. Ha kiterelem például a munkanélküli tanárt a közmunkások közé, igencsak bajban lesz azzal, hogy hogyan szerezzen magának tekintélyt, hogyan koordinálja a munkájukat.
Én azt gondolom, hogy vannak az országnak olyan tájegységei, ahol bizony ez komoly problémát okozna a közmunkásállomány összetétele miatt. Nem akarok különböző rémvíziókat fölfesteni az ablakra, de én határozottan támogatom az ilyen jellegű szerepvállalást, és azt gondolom, hogy a Magyar Honvédségnek ugyanúgy, mint ahogy tette hosszú-hosszú évtizedeken keresztül, a nemzetgazdaság építésében ugyanúgy szerepet kell vállalnia. Megjegyzem egyébként, hogy a műszaki alakulatok kapcsán láthattuk azt, hogy ennek igen komoly honvédelmi haszna is lehet.
Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)
