BERTHA SZILVIA
BERTHA SZILVIA
BERTHA SZILVIA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Megszületett a régóta várt közmunka-törvénycsomag. Egyik szemünk sír, a másik nevet.
A legnagyobb probléma ezzel a törvénycsomaggal az, hogy nem differenciál, egy kalap alatt kezel minden munkanélkülit, holott jól körülhatárolhatóan két csoportja van a munkanélkülieknek. Az egyik, akire tulajdonképpen született reményeink szerint ez a törvénycsomag, a tartós munkanélküliek, aki egész életében elvétve dolgozott, alulképzett, iskolázatlan, illetve van a munkanélküliek másik csoportja, akiknek nagyon növekszik a száma, azok pedig a szakmával, legtöbbször jó végzettségekkel rendelkező tanult emberek, akiknek a gazdasági helyzet miatt megszűnik a munkahelyük, és tulajdonképpen egész addigi életüket többségében tisztességgel ledolgozták.
Ilyen szempontból az első csoportra teljesen jogosnak tartjuk ezeket az intézkedéseket, bár majd lesznek megjegyzéseim még ezzel kapcsolatban, ellenben a másik csoport számára ez a törvényjavaslat az emberi méltóságot olyan szinten sérti, és olyan szinten lehetetleníti el őket, és adott esetben az egész addigi életük munkáját teszi tönkre, hogy ez tarthatatlan. Tehát mindenképpen differenciálni kellene a két csoport között.
Ezt a helyzetet alapvetően az elmúlt évtizedek pozitív diszkriminációja teremtette meg, hogy létrejöhetett egy ilyen hatalmas csoport, akik alulképzettek és a munka világától teljesen távol állnak. Tehát ha szükséges, akkor bizony most is diszkriminálni kell, a megfelelő eszközöket meg kell keresni.
A munka törvénykönyvének bizonyos rendelkezéseit nem akarják vonatkoztatni erre a közmunkatípusra, amiben van is helyenként logika, de vannak benne érthetetlen dolgok is. Az egy dolog, hogy tulajdonképpen egyfajta rabszolga-foglalkoztatást teremt meg, de vannak benne igazából a hosszú távú munkavállalás szempontjából vagy a munkaerőpiacra történő visszatérés szempontjából rossz dolgok, például hogy működési bizonyítványt nem adhat ki a munkáltató. Ez a működési bizonyítvány arra szolgálna, hogy bizonyítsa, egyfajta referenciaként szolgáljon, hogy az az adott munkavállaló megfelelően teljesített, mondjuk, az önkormányzatnál közmunka keretében. Ez nagyon fontos lehet egy évek óta munkanélküli számára, hogy bizony, amikor elkezd munkát keresni, akkor bizonyíthassa, hogy azért ő valamit mégiscsak ér. Hogy ezt miért akarják kivenni, ezt miért nem adhat ki, miért nem állíthat ki ilyet a munkáltató, ezt nem tudjuk megérteni.
A másik az álláskeresési járadék körüli változtatások. Ezt nagyon meg akarják szigorítani, illetve le akarják csökkenteni. Eleve azt mondják, hogy maximum 180 napra jár akkor, hogyha öt év alatt megvolt a megfelelő mennyiségű jogosultsági idő. A 180 nap azt jelenti, hogy ha öt éven keresztül folyamatosan végig volt munkája, és még belevesszük, hogy két szökőév is volt, akkor esetleg pont jogosult lehet 180 napra. Tehát szinte nem is kellett volna beletenni ezt a korlátot, mert ez csak öt éven keresztüli folyamatos munkavégzés esetén érhető el.
Drasztikusan visszaveszik a mértékét is. Innentől kedve maximum a minimálbért kaphatja meg valaki, illetve az előző bérnek a 60 százalékát, de maximum a minimálbért, holott ez egy járulékkal megalapozott juttatás, tehát ezért tulajdonképpen valaki ilyen biztosításjellegűen előtte fizet érte, hogy utána kapjon, amikor olyan helyzetbe kerül, akkor ne csússzon pár hónap alatt a nyomorba.
A mai helyzetben, amikor az emberek az elmúlt években felélték minden tartalékaikat, mert olyan a gazdasági helyzet, hogy ahhoz, hogy egyáltalán létezni tudjanak és a családjukat fenntartsák, nem tudtak tartalékot képezni, és ami volt, azt is felélték, akkor adott esetben 20-30 évnyi munka után munkanélküli lesz, egy ilyen juttatás mellett, mire új munkahelyet talál, ami legyen csak 3-4 hónapos munkanélküliség, egyszerűen nyomorba fog csúszni. A rezsiköltségek, rezsihátralékok felhalmozódnak, a hiteltörlesztésével gondok lesznek, egyszerűen a megélhetéssel is, mert annyira kevés ez az összeg, amit önök adni akarnak az ilyen helyzetbe került embereknek, hogy a minimális megélhetést sem fedezi. Akkor itt mindjárt nézhetjük a kapcsolódó korábbi intézkedéseket, miszerint 60 nap után már kikapcsolhatják a közüzemeket a közüzemi szolgáltatók. Tehát tényleg egy rövid munkanélküliségi idő alatt teljesen nyomorba csúszhat az egész család egy egyébként tisztességes és évtizedeket végigdolgozott embernél is. Úgyhogy ezt nagyon rossznak tartjuk.
Szintén idekapcsolódik az is, hogy még ezt is ahhoz a feltételhez kötik, hogy a közmunkát el kell fogadnia, amit felajánlanak neki. Tehát ha valaki munkanélküli lesz, csak akkor kap bármilyen segítséget, hogyha azonnal elmegy közmunkára. Tehát a munkakeresés legintenzívebb és leginkább sikerrel kecsegtető időszakában adott esetben elküldik őt hétfőtől péntekig valahova, az ország másik felére árkot ásni, úgyhogy esélye sincs munkát keresni. Ezt az első három hónapot - vagy kinek mennyire lesz jogosultsága - igenis meg kellene hagyni, hogy normális körülmények között meg tudjanak élni, nem luxusszinten, de ne omoljon össze a család élete, illetve igenis legyen lehetősége munkát keresni annak az embernek. Ezért mondom, hogy differenciálni kell, mert itt két különböző csoportról beszélünk, és bizony a másodikat, amely tisztességgel, becsülettel dolgozott, tanult és szakmával rendelkezik, teljesen ellehetetleníti és megalázza ez a törvényjavaslat.
Különválasztották a nyugdíj előtt öt éven belül munkanélkülivé válók számára az álláskeresési segélyt, amit akár egészen a nyugdíjkorhatár betöltéséig is kaphatnak, tehát öt éven keresztül, ami a minimálbér 40 százaléka. Nagyon dicséretre méltó az elgondolás, de itt megint ez a minimálbér 40 százaléka egyszerűen nevetséges. Tehát ez körülbelül egy vízszámlát fedez.
Képzeljük el azt a helyzetet, hogy mondjuk, egy iskolabezárás miatt egy 56 éves tanárember az utcára kerül, elmegy álláskeresési járadékért, és akkor azt mondják, hogy menjen el árkot ásni hétfőtől péntekig az ország másik felébe Kanalas és Orsós István társaságában. Tehát azért itt kell egy kicsit differenciálni. Ez olyan szintű megalázás, amiről azt gondolom, hogy ha önök állnának a másik oldalon és önöknek kellene ezt benyelni, akkor rendkívüli módon felháborodnának.
Akkor most az első csoportról beszélnék, akik mondjuk, az elmúlt évtizedekben nagyon kerestek munkát, de nem találtak, és nyilván depressziósak amiatt, hogy segélyből kell élniük, és furdalja őket a lelkiismeret a társadalmon történő élősködés miatt. Indokolt lenne belevenni azt a törvényjavaslatba, hogy amennyiben szállással, tehát elhelyezéssel történik a munkavégzés, mondjuk, az ország másik felében, akkor ne lehessen 4 vagy 6 órában dolgoztatni, akkor csak főállásban, ugyanis ezek a szegény emberek mit fognak csinálni majd a szabadidejükben, amiből rengeteg lesz, hiszen mondjuk, 4 órában dolgoznak, nincs utazási idő, és nincs ott még a család sem. Tehát egy kicsit aggódom, hogy mivel töltenék el a szabadidejüket, úgyhogy nagyon indokolt lenne tartalmasan kitölteni nekik az egész napjukat.
Szintén itt komoly aggodalomra ad okot az, hogy kiskorúak ellátása vagy beteg hozzátartozó ápolása lehet az indok arra, hogy ne kelljen távoli, tehát elszállásolással együtt járó közmunkát elvállalnia valakinek, és erről a jegyző egyedül kell hogy nyilatkozzon. Ez két irányból is rossz. Ez egyrészt nagyon kiszolgáltatja a jegyzőt, tehát kisebb településeken fenyegetéssel vagy akármivel tulajdonképpen megzsarolhatják vagy rávehetik a jegyzőt arra, hogy úgy állítson ki ilyen nyilatkozatot, hogy annak a tartalma nem valós, illetve ugyanilyen szempontból akár hatalmi visszaélésekre, korrupcióra is lehetőséget adhat, hogy egy személyben az ő nyilatkozata lesz a mérvadó erről, illetve nagyobb településeken információhiány is fennállhat, hiszen a jegyző nem ismer mindenkit személyesen, nem tudja a családi körülményeit. Tehát ezt a felelősséget, ezt a nyilatkozattételt meg kellene osztani valami olyan dolgozóval, tehát önkormányzati vagy állami intézményi dolgozóval, akinek közvetlen rálátása van a családra, mondjuk pedagógus, háziorvos vagy a szociális gondozó, a helyzettől függően.
Továbbá azzal is vannak kérdőjelek, hogy a magánszférát is be kívánják vonni a közmunkaprogramba egyfajta munkaerő-kölcsönözés formájában, ami így elsőre nem is hangzik rosszul, azonban abba bele kell gondolni, hogy ezáltal, mivel a munkáltatók így jóval olcsóbban juthatnak többnyire tanulatlan munkaerőhöz, munkahelyeket fognak megszüntetni. Tehát az addig valamilyen módon, nyilván nem túl jól, de azért kereső segédmunkásokat, betanított munkásokat adott esetben elbocsátja, belőlük lesznek munkanélküliek, és aztán jóval olcsóbban, az állam költségén visszabéreli őket. Tehát ez egy nagyon komoly visszaélési lehetőséget jelent. Valamilyen módon ezt is meg kell próbálni kiküszöbölni, hiszen így a közmunkaprogram saját maga gerjeszti a munkanélküliség növekedését majd, és tulajdonképpen állami költségen fognak foglalkoztatni olyan embereket, akiket előtte saját költségen foglalkoztattak. Ez senkinek nem lesz jó, mert a munkavállaló is alacsonyabb bért fog kapni nyilvánvalóan.
(9.30)
Van egy inkonzisztencia is a törvényjavaslatban, amit többször próbáltam értelmezni, de még mindig nem látom, lehet, hogy van valami értelme. A 14. § (2) bekezdésében négy órát meghaladó utazási idő esetében kell szállást biztosítani, míg a 3. § (1) bekezdésében hat óráról beszélnek, tehát háromórányi távolságról. Itt nem tudtam eldönteni, mitől függ, hogy négy óra vagy hat óra.
Összegzésképp én azt mondanám el, hogy bizonyos szempontból támogatható is lenne ez a közmunkaprogram. A legnagyobb problémája, hogy nem differenciál a két jellemzően nagy munkanélküli csoport között, ezáltal az életüket végigdolgozó emberek számára, akik tényleg átmenetileg kerülnek, adott esetben a gazdaság miatt, rossz helyzetbe, olyan szintű megaláztatást nyújt, és gyakorlatilag még a segítséget is elveszi, mind anyagilag, mind álláskeresés szempontjából, és morálisan rendkívüli megalázó. Mindenképpen különbséget kell tenni.
Köszönöm a szót. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)
