DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Én igazából jobbikos képviselőtársaim hozzászólására szeretnék reagálni. Z. Kárpát Dániel megjegyzésére csak egymondatos reagálásom lenne; túl azon, hogy természetesen abban van igazság, hogy az elmúlt húsz évben a romaintegrációra költött pénzeknek egy jelentős részét - hogy úgy mondjam - nem célszerűen használták föl, ha úgy tetszik, egy jelentős részét ellopták. Ezzel együtt persze, aki az integrációs programok révén feljebb került, az természetesen a saját tehetségéből került feljebb, ebben önnek teljesen igaza van, na de ezek a programok pontosan arról szólnak, hogy ha egyébként valakiben van tehetség, az előtt ne záruljanak be a kapuk.
Amit Szilágyi képviselőtársam elmondott, arra én csak annyi reflexiót tennék, hogy talán nem igazán szerencsés fölosztani akár a roma, akár a nem roma munkanélkülieket, mélyszegénységben élőket olyanokra, akik dolgozni akarnak és akik meg dolgozni nem akarnak. Túl egyszerű a képlet, túl azon, hogy itt nem csak romákról beszélünk. (Szilágyi György: Ki se ejtettem a számon!) Arról van szó, hogy azoknál, akik 10-15-20 éve munka nélkül vannak, ahol a munkanélküliség apáról fiúra száll, ott nem olyan egyszerű a helyzet, hogy jön a belügyminiszter, Szilágyi képviselő úr vagy más, és azt mondja nekik, hogy tessék dolgozni. Egész egyszerűen tudomásul kell venni, hogy az országnak vannak olyan régiói, vannak olyan családok, ahol - hogy mondjam - a reguláris életvitel nemzedékek óta ismeretlen, egész egyszerűen azért, mert a munkába járás feltételeit is megszüntették az elmúlt években.
Tehát magyarul, túl egyszerű lenne a helyzet, ha pusztán azzal lehetne operálni, hogy vannak, aki nem dolgoznak. Vannak olyanok, ahol egész egyszerűen az államnak feladata lenne a munkába segítés mentorprogramokkal, másrészt pedig a munkába járás előtti akadályoknak a felszámolásával, elsősorban a közösségi közlekedés fejlesztésével.
Köszönöm szépen. (Taps az LMP padsoraiból.)
