PÁL TIBOR
PÁL TIBOR
PÁL TIBOR, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk lévő törvényjavaslat valójában tíz törvényt módosít, de természetesen az önkormányzati bizottság ülésén is ennek a közfoglalkoztatási része volt az, ami a legnagyobb vitát kiváltotta.
A kisebbségi véleményben megfogalmazódott az az álláspont, hogy az, hogy most itt van előttünk ez a törvényjavaslat, és ismét kell ezzel foglalkozni, azt mutatja, hogy ami eddig történt az elmúlt egy évben a közfoglalkoztatás területén, az nem járt túl sok eredménnyel. Valójában azért kell újra ebben a kérdésben itt tárgyalnunk és törvényt módosítanunk, mert az, ami az elmúlt időszakban történt - hogy kétszer is már módosítani kell ezt a törvényt -, azt mutatja, hogy nem sikerült ebben jó eredményt elérni. Ezt persze korábban is elmondtuk már itt ellenzéki képviselők a parlament soraiban.
Van természetesen sok fenntartásunk a mostanival kapcsolatban is, de lesz egy eleme ennek a törvénynek, ami kétségtelenül nagyon pozitív lesz, ez pedig a statisztikáról szól, ezt ott a bizottsági ülésen is jeleztük. Önkormányzati képviselőtársaim, polgármesterek nagyon jól értik, hogy itt nem történik majd más, mint hogy nagyon szép statisztika lesz, hiszen a törvényben is ez a rész van a legjobban kidolgozva, rengeteg határozatot kell hozniuk az önkormányzatoknak, hogy ki az, akit közmunkába bevesznek, ki az, akit kivesznek, ki az, akinek segélyt adnak, hogyan sorolják át. Erre nagyon rövid határidőt ad a törvény, egyébként ennek a végrehajtása is nagyon kérdéses lesz, de ez nagyon szép számokat fog mutatni; persze ennek nem sok köze lesz majd ahhoz, hogy valójában a foglalkoztatottság hogyan fog változni. Önök rángatnak egy olyan rendszert, ami az elmúlt időszakban kialakult, sok ember számára adott megfelelő munkát, visszavezetési lehetőséget a munka világába. Ez az állandó rángatás ennek nem tesz jót.
A bizottsági ülésen világossá vált az is, hogy nem történik más, mint hogy a segélyezési rendszerből 40-42 milliárd forint kivonása történik. Ezt ott az államtitkár úr is elismerte, maga is számokat mondott erre, hogy ez a célja valójában ennek a törvénymódosításnak, hogy a segélyezési rendszerből ezt az összeget kivegyék. Viszont nem kaptunk megalapozott számításokat vagy tájékoztatást arra vonatkozóan, hogy ennek az új rendszernek mekkora költsége lesz, mibe fog ez kerülni. Erre a miniszter úr itt a felvezetőjében utalt, és a hozzászólásából is lehetett hallani, hogy a munkaszervezés, a logisztika, az eszközök biztosítása igen nagy költséget jelent. Félő, hogy az történik megint, ami egyébként idáig is jellemző volt, hogy az önkormányzatok számára a négyórás foglalkoztatás, a három hónapon keresztüli négyórás foglalkoztatás többe kerül, mint ha inkább segélyt adnak. Azért kerül többe, mert ahhoz, hogy a munkát megszervezzék, eszközökkel ellássák a dolgozókat, a munkavédelmi eszközöket biztosítsák, felkészítsék a munkára, annak a költsége magasabb, mint amekkora összeget valójában ezért kapnak, ráadásul háromhavonta kell megtennie ezt az önkormányzatnak.
Ellentmondásra felhívtuk a figyelmet a bizottsági ülésen, ott nem kaptunk rá választ, remélem, hogy talán itt az általános vitában igen: a 2. § (5) bekezdésének a) pontja és a 13. § (3) bekezdésének a) pontja ellentétes egymással, hogy a közfoglalkoztatottat most a munkavállalói létszámba be kell-e számítani vagy nem; a két törvényi helyen másképp szabályozza az előterjesztő.
Hiányoltuk azt a támogatási szerződést, ami az önkormányzat számára világossá teszi, hogy milyen feladatot mennyiért kell ellátnia, hogyan juthat hozzá a támogatáshoz, milyen feltételekkel kell biztosítani. Azért hiányoltuk, mert fél évvel ezelőtt, amikor a mostani rendszer elindult, a támogatási szerződést megkaptuk, akkor láttuk igazából az önkormányzatoknál, hogy ez nem is olyan szép, ez rengeteg terhet ró az önkormányzatok számára.
Van egy fenyegetettség ebben a törvénymódosításban, méghozzá az, hogy az önkormányzat rendeletben előírhatja, hogy annak, aki közfoglalkoztatásba kerül, a lakását, a lakókörnyezetét rendben kell tartania. A szándék egyébként érthető és világos, de azért érdemes volna erről egy kicsit bővebben is beszélni és szabályozni, hiszen hogy lesz az, mondjuk a városban, hogy bemennek majd akkor az önkormányzat emberei a lakásukba, és ott körbenéznek, hogy kérem, itt most rend van vagy nincs rend. Milyen értékrend alapján történik ez? Pontosan ezt a hiányosságot fogalmazták meg egyébként kormánypárti képviselőtársaim is, hiszen ők is rengeteg ilyen kérdést vetettek fel. A közfoglalkoztatott ellátása, az étkezés biztosítása hogyan történik, miből lesz? Miért van, hogy csak négyórás foglalkoztatás után kell ilyet biztosítani? És sok-sok más kérdést is felvetettek, többek közt azt, hogy szociális munkásokat kellene erre a kérdésre alkalmazni, és nem pedig a különböző (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) táborokban való munkaellátást kellene biztosítani.
Köszönöm, elnök úr, egy mondatot hadd mondjak: jeleztük a bizottsági ülésen, hogy fontosnak tartanánk, ha az önkormányzatok és a kistérségek kapcsolati tőkéjét használnák ki inkább, mint hogy más irányba vinnék a közfoglalkoztatást.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)
