TÁLLAI ANDRÁS
TÁLLAI ANDRÁS
TÁLLAI ANDRÁS belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Megpróbálok reagálni az elhangzottakra, véleményt mondani, kicsit értékelni, különösen az ellenzéki pártok által elmondottakat, hiszen a kormánypártok alapvetően támogatták az előterjesztést (Vágó Gábor: Hogyhogy? - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Mert egyetértenek!), amit ezúton is megköszönök nekik. Úgy látom, Vágó Gábor visszajött a terembe; a hat és fél órás vitán nem nagyon láttuk itt a képviselő urat, de örülök, hogy humoránál van.
A Magyar Szocialista Párt, azt gondolom, teljesen egyértelmű, hogy kiállt az úgynevezett “Út a munkába” program mellett, és a Magyar Szocialista Párt azt tartja üdvösnek, amit azzal a kormánnyal próbáltak végrehajtani, ami csúfosan megbukott. (Dr. Varga László: Nem emiatt!) Higgyék el, hogy abban, hogy úgy szerepelt a pártjuk a választáson, ez a program is benne van.
Három szempontból szeretnék értékelni: az állam, az egyén és az önkormányzat szempontjából. Nyilvánvaló, hogy az egyén szempontjából ez a program egy teljesen jónak tűnő program, hiszen kötelezően oda kellett menni az önkormányzathoz, elmondták, hogy meg fogja kapni a minimálbért, aztán vagy jutott neki munka, vagy nem jutott neki munka, a lényeg az, hogy szerződést kötöttek vele, rendesen kapta a fizetést; a legnagyobb probléma az, hogy azzal hitegették az embereket, hogy egész életük során így most már megoldódott a munkahelyi problémájuk. Ezért azt gondolták, hogy bekerültek ebbe a rendszerbe, és innentől kezdve nekik nem kell azon gondolkodni, hogy egy jobb munkahelyre menjenek, hiszen ennél jobbat nem is találhattak.
Bocsánat, polgármesteri példának hozom föl: Mezőkövesden éppen ekkor polgármester voltam, és azt hittük, rosszul látunk, amikor azt láttuk, hogy 250 embert kell a törvény szerint foglalkoztatni az önkormányzatnak. Akárhogy osztottunk-szoroztunk, ennyi munka nem volt a városban, hiszen alapvetően önkormányzati feladatok szempontjából le volt fedve a város. Nem volt mese, beraktuk például a hölgyeket az intézményekbe a fölvett takarítónők mellé, gondoltuk, hogy úgy jobb minőségben meg fogják csinálni a munkát, és majd el fogják tanulni, és esetleg takarítónő válhat belőlük. Nem jött be a dolog, ugyanis a következő történt: az a takarítónő, aki fel volt véve az intézménybe, azt mondta, hogy ő hogyan csinálja meg a munkát, amikor most már van egy beosztott takarítónő. Az a hölgy, aki a közmunkaprogram keretében bekerült az intézménybe, igazán nem tudta, hogy ezt a munkát hogyan kell megcsinálni, és egyébként is azt mondta, hogy fel van véve erre a munkára az önkormányzat által egy személy, akinek a dolga ez. Mi lett ennek a vége? A munka se lett elvégezve, annak a munkamorálja, aki fel volt véve, romlott, annak pedig, akit a közmunkaprogram keretében fölvettünk, sajnos nem javult, és nem vágyakozott másik munkahely iránt, mert - még egyszer mondom - ennél jobb állást az életben nem talált volna. És sorolhatnám a számtalan példát, nem mondom, hogy mind a 250 emberrel így voltunk, de azt kell mondanom, hogy a nagyobbik részével sajnos így. Persze, mi nyugodtak voltunk, hiszen megvolt a fedezete, ilyet nem is láttunk még, hogy az állam egy ilyen munkára a 95 százalékát odaadja a költségeknek. Köszönjük szépen, a polgármester népszerű, hiszen munkát ad az embereknek, igaz, hogy azoknak körülbelül az egyharmada végez effektív olyan munkát, ami egyébként, mondjuk azt, értékteremtő, de inkább csak azt mondom, hogy hasznos, de a többit meg kifizeti az állam.
Ilyen rendszert működtetni az egyén szempontjából persze hogy rendben volt, jó volt, hiszen - még egyszer mondom - minimálbér, nem túl megfeszített munka, és rendben van az életünk. Az önkormányzat szempontjából is jó volt, hiszen egyébként a törvényben és a költségvetésben meghatározott feladatra kapott az államtól pluszforrásokat - igaz, hogy nem pénzben, hanem adtak neki munkaerőforrást, munkaerőt adtak neki pluszban. Teljesen át is állt az önkormányzatok gondolkodása egy év alatt erre, hogy mondjuk, a településüzemeltetési feladatokat próbáljuk meg így megoldani, de azért azt nem tudom elfogadni, hogy állami pluszforrásból kötelező önkormányzati feladatokat kelljen megoldani, és hogy a közmunkaprogram ezt a célt szolgálja. Az önök gondolkodásában ezt a célt szolgálta. (Szűcs Erika közbeszól.)
Végezetül, az állam szempontjából nézzük meg a dolgot - itt vannak a gondjaim és a problémáim. Egyrészt, úgy gondolom, a 150 milliárd forintnak, nem tudom, hányad része növelte nyilvánvalóan az államadósságot, tehát ennek a közmunkaprogramnak egy része - vagy lehet, hogy mind - az államadósság növeléséből lett finanszírozva. És ha így rakjuk össze a történeteket, akkor hogy is van ez? Persze, munkát adunk az embereknek, csinálnak valamit, egyébként tényleg senki nem kontrollálja, az önkormányzat lelkiismeretén múlik, hogy hogyan szervezi meg, de a legjobb lelkiismerettel sem tudta úgy megszervezni, hogy az mind értékteremtő és hasznos munka legyen.
(14.30)
Most erre mondják önök azt, hogy az a rendszer volt a jó. Nem véletlen, hogy nem a nyolc év kormányzás első évében találták ezt ki, mert ez teljesen finanszírozhatatlan. És még nem is a választást megelőző év január 1-jétől, hanem az év közepétől, áprilistól indult, mert ki volt számolva, hogy a következő választásokig, körülbelül egy évig valahogy majd csak kinyögjük, egyébként meg, ha elvesztjük a választást, 2010-ben meg egye meg a fene a költségvetést, kit érdekel az államadósság. Ezért csinálták önök, politikai hasznot szerettek volna belőle húzni. És nem mondom, hogy nem húztak belőle politikai hasznot, mert valószínű, ha ezt a programot nem csinálják meg, még ennyi szavazatot sem kapnak. Tehát igenis sikeres volt.
Hogy a választópolgároknak az önök programja mennyibe került, úgy gondolom, ezt a kérdést így is kellene vizsgálni, és akkor mindjárt megvonjuk a mérleget, hogy az “Út a munkába” program nem ért semmit, drága volt, haszontalan volt. És most felteszem a kérdést: hány ember került vissza a munkába? (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Senki!) Ha önöknek hinni lehet, hogy még nagyobb Magyarországon a munkanélküliség, akkor ez valószínűleg úgy van, hogy az önök által szervezett “Út a munkába” programból nagyon sokan visszatértek a munkába, de jött az a fránya Fidesz, amely viszont a munkahelyeket megszüntette. Szóval, az egyenleg úgy jön ki, hogy persze ezt a Fidesz csinálta. (Szűcs Erika: Mert gazdasági válság volt! Államtitkár úr, ezt nem kellene figyelmen kívül hagyni!) Ezt nyilván ön sem hiszi el. Az a gyanúm, ha megvizsgálnánk azt, hogy valójában mennyien kerültek vissza a munkába, egy nagyon alacsony számot kapnánk (Szűcs Erika: Gazdasági válság volt!), és valószínűleg a program nélkül is visszakerültek volna ugyanezek a munkába, mert igenis azok az emberek akarják azt, hogy dolgozzanak.
Bírálatot kaptunk azért, mert nagyobb állami szerepvállalás lesz a jövőben a közfoglalkoztatás szervezésében. Azt gondolom, az, hogy a Belügyminisztériumba került a közfoglalkoztatási program, ennek az alapvető oka az, hogy a belügyminiszter felügyeli az önkormányzatokat, és ha most megnézzük, akkor a közfoglalkoztatás nagyobbik részét valóban az önkormányzatok szervezik. Azt kell hogy mondjam, egyetértek azokkal a véleményekkel, hogy elsőként helyben kell megvizsgálni azt, hogyan lehet kezelni a munkanélküliséget. Egyetértek azzal, hogy ebben az önkormányzatok nagyobb feladatot kell hogy kapjanak. Még azzal is egyetértek, hogy az önkormányzatok fogják össze a civil társadalmat, a gazdasági társaságokat és a vállalkozásokat, és kvázi, mai mondás szerint kistérségi, lehet hogy később járási szinten gondolkodjanak abban, és készítsenek egy programot, hogyan tudják a mindenkori munkanélkülieket értékteremtő munkába bevonni.
Tudom, hogy ez túlmutat a törvényjavaslaton, amiről ma tárgyalunk, de szeretném azért azt hangsúlyozni, hogy ez nem zárja ki azt, hogy egy ilyen gondolkodás, összefogás és egy ilyen új, önálló önkormányzati közfoglalkoztatási program megvalósuljon. És szeretném jelezni, hogy az önkormányzati koncepció munkaanyagában a területfejlesztésnek a megyei szintre való helyezése ezt teljes mértékben alátámasztja, hiszen ha a területfejlesztést megyei vagy később járási szinten tudjuk megszervezni, és ahhoz hozzá tudjuk rendelni a közmunkaprogramot, azt gondolom, hogy ennek az elvárásnak - amivel, még egyszer hangsúlyozom, egyetértek, hogy kistérségi szinten csináljunk önálló közfoglalkoztatási programot - sokkal jobban meg fogunk tudni felelni.
Az is igaz, hogy támogatni kell azokat a jó példákat… - elnézést, Varga Lászlóval nem értek egyet, tehát azzal nem értek egyet, hogy az a jó példa, hogy Miskolcon lefestették a játszóteret. Azzal viszont egyetértek, hogy egy faluban megszervezték azt, hogy az élelmiszereket hogyan állítják maguk elő, legyen az zöldség vagy élő állat vagy bármi más, és azt a közmunkásokkal gondoztatják, és a végeredményt, a terméket beviszik a település saját konyhájára. Ezekkel a példákkal egyetértek. És még sok más jó példa is van e tekintetben. Tehát úgy gondolom, hogy ez szorgalmazandó, és meg kell tudni határozni ennek a feltételeit.
Összességében azt látom, azon kívül, hogy az MSZP kimondja, hogy munka és nem segély, minden véleménye és minden döntése, ami eddig volt, pont az ellenkezőjét támasztja alá. Tehát ez jó szlogen. Higgye el nekem, képviselő asszony, az “Út a munkába” program nem volt más az embereknek, mint egy más formába öntött segély, semmi másról nem szólt, merthogy gondolkodni az embereket, hogy dolgozni kell, az egészen bizonyos.
A Jobbik véleményének alapvetően örülök, legalábbis én úgy hallom - nem minden képviselő felszólalásában -, hogy alapvetően támogatják azt a célkitűzést, amit mi kitűztünk a törvényjavaslattal. Természetesen a tartalmával vannak gondok. Én egyet vettem ki, és azt kell mondjam, azzal is egyetértek, hogy bizonyos tekintetben munkanélküli és munkanélküli között differenciálni kell. Tehát egyetértek azzal, hogy egy képzett, diplomával rendelkező emberrel, aki átmenetileg munkanélkülivé lett, igenis ne nyírassunk füvet vagy ne építtessünk gátat adott esetben, vagy legalábbis a munkafolyamatban olyan munkát kapjon, ami a képzettségének, a végzettségének megfelel. Ezzel maximálisan egyetértek. Szeretném azt is jelezni, hogy szerintem ez a törvényjavaslat ezt nem zárja ki, hiszen valójában ez a munka első lépcsője, de arról egy kicsit később szeretnék majd beszélni. Úgy gondolom, a Jobbik elfogadta azt az elvet és azt az irányt, hogy igenis munka nélkül jövedelemhez, adott esetben még segélyhez sem lehet jutni. Való igaz, hogy az államnak ezeket a feltételeket meg kell tudni teremteni.
Az LMP véleményét igazából nem tudtam megismerni, hiszen nem nagyon vettek részt a vitában, bár a frakcióvezető úr a végén, a hatodik óra után próbálkozott egy kétperces kérdéssel, akkorra már bekapcsolódott ő is vitába, és Vágó Gábor mondta el a frakció álláspontját. Én ebből egy dolgot tudtam kivenni, hogy a közfoglalkoztatott ugyanannyi munkáért miért kap kevesebb bért, miért nem kapja meg adott esetben a minimálbért. Azt gondolom, hogy elvi szinten ez a felvetés valós, csak visszakérdezek: hogyan lehet elérni azt Magyarországon, hogy ne érje meg segélyen lenni, jobban megérje a közfoglalkoztatásban részt venni, de még jobban megérje rendes munkát vállalni, és rendes, határozatlan idejű munkavégzésében részt venni, bárhol, vállalkozói szférában vagy akár közszférában? Azt gondolom, a célja érthető ennek a szabályozásnak és ennek az elképzelésnek.
Az a vita, hogy az a pénz mire elegendő, ez is egy valós vita, azonban emellé szerintem oda kell tenni azt, hogy milyen színvonalon él az ország, és milyen helyzetben van most az ország. Tehát nem gondolom azt, ha minimálbértől kevesebb összegből kell valakinek megélni, ezzel nem ösztönözzük ebben a rendszerben arra, hogy ezt a munkát mégis vállalja. Az önkormányzatoknál felvetett kérdésekkel pedig alapvetően - az előbb elmondtam - egyetértek.
Sok kérdés vetődik fel, hogy a források... Arra kérek mindenkit, hogy ne a 2011. évi költségvetésben gondolkodjunk. Ez a peremszabályozás és a keretszabályozás, amit most a közfoglalkoztatásnál remélhetőleg meg fogunk alkotni, több évig működni fog. Készen lesz a szabályozás, a második félévre ez hatályos lesz bizonyos értelemben, de csak ezt követően fogjuk csinálni a 2012. évi költségvetést.
(14.40)
Nem gondolnám, hogy a közfoglalkoztatás kapcsán ezek a számok, amelyek 2011-re most igazak, 2012-re is igazak lesznek. Itt nyilván történik egy olyan szabályozás, ami a jövőnek szól; egy olyan szabályozás, ami eljárási szabályokat és alapvetően a juttatásokat fogja majd szabályozni. Azt gondolom - egyetértve sok esetben a felszólalásokkal -, hogy ez csak akkor ér valamit, ha ehhez több forrást tudunk teremteni. Úgy gondolom, hogy ehhez a közfoglalkoztatási rendszerhez forrást tenni már sokkal jobban meg fogja érni, hogy úgy mondjam, az egész országnak.
Ugyanez vonatkozik a négyórás foglalkoztatásra is. Teljes mértékben elfogadom azt, hogy ez nem optimális megoldás. A négyórás foglalkoztatásnál csak egy rosszabb van: ha abszolút nincs foglalkoztatás. Egyetértek azzal, hogy nyilván ennek a programnak az kell hogy a célja legyen, hogy ez emelkedjen, növekedjen, növekedjen attól függően, hogy egyébként hogyan tudjuk a vállalkozói kört bevonni ebbe a programba, a költségvetésen belül milyen forrásokat tudunk megteremteni. Nagyon sokféle változás van az előterjesztésben, és úgy gondolom, annak anyagi vonzatai is jelentősek lesznek majd.
Összességében: végül is senki nem támadta a törvényjavaslat célját, a koncepcióját, mégpedig azt, hogy egy munkaalapú társadalmat kell teljes mértékben kiépítenünk, és akkor működik jól egy ország, ha minél többen munkából szerzik meg a jövedelmüket. Azt látom, hogy a törvényjavaslat elfogadása után ezt a programot tartalommal föl kell majd tölteni, és ott fognak eldőlni egyébként, hogy milyen arányban jut majd forrás az önkormányzati programokra, és milyen arányban jut majd forrás például az itt nagyon támadott állami beruházásokban való részvételre. Azt gondolom, hogy a munkának az izgalmasabb része majd akkor fog megtörténni, és persze ezt a programot majd tovább kell fejleszteni, tovább kell fejleszteni a jövő évi költségvetés elfogadásakor és ősszel a parlament elé kerülő egyéb törvények kapcsán is.
Hiszem és bízom abban, hogy a parlament többségének egyetértésével ezzel a törvényjavaslattal egy olyan közfoglalkoztatási programot tudunk kialakítani, amelyre a rendszerváltozás óta nem volt példa, és bízom abban, hogy mindenki meg fogja benne találni a számítását, az állami, társadalmi célok is valóra válnak, a gazdaság motorját is kicsit elő fogja lendíteni, és az önkormányzatok is megfelelő feladatot kapnak majd ebben a programban.
Köszönöm mindenkinek a felszólalását, és a részletes vitában folytatjuk. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
