KUKORELLY ENDRE
KUKORELLY ENDRE
KUKORELLY ENDRE (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ügyvezető Elnök Úr! Nem a szokásos, túlzottan is elterjedt, bevett, ezért a kívánatosnál több immunanyagot termelő, a közönyt növelő kultúrsirám, csupán leírólag mondom, hogy a magyar kortárs művészet presztízse mélyponton van, szoros összefüggésben azzal, hogy a magyar humán értelmiség, a művésztársadalom immár végletesen kettészakadni látszik. Normálisan plurális értékek, érdekek, poétikai-politikai különféleségek mentén artikulálódó, minimálkonszenzuson álló, a közös minimumban barátságosan megegyező vidám, éles, de fair vitában versengő, nem a mi kutyánk kölykéző, egymást azért még respektáló különbözés helyett egyfajta nem normális, elvakult, egymás totális negligálásáig fajuló háborús légkör érzékelhető.
(23.00)
A helyzet példátlanul elmérgesedett, mindez pedig olyan nemzeti együttműködési nyilatkozatos helyzetben történik, midőn a kormányzó erők hatalmas fölényük birtokában nyugodtan véghezvihetnék amaz, immáron unásig emlegetett árokbetemetést.
Árok? Ugyan! Ez nem valamifajta kuruc-labanc, kis- és nagymagyar, mély- és hígmagyar, hun és pannon, keleti-nyugati, népi-urbánus ellentét, hanem frusztrációtenger itt, lenézésözön ott, a lélek mélyére hatoló sértődés itt, metszően gúnyos mosoly ott, zsidózás, zsidóbérencezés, idegenszívűzés itt, megvetés, lesajnálás, “el kell innen menekülni” hangulat ott, bosszúállás kontra érzéketlenség. És akkor a belgák hova álljanak? - hogy személyes legyek. A jelenlévők nyilván értik: ama nagy karriert befutott viccre utalok, amelyben flamandok és vallonok verekednek a kocsmában.
Tisztelt Ház! A Lehet Más a Politika ebben a helyzetben mindenképp ezt a belga álláspontot képviseli. A közös érdek - hogy nagy szavakat használjak - a haza üdve minden, amúgy tiszteletre méltó részérdek előtt. Ezért tartom különösen rémisztőnek és - ezt kell mondanom - hazafiatlannak, ahogy ez a művészeti akadémia ügy alakult eddig. Ha a törvény restaurálni kívánná azt a szép és nemes dolgot, miszerint az MTA tagjai lehessenek újfent írók és képzőművészek, az nagyon is támogatható volna. Arany János, a szerintem legnagyobb magyar művész, mint 14 évig a Tudományos Akadémia főtitkára - lakással egyébként az Akadémia épületében -, több mint szép.
Az Akadémia ethoszához tartozik a XVIII. század óta, hogy nem zár ki szellemi természetű teljesítményeket; ha visszaállítanák a művészek akadémiai tagságát, legalább egyfajta autonóm önkormányzattal, nyilvántartott tagsággal bíró, törvény által létrehívott és szabályozott művészeti köztestületet, ez azonban az MTA antiszovjetizálását, tudjuk, hogy nem ezzel a törvénnyel kezdi meg. Köztudott, hogy Kosáry Domokos kezdeményezésére, hosszas tárgyalások után megalakult a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia, amely nagy hangsúlyt tett arra, hogy pártpolitikai, világnézeti szempontokat radikálisan félretéve a művészeti elitet hívja a soraiba, és azért nem magyar művészeti akadémia néven, mert ezt a nevet addigra lefoglalták, méghozzá egy Makovecz Imre által alapított művészkör. Makovecz egy interjúban feltett kérdésre, hogy miért alapította meg akadémiáját, lakonikusan így válaszolt: “azért, hogy legyen”, és hozzátette, hogy az MTA akkori elnökét, Kosáry Domokost egyszerűen faképnél hagyta. A SZIMA-t pedig “lebandázta”. Idézek: “Heller Ágnestől kezdve az egész társaság, akiket én bandának hívok”.
L. Simon László beszélt arról, hogy ennek a két szervezetnek valamilyen módon szóba kellene állnia egymással. Kérdezem én, hogy ilyen beszéd után ez vajon hogy lehetséges. Arra a riporteri kérdésre pedig, hogy mennyire szempont Hellerék megítélésében, hogy zsidó származásúak, Makovecz így válaszolt: “Nem tudom kihagyni, ha fejre állok, akkor sem.” Nem állt fejre, mert az MMA, ez a művészi társaság beemeltetett az új alkotmányba, most pedig komoly pénzzel lesz kistafírozva, és a Magyar Tudományos Akadémia hivatalos művészeti szervezetét ebből az egészből tökéletesen kihagyják. Ez semmivel sem indokolható aránytévesztés, a magyar művészek java részének nyílt mellőzése. A törvényjavaslat kijelenti: csak azok vehetnek részt az alakuló ülésen, azok lehetnek alapító tagok, akik az MMA rendes tagjai voltak 2011. január 1-jéig; SZIMA-tagokról, a bandáról szó sem esik. Nem csoda, hogy a méltánytalanságsorozat miatt a SZIMA elnöke, Dobszay László és ügyvezető elnöke, Ferencz Győző lemondott.
A törvény amúgy számos átgondolatlanságot tartalmaz. Az MTA komoly infrastruktúrával kutatóintézet-hálózatot működtet, rendes tagjai havi tiszteletdíjat kapnak, elhunytuk után az örökösök is; ebben a törvénytervezetben intézményi hálózat, tiszteletdíj nem szerepel. Akkor hát lesznek másodrendű tagok, akik persze nem tagok, és mégis? A tagság feltétele a széles körű társadalmi ismertség vagy művészi elismerésben való részesülés; ez így minimum különös. Idézek: “A művész vagy a mű igazolhatóan széles körű nyilvánosság előtt való megjelenése.” Ez vajon minőségkritérium volna? És lesz Vigadó meg - húha! - a művészeti élet figyelemmel kísérése.
Tisztelt Ház! Ez nem jó így, veszélyes, nagyon el van így baltázva; kísértetiesen hasonlít ahhoz a gyakorlathoz, ahogy egykor szovjet mintára egyetlen mega-írószövetségbe terelték az írókat, aztán kipakolták onnan az ellenségeket, amivel mintegy kipakolták őket az íróságukból, saját egzisztenciájukból, megélhetésükből is. Hogy ne magyar példát mondjak, Zsdanov beparancsolta az írószövetségbe Ahmatovát és Zoscsenkót, majd a legmélyebb nyomorba taszítva kizárta őket. Ez a mostani megoldás mutatis mutandis ezt teszi: a közel állókat eleve befogadja, és kegyet gyakorolva nyilván bevesz azok közül is, akik ilyen megalázó processzus után hajlandóak odakullogni.
A Makovecz-akadémia első terméke már létre is jött, zömében tagjaiból áll a szakma keserű kacaját kiváltó pekingi magyar képzőművészeti reprezentáció. Ahogy az Index írja, idézek: ”A kormány kultúrpolitikája szerint ma az számít jó művésznek Magyarországon, aki tagja az alkotmányba is beleírt Makovecz-akadémiának.” Ki tudja - ki érti? - miért van minderre szükség, hogy kinek jó így?
Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP padsoraiban.)
