DR. APÁTI ISTVÁN
DR. APÁTI ISTVÁN
DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az előbb Lenhardt képviselőtársam már sokat beszélt identitásról, identitástudatról, hát ennek keretében röviden pozicionálom magam. Magam is a Ferencváros-szurkolók népes táborához tartozom, olyannyira, hogy számomra három csapat létezik: a Ferencváros, a Fradi és az FTC. (Derültség a kormánypártok padsoraiban.) Vérvizsgálatok alkalmával folyamatos problémám, hogy az évek során bezöldült a vérem, folyamatosan visszahívnak, nem tud vele mit kezdeni a komplett magyar orvostársadalom sem egyébként.
Summa summarum, és kicsit komolyabbra fordítva a szót, hadd mondjam el, hogy pont ezért én 1995 óta viszonylag rendszeresen látogatok Ferencváros-mérkőzéseket, de kedvenc csapatom mellett sok ezer, sok tízezer szurkolóval együtt kitartottam akkor is, amikor 2006-ban - teljesen jogtalanul - kizártak minket az első osztályból, Tuzsértól Orosházán át az ország bármely pontjára én magam is elkísértem a csapatot. Épp emiatt sokat láttam, sokat hallottam, sokat tapasztaltam, nemcsak különböző elméleti fejtegetésekből, íróasztalok mögül és tankönyv ízű módon, hanem életszerűen, testközelből szereztem tapasztalatokat.
Most az önök által előterjesztett törvényjavaslatnak mégis egy másik részéről beszélnék sokat - Schiffer képviselő úr az előbb ezt már érintette -, nevezetesen a külföldi rendőri szervek részére történő adatszolgáltatásról. Felhívnám a szíves figyelmüket arra, hogy ez óriási veszélyeket tartogat. Ugyanis, amíg a mindenkori magyar belügyi vezetés - vagy inkább azt mondom, rendőri vezetés nagyon készségesen, akár szolgalelkűen kiszolgáltatja - szó szerint kiszolgáltatja - a magyar szurkolók, magyar állampolgárok adatait külföldi rendőri szervek, esetleg titkosszolgálati szervek részére, addig ugyanezt a készséges hozzáállást visszafelé már nem tapasztaljuk.
Az elmúlt 20 esztendőből két olyan példát is mondanék, amikor az adott mérkőzésen a határon túlra látogató magyar szurkolók a világon semmilyen jogellenes cselekményt meg nem valósítottak, mégis többüknek súlyos, életveszélyes sérüléseket kellett elszenvedniük a rendőri erőszak miatt, és természetesen tudok majd hazai, belföldi példákat is említeni.
A határon túli történetek két mérkőzéshez kapcsolódnak. Az egyik az 1992 szeptemberében megrendezett Slovan Bratislava-Ferencváros-mérkőzés. Bizonyára önök akár még jobban emlékezhetnek rá, mint én, akkor kereken 14 éves voltam egyébként, és nagy érdeklődéssel vártam ezt a mérkőzést. Aztán azt kellett látni, hogy Ferencváros-szurkolókat nem elsősorban a Ferencvároshoz való tartozásuk miatt, hanem azért vertek rommá, azért vertek félholtra szlovák kommandósok, mert magyarok voltak, és nemcsak a szerdai mérkőzésen indult el ez a botrányos rendőri fellépés, hanem a magyarokat már előző este is inzultálták civil ruhás rendőrök, titkosszolgálati emberek. Volt olyan Ferencváros-szurkoló, kérem tisztelettel, aki több nappal, akár 6-7 nappal a mérkőzés után a zöld határon kóválygott át valahogy, úgy tudott visszaszökni a saját hazájába, és az akkori magát nemzetinek valló kormány semmilyen érdemi intézkedést nem tett.
Egy ilyen helyzetben az lett volna a minimum, hogy elzavarják innen az érintett ország összes nagykövetét, összes képviselőjét, és óriási nemzetközi botrányt csinálnak ebből. De hát megszokhattuk már sajnos - bár mi ezt soha nem fogjuk megszokni, soha nem fogjuk elfogadni -, hogy ha magyar vér folyik, akár futballstadionokban, akár máshol, az nem nagyon tűnik fel a magyar belpolitikának, legfeljebb egy sovány sajtótájékoztatóra futja, és igazából érdemi lépések nem történnek.
Ráadásul akkor még kéthetenként voltak a visszavágók, eltelt két hét, arra persze volt esze az akkori, az 1992-es magyar belügyi vezetésnek, hogy soha nem látott erőket mozgósítottak a Slovan Bratislava szurkolóinak megvédésére, és írd és mondd, 1, azaz egy szlovák szurkoló érkezett, aki hülyét csinált - mert nincs erre jobb szó, hülyét csinált - az egész magyar politikai vezetésből meg akkori újságírói garnitúrából. Mert egy hároméves gyerek észrevette, hogy nem más, mint egy szlovák bőrfejű, ő azonban azt mondta mindenkinek, hogy ő Krisna-hívő, azért néz ki olyan szolidan, mint ahogy kinézett. Egymagában jött el, egymagában ücsörögte végig a mérkőzést, és ennek az egy szlovák szurkolónak a megvédésére óriási erőket összpontosított az akkori magyar rendőrség, az akkori magyar belügyi vezetés, de fordítva, hogy akár diplomáciai, akár egyéb úton bármifajta szankciót foganatosítsanak az idegen országgal szemben, erre nem futotta az erejükből.
(17.50)
És van egy sokkal konkrétabb példa. Nincs még három éve, 2008. november 1-je, amikor a dunaszerdahelyi Slovan Bratislava-mérkőzésen - nem kell különösebben részleteznem, tudjuk jól, hogy mi történt -, a Dunaszerdahelynek ment ki szurkolni, megkockáztatom, Nyíregyházától Szombathelyig rengeteg magyar szurkoló, és lám, fradisták, újpestiek, kispestiek, a Zalaegerszeg, Szombathely, Fehérvár és még sorolhatnám hosszasan, a különböző klubok szurkolói normálisan megvoltak egymás mellett, hiszen nem teljesen úgy van ez, nem úgy működik ez a szurkolói szubkultúrán belül, mint ahogy azt önök, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, elképzelik, és lám-lám, akkor is a magyar identitásuk, a magyar származásuk miatt kellett elszenvedniük sérelmeket, életveszélyes sérüléseket.
Emlékezzünk arra a 17 éves felvidéki magyar fiatalemberre, akit csak a szakszerű orvosi beavatkozás és talán a Jóisten segítsége mentett meg, és élete végéig viselheti a vadállati kegyetlenséggel támadó szlovák rendőri alakulatok fellépésének minden következményét. És miért történhetett ez meg? Nem tudjuk bizonyítani, de erős a gyanúnk, hogy mindez azért történhetett meg, mert minden adatot kiszolgáltattak a magyar szurkolókról, azokról is, akikről egyébként nem lett volna indokolt, és valószínűleg az akkori magyar belügyi vezetés jól fel is tüzelte az amúgy sem magyarbarátságukról híres szlovákokat, már szinte azt gondolhatjuk, hogy nem is emberekre, hanem vérfarkasokra, Magyarországról gyülekező vérfarkasokra készültek a szlovákok, és ezért gondolták azt, hogy a legbrutálisabb rendőri alakulatokat vetik be, amelynek aztán meg is lett a következménye.
A mai napig nem tisztázott az, hogy 1992-ben volt-e halálos áldozata a Fradi-Slovan-meccsnek. Többen állítják, hogy zöld-fehér zászlóval letakart holttestet vagy holttesteket láttak mentőautók mellett. Ezt sem megerősíteni, sem megcáfolni nem tudjuk, de az tény, hogy mind a két mérkőzésen, akár ’92-ben, akár 2008-ban súlyos, életveszélyes, maradandó fogyatékosságot okozó, súlyos egészségromlást előidéző sérüléseket okoztak olyan magyar szurkolóknak, akik semmilyen jogellenes cselekményt nem valósítottak meg, betartották a hatályos normákat, és ráadásul akkor még itt ült a szadista demokraták szövetsége is (Derültség a Jobbik soraiból.) a Magyar Országgyűlésben. Közülük az egyik képviselő még azt merte mondani, hogy 2008-ban a magyarok sértették meg a vendégjogot a Felvidéken. Hát ugye, többszörös önellentmondásban szenved ez a kijelentés, illetőleg nyilvánvalóan akár még egyfajta verbális vagy politikai hazaárulásnak is beillik, valószínűleg nem kell önöket győzködnöm, tudják jól, hogy melyik SZDSZ-es képviselő tette ezt a gyomorforgató kijelentést. Tehát a magyar szurkolók semmilyen védelemre nem számíthatnak, ugyanakkor ilyen és ehhez hasonló rendőri fellépésekre, különösen az elcsatolt területeken a továbbiakban is lehet számítani.
Hogy mondjak egy ellenpéldát is, hogy visszafelé a kölcsönösség elvén ez már nem működik, ez pontosan a Fradi legnagyobb riválisához, az Újpesthez kapcsolódik. Ha jól emlékszem, két éve sorsolták össze a lilákat a Steaua Bukaresttel, 2009 nyarán. Jól tudjuk, hogy milyen magyargyalázó feliratot tartottak magasba a Steaua-szurkolók, amely a magyar nőket, a magyar gyermekeket taposta sárba, alázta meg, akkor sem szólalt fel senki, akkor sem tűnt fel senkinek, hogy itt nagyon komoly lépéseket kellene tenni, és olyan román szurkolók jöttek át Újpestre, a Megyeri útra, a nagy külföldi és nemzetközi rendőr-együttműködés jegyében, áthatolva minden szűrőn, hogy a fél újpesti stadiont teledobálták különböző pirotechnikai eszközökkel. És miért? Mert a románoknak több esze van, mint a mindenkori magyar belügyi vezetésnek. Ők nem szolgáltatják, ők nem vetik oda koncnak a saját szurkolóikat, még olyan személyekkel kapcsolatban sem, akiknek egyébként valóban indokolt lenne a stadionoktól való távol tartása. Tehát ezekben a rendelkezésekben óriási veszély rejlik.
Hogy néhány, szintén személyes vagy ettől személyesebb példát is mondjak önöknek, hogy milyen rendőri túlkapások tartják vissza a magyar szurkolókat a magyar stadionoktól, gyakorlatilag reggel 6-ig sorolhatnám ezeket. Most csak néhány, ami kapásból eszembe jut: 1997 ősze, egy Ferencváros-Győr-mérkőzés, amelyet egyébként 1:0-ra Hruttka fejesgóljával nyertünk meg, 1997 jéghideg őszén a mérkőzés után minden különösebb ok nélkül a rendőrök behatoltak a Fradi-stadion alá beépített vagy Fradi-stadionban elhelyezkedő vendéglőbe, és ott békésen söröző, borozó, vacsorázó embereket fújtak le könnygázzal, olyanokat, akik lehet, hogy még a meccsre ki sem jöttek, csak éppen ott beugrottak egy fröccsre vagy egy sörre.
De hogy mondjak egy sokkal közelebbi példát, 2002. szeptember 14-e, egy Újpest-Ferencváros-mérkőzés. Jól tudjuk, hogy előtte fél évvel történt Simon Tibor tragédiája. Simon Tibor brutális meggyilkolásában a Készenléti Rendőrség akkor még hivatásos állományú, illetőleg nem sokkal azelőtt leszerelt tagjai is aktívan közreműködtek, garázdaság, csoportos garázdaságon kívül semmilyen tényállást nem állapított meg a magyar bíróság, úgyhogy mindenki köszöni szépen, jól van. Simon Tibor a Farkasréti temetőben alussza örök álmát, míg a vadállati kegyetlenséggel azt a cselekményt, amit sérelmére elkövettek... - minden elkövető él és virul és szabadlábon van, a legsúlyosabb büntetés pont akkora mértékű lett, amekkorát előzetes letartóztatásban az egyik, egyébként a whiskys rablóra kísértetiesen emlékeztető elkövető letöltött. Itt tartunk tehát. Itt tartottunk 2002 szeptemberében, amikor is az Újpest-Fradi-mérkőzés, ha jól emlékszem, szünetében a Fradi-tábor egy, a Készenléti Rendőrséget súlyosan kritizáló, mondhatni erősen kompromittáló kiírást tartott a feje fölé, és ekkor mindenféle előzetes rendbontás nélkül - egy szék el nem repült, egy széket el nem törtek a szurkolók, egyébként a tévékamerák alapján a mai napig, akár YouTube-os felvételekkel is lehet bizonyítani az állításaim igazát - behatoltak a rendőrök, nem bírták elviselni az igazságot, és agyba-főbe vertek minden Fradi-szurkolót. Aztán a szurkolók védekezésül minden kezük ügyébe akadó tárggyal megtámadták vagy visszatámadták, visszatartották a rendőröket, és itt jött a két liberális szennycsatorna végtelen aljassága - én ott voltam végig a lelátón, az elsőtől az utolsó percig végigkövettem az eseményeket, engem is lefújtak könnygázzal, pedig elhihetik, hogy én aztán nem támadtam meg a rendőröket, tíz percen keresztül, pedig nem vagyok egy ijedős gyerek, halálfélelmem volt, olyan könnygázdózist kaptam -, a különböző tévécsatornák csak azt a részt mutatták, amikor már a székek repülnek a rendőrök felé, holott az ok-okozati összefüggés nem úgy nézett ki, hogy azért jöttek be a rendőrök, mert repültek a székek, azért kezdtek el repülni a székek, mert minden ok nélkül bejöttek a rendőrök.
(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Tehát még egyszer mondom önnek, tisztelt államtitkár úr, a Készenléti Rendőrség bizonyos vezetőivel sürgősen beszélgessenek el. A súlyos pszichikai problémákkal küszködő állomány egy részének a felülvizsgálatát azonnali hatállyal indítsák el, aki nem odavaló, azokat tanácsolják el a Készenléti Rendőrség környékéről, próbáljanak normális, kulturált állapotokat teremteni a stadionokban, nem a beléptető rendszerekre kellene vagyonokat költeni, hanem valóban a minimálisan szükséges kiegészítő infrastruktúrára, a WC-k, mellékhelyiségek, büfék állapotát kellene javítani, ahol normális szolgáltatásokat tudnának igénybe venni az emberek, és higgyék el, hogyha emellett még a magyar futball minősége javulna, akkor lennének nézők, teljesen függetlenül attól, hogy esetleg egy vagy két pofon csattan el egy mérkőzésen, van rendbontás, vagy nincs rendbontás, ugyanis én magam is sokszor elgondolkodtam azon, hogy miért is járok én még a mai napig mérkőzésekre. Valószínűleg a klubszeretet, a hagyományok tisztelete, a közösségi élmény és minden ehhez tartozó fogalom vagy ehhez tartozó okok miatt, hiszen ha csak a futball minőségét nézném, akkor már réges-régen felhagytam volna ezzel a szenvedélyemmel.
Valóban a legtöbb magyar meccset ma végignézni az önkínzás minősített esetét meríti ki, hiszen se színvonal, se lelkesedés, se igyekezet, se semmi a legtöbb mérkőzésen. Ugyanakkor mi is úgy vagyunk ezzel, mi futballszurkolók, mint az anya azzal a gyermekével, aki esetleg már többször megjárta a magyar börtönöket is, akármilyen is, még mindig a mi gyerekünk, ez legalább a mienk, úgy szeretjük, nem fogadjuk el, de megpróbáljuk úgy szeretni, ahogy éppen van, csak éppen ezekkel és az ehhez hasonló törvényjavaslatokkal azt a maradék, néhány ezer lelkes embert is el fogják riasztani, tartósan távol fogják tartani a stadionok környékéről, akik eddig egyébként eltartották, részben eltartották ezeket a klubokat.
De vegyék tudomásul önök is, vegyék tudomásul az MLSZ-vezetők és mindenki, aki egyébként sok esetben nem a magyar futballért, hanem a magyar futballból él, sok esetben élősködik, hogy ahogy a színház és a mozi a nézőkért, úgy a labdarúgás és általában a sportok a szurkolókért vannak. Ha mi egyszer megunjuk, mi is bedobjuk a törölközőt, és a több ezer lelkes ember, ultrák és ultracsoporton kívüli szurkolók egyszer felhagynak ezzel, akkor nem lesznek jegybevételek, nem lesznek bérletbevételek, nem lesznek bevételek a különböző ajándéktárgyakból, tévés jogdíjak sem fognak befolyni, mert gyakorlatilag nem lesz mit nézni a televízióban, tehát jó lenne, ha a “ki van kiért” viszonyrendszerét tisztáznánk, és ha egy kicsit is komolyan vennék önök a különböző szurkolók és szurkolói csoportok véleményét, akkor valóban kikérték volna ennek a fontos törvényjavaslatnak a tárgyalása előtt a javaslat megalkotásának a fázisában a különböző szurkolók véleményét. Nagyon sok szervezett szurkolói csoport működik ebben az országban, könnyen elérhetők, és bizonyára nagyon szívesen, nagy lelkesedéssel segítettek is volna önöknek.
Ezt azért mondom, mert függetlenül attól, hogy melyik klubhoz, melyik szurkolócsoporthoz, szurkolótáborhoz tartozom, én természetesen most valamennyi szervezett szurkolócsoport és valamennyi magyar szurkoló, helyesebben a legtöbb magyar szurkoló nevében fogalmazom meg ezeket a gondolataimat. Higgyék el nekem, hogyha ezeket az embereket távol tartják, még a maradék hangulat is megszűnik. Azzal bezzeg nem foglalkoznak, részkérdésnek tűnik, ugyanakkor a hangulat szempontjából nem mellékes, hogy például Olaszországgal ellentétben a pirotechnikát bizonyos szervezett, szabályozott körülmények között miért nem legalizálják. Pirotechnikai eszközök használatából kifolyólag komolyabb sérülés magyar stadionban ismereteim szerint még nem történt, ugyanakkor igenis szerves részét képezi annak a hangulatnak, amely hangulatot egy futballmérkőzésen egyébként meg kellene teremteni.
(18.00)
Tehát jó lenne, ha kicsit ezzel is foglalkoznának, és nemcsak a rövid távú meg hosszú távú üzleti érdekeik hajszolnák önöket, nem feltétlenül önt, személy szerint, államtitkár úr, nem személyeskedek, hanem azokat, akiknek különböző securityk üzemeltetéséhez igen komoly érdeke fűződik, mert ha meg minden lényeges körülményt figyelmen kívül hagyunk, és azokon verjük el a port, akik mindenáron szeretnének menni a mérkőzésekre, akkor nem fogunk sikert elérni. És én most nagyon úgy látom, hogy a szurkolói nézőszám, egyáltalán a futballmeccsek nézőszámának jelentős emeléséhez egyetlen út vezet, ha több ezer közmunkást kivezényelnek a stadionokba is, nézőként.
Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban és dr. Schiffer András részéről.)
