DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Örömömre szolgál, hogy az esemény végén szólhatok. Az esemény egy törvényjavaslat vitája, amelyik jó témáról, fontos témáról olyan ékesen, jól indult, és végül elcsúszott csipkelődés, bökölődés, szurkálás folyamatára. Jó volna, hogy mire a végére érünk, mégiscsak a lényegnél maradnánk.
És mi is az? Talán az egyik legjobb kifejezője, úgy, ahogy Harrach Péter képviselőtársunk mondta, az erős társadalomról van szó. Az erős társadalomnak része az egyházak, intézmények dolga is, és nekünk mint Országgyűlésnek az is feladatunk, hogy az erős társadalomnak azt a vetületét is vizsgáljuk, és ha szükséges, törvényes úton-módon hozzájáruljunk ahhoz az erős társadalomhoz.
Hogy is része az egyház az erős társadalmaknak? Az együttélés, a hozzájárulás, a teljesítmény és más ilyen fogalmak számbavételével. Hogy mennyit egyeztetünk a világgal, hányszor szóba került az egyeztetések hiánya. Én azt hiszem, erről tényleg túl sokat beszéltünk itt - ez is a lejtőn csúszás része.
Tisztelt Képviselőtársaim! Honnan is vehetünk erre példát? Szokták azt mondani, hogy a háború túl fontos ahhoz, hogy tábornokokra bízzuk. Én meg azt tenném hozzá most, ha nem is nagyon illendő, hogy az egyházi ügyekről, vallásokról való törvényhozás talán túl fontos ahhoz, hogy csak papokat, püspököket és plébánosokat kérdezzünk, és tőlük kívánjunk újból és újból tájékoztatást. Meghallgatjuk őket, de azért mégis a legfontosabb személy az ember, aki elmegy a templomba vagy nem megy, választ vallást vagy nem választ, de az a magyar állampolgár, akinek a nevében mi itt vagyunk.
(Az elnöki széket dr. Ujhelyi István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Most már így nézzük, mint a társadalom intézménye, a nemzet. Használom a társadalom szót, mert bizonyosan ez a legjobb kifejezés erre. A társadalom együttélése, teljesítménye nem azonos. Nem ez volt a feladatunk. Nem egy olyan ankéton vagyunk, ahol az üdvösségtannal, a hitélettel foglalkozunk. Az nagyon fontos. Vagyunk olyanok, akik szeretünk oda elmenni, vagyunk, akik egész életünkben Bibliát olvasunk, vagy másképpen teszünk, azonban itt most, a törvényhozó szerepünkben erről a társadalomról van szó, és itt van feladatunk. És e tekintetben jó volna, ha magunk többször mondanánk magunknak, és hogyha ennek a magyar társadalomnak a tudatára hoznánk, hogy ezzel a tudattal hozunk törvényt, hozzuk ezt a törvényt.
Társadalomszervező az egyház. Hát persze, valamikor Géza fejedelem rájött arra, hogy azokat a magyar törzseket, azt a magyar nemzetet valamilyen szervező révén jobban szervezheti. István fia, Vajk fia, és tudjuk a történelmet, tehát ez társadalmi eszköze lett ennek a nemzetnek és a nemzet kialakulásának.
Aztán, persze, ebben a társadalomban a szentek szerepe: Szent Erzsébet valahol Európában milyen fontos lett. És Szent László királyunk nemcsak azért lett híres, ami mindent leírunk róla, mert egy kitűnő vitéz volt - megint csak a társadalom szervezése, összetartása.
Aztán tovább a magyar történelemben, ezt ne soroljuk fel, nem ez a feladata ennek a jelenlétünknek, de a tordai országgyűlést mégiscsak megemlítem. Amikor vallási kérdésekről tanácskozott a magyar országgyűlés akkor, a tordai diéta, és világtörténelmi jelentőségű törvényhozás jelent meg, amikor először a világtörténelemben kimondták a vallásfelekezetek egyenlőségét, és így tovább, és így tovább. Vallási, egyházi oldalról indult el, és a társadalomszervezés jelentős állomása lett. Jobb lenne, ha Magyarországon erről többet tudnánk, talán jobban éreznénk magunkat, és jobban politizálnánk, mert a világban sok helyen jobban tudják minálunk ezt a tordai eseményt.
Vagy tovább a társadalomszervezésben, még egy nagyot ugrok: Max Weber könyve, a Spirit of Capitalism. Magyarországon tudjuk, akik tanulják ezt, de a nyugati világban egyik fontos tényezője az elmúlt évszázadnak, hogy hogyan is alakultak azok a társadalmak, az a polgári, civil, prosperáló része a világnak. És az alapja egyfajta vallási lelkület, mondja ez a nagy tudós, akit száz éve idéznek erről.
És nagyon jól tudjuk, mint társadalomszervező instrumentumot, azok számára, akik olvassák: a Biblia, az Ószövetség - ezer esztendeje hogyan alkották, hogyan szervezték és hogyan szervezték újra. Vagy az Újszövetség normái: igen, ezek társadalomszervező üzenetek.
Tehát megint ismétlem: itt nem üdvösségtanról, teológiáról, episztemológiáról, apologetikáról vagy valami másról van szó. Nekünk most ez a társadalomszervezési aspektusa.
De még a legutóbbi időben is nálunk, a magyar történelemben a XX. század, amelyik olyan zord idő, olyan szégyenletes valami volt a magyar történelmünkben, de itt-ott azért az egyház, az egyházak mint intézmények, lehetőséget adtak arra, amik a magyar történelemnek mégiscsak kiemelkedő eseményei.
Példát mondok: Szárszó. 1943-ban volt a szárszói értekezlet. Ott egy egyház keretében évenként megismétlődő, akkor éppen táborban, akkor hangzott el a magyar történelemnek és az akkori társadalomnak és a jövőbe néző társadalomnak olyan értékelése, ami egyedülálló volt a XX. században. Olyan bölcsen, olyan komprehenzív módon és annyira előrelátóan még sose! Ott hangzott el Németh László, Erdei Ferenc, Kovács Imre és a többi, ki mindenkinek a beszéde, amiről szerte a világon sokkal több doktori disszertáció íródott, a Columbia Egyetemtől a Harvardig, Oxfordig, mint Magyarországon. Ezt se nagyon tudjuk.
(13.00)
Jó volna, ha az egyház intézményeinek ezen teljesítményeit látnánk, és akkor a jelen törvényalkotási fáradozásainknak is más lenne az időszerűsége, és nem csúsznánk bele megint abba, hogy amiatt szurkáljuk és bökdössük egymást, hogy ki kit hallgatott meg, és mi mit mulasztottunk el. Nem a mulasztások leltáráról volna időszerű beszélnünk, hanem a teljesítményekről.
Rövidre fogva azzal fejezem be, nem azért, mert ez a teljes kép, szeretnék egy ankétot, ahol három napig erről a témáról beszélgetnénk, akkor még jobb törvény is születne, végül az államtitkár urat ellátnánk még további ötletekkel és evidenciával, de tisztelt Országgyűlés, az, hogy én erről ma beszélhetek, országgyűlési képviselő lehetek, abból a krumplit kapáló parasztfiúból, aki voltam Cecén, az azért van, mert a Cecei Református Elemi Népiskolába kerültem, mert Cecén az volt az iskola, és ott tanultam írni, olvasni, számolni, de megtanultam a Bibliából azokat a történeteket, hogy hogyan szerveződik egy társadalom. Tetszik tudni, hogy az Ószövetség egy társadalomszervező case study-könyv? Száz meg ezer eset, hogy hogyan formálódjon az egész társadalom, sikeresen és sikertelenül. Hát, a magyar történelem sikeres és sikertelen szerveződéseknek a gyűjteménye, és ha így nézzük, akkor úton vagyunk - ahogy itt megint idézem, most már másodszor Harrach Péter képviselő urat - az erős társadalom felé, és ahhoz hozzájárul ez a törvényhozásunk. Mert abban aztán igaza van a képviselőtársunknak - ki is mondta? -, hogy persze, hát majd húsz év múlva megint törvénykezünk erről, vagy előbb, vagy akik itt törvénykeznek, mert időszerű lesz, azonban amit mi most teszünk, az jobb, ha olyan, hogy kevesebbet kell majd reperálni rajta, mert inkább tanulságul szolgál azoknak, akik ebben élnek. Olyan útmutató, olyan térkép, ha így mondjuk, ahol kevesebb a buktató és kevesebb a félrevezető árok, és ez a törvényhozásunk nemcsak irányt, hanem tanulságot is ad arra, hogy hogyan lehet továbbhaladni.
Remélem, hogy ilyen gondolatokkal jutnak elénk a módosítások, így építjük bele azokat, és valóban az együttélés, a hozzájárulás, a teljesítmény okmányát szerkesztjük meg ezzel a törvénnyel.
Köszönöm a meghallgatást. (Taps.)
