DR. LUKÁCS TAMÁS
DR. LUKÁCS TAMÁS
DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP), a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Minden törvény alkotásánál nagy felelősséggel és körültekintéssel kell eljárni a képviselőknek és a tisztelt Háznak, de ez a megállapítás különösképpen igaz oly törvény esetében, amit sarkalatosnak nevezünk, amely az embereket legalapvetőbben érintő kérdéseket szabályozza, kiváltképpen a lelkiismereti és vallásszabadságot. Engedtessék meg, hogy ebben a körben idézzem Eötvös Loránd vallás- és közoktatásügyi miniszter 1894-es felsőházi vitában elhangzott beszédét: “Minduntalan találkozunk is egyes részekről oly véleményekkel, oly nézetekkel, amelyek felkapva, mások által elfogadtatva, pillanatnyi divat által elfogadott véleményekké válnak. Ezek képezik azon közvéleményt, amelynek hamissága iránt ma annyi panasz emelkedik. De hogyha elvekről, tételekről van szó, amelynek helyessége és a nemzet, az állam életében való érvényessége kérdéses, akkor van egy biztos módunk az ítélethozatalban, az az okulás a történtekből.”
Tisztelt Ház! Amikor törvényt alkotunk, elsősorban a hatályos törvény erényeiből és hibáiból kell kiindulnunk. Egyrészt az 1990. évi IV. törvény a Németh-kormány egyik utolsó törvénye, tehát nem a szabadon választott parlament által meghozott jogszabályról van szó. Ettől függetlenül több évtizednyi megaláztatás, az ateista állam és a birodalom érdekeinek való kiszolgáltatottság után jelentős lépés volt a vallásszabadság törvénybe iktatása. A korrekt ítéletalkotás és véleményformálás azt is megkívánja, hogy jó, a normák tekintetében színvonalas törvényt iktattak a magyar jogrendbe. Másrészt a szabadság helytelen értelmezése által a törvény nem gondolt a joggal való visszaélés lehetőségeire, amelyet mi, az első szabadon választott parlament képviselői kellő időben észleltünk, és ezért módosítani kívántuk, azonban a minősített többség, bármily szükséges lett volna a hibák kijavítására, nem állt rendelkezésünkre. Eljött az idő, hogy a rendszerváltás értékrendjének megfelelően a cél, a feladat és az eszközök harmóniáját ezen a területen is megteremtsük, a felelősség e teljes szabadság kibontására.
Tisztelt Ház! Gondolom, mindenki egyetért azzal, hogy nem szükséges külön bizonyítani a joggal való visszaélést egy érzékeny jogterületen, amikor Magyarországon 343, más vélekedések szerint 362 egyházi szervezet van bejegyezve. Nem egy parlamenti expozé témája, hogy a visszaélések számos fajtáját felsorolja, de összevetve más európai országok egyházi létszámaival, nem túlzás azt állítani, hogy a vallásbiznisz, a joggal való visszaélés hazánkban az elmúlt 20 évben sajnálatos módon egyre nagyobb teret nyert. Engedjék meg, hogy egy-két számot felsoroljak összehasonlításul. Szlovákiában 18 egyház van bejegyezve, 34 Csehországban, Lengyelországban, amely négyszer akkora népességgel rendelkezik, 104; a nyugat-európai országok közül a legmagasabb bejegyzett szám Franciaországban: 75.
Ezek a számok ékesen igazolják, hogy valóban, a jelenlegi hatályos törvényi szabályozás oly mértékben alkalmatlan volt, hogy valóságos vallási tevékenységet végző szervezeteket fogadjon csak be a rendszerbe, és a visszaélés olyan mértéket öltött, ahol kötelessége a törvényalkotónak, éppen a vallásszabadság megvédése érdekében a valódi vallásos tevékenységeket iktatni a törvénybe, és kizárni minden olyan lehetőséget, amely ezeket a visszaéléseket idézi elő. A törvényalkotás során tehát figyelembe kell vennünk az egész magyar történelmi vonulatot az állami egyházjog területén, másrészt szükséges elemezni az elmúlt 20 év gyakorlatát is.
Tisztelt Ház! Két alapvetést, ahogyan már Eötvös Loránd felszólalásából idéztem, két elvet, tételt kívánunk a törvényjavaslatban érvényesíteni. Az egyik: senkinek a lelkiismereti és vallásszabadsága nem sérülhet, beleértve a közösségalkotáshoz való jogot is. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a közösségi joggyakorlás csak és kizárólag egyházi státus keretei között valósítható meg. A jelenleg hatályos jogrend is biztosítja a közösségalkotás más formáit, és a jövőben megalkotandó civil- és egyesülési törvényben, miután nemcsak jogszabályt kell alkotnunk, hanem jogrendet alakítanunk, külön fogunk figyelni erre a kérdésre. Másrészt meg kell akadályoznunk, és meg kell védeni polgárainkat az álegyházak mindennapokban jelen lévő támadásaitól. Ezen támadások egy része közvetlenül is érzékelhető, más része kizárólag csak arra irányul, hogy tényleges teljesítmények nélkül közpénzhez vagy más gazdasági előnyökhöz jussanak.
Fel kell tennem önöknek a kérdést: van-e olyan európai ország, ahol a nemzetbiztonsági évkönyv jelzi, hogy illetékes állami szerv egy egyház kapcsán nemzetbiztonsági kockázatot állapított meg, és ennek nincs következménye? Továbbmegyek: van-e olyan ország a világon, ahol az illetékes állami szerv, illetőleg az országgyűlési biztos megállapítja, hogy az állampolgárok legszemélyesebb adatait jogosulatlanul kezeli egy egyházként bejegyzett szervezet, és ennek nincs semmi következménye? Van-e joga egy szülőnek, ha mondjuk, egy tanfolyamra vagy nyelvórára beíratja gyermekét, hogy tudjon róla, egyházhoz íratta be?
(8.10)
Van-e joga az egyháznak, hogy megakadályozza azt, hogy a nevével visszaéljenek, jelképeit, szimbólumait más használja, vagy nevében vallási cselekményeket folytassanak? Tudom jól, sokszor hivatkoztunk rá, hogy ez egy következmények nélküli ország, de itt az idő, a változtatásokat ezen a téren is végre kell hajtanunk. Tegyünk közösen azért, hogy valóban érvényesülhessenek az emberi jogok, és annak feltételeit teremtsük meg.
Tisztelt Ház! A KDNP képviselői által beterjesztett törvényjavaslat ezen alapelvek mellett kíván válaszolni a feltett kérdésekre, olyan módon rendezni jogállami keretek között, a hatályos alkotmányunknak és a hatályba lépő alaptörvény rendelkezéseinek, nem kevésbé az e tárgyban született alkotmánybírósági határozatnak megfelelően ezeket a kérdéseket. Engedjék meg, hogy előrebocsássam: amikor e törvény kapcsán egyházakról beszélünk, akkor ezt nem teológiai értelemben tesszük, hanem egy köznyelvi fogalmat használunk a vallásfelekezetek, a vallási közösségek, az egyházak jogállása tekintetében, tesszük ezt azért, mert a magyar nyelvben ez ily módon honosodott meg. Tehát magával az elnevezéssel nem hitbéli kérdésekben foglalunk állást, hiszen minden vallási közösség maga választja meg szabadon nevét, maga dönt felekezet, vallásközösség vagy az egyháznév használatáról.
A korábbi és a jelenleg hatályos törvény hibája alapvetően abból adódott, hogy rosszul értelmezte a szabadságot, és rosszul értelmezte az állam és egyház szétválasztásának elvét. Konek Sándor professzor Egyházjogtan kézikönyvének 1875-ös kiadásából idézek: “Az egyház és az állam két, egymástól lényegesen különböző, sajátszerű fejlődési törvények között működő létszerv, mindkettőnek életfolyama azonban, bármennyire is szétfutnak az egyes különérdekek, számtalan ponton egybeolvad.” Tehát az állam és egyház szétválasztása nem az egyház és társadalom szétválasztása, és ennek az elvnek ilyen értelmezése a törvényben is megjelenik.
Ahogyan Karl Rahner rámutat, a vallásszabadság joga a szabadságszférából való általános jogból vezethető le, semmi köze nincs egy vallás igazságához vagy hamisságához, csupán azzal a kérdéssel függ össze, hogy a vallási kérdésekben milyen viszonya van a természetes és jogi személyeknek a társadalomhoz, főként pedig a közhatalomhoz. Ahhoz, hogy a vallásszabadsággal való visszaélést a magyar jogrendből száműzzük és kizárjuk, ehhez szükséges a vallás fogalmának definiálása.
Tudom jól, hogy az általunk felkért szakértőknek is ez nem kevés nehézséget okozott, azonban szabadjon feltennem egy kérdést: hogyan van az, hogy az általam egyébként nagyon szeretett magyar nyelvben ma már nem lehet egy szót kiejteni úgy, hogy más mást ne értsen rajta? Milyen vallásszabadság az, ahol szubjektív módon mindenki azt ért alatta, amit akar? Legyünk megengedőek, értsen szubjektív módon bárki bármit alatta, azonban engedtessék meg, hogy a jogalkotónak mégis a jog szempontjából és az állami akarat szempontjából a szavakat egyértelműen kell tudni használni, ezt megköveteli a jogbiztonság is.
Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy az elmúlt 20 év alkotmánybírósági gyakorlatából utaljak elsősorban a 4/1993. számú határozatra, amely egyértelműen leszögezi, hogy miközben az állam a hit kérdésében nem foglal állást, különböző alkotmányosan értékelhető kritériumok alapján megengedhető, hogy az egyházi szervezetek között a törvényalkotás és az állami hatóság különbséget tegyen. Ez akként jelenik meg a törvényben, hogy minden egyház egyenlő jogokkal bír, és azonos kötelezettségek terhelik, másrészt, megismételve a 4/1993. számú alkotmánybírósági határozatot, a norma részévé teszi.
Ugyancsak fontos alapelvet tartalmaz az 1997-ben keletkezett alkotmánybírósági határozat, amely, bár voltak kormányok, amelyek ezt soha nem tartották be, kimondja az egyházi intézmények egyenlő finanszírozásának elvét. A 10/1998. számú alkotmánybírósági határozat pedig leszögezi, az egyházak nem vethetők össze bármely nem gazdasági célú személlyel, ezért nem valósít meg diszkriminációt, hogy a felajánlások, adományok az 1 százalékos jövedelemadó tekintetében az államnak ellenőrzési köre erre a területre nem terjed ki. Mindezeket az alkotmányos elveket a benyújtott törvényjavaslat kapcsán a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportja figyelembe kívánta venni.
Szólnom kell az egyházi státus elnyeréséről és a bejegyzés kérdéséről is. A már korábban idézett alkotmánybírósági határozat szerint méltányosnak találjuk, hogy a törvényalkotó biztosítja az egyházak folyamatos működését, amelyek valóságos vallási tevékenységet folytatnak. Nem állítom, hogy csak ezek a szervezetek folytatnának vallási tevékenységet, ezért azt gondolom, ez a kérdés az I/A, I/B melléklet kapcsán fel sem vethető, valójában az 1895. évi törvény megalkotásakor, továbbá a későbbi, különösképpen az 1910-es népszámlálási adatok alapján az I/A melléklet könnyen igazolható, függetlenül attól, hogy azt követően később is történtek egyházi bejegyzések.
Tisztelt Ház! Engedtessék meg, hogy ezzel a melléklettel kapcsolatban felhívjam szíves figyelmüket arra, hogy bizonyos értelemben, azt gondolom, méltányos és igazságos azon történelmi körülmények figyelembevételével, amit egyrészt Trianon jelent az unitárius egyház vonatkozásában, másrészt pedig a zsidó, izraelita hitfelekezeteket a holokauszt tekintetében, ezért méltányos, hogy az 1/A. mellékletben nemcsak az 1895. évi törvény alapján és kapcsán, de arra hivatkozva ezeket a szervezeteket megjelenítettük, és az automatikus bejegyzést biztosítottuk részükre. Itt engedtessék meg, nem kitérőnek szánom, csak elgondolkodtatására: van olyan egyház, amelynek a jogi személyisége hamarabb létezett, mint a magyar állam. Az 1/B. melléklet pedig 20 év gyakorlata és tapasztalata alapján lett összeállítva, míg az 1/C. mellékletnél szintén ez a szempont vezetett bennünket, illetőleg azokat a munkatársakat, akiknél a 20 év tapasztalatával megbízható módon rendelkeznek.
Szabadjon legyen megjegyeznem, hogy az emberi jogok egyetemesek, és joggal várjuk el, hogy olyan területen, ahol a keresztények kisebbségben élnek, ne gyilkolják meg papjainkat, lelkészeinket, vallási alapon ne történjen népirtás, és tiltakozunk mindenfajta megaláztatás és diszkrimináció ellen. De ha ez így van, akkor elsőként nekünk kell tudnunk gesztust gyakorolni, és önálló, a törvény által történő bejegyzést biztosítani azon közösségek részére, akik ugyan kisebbségben élnek, mégis más kultúrájú és identitású világvallásokat képviselnek hazánkban. Amikor a vallások közötti párbeszédről beszélünk, akkor elsőként nekünk kell ezt a méltányos elvet gyakorolni, és elsőként nekünk kell tudni gesztust gyakorolni ezen szervezetek iránt és ezen világvallások iránt.
Tisztelt Ház! Szabadjon legyen rámutatnom arra, hogy nemcsak azok a szervezetek működhetnek egyházként, amelyek részére a törvény általi bejegyzés biztosított, hanem mindazok, akik az újonnan szabályozott bejegyzési feltételeknek eleget tesznek. Fel kell hívnom szíves figyelmüket arra a rendelkezésre, hogy a bejegyzett egyházak, akár törvényi, akár más módon nyerték el a bejegyzést, azonos jogokat élveznek, és őket azonos kötelezettségek terhelik. Továbbmegyek: szabadon működhetnek azok a közösségek is, amelyek ugyan nem felelnek meg a bejegyzés feltételeinek, azonban a meglévő hatályos jog alapján vagy a később megalkotott egyesülési törvény szerint közösségi vallásgyakorlatot folytathatnak.
(8.20)
A létszám kérdése kapcsán engedjék meg, hogy felhívjam szíves figyelmüket, hogy azon országokban, ahol a bejegyzést küszöbszámhoz kötik, a most meghatározott és általunk javasolt ezer fő az alacsony követelményrendszer közé tartozik. Nem kívánok hivatkozni a szlovákiai 20 ezres bejegyzésre, de bármely országot, amely küszöbszámot alkalmaz az európai jogrendben, megtekinthetik, és megállapítható, hogy az ezer fő méltányos, mégpedig azért, mert ebben a döntésünkben tetten érhető, hogy nem tehetünk úgy, mintha az elmúlt 20 év alatt nem történt volna semmi. Meggyőződésem, hogy egy egyházi törvényhez ez a méltányos és igazságos eljárás hozzátartozik.
Tisztelt Ház! Kérem önöket, hogy jelen törvény megalkotásánál jó lelkiismerettel és nagy felelősséggel járjunk el, nemcsak azért, mert sarkalatos törvényt alkotunk, de azért is, mert ehhez a legalapvetőbb és az emberi természetet leginkább alakító szabadságjoghoz nem illenek a kicsinyes és sokszor személyeskedő pártcsatározások, és nem méltó, hogy a parlamentben egyesek vallásháborút kívánnak folytatni.
Ezért közösen keressük a legjobb megoldást hazánk javára és lelkiismeretem szerint minden jóakaratú ember üdvösségére, az örök haza javára.
Soli Deo Gloria! Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
