DR. SZILI KATALIN
DR. SZILI KATALIN
DR. SZILI KATALIN (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy én magam is, aki néhány módosító indítvánnyal szeretnék ennek a törvényjavaslatnak a jobbításához hozzájárulni, az általános vitában is néhány gondolatot elmondjak.
Két kérdéskörről szeretnék szólni, különös tekintettel a képviselőtársaim hozzászólásaira, amelyekben olyan hívószavakat hallottunk, hogy társadalom, értékek, XXI. század. A két kérdéskör, amelyről szólni szeretnék, egyrészről ennek a törvénynek a szükségessége, másrészről pedig a tartalma.
Ahogy elhangzott, az 1990. évi IV. törvényt - amely eddig ebben a tárgykörben a szabályozórendszert ellátta -, mindannyian tudjuk, az élet túlhaladta, ismerjük a maga anomáliáit és azt, hogy ennek a módosítása mindenképpen szükséges volt. Eltelt 21 év, 21 év tapasztalatai során mindannyian tudtuk, hogy szükséges a módosítás, hiszen a törvény minden egyes feladatát már nem tudta ellátni, különös tekintettel arra, ami a nem egyházi tevékenységet folytató szervezetek létrejöttét jelenti, de tekinthetném a másik oldalon azt is, ami egyébként az egyházak feladatait és az általuk elvégzett, a közösség és a társadalom jobbítását célzó feladatokat jelenti.
Így arra a kérdésre, hogy szükséges-e ez a törvény, én azt mondom, hogy igen. Természetesen a törvényalkotó megtehette volna azt is, hogy a ’90. évi IV. törvényt módosítja, ugyanakkor én azt gondolom, hogy azzal, hogy egy egységes és koherens törvényjavaslatot tett az asztalra, egy új lendületet is adott annak, ami e kérdéskörnek a szabályozását jelenti. Így ha erre a válasz az, hogy igen, akkor a másik kérdéskör az, hogy egyáltalán ennek a törvényjavaslatnak a tartalma megfelel-e annak, amit egyébként az 1990. évi IV. törvény kritikájaként mi magunk már megfogalmazhatunk: eleget tesz-e annak a kihívásnak, amit mi egyébként ettől a javaslattól elvárunk?
Tisztelt Képviselőtársaim! Természetesen tudjuk azt, hogy az egyházak feladata túlnyúlik azon, ami a spirituális igények kielégítésének szervezett kereteit jelenti, hiszen ahogy itt a vitában is elhangzott, sok-sok olyan feladatot ellátnak az egyházak, amelyek oktatáshoz, karitatív tevékenységhez köthetők, és sorolhatnánk tovább. Hiszen például én magam is az elmúlt hetekben több olyan egyházmegyébe látogattam el, ahol 15-17-20 körüli olyan oktatási intézményt tartanak el az egyházak, amelyek önmagukban - és akkor itt hadd szóljak erről -, a XXI. században különösen, az értékközvetítés szükségét jelentő és elismerő tevékenységet is ellátnak. Így én azt gondolom, hogy annak a funkciónak, amit az egyházak az értékközvetítésben tesznek, valóban a jövőben is az együttműködés keretében működnie kell, nyilvánvalóan azzal együtt, amit az államtitkár úr a tegnapi napon a bizottsági ülésen is elmondott, és amit mindannyian tudunk itt a Házban, hogy egyébként az állam és az egyház szétválasztása, tehát a szekularizáció talaján és alapján állunk.
(13.10)
Horváth János képviselőtársam a társadalomról beszélt és a nemzetről. Én azért szeretnék ehhez a vitához azzal hozzájárulni, hogy az egyházaknak mindig is megvolt az a szerepük, amit a nemzet megtartásában, a nemzeti tudat erősítésében játszott, ’90 előtt főleg a határon túl, és ha a nemzet egészét tekintjük, akkor az egyházaknak kitüntetett és dedikált szerepe volt abban, ami a nemzet megtartását jelenti.
Tisztelt Képviselőtársaim! Fontosnak tartom, hogy ez a preambulumban is megfogalmazásra kerül. Javasolni fogom, hogy ezt emeljük is ki, ne az utolsó helyen szerepeljen abban a felsorolásban, ami a nemzeti tudat megőrzését jelenti, mint ahogy ez a javaslatban történt. Úgy gondolom, hogy ennek a kiemelése közös feladatunk, és annak az elismerése is, amit nemcsak az elmúlt 21 esztendőben, hanem a történelem megelőző időszakában is az egyházak tettek.
Tisztelt Képviselőtársaim! Van egy kérdéskör, ami feltehetően nem ennek a törvénynek - hiszen ez egy kerettörvény - a feladata, de szólni kell róla, hiszen hozzá fog tartozni ehhez a törvényhez, és mondhatnám azt, abból fog kiderülni igazán, hogy ezt a feladatot az állam mennyiben támogatja, mennyiben ismeri el nemcsak értékeiben, hanem finanszírozás tekintetében is azt a feladatot, amit az egyházak ellátnak, hiszen az elmúlt esztendőkben sok-sok vita volt arról, ami a finanszírozás kérdésköreiben akár a normativitást jelenti, illetőleg arról, ami az egyházi oktatási és egyéb szociális tevékenység támogatását jelenti. Azt gondolom, képviselőtársaim, már most szükséges rögzítenünk, hogy a jövőben a kiszámíthatóság és az átláthatóság a legfontosabb feladat.
Én azzal, hogy a magam módosító indítványaival támogatom a törvényt, s a szükségességét és a tartalmát is elismerve kérem képviselőtársaimtól, annak az irányait is határozzuk meg, ami a finanszírozás átláthatóságának és kiszámíthatóságának a kérdését jelenti, azzal együtt, hogy nem szabad, hogy ez kormányokhoz kötött, a mindenkori kormányzatnak kiszolgáltatott és kitett kérdés legyen, hanem egyszerűen annak a fórumrendszerét és intézményrendszerét kell megteremteni, hogy ez az egyházak számára nyilván azt elismerve, ami az ott végzett oktatási és egyéb tevékenységnek a társadalmi szükségességét is jelenti... - tehát ezt elismerve kell a jövőben megtennünk.
Tisztelt Képviselőtársaim! Azt kérem önöktől - ezt a részletes vitában nyilván a saját módosító javaslataimnál is el fogom mondani -, hogy támogassák azokat a módosítókat is, hiszen ezzel kívántam jobbá tenni azt a törvényt, amely az 1990. évi IV. törvény meghaladását jelenti, valamint egy, az egyházakkal történő kapcsolatrendszer új alapokra helyezését.
Köszönöm, hogy meghallgattak. Elnök úr, köszönöm a szót.
