MIRKÓCZKI ÁDÁM
MIRKÓCZKI ÁDÁM
MIRKÓCZKI ÁDÁM, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! Először is én is nagy tisztelettel köszöntöm a különböző egyházak részéről megjelent személyeket.
Ahogyan az elnök úr is említette, a bizottságban megfogalmazott kisebbségi véleményünket a vezérszónoki mondandóm során természetesen részletesen kifejtem. Annyit azonban leszögeznék előre, hogy mi nem elutasítottuk a bizottságokban a javaslatot, hanem tartózkodtunk, ami elsősorban a tervezet kialakulása egész logikájának szólt, illetve a hiányosságaira szerettük volna felhívni ezzel a figyelmet.
Túl azon, hogy mennyire szükséges és mennyire helye van ennek a törvényjavaslatnak ma, 2011 Magyarországán, azért szeretnénk néhány kritikai észrevételt is tenni. Az egyház- és vallásügyi kérdéseket tekintve az elmúlt két évtized minden kétséget kizárólag talán legfontosabb javaslata fekszik előttünk. Kétségtelen és elvitathatatlan, hogy e kérdéskör újraszabályozásának szükségessége nem halogatható, azonban tegyük hozzá gyorsan, hogy ez a sebesség vagy ez a gyorsaság nem bármi áron szükséges, nem fér tehát kétség ahhoz, hogy mennyire fontos ez a javaslat.
S hogy mennyire gondolom, vagy éppen a Jobbik Magyarországért Mozgalom mennyire gondolja mindezt komolyan, szeretném előzetesen megemlíteni, hogy a jelenlegi parlamenti pártok közül, talán már mondanom sem kell, egyedül a Jobbik Radikális változás című programjában szerepeltek tételesen és kibontva az új egyházak bejegyzéséről szóló törvény módosításának javaslata, valamint a vallási közösségek jogállásáról szóló új törvény alapvetései. Sőt, mi ezt az egész egyházügyi és egyház-politikai kérdéskört súlyának megfelelően szerettük volna kezelni, és javaslatot tettünk a programunkban egy tárca nélküli miniszteri poszt felállítására is.
Úgy gondolom, és bátran kijelenthetem, nincs vita a Jobbik és az előterjesztők között abban, hogy ezt a területet újra kell szabályozni, mert elképesztő a káosz és elképesztő a visszaélések száma. Őszintén örültünk, és kezdettől fogva támogattuk is a kormánypártok azon szándékát, hogy szakítva a különböző spekulációkkal, végre őszintén és bátran, de amennyire csak lehet, igazságosan hozzányúljanak az egész kérdéskörhöz, ehhez a nagyon komoly problematikához. Dicséretes volt már a miniszterjelölti meghallgatások során, amikor az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előtt Navracsics Tibor akkor még miniszterjelöltként hitet és ígéretet tett arra, hogy a bizniszegyházak és a destruktív szekták kiszűrésre, adott esetben pedig megszüntetésre kerülnek.
Most, a vita során, higgyék el nekem, hogy a Jobbik felelősségének teljes tudatában a nemzet, a társadalom és a hitélet szempontjából a lehető legépítőbb jellegű kritikával, a lehető legjobb szándékkal osztja meg álláspontját, nyújtja be javaslatait, észrevételeit a tisztelt Ház elé.
Elsőként szeretnék egy kérést intézni a kormánypárti frakciók felé. A jelenleg még hatályos, 1990. évi IV. törvény hibájából és hibáiból kiindulva ezúttal ne hagyjuk, hogy a különböző köntösökbe bújt, adott esetben álkeresztény vagy egyéb bizniszszekták, destruktív tömörülések túléljék, kijátsszák ezt a törvényt. Ne hagyjuk, hogy a mára már egyébként is teljesen felborult, demoralizálódott, sok fontos értékétől kilúgozott világban további kiskapuk legyenek hazánkban! Vessünk gátat tehát a hamis és romboló tanok hirdetői előtt!
Ennyit talán az előzetes észrevételekről, és kezdjük az érdemi kritikai részt.
Szolgálja-e ez az előterjesztés a célt? Mi volt, mi lehetett ennek a javaslatnak a célja? Ma is elhangzott sokszor: nyilvánvalóan rendet vágni, ráncba szedni ezt a rendszert, és kiszűrni az egyházi köntösbe bújtatott biznisz- és destruktív szekták garmadáját.
Vajon mennyire sikerül ez ennek a javaslatnak? Én azt mondom, hogy részben igen. A kisebb csalókat a mi megítélésünk szerint valóban kizárja, de adott esetben a legnagyobbakat vagy nagyobbakat bent hagyja. Mindenképp eredmény, és ez elvitathatatlan, hogy a jelenleg bejegyzett 300-350 egyházat - a pontos számot igazából senki nem tudja - nagymértékben redukálja, szinte tizedeli. Na de milyen áron? - kérdezzük mi. Mert néha az az érzésünk, hogy ezzel a javaslattal - egy hasonlattal élve - a fürdővízzel együtt a gyermek is kiborult. Az ideális cél az volna, ha valóban tartalmi alapon a valóban kártékony szerveződések tűnnének el az egyházak és vallási közösségek sorából, jöjjenek azok akár gazdasági nyereségvágyból vagy bármilyen más világnézeti és destruktív szempontból vagy céllal létre.
Itt el is érkeztünk az egyik legkomolyabb kritikánkhoz, az egész előterjesztés módszertanához. Számunkra és szerintem az előterjesztőkön kívül senki számára nem világos, hogy kik, hol, mikor és milyen alapon döntöttek a három kategóriába sorolt 44 vallási közösség, illetve egyház sorsáról. Itt igazából nem az első kategóriával van a problémánk, sőt szeretném hangsúlyozni, hogy az első kategória számunkra teljesen elfogadható, mi is úgy gondoljuk, hogy az 1895. évi törvény egy megfelelő támpont, egy megfelelő történelmi alap ennek a kategóriának a megalkotásához.
(9.50)
A mi aggályaink elsősorban a második és a harmadik kategóriába sorolt közösségekkel, egyházakkal szemben vannak. Mi azt gondoljuk, hogy ha végignézzük a második és harmadik kalap sorát, akkor szerintünk nincs ember sem világi, sem vallási berkekben, aki értené a logikáját, hogy milyen alapon kerültek oda, akik odakerültek, és milyen alapon nem kerültek oda, akik nem kerültek.
Mi azt gondoljuk, hogy lehet trükközni, lehet találgatni, és természetesen az előterjesztők részéről hallottuk, hogy ki milyen logika szerint került oda, ahova, és milyen alapon jöttek létre ezek a kategóriák, de a mi véleményünk egészen más. A legkézenfekvőbb válasz számunkra ezen logikátlanságra az lehet, hogy adott esetben nagymértékben gazdasági és politikai lobbik, paktumok eredménye bizonyos egyházak kategóriában léte vagy nem léte. Kérdezzük mi is, hogy vajon kikkel lett egyeztetve, miért nem tudunk mi erről. Az általam mélyen tisztelt Harrach Péter frakcióvezető úr a bizottsági ülésen azt mondta, hogy a parlamenti pártokkal is egyeztetve lett. Én ezúton is szeretném ezt cáfolni, mert nem lett. Higgyék el, hogy tudnék róla, hogyha a Jobbikkal bárki is egyeztetett volna ezen kérdéskör kapcsán. És ezt ezúton is cáfolom, pedig fontos és hasznos lett volna, én úgy gondolom, a parlamenti frakciókkal az egyeztetés, mert egészen biztos vagyok abban, hogy konstruktív és bölcs kompromisszumok alakulhattak volna ki. Sajnos ez elmaradt.
Első olvasatra valóban a legegyszerűbb és legkézenfekvőbb, leggyorsabb szűrőnek tűnhet vagy tűnik, hogy emeljük a formai kritériumok, a kvantitatív szűrők számát, vagyis írjuk elő példának okáért, ahogy a javaslatban is szerepel, a 20 éves működést, és az ezerfős létszámot tegyük a bejegyzések egyik kritériumává. Első olvasatra tehát ez egy nagyon gyors és nagyon egyszerű megoldásnak tűnik, továbbá meghagyja azt a lehetőséget is, hogy amennyiben szükséges, a későbbiekben ez akár tovább szigorodhat. Itt jegyezném meg halkan, amely felvetést a bizottsági ülésen is többször és többen megmosolyogtak, amit mi felvetettünk, hogy nevezetesen, ha ez a törvényjavaslat kétezer évvel ezelőtt, a Római Birodalomban ebben a formájában él, akkor Jézus Krisztus nem alapíthatott volna egyházat, és ez lehet, hogy egy sarkalatos vagy szélsőséges megfogalmazás, de így van, mert nem volt még 20 éves, példának okáért, a közösségi működés. És látszólag ez egy furcsa példa, de én úgy gondolom, hogy megvilágítja a javaslattal kapcsolatban ezt a nagyon komoly kritikát.
Azt pedig, hogy elmaradt a legfontosabb szűrő, nagyon sajnáljuk, mert számunkra a legfontosabb szűrő ebben az esetben egy minőségi, egy tartalmi elem lenne. Meggyőződésünk az eddigi évek tapasztalatai alapján, hogy nem mondjuk azt, hogy van tökéletes, sőt szerintünk nincs tökéletes megoldás ebben a kérdésben. Nincs, mert talán nem is lehet objektív megítélést elérni, hiszen mindenkit, így az előterjesztőket is az befolyásolja, és ha én lennék az előterjesztő, akkor engem is már az befolyásol alapból, hogy milyen a hitem, mely felekezethez tartozom, vagy éppen milyen a világnézetem. És értelemszerűen ebből fakad, hogy mindenki egy picit a saját hitét, a saját vallását tekinti egyetlen igaznak.
Felvetődtek olyan aggályok is, hogy túlságosan keresztényelvű vagy keresztényszemléletű ez a javaslat. Mi ezt természetesen csak üdvözölni tudjuk, az előterjesztőkhöz hasonlóan. Egy ezeréves keresztény országnak milyen más szemléletű törvényekre lenne szüksége, ha nem ilyenre?
De még egyszer hangsúlyozom: mi azt gondoljuk, hogy nem lehet tökéletes, de lehet kevésbé rossz vagy kevésbé hibás javaslatot megalkotni. És azt szeretném hangsúlyozni, nagyon fontos, hogy ezt megértsük, ahhoz, hogy valóban konstruktív és valóban egy kompromisszumokkal és jobbító szándékkal megalkotott törvényt fogadjunk el. Mert miért nem jó ez a jelenlegi formájában szerintünk? Elsősorban azért, mert a legkomolyabb szabályozás pusztán jogi és formai kritériumokat támaszt a sokkal fontosabb tartalmi szempontok helyett. És azért fontos, hogy bármilyen haszonszerzés céljából létrejött bizniszegyház vagy egyéb destruktív szekta idővel képes lehet teljesíteni a formai és a jogi kritériumokat, mert nincs minőségi, nincs tartalmi ellenőrzés, amely a lényege az egésznek.
Tételezzük fel, és most mondok szándékosan megint egy nagyon szélsőséges példát, hogy egy illető vagy egy adott személy, mondjuk, 23 évvel ezelőtt létrehozott egy sátánista szektát, arra azért gondosan ügyelve, hogy elemeiben, formáiban senki ne ismerje meg a valódi célját, a valódi tevékenységét. Idővel, 23 év alatt toborzott már maga köré, mondok egy fiktív számot, 1234 személyt. Ezen 1234 személy gyermekeinek vagy családtagjainak létrehozott egy alapítványi iskolát vagy egy alapítványi óvodát, hogy már ők is ebben a szemléletben nevelkedjenek, és mondjuk, havonta egyszer valamilyen karitatív tevékenységet végez, példának okáért kenyeret oszt a hajléktalanok között - ennyi. A jelen törvény szerint ez a sátánista szekta tökéletesen beleillik akár a második kategóriába is. Jól van-e ez így? Nyilvánvalóan nem. És miért illik bele? Azért, mert nincs tartalmi szűrő benne. És mi azt gondoljuk, hogy erre nem lehet elég alaposan és elégszer felhívni a figyelmet. Szándékosan használok ilyen szélsőséges példákat, de azt gondolom, ezeken keresztül lehet a leginkább megérteni, hogy mitől rossz vagy hol hibás ez a javaslat.
Ugyanis ha nincs tartalmi szűrő, akkor a lehető legextrémebb esetek is előfordulhatnak, mint ahogy '90 óta rengeteg ilyen extrém eset kialakult. S hogy egy picit aktuálisat is mondjak, elhangzott már itt ma a parlamentben egy bizonyos - én idézőjelbe teszem - egyház neve, én megfogadtam, a vezérszónoki körben én nem kívánok kiemelni egyetlenegy vallási közösséget sem, de emellett nem mehetek el: természetesen a Hit Gyülekezetéről van szó.
A Jobbik számára elfogadhatatlan, hogy egy ilyen cionista bizniszszekta nemhogy a második kategóriába kerüljön, de még a törvényes léte is aggályos szerintünk. És önök ezen javaslat alapján állami megállapodást kívánnak velük kötni. Ne felejtsék el, hogy néhány évvel ezelőtt a Hit Gyülekezete imakommandót hozott létre a Fidesz-KDNP ellen. Sok mindennek nevezhetjük ezt a társaságot, de konstruktív vagy a társadalom szempontjából hasznos egyháznak semmiképp. És ha egy picit mögénézünk a dolgoknak, akkor én azt gondolom, hogy kevés olyan ember van ebben a teremben, aki ismeri ennek a - fogalmazzunk úgy: közösségnek - a tevékenységét, aki egyetért azzal, hogy a magyar kormánynak megállapodást kell velük kötnie.
Mi nem hisszük, hogy ez így jól van. És mindezt miért? Azért, mert adott esetben a Hit Gyülekezete is ezen javaslatnak megfelelően, kellő ideje működik, kellő taglétszámmal bír, és különböző intézményeket tart fenn. Na de mi van a tartalommal, mi van az általam említett példákkal? Mi van azzal a rengeteg tönkretett családdal és vagyonából kiforgatott emberrel, aki minket és szerintem önöket is igen gyakran megkeres, konkrétan a saját nyomorult sorsa miatt, amit kizárólag a Hit Gyülekezetének köszönhet?
Mi nem gondoljuk, hogy egy ilyen társaságnak sora van és helye van ezen kategóriák bármelyikében is. Nem mellesleg az előttünk fekvő javaslat preambuluma a következőképpen fogalmaz: “A magyarországi egyházak és vallási közösségek a társadalom kiemelkedő fontosságú, értékhordozó, közösségteremtő tényezői, amelyek hitéleti tevékenységük mellett nevelési, oktatási, felsőoktatási, egészségügyi, karitatív, szociális, család-, gyermek- és ifjúságvédelmi, valamint kulturális, sport- és más tevékenységükkel - és ami a legfontosabb, az egyik legfontosabb ebben az esetben -, a nemzeti tudat ápolásával is jelentős szerepet töltenek be az ország életében.”
Hogy a példánál maradjak, a Hit Gyülekezete ennek sem felel meg, hacsak nem feltételezzük, hogy a nemzeti tudat ápolásán nem csak a magyar nemzeti tudatot értjük. Egyébként a hatályba lépő új alkotmány is a kereszténység nemzetmegtartó szerepét emeli ki. Tehát ezen aggályunk cseppet sem alaptalan.
De itt van mindjárt a második probléma: a törvény nem fekteti le, hogy az az első és második kategória között érdemben mi a különbség.
(10.00)
Nem lehet kiolvasni abból az elnevezésen kívül, hogy tartalmilag mi a különbség az első - adott esetben a történelmi egyházak - és a második kategóriába sorolt egyházak között. Mi azt gondoljuk, hogy fontos lenne ezt is részletesen kibontani, mert így egy picit úgy tűnik, hogy az elnevezésen kívül az égadta világon semmilyen különbséget nem tesz ez a javaslat a két kategória között. Ezt mindenképp érdemes lenne konkretizálni.
Egy picit foglalkoznék azzal, hogy mi hol módosítanánk, vagy milyen módosító indítványokat adtunk már be és kívánunk beadni. Itt van mindjárt a 2. § (1) bekezdése, amely úgy szól: “A lelkiismereti és vallásszabadság gyakorlását az oktatási, egészségügyi, szociális, család-, gyermek- és ifjúságvédelmi intézményekben ellátott, valamint a büntetés-végrehajtási intézetben fogva tartott számára egyéni és közösségi szinten is lehetővé kell tenni.” Ez a szöveg azonban nem tisztázza, hogy ezen jogok mely egyházaknak és vallási közösségeknek járnának ki. Első olvasatra nincs ezzel semmi baj, de ha mindegyiknek, akkor azért már van probléma, és mondok erre is egy példát: vegyük alapul a Jehova Tanúit. Ha ők missziókat tarthatnak vagy végezhetnek, vagy bármilyen vallási tevékenységet folytathatnak kórházakban, akkor adott esetben a betegeket arra biztathatják, hogy ne engedelmeskedjenek például a vérátömlesztésnek és az azt követő műtéteknek, mert az ő tanaikban ez benne van. Ez óriási probléma, ezért mi azt javasolnánk, hogy ezen szakasz úgy módosuljon: a felsorolt intézményekben bármilyen szolgálatot azok lássanak el, akiknek tanítása nem ütközik az adott létesítményben abban az elemi érdekben, amely miatt az az adott intézmény működik. Ez látszólag apróságnak tűnik, de higgyék el, később ebből óriási problémák lehetnek.
A 6. § (1) bekezdését mi úgy módosítanánk: a természetfelettire vagy valamilyen végsőnek tekintett valóságra, az emberi élet végső kérdéseire irányul. Hiszen a megfogalmazás szerintünk azért pontatlan, mert például a buddhizmus mint világvallás nem minősülne e javaslat szerint vallásnak, ugyanis a tanai nem abban az értelemben vonatkoznak a természetfelettire, mint például a kereszténységé. Mi önmagában egy picit félrevezetőnek tartjuk ezt a megfogalmazást, hogy tanai a valóság egészére irányulnak - mert mit értünk a valóság egésze alatt? Mindazt, amit a természettudományos megismerés hozzáférhetővé tesz az ember számára, vagy mit? Az egyházaknak és a vallási közösségeknek azonban nem feltétlenül van matematikai teológiájuk, és valószínűleg sok más természettudományos szakmai kérdés sem tartozik az érdeklődésük tárgyába vagy a tevékenységük alá. Mi is azt mondjuk, hogy ezt egy picit módosítani és pontosítani szükséges.
De maradok a 6. §-nál, a (2) bekezdés felsorolja, hogy “Önmagában nem tekinthető vallási tevékenységnek…”, és van ott egy a)-tól l) pontig tartó felsorolás, ha jól emlékszem. Gondolom, ez csak figyelmetlenség vagy formai hiba, hogy technikailag rossz a megfogalmazás, hiszen kizárólagosságot feltételez. Ugyanis, ha valaki elolvassa ezt a 6. § (2) bekezdést, az jön le belőle, hogy elég a felsoroltakból kettőt teljesíteni, és akkor akár lehet egyház - ez probléma. Mi azt mondjuk, hogy itt ezt a kizárólagosságot vessük el, természetesen a módosító indítványainkat megtesszük ez esetben is.
A 7. §-sal kapcsolatban, hogy közjogi értelemben, és itt már elhangzott, hogy az előterjesztők milyen alapon használják az egyház szót, hogy nem teológiai értelemben, mi azonban azt mondjuk, hogy közjogi értelemben se nevezzük egyháznak azt, ami nem egyház. Ezt a rossz szóhasználatot mi szeretnénk eltörölni, és azt javasolnánk, hogy a törvény egésze végig úgy fogalmazzon, hogy “egyház, vallási közösség”, mindenhol a törvényben. Nem véletlen, hogy például a zsidó felekezetek sem tartják magukat egyháznak, mert nem azok.
A 14. § (3) bekezdése, erről már beszéltem: “Legalább húsz éve szervezett formában, egyesületként működik Magyarországon, és legalább ezer, magyarországi lakóhellyel rendelkező természetes személy tagja van. Az időtartamba beszámít az e törvény hatálybalépése előtt egyházként történő működés is.” Az egész törvényjavaslatnak számunkra itt van a legnagyobb hibája. Ez a szempontrendszer nem alkalmazható egységesen, és az egyház jelző teológiai tartalmú minősítése sincs ahhoz kötve, hogy a világ egy-egy adott földrajzi pontján mióta van jelenleg egy közösség. Taglétszám és honosság ideje alapján versenyeztetni az egyházakat és vallási közösségeket szerintünk súlyos hiba. Mi van akkor, ha egy vallási közösségnek 997 tagja van vagy 19,5 éve működik? Valóban ez a megoldás, ez alapján dőljön el, hogy ha a 997 tagú vallási közösség egy újabb családot beszervez, akkor már egyház, de ha nem szervez be újabb családot, akkor nem egyház? Én azt gondolom, mindenki számára teljesen világos kell hogy legyen, hogy ez mennyire rossz, ne ez alapján dőljön el, hogy ki minősül egyháznak vagy vallási közösségnek. Megint szeretném hangsúlyozni, és nem győzzük elégszer hangsúlyozni, hogy a tartalmi szempontok legyenek elsődlegesek.
Ehhez kapcsolódik a következő: a 16. §-hoz mi egy új, (4) bekezdést szeretnénk hozzátenni az alábbi szöveggel; itt nem módosításról van szó, mert nem szerepel az előterjesztésben. Mi a következőt szeretnénk: “Az egyház nyilvántartásba vételét el kell utasítani, ha az illetékes szervek nemzetbiztonsági kockázatot állapítottak meg.” Én azt gondolom, ezt nem kell különösebben kifejteni, mindenki tudja, kire, kikre gondolunk és kikről van szó, és úgy gondolom, hogy különösebben vitatkozni sem lehet ezzel a javaslattal. Ahol nemzetbiztonsági kockázatok merülnek fel, ott teljesen egyértelmű, hogy ne lehessen regisztrálni, ne működhessen a törvény adta keretek között mint egyház vagy vallási közösség.
17. §: “A bíróság a kérelmet benyújtó egyház bejegyzésének elrendelését megelőzően, külön jogszabályban meghatározott feltételek alapján felkért szakértőket rendel ki a törvényben foglalt vallási tevékenységgel kapcsolatos feltételek fennállásának megállapítására.” Itt a következő az aggályunk: ki lesz ez a szakértő, vagy kik lesznek ezek a szakértők? Milyen végzettséggel, milyen felekezetekkel, honnan? Mi azt gondoljuk, hogy ezt szükséges lenne előre és teljesen pontosan megfogalmazni, felállítani. Mi azt javasoljuk, hogy jöjjön létre egy olyan testület, amely valóban hozzáértőkből áll, és a lehető legszélesebb skálát képes lefedni vagy átölelni, és garantáltan megbízható döntést, véleményt képes hozni. A javaslatunk szerint mi úgy neveztük, hogy magyar vallásügyi tanácsadó testület, és ami a legfontosabb, az az, hogy kik delegálhatnának ebbe a testületbe tagokat. Mi azt mondjuk, hogy a bevett és elismert egyházak egy-egy személyt, a parlamenti pártok szakértői szintén egy-egy személyt, valamint a Magyar Tudományos Akadémia egy tagot. Így jönne létre egy 13 fős testület, amely híven tükrözi Magyarország vallási, tudományos, politikai és társadalmi térképét. Ez a testület szerintünk garantáltan ki tudná szűrni azt, hogy mely közösségek jöttek létre pusztán gazdasági érdekekből vagy egyéb destruktív célokkal. Mi azt gondoljuk, hogy ez a megoldás sokkal megbízhatóbb, mint az, hogy majd a Fővárosi Bíróság kirendel valahonnan egy szakértőt vagy szakértőket.
(Az elnöki széket dr. Ujhelyi István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Pluszpontként: nagyon sajnáljuk azt - és nyilván itt is csak figyelmetlenségről van szó, távol álljon tőlem, hogy feltételezzem a kormánypártok részéről, hogy szándékos, én azt mondom, hogy ez figyelmetlenség, és nyilván a módosító indítványainkat el fogják fogadni e tekintetben -, hogy nem találtuk a törvényjavaslatban a határon túli egyházra, elsősorban a magyar közösségekre vonatkozó részeket. Ezért mi szeretnénk, ha valamilyen formában a törvény amellett is hitet tenne, hogy a mindenkori magyar kormány és a magyar állam kiemelten kezeli és nemcsak erkölcsileg, hanem adott esetben anyagilag is támogatja a határon túli magyar egyházi és vallási közösségeket.
Végezetül pedig szeretnék egy ügyrendi indítvánnyal is élni az elnök úr felé, nevezetesen azt szeretnénk elérni, tekintve a kérdés súlyát és azt, hogy sarkalatos törvényről van szó, hogy módosító indítványokat ne csak az általános vita végéig, hanem a nap végéig lehessen beadni. Én bízom abban, hogy a tisztelt kormánypárti képviselők is megértették aggályainkat, és nem feltételeznek pusztán ellenzéki létünkből fakadó szembehelyezkedést, hanem pontosan látják ők is a jó szándékot és az építő jelleget a Jobbik kritikái és javaslatai kapcsán.
(10.10)
Bízom abban, hogy egy kompromisszumos, konstruktív általános és részletes vita után egy sokkal jobb vagy kevésbé hibás törvényt fog a tisztelt Ház elfogadni. Nagyon remélem, hogy így lesz, és köszönöm szépen a megtisztelő figyelmet.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
