SZÁVAY ISTVÁN
SZÁVAY ISTVÁN
SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Ezt közben észrevettem. Köszönöm szépen a szót, elnök úr.
Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Bár nem vagyok a téma szakértője, mégis mint mindkét ágon evangélikus keresztény hitéhez több száz éve ragaszkodó család sarja, másrészről pedig azért szeretnék hozzászólni, hogy néhány szempontot, főképp nemzetpolitikai jellegű szempontot megvilágítsak, illetve ezzel kapcsolatban egy-két javaslatunkat, véleményünket megosszam önökkel.
Bevezetésképpen engedjék meg, hogy annyit elmondjak, tegnap Szászfalvi államtitkár úr a nemzeti összetartozás bizottságának a vendége volt, ahol mind a törvény kapcsán, mind pedig azzal kapcsolatban, hogy a kormánynak milyen álláspontja, milyen véleménye és milyen tennivalói vannak az elcsatolt területeinken élő magyar egyházakkal, az ő segítésükkel kapcsolatban, erről államtitkár úr hosszan és pontosan beszélt, és a hozzá intézett számos kérdésem többségére is megnyugtató és pozitív választ kaptam tőle. Akkor is elmondtam és itt is szeretném elmondani mind a magam, mind a frakcióm nevében, hogy mindenképpen pozitívan szemléljük azt a változást, ami az állam és az egyházak kapcsolatában a választások óta beállt, pozitívan szemléljük azt, hogy a mostani kormányzat - ahogy államtitkár úr fogalmazott - megpróbálja helyreállítani azt a bizalmat, amely az állam és az egyházak között az elmúlt nyolcéves szocialista kormányzás időszakában erőteljesen megingott. Ehhez mi a magunk részéről természetesen minden támogatást megadunk.
Üdvözöljük azt - bár nem tartozik szorosan az egyházügyi törvényhez, de engedjék meg, hogy erről is beszéljek, mert idekívánkozik, és lesz több olyan mondanivalóm, ami ezzel kapcsolatban nem szorosan a törvényhez, de a téma miatt idekívánkozik - a kormányzati szándékot, amely az elcsatolt területeinken működő egyházak támogatására vonatkozik, azt a szándékot, amely arra vonatkozik, hogy szórványprogramot, szórványstratégiát kíván a kormány kidolgozni, illetve támogatni a szórványban élő magyarok hitéleti támogatására. Ezek mind jó és helyes irányok. Sajnáljuk egyébként - ezt viszont kritikaként kell hogy megfogalmazzam -, hogy ezek az elemek még csak szimbolikus szinten sem jelennek meg a törvényben, és ilyen jellegű kötelezettségeket az állam számára nem írnak elő. Az rendben van, hogy önöknek most szándékában áll ezeket a lépéseket megtenni, de jónak tartanánk, ha a magyar állam számára ezek a kötelezettségek valamilyen szinten megjelennének ebben a törvényben, hogy a későbbiekben egy adott esetben más színű kormányzat se tudjon ezek alól a kötelezettségek alól kibújni.
Szóba került itt már többször az egyeztetés kérdése. Hadd világítsam meg ezt egy másik nézőpontból vagy két másikból. Államtitkár úr, azt, hogy nem voltak érdemi egyeztetések az érintettekkel, az egyházakkal se határon belül, se a határon túl, azt számunkra a legvilágosabban az mutatja, hogy önök ennek a törvénynek a tárgyalásakor, de a benyújtásakor is azt az elmúlt egy évben követett, teljesen vállalhatatlan, általunk és a másik két ellenzéki párt által, úgy gondolom, joggal kritizált gyakorlatot követték, hogy egy ilyen fontos törvényt, egy sarkalatos törvényt képviselői önálló indítványként nyújtottak be. Nyilván önök is érzik, hogy ez vállalhatatlan. Ezt a törvényt a kormánynak kellett volna benyújtani, és akkor nyilvánvalóan kötelező lett volna bizonyos egyeztetéseket megtenni. Az, hogy ezek az egyeztetések elmaradtak - amit az előttem szólók közül is többen kifogásoltak -, annak számunkra a legékesebb bizonyítéka az, hogy ez a törvényjavaslat nem kormány-előterjesztésként került a Ház elé.
Ezzel kapcsolatban szeretném megemlíteni azt is, hogy lássunk világosan: ennek a törvénynek a hatálya nyilván Magyarországra terjed ki. Már az is felvethet kérdéseket, vagy érdekességként meg lehet említeni, az, hogy az állam hogyan szabályozza az egyházakat vagy az egyházak működését, ez már önmagában is egy érdekes kérdés.
Az pedig nyilván továbbvezet ennél, hogy hogyan terjedhet ki, kell-e, hogy ennek a törvénynek a hatálya bármilyen formában az ország határain túlra is terjedjen, és bármilyen formában tartalmazzon rendelkezéseket, kitételeket, illetve a kormány számára kötelezettségeket az elcsatolt területeinken élő magyar egyházakkal kapcsolatban. Mi úgy gondoljuk, szerencsés lett volna - és ezt módosító javaslat formájában majd meg is fogjuk tenni -, ha a törvény ilyen kitételeket tartalmazott volna.
(11.50)
Itt szeretném megjegyezni - visszatérve az előző gondolatomra -, én az elmúlt két hétben számos környező régió különböző felekezetű egyházi vezetőjét, lelkészét felkerestem, és azok a visszajelzések jöttek, államtitkár úr, hogy önök őket sem keresték meg, az ő véleményüket sem kérték ki, illetve közülük egyet-kettőt megkerestek. Bizonyára nem érkezett ilyen megkeresés több történelmi vagy Magyarországon történelminek számító felekezethez, mint ahogy például a környező országokban élő evangélikusok, unitáriusok, illetve a görög katolikusok véleményét nem kérték ki ezzel a törvénnyel kapcsolatban.
Hiányoljuk tehát azt, legalább elvi szinten a törvényben szerepeljen kitétel azzal kapcsolatban, akár a prembulumban, akár máshol, hogy a magyar állam vagy Magyarország - ma már nem is köztársaság vagyunk, ugye - elismeri, támogatja, megbecsüli, tiszteletben tartja azt a nemzetmegtartó munkát és tevékenységet, amit a környező országokban működő, magyar híveket gondozó egyházak karitatív, oktatási és a preambulumban felsorolt egyéb tevékenység formájában végeznek az ottani magyar közösség érdekében. De ezek az egyházak nemcsak az ottani magyar közösség érdekében végeznek fontos feladatot, hanem úgy gondoljuk, hogy fontos feladatuk van a magyar-magyar kapcsolatok ápolásában, határon átívelő tevékenységet is végeznek. Éppen ezért fogunk egy olyan módosító javaslattal élni, szeretnénk, ha a preambulum szövege, az utolsó sora arra változna, az egyházak munkájának a méltatása mellett nemcsak az, hogy a tevékenységükkel milyen jelentős szerepet töltenek be az ország életében, hanem szeretnénk, ha elismerésre kerülne az, hogy milyen jelentős szerepet töltenek be a nemzet életében is.
Beszélt államtitkár úr tegnap arról - üdvözöltük szintén -, konkrét összegeket említett, hogy különböző célokra a környező országok magyar egyházaihoz milyen összegek kerülnének, akár infrastrukturális beruházásokra, fejlesztésekre vagy felújítások támogatására, akár a pasztorációra, lelki gondozásra - szintén támogatjuk. Szintén hiányoljuk az erre való valamiféle utalást vagy a törvényben ennek a megjelenítését.
Szó volt már itt többször a Hit Gyülekezetéről. Kérem Nyakó képviselőtársamat, hogy figyeljenek, nagyon világos leszek ezzel kapcsolatban, pereljen be egész nyugodtan: a Jobbik a Hit Gyülekezetét egy nemzetellenes, kártékony, cionista szektának tartja. Ez a világos álláspontunk ebben a kérdésben. (Nyakó István: Nahát!)
A Hit Gyülekezete azonban sajnos már nemcsak Magyarországon mérgezi a nemzet lelkületét, hanem Erdélyben is terjeszkedik, szeretném erre felhívni a figyelmüket. Itt van egy konkrét ügy, amely ellen a nagyváradi katolikus püspökség már több esetben tiltakozott: a Hit Gyülekezete a magyar állami pénzen felújított Ady-központban tartja az istentiszteletnek nevezett blaszfém őrjöngéseit. Kérem államtitkár urat, hogy lehetőség szerint hallgassák meg a nagyváradi katolikusoknak az ezzel kapcsolatos panaszát, ha lehetőségük van rá, akkor tegyenek meg mindent azért, hogy a Hit Gyülekezetének a tevékenységét Erdélyben vissza tudják szorítani, és főleg hogy ne működhessenek, ne tarthassanak úgynevezett istentiszteleteket olyan épületekben, ami magyar állami pénzből, teljesen más célra, valóban egyházi és valóban nemzetmegtartó hitéleti tevékenység folytatására, támogatására épült.
Szeretném itt megemlíteni - tegnap erről volt szó, államtitkár úr, de fontosnak tartanám, hogy hangozzék el itt a parlamentben is -, én nagyon örülök annak, hogy arra a kérdésemre államtitkár úr tegnap, amikor megkérdeztem, hogy a környező országok magyar egyházi tevékenységének a támogatásába önök a Hit Gyülekezetének a tevékenységét is beleértik-e, határozott nemmel válaszolt. Erre szeretném önt emlékeztetni, és a későbbiekben is, ha szükség lesz rá, akkor erre a kérdésre vissza fogunk majd térni.
Sajnáljuk továbbá - és ezen most nem akarok túlzottan hosszan lovagolni, de említsük meg -, hogy az egyébként hivatalosan korábban sem szereplő, de a köznyelvben meglévő, és bizonyos lehetőségeket, jogokat jelentő “történelmi egyház” megnevezés a törvényben nem szerepel. Mi nem tudunk egyetérteni Szabó Timeával, az LMP vezérszónokával, aki arról beszélt, hogy ő semmilyen megkülönböztetést nem lát indokoltnak különböző egyházak között, csak arra való tekintettel, hogy az milyen régóta működik Magyarországon, vagy annak a híres személyiségei milyen fontos szerepet töltöttek be a magyar történelemben, magyar kultúrtörténetben. Mi igenis úgy gondoljuk, hogy jó és helyes lett volna, ha bizonyos egyházakat, bizonyos felekezeteket érdemeik, múltjuk, a nemzet szolgálatában végzett tevékenységük szerint kiemeltünk volna. És itt szeretném mindenképpen megemlíteni, és szeretném, ha itt elhangozna az unitárius egyház neve is, amely az egyetlen magyar alapítású egyház; bár létszámában kicsiny, mind Magyarországon, mind Erdélyben, tagjai 99,9 százalékban magyar nemzetiségű, magyar anyanyelvű és szeretném hozzátenni, hogy nemzetük iránt erősen elkötelezett hívek. Az unitárius egyháznak az elmúlt húsz évben mindig nagy sérelme volt, hogy nem kaphatta meg ezt a “történelmi egyház” jelzőt, sajnáljuk, hogy innentől kezdve erre már végképp nem lesz lehetőségük.
Aztán szeretném még egy hiányra felhívni a figyelmüket, amit örömmel láttunk volna a törvényben, lesz egy módosítónk ezzel kapcsolatban, kérjük, hogy fontolják meg - finoman fogunk fogalmazni, ígérem, mert a cél a lényeg -, ez pedig a cigánypasztoráció kérdése. Úgy gondoljuk, hogy az egyre inkább szaporodó és - hogy fogalmazzak? - nehéz körülmények között élő, alacsony igényszinttel rendelkező cigányság megzabolázására és a törvénytisztelő keresztény életvitelre való, ha nem is kényszerítésében, de legalábbis terelésében és segítésében eddig is fontos munkát végeztek többnyire a keresztény történelmi egyházak. Ezt a munkát mi fontosnak tartanánk, mint az egyik olyan lehetőséget, amely a cigányságnak a felemelkedését, normális életvitelét, a normális többségi társadalomba való illeszkedését segítené. Ezt a tevékenységet, azt hiszem - és ez a Jobbik programjában is szerepelt egyébként, a “Radikális változás”-ban -, az államnak is támogatni, de minimum méltányolni és elismerni kellene.
Engedjék meg, hogy két módosító javaslattal éljek még gyorsan. Mi nagyon jónak és helyesnek tartjuk, szeretném ismét az MSZP felé elismételni, hogy az oktatási intézményekben, nemcsak a köz-, hanem a felsőoktatási intézményekben is lehetőség van hitoktatásra, illetve hitéleti tevékenység gyakorlására. A törvény azonban úgy fogalmaz, hogy csak a közoktatási intézményeknek kötelessége dologi feltételeket, illetve más kötelező iskolai foglalkozásokkal nem ütköző időpontot biztosítani hittanórákra, hitéleti tevékenységre. Mi szeretnénk ezt az első feltételt a felsőoktatási intézményekre is kiterjeszteni. Tehát a Jobbik azt javasolja, hogy amennyiben igény van rá, akkor a felsőoktatási intézményekben is kötelező legyen a dologi feltételek, magyarul: a terem biztosítása. Nyilván ide nem vehető be, hogy az iskolai foglalkozásokkal nem ütköző időpont, hiszen a felsőoktatásnak más sajátos időbeosztása van. Jó, a többit majd egy kétpercesben.
Akkor még két dolog, ami már nem szorosan a témához tartozik, de szeretném rá felhívni a figyelmet. Tisztában vagyok azzal, hogy a kormánynak kevés lehetősége, eszköze van, nem is biztos, hogy szerencsés lenne, ha az egyházak belső életébe határozottan beleavatkozna. Főleg kevés erre a lehetőség és az eszköz határon túl. Mégis szeretném a Jobbik nevében felhívni és felkérni a kormányt arra, hogy lehetőségei szerint tegyenek meg mindent arra vonatkozóan, hogy a környező országokban élő magyar közösségek sajátos egyházi szervezetének a kialakítását segítsék. Értem ez alatt azt a régi küzdelmet, amit a felvidéki katolikusok folytatnak azért, hogy magyar katolikus püspökük legyen, vagy értem alatta azt a több száz éves küzdelmet, ami a csángók anyanyelvi misézése segítését jelenti. Még egyszer mondom, tudom, hogy erre az eszközök csekélyek, mi a szándékot és az elkötelezettséget szeretnénk önöktől világosan számon kérni.
És még egy javaslat… (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Lesz még akkor két javaslatunk a későbbiekben.
Megköszönöm a figyelmüket, és kérem államtitkár urat, hogy ezeket a javaslatokat fontolják meg.
Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)
