VARGA LÁSZLÓ
VARGA LÁSZLÓ
VARGA LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Először is örömömet fejezem ki azért, hogy ez a törvény végre a tisztelt Ház elé kerülhetett. Bizony, az elmúlt években szinte már áttekinthetetlen dzsungellé vált Magyarországon a magukat egyházként regisztráló ilyen-olyan közösségek tömege. Tömege, mert a legjobb tudásom szerint nincs még egy ország, ahol közel 370 körül lenne a bejegyzett vallási közösségek száma, csak nálunk.
Az 1990-es fordulat évében megszületett egy olyan törvény, amelynek alapja volt, hogy virágozzék száz virág. Csak aztán nemcsak virágok virágoztak, hanem sok-sok gyom is nőtt a virágok között, és ember, sőt bíró legyen a talpán, aki nemet mert mondani egy bejegyzést kérő, magát vallási közösségnek nevező csoportnak. Gyomlálni meg végképp nem lehetett, mert azonnal a kirekesztés - mint jelenleg a legfőbb bűn - bélyegét kellett viselnie annak, aki bírálni merte valamelyik ilyen csoportot. Azt hiszem, nem is kell tovább indokolnom a törvény szükségességét, hiszen lehetne felsorolni a kabaré körébe tartozó, magukat egyháznak nevező csoportosulásokat.
De most nem ez a dolgunk, hanem az, hogy egy lehetőség szerint elfogadható és a többség számára megnyugtató törvényt alkossunk. Nem véletlenül mondtam, hogy lehetőség szerint elfogadható és a többség számára megnyugtató törvényalkotást látom célként. Annyira ugyanis ne legyünk beképzeltek egyik oldalról sem, hogy valami teljesen tökéletes törvényt tudunk alkotni. Ne vessenek meg érte, képviselőtársaim, de szerintem ilyen nincs, hisz emberek vagyunk és sokfélék. Nemcsak vallási nézet szerint, de minden téren igaz ez. Nagy bölcsesség, ha valaki vallani és élni tudja azt, hogy tudom én, hogy mit kellene csinálni, és teszem azt, amit éppen a lelkiismeretem megerőszakolása nélkül tehetek ebben a magyar és európai valóságban. Nagyon érvényes ez a lelkiismereti és vallási törvényre is.
Így vállaltam másik három frakciótársammal együtt ennek a törvénytervezetnek az előkészítését és beterjesztését. Másik sok e-mailt, levelet, személyes megkeresést kaptam e törvénytervezettel kapcsolatban; a legtöbbet a keresztény, keresztyén felekezetektől, valamint az izraeliták részéről. A kifogás az, hogy a törvénytervezet VII. cikkelyének (1) bekezdése kimondja, hogy a továbbiakban egyháznak nevez minden vallási közösséget. Hát valóban, teológiai értelemben ez nonszensz, hisz az első pünkösdkor született a keresztény, keresztyén egyház, amikor a Szentlélek kitöltetése után az apostolok prédikálására háromezren megkeresztelkedtek. Azóta is az egyház teológiailag a keresztyén közösségeket jelentheti. Lehetett volna talán a kevesebb vitát kiváltó “vallásfelekezet” szót használni, de végül megalkudtunk azzal, hogy itt nem teológiai szóként vagy fogalomként, hanem jogi meghatározásként használjuk összefoglalóan az “egyház” kifejezést.
(11.00)
Talán ezt jobban érti ma Magyarországon mindenki. Sokan kifogásolják a történelmi egyház kifejezés elmaradását is. De nem akartunk törvényileg sem pozitívan, sem negatívan diszkriminálni. Bár, ha megnézzük a törvénytervezet 1/A. mellékletét, az hivatkozik az 1895-ös vallási törvényre, ahol hét bevett, elismert egyházat sorol fel; a zsidó és ortodox közösségeket egynek-egynek véve számítom hétnek ezt a felsorolást.
De a törvénytervezetünk figyelembe veszi az azóta eltelt 116 évet, hiszen már az 1895-ös törvény tárgyalásánál is a felszólalók, például Szász Károly református püspök jelzi, hogy számolni kell újabb és újabb vallási felekezetek létrejöttével, éppen a szabad lelkiismeret- és vallásgyakorlás következtében. Idézem őt: “Elfogadom a törvényjavaslatot, mint egy hatalmas előrelépést azon a történeti alapon, amely Magyarország egyházpolitikájában a haladásnak fontos, folyamatos ösvényét jelzi. Ez a hagyományos egyházpolitika Magyarországon a bevett vallásoknak fokozatosan, egymás után való bevételét és azoknak időről időre több egyházra és vallásra kiterjesztését tartotta maga előtt.” Igen, hiszen Európában először az 1568-as tordai országgyűlés mondja ki a három nemzet és négy vallás szabad és egyenlő gyakorlatának jogát.
Ezzel a most előttünk lévő, beterjesztett törvényjavaslattal ezen az úton szeretnénk továbbmenni. De ahogy 116 évvel ezelőtt Szász Károly püspök mondta, ez egy ösvény és nem egy szélesre kitárt kapu. Ma sem lehet az, mert látjuk a példát: a szabadságból azonnal szabadosság lesz. 370 körüli számban, soha nem volt és nem látott, hitvallással, szertartással, saját törvénnyel nem rendelkező csoportok érdekszövetsége jött létre. Nagyon fontosnak tartom a törvénytervezet azon részét, amely megvizsgálni rendeli a bejegyzést kérő egyház tanításának lényegét tartalmazó hitvallását és szertartási rendjét. Zárójelben mondom, amit mi helytelenül rítusnak írtunk, azt majd szebben kellene kifejezni, szertartási rendnek; 14. § (3) bekezdés.
Tisztelt Képviselőtársak! Biztos lesz még olyan kérdés a vitában, ami szólásra késztet, most azonban hadd fejezzem be felszólalásomat a már idézett Szász Károly püspök több mint száz évvel ezelőtt mondott szavaival: “Minden vallásban van olyan elem, amely kielégíti és magával vonzza a milliókat, a tömegeket. Ezek az elemek adják meg erkölcsiségünk alapját és irányát. Mert meggyőződésem - mondja a püspök és vele én is -, hogy az erkölcstelenségnek jobb féke a vallás, mint a büntető törvénykönyv fenyegető és fenyítő paragrafusai.”
Köszönöm, hogy meghallgattak, és kérem a törvényjavaslat megvitatását, ha szükséges, jobbítását és majd elfogadását. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
