DR. KÁLLAI ERNŐ
DR. KÁLLAI ERNŐ
DR. KÁLLAI ERNŐ, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az alaptörvény kihirdetésével eldőlt az a kérdés, hogy a jövőben helyettes biztos fogja ellátni a nemzetiségi jogok védelmét, a törvénytervezet azonban nincs összhangban az alaptörvény rendelkezéseivel, mert a helyettes ombudsman intézménye olyan szabályokat kíván meghatározni, amelyek egy feles törvénnyel szűkítenék a 2012. január 1-je utáni alkotmányos kereteket, így nyugodtan elmondhatjuk, elfogadás előtt áll az első alkotmányellenes sarkalatos törvény.
Engedjenek meg néhány szakmai megállapítást! A tervezet elfogadása esetén csak nevében létezne a nemzetiségi jogok védelmét ellátó helyettes biztos, valójában semmilyen önálló intézkedési joga nem lenne. A vizsgálatokat az alapvető jogok biztosa végezné, a helyettes ezekben az eljárásokban legfeljebb közreműködhetne, már amennyire engednék neki. A köztisztviselőket az alapvető jogok biztosa nevezné ki és mentené fel, a helyettes nem gyakorolna munkáltatói jogokat, így nem állna rendelkezésére olyan általa vezetett apparátus, amely kifejezetten a nemzetiségi jogokkal kapcsolatos ügyeket készítené elő.
Az elmúlt másfél évtizedben a politikai döntéshozók a kisebbségi ombudsman tevékenységéről szóló beszámolóból tájékozódhatnak a kisebbségi jogok helyzetéről. A jövőben ezt a beszámolót az alapvető jogok biztosa készítené el és nyújtaná be, így kizárólag az ő szemszögéből mutatná be a nemzetiségi jogok érvényesülését, semmilyen lehetőség nem lenne önálló vélemény megfogalmazására. A helyetteseket az alapvető jogok biztosának javaslatára választaná meg az Országgyűlés. Ez nyilvánvalóan közjogi képtelenség, hiszen az alapvető jogok biztosa az Országgyűlésnek felelős megbízott, így az általa tett javaslathoz nem köthető a legfőbb népképviseleti szerv személyi döntése.
Az egyetlen racionális megoldás az lenne, ha a helyettes biztos jelölésének jogát a jövőben is a köztársasági elnök gyakorolná. E megoldást az sem zárja ki, hogy az alaptörvény csak az alapvető jogok biztosa esetében rendelkezik a köztársasági elnök javaslattételi jogáról, mert ezt a jogosultságot alkotmányos módon akár sarkalatosnak minősülő rendelkezés útján a törvényben ki lehetne terjeszteni a helyettes biztosok jelölésére is. Ez a szabályozás megfelelne annak is, hogy az egykori általános helyettes országgyűlési biztosokat is a köztársasági elnök javaslatára választotta meg az Országgyűlés.
Abban az esetben, ha az Országgyűlés a törvénytervezetet jelen formájában fogadná el, ugyanaz a sajnálatos helyzet állna elő - és itt egy példát szeretnék mondani -, hogy ha véleménykülönbség van például egy településen a helyi önkormányzat és a nemzetiségi önkormányzat között, például a nemzetiségi oktatás, egy adott nemzetiségi intézmény működtetése kapcsán, úgy mindkét fél panaszát ugyanaz az ombudsman, az alapvető jogok biztosa vizsgálná. Joggal lehet attól tartani, hogy az ilyen esetekben a számszerűen és érdekérvényesítési szempontból is kisebbségben lévő nemzetiségek önkormányzati, kulturális és nyelvi jogai háttérbe szorulnának más alapvető jogokhoz képest. A törvénytervezet elfogadása esetén a magyarországi helyettes biztos olyan jogkörökkel sem rendelkezne, mint a szomszédos államokban működő, a nemzetiségi jogokért felelős helyettes ombudsmanok.
Mivel az elmúlt hónapokban a szakmai megállapítások gyakorlatilag senkit sem érdekeltek, nem is sorolnám őket tovább. Az, hogy a 16 éve sikeresen működő intézményt gyakorlatilag a magyarországi jogvédelem kerékkötőjeként minősítsék egyoldalú, félrevezető információk alapján, indokként, hogy ez a legfőbb akadálya annak, hogy az általános biztos érvényesülhessen, de ha ez már nem lesz, nem lesz ilyen konkurencia, akkor ígérete szerint majd felszántja a császár udvarát, és ez ellen senki nem emel szót a józan ész nevében, ezt majd a történelem értékeli, miként az utókor nyilvánvaló módon értékelni fogja a jogszabályok születésének körülményeit, azt, hogy hol, milyen módon, ki írta őket, milyen személyi összefüggések vannak a különböző szereplők között. Nyilvánvalóan joga van tudni ezeket a közvéleménynek is, de ez egy másik történet.
Most azonban a szakmai hiányosságok mellett vagy inkább helyett mégiscsak megfontolásra érdemes szempontokat is szeretnék a figyelmükbe ajánlani. Az alaptörvény vitája során Szájer József, a Nemzeti Konzultációs Testület elnöke és más politikusok is, mint például Gulyás Gergely, egyértelműen kijelentették: a kormánypártok közjogi és politikai garanciát vállalnak arra, hogy a megválasztott kisebbségi ombudsman és a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa mandátumuk lejártáig folytathatják a tevékenységüket - és most jön a lényeg -, jogosítványaik pedig ez idő alatt változatlanul rendelkezésre állnak. Ezzel szemben a törvénytervezet semmilyen garanciát nem nyújt ahhoz, hogy a helyettes biztosok érdemi munkát végezhessenek.
Másik idézetet szeretnék mondani. Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter a következőket mondta: személyes garanciát vállal arra, hogy nem sérülhetnek a nemzetiségi és kisebbségi jogok Magyarországon.
Úgy tűnik azonban, hogy mégiscsak sérülnek. A kisebbségi közösségek vezetőivel május 30-án megkötött együttműködési megállapodásokban vállaltakkal ellentétben semmilyen egyeztetés nem történt a törvénytervezetről a kisebbségi közösségekkel. A kisebbségi jogok sérelmét az Országos Kisebbségi Önkormányzatok Szövetségének tagjai is érzékelik, ezért több testület írásban is jelezte egyet nem értését a törvénytervezettel kapcsolatban az előkészítésért felelős tárcának.
Szeretném még idézni Gulyás Gergelyt is, aki a következőket mondta: az országgyűlési biztosok feladatkörét nem az új alkotmány határozza meg, hanem a majdani ombudsmani törvény. Hozzátette: a biztosok szakmai függetlenségét ő maga is fontosnak tartja, a félelmek szerinte nem megalapozottak.
Mindezek alapján joggal tehetünk fel kérdéseket: tehát ennyit ér a kormánypártok közjogi és politikai garanciája? Ennyit ér a szava, Szájer úr? Mit nem értett Gulyás Gergely? Talán most már érti, én miért kételkedtem abban, amit akkor mondott.
Nem akarom húzni az időt, teljesen fölösleges lenne, hónapok óta erről beszélünk, senkit nem érdekelt, hogy milyen szakmai érveket hoztunk fel. Ha már a bonyolult szakmai kérdéseket nem is, legalább a szavahihetőség és a tisztesség szempontjából fontos utóbbi ígéreteket kellene mérlegelniük a jogszabály elfogadása előtt.
Köszönöm a kitüntető figyelmüket. (Taps.)
(14.20)
