DR. LUKÁCS TAMÁS
DR. LUKÁCS TAMÁS
DR. LUKÁCS TAMÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem tudom, szerencsésnek vagy szerencsétlennek nevezzem magam, de inkább maradok az előbbi kijelentésnél, hogy 1993-ban, amikor az ombudsmani törvényt meghoztuk, akkor is az emberi jogi bizottság tagja lehettem, és tagja lehettem annak a parlamentnek.
Érdekes volna elővenni az 1993-as törvény vitáját, és végignézni, hogy azok az aggodalmak, amelyek elhangzottak ott, a vita során, az elmúlt 18 év alatt hogyan valósultak meg, hiszen mindig az alapvető kérdés, hogy ha egy törvényalkotás célját, légyen az módosítás vagy egy új jogszabály, megvizsgáljuk, akkor elsősorban azt a kérdést kell feltenni, hogy hogyan működött a jogrendszerbe beépített új rendszer, megfelelő intézményi védelemrendszert biztosított-e, és az egész magyar jogrendszer alkalmas-e arra, hogy az alapvető jogok védelmét a jelenlegi jogrendszerben ellássák. Zárójelben jegyzem meg, rendszerbeli gondolkodás szerint, hiszen ezt már többször elmondtam ebben a parlamentben, de továbbra is elmondom, addig, amíg valóban nem fogunk úgy dolgozni: nem jogszabályokat kell alkotni, hanem jogrendet alakítani.
Meggyőződésem, hogy beleértve az esélyegyenlőségi rendszert, beleértve a jogi-hivatali rendszert, beleértve az ombudsmani rendszert és beleértve a rendőrségi panasztestületi rendszert, végig kell minden intézményrendszert gondolnunk, és végig kell gondolni, hogy vajon az elmúlt időszakban, az elmúlt években hatékony jogvédelmet valósítottak-e meg.
Tudniillik az mégsem egy megoldás, hogy valaki valahol utazik külföldön, és lát egy rendszert, egy ombudsmani rendszert, akkor hozzuk létre Magyarországon ezt is. Valaki máshol utazik, Írországban, akkor hozzuk létre a rendőrségi panasztestületet, és akkor szépen sorban meg kell vizsgálni ezeknek a jogvédelmi intézményeknek a hatékonyságát.
A tisztesség kedvéért: az 1993-as vitában többen féltettük ezt a rendszert, hogy egyszerűen nem képes rendesen meghonosodni. Meggyőződésem, hogy a mai napig, legalábbis a köznyelvben, nem találtuk meg azt a helyes magyar kifejezést, amit egyáltalán az emberek is elfogadnak. Ombudsmannak nem fogják ezt a rendszert hívni, számukra ez idegen, és nem is nagyon értik, hogy ez a rendszer hogy működik, és mi van benne.
Az akkori aggodalmaink igazolódtak: minden lobbicsoport megpróbált saját ombudsmant képezni, és most már nem is tudjuk, hogy a jogrendszerben, amikor az oktatási jogok biztosáról beszélünk, nem erről van szó, de a köznyelvben nyilván össze fogják keverni. Tehát minden terület próbál magának - mintha azzal bármit megoldana. Tehát ha van egy rendszernek biztosa, akkor kipipáltuk, a rendszernek biztosa van, itt a jogvédelem rendben megoldódik.
A gyakorlat nem ezt igazolja. Ráadásul, mondjuk, a jelenleg hatályos, 2007-ben jelentősen módosított ombudsmani rendszer nem is úgy működött, hiszen ha megnézik a hatályos törvényt, egységes hivatalként kellett volna működni. És bocsánatot kérek, de egy törvényalkotás, egy normaalkotás nem lehet személyfüggő. Tehát amikor felvetik azt a kérdést, hogy egy rendszer jogvédelme sérül, ha nem önálló, hanem csak helyettesként működik egy illető, akkor én azt gondolom, hogy ez nem lehet személyfüggő, és nem lehet személyi kérdés, hogy azért legyen, mert ha már egyszer hivatalt adott az Isten, akkor ezt így meg kell tartani, függetlenül attól, hogy annak a területnek a hatékonysága milyen.
És amikor 1993-ban a törvényt alkottuk, akkor éppen a svéd tapasztalatból kiindulva azt mondtuk, hogy az igazi fegyvere ennek a rendszernek, az ombudsmani rendszernek a nyilvánosság. És most nem akarok személyeskedni, tehát nem fogom kimondani annak az ombudsmannak a nevét, de igazából, emlékezetem szerint egyetlen ombudsman volt, aki képes volt a nyilvánosságot megfelelően használni.
Nem arra való az ombudsmani rendszer, hogy doktori disszertációkat írjunk az asztalfióknak, hanem arra való az ombudsmani rendszer, hogy egy adott területen, amelyen a vizsgálatokat elvégeztem, igenis a nyilvánosság erejével és a jó kommunikációval tudjam az állampolgárokat irányítani, és tudjam az állampolgárokat helyes irányba terelni.
Ha megnézzük Európa országait, ahol az ombudsmani rendszer működik, akkor meg kell állapítanunk, hogy ezeknek a rendszereknek a többségében ez valóban úgy működik, hogy egy ombudsman van, és annak vannak helyettesei.
(15.00)
Tehát nem biztos, hogy a hatékonyabb jogvédelmet szolgálja, ha önálló ombudsmanok vannak, akik mind kiépítenek önálló hivatalokat, és az sem biztos, hogy egymással tárgyalnak. Ez nem egy állapot. Én azt gondolom, hogy az egységes hivatal - egyébként most is úgy kellene lenni a hatályos törvény alapján - a hatékonyabb rendszert szolgálná, és ezért helyeslendő, hogy ha a jogalkotó, az elmúlt évek tapasztalatait levonva, ilyen irányba próbálja az intézményt újraszabályozni.
Persze, én azt elismerem, végignézvén a törvényt, hogy azok az eszközrendszerek, amelyeket most hatékonynak ítélünk, vagy azok a tárgyak, például a végrehajtók kikerülnek, közjegyzők kikerülnek, ezek mind végiggondolandó kérdések, az indokolásban megtalálható, bizonyos komoly érvek szólnak mellettük, ugyanakkor ellenérveket is lehetne ezzel szemben hangoztatni.
Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy amikor egy új rendszert kívánunk felállítani, akkor mindazokra az észrevételekre és módosításokra, amelyek nem koncepcionális kérdésben, hanem a hatékonyság kérdésében, és Magyarországon azt megteremtendő, hogy minél hatékonyabb jogvédelem legyen ezen a területen, azokra a módosításokra nyilván a beterjesztő is nyitott lehet. Azokra a módosításokra vagy azokra a megjegyzésekre, amelyek fennálló status quót kívánnak rögzíteni, és nem beszélnek arról, hogy milyen volt ennek a jogvédelmi rendszernek a hatékonysága, vagy úgy gondolják, hogy ez megfelelő szintű volt - csak az az érdekes és az a kérdés, hogy mindazok, akik megfelelőnek tartják ennek a jogvédelmi rendszernek ezt a szintjét, más konkrét ügyekben mindig számon kérik a jogvédelem hiányát. Furcsa ellentmondás, hogy egyik oldalról a jogvédelem, a megfelelő szintű jogvédelem hiányát kérem számon, másik oldalról pedig azt mondom, hogy a status quót védve ne csinálj semmit, hagyd békén az egészet.
És bocsánat, én szeretném elkerülni, mert azt gondolom, hogy korábban vagy jelenleg működő ombudsmanok között is csak nagyrabecsülésemet kell kifejezni többeknek, kiváló szakmai munkát végeznek, de attól még nem biztos, hogy alkalmas ombudsmani teendőre, tehát azért mondtam, hogy a törvény megalkotása óta folyó szakmai munkában volt egy ombudsman, aki fölismerte, egyébként szülőatyja is volt a ’93-as törvénynek, aki fölismerte azt, hogy a kommunikációs eszközöket a saját érdekében milyen módon lehet használni, milyen módon kell használni, és képes volt hatékonyan használni. Ha megnézik, mondjuk, az újságokat abból az időből, látszik, hogy mennyivel gyakorlottabban és mennyivel erőteljesebben szerepelt, el tudta mondani a közvéleménynek, hogy mi történik ott, vagy mi az, amiben kifogásokat terjesztett elő.
Azt gondolom, nemcsak az ombudsmani rendszer, remélem, hogy a jövőben vagy közeljövőben vagy ebben a ciklusban minden egyes jogvédelmi rendszer felülvizsgálatra kerül, és jó volna, ha a jövőben nem kellene olyan jelentéseket olvasni, hogy igen, csak megfelelő jogvédelmi rendszer Magyarországon nem működött. És tényleg felteszem a kérdést, hogy aki úgy gondolja ebben a parlamentben, hogy a kisebbségi jogok védelme megfelelő szintű Magyarországon, az ne akarjon változtatni ezen a rendszeren. Aki úgy gondolja, hogy nem megfelelő, az adjon választ arra a kérdésre, hogy ha nem így, akkor hogyan és milyen formában kell megváltoztatni ezt a rendszert. Mert amikor egy nemzetközi szervezet jelentésében például akár a gyilkosságokkal kapcsolatban megállapítják, hogy nem megfelelő a jogvédelmi rendszer, akkor ugyanazok az emberek most tiltakoznak az ellen, hogy egy hatékonyabb jogvédelmi rendszert próbálunk létrehozni.
Ha ezeket az ellentmondásokat önök föl kívánják oldani, akkor azt gondolom, hogy hatékonyan lehet együttműködni. Ha továbbra is csak az a magatartás elfogadható az önök részére, hogy a meglevő status quót védjék, akkor úgy gondolom, hogy ez az ellentét nem feloldható, és azt gondolom, azok oldalán kell hogy álljunk, akik, látván a problémákat, változtatni kívánnak.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
