JÁVOR BENEDEK
JÁVOR BENEDEK
JÁVOR BENEDEK (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Elöljáróban engedjék meg, hogy leszögezzem: az 1993-ban kialakított ombudsmani rendszer az elmúlt másfél évtizedben bevált. Ezt nem én mondom, hanem az Országgyűlés mondta ki, az eddigi országgyűlések mondták ki, benne a Fidesz-KDNP-frakciókkal, amikor évről évre, amikor vették a fáradságot, hogy napirendre tűzzék az ombudsmani jelentéseket, akkor ezeket a jelentéseket gyakorlatilag kritikai észrevétel nélkül elfogadták.
A bizottsági szakaszban az ombudsmanok jelentései általában széles körű támogatást, szakmai elismerést váltottak ki, a határozati javaslatok, amelyek az Országgyűlés elé kerültek, ezt tükrözték, és az Országgyűlés általában ellenszavazat nélkül ezeket a határozatokat elfogadta.
Az, amivel a kormányoldal most előáll, a kalapból előhúzva a nyuszit, hogy az ombudsmani rendszer nem hatékony vagy nem működik jól, ezt az elmúlt másfél évtizedben a kormányoldal elfelejtette közölni a közvéleménnyel, a választókkal, az ombudsmanokkal és az összes többi érintettel.
Tehát azt gondolom, hogy amikor nekiállnak az ombudsmani rendszer teljes újjáalakításának, akkor meg kellene indokolni, hogy tulajdonképpen mik is azok a szempontok, mik is azok a mutatók, amelyek indokolják ennek az ombudsmani rendszernek az átalakítását. Szó volt itt hatékonytalanságról, szó volt itt szétszabdaltságról, egyetlen olyan kézzelfogható, mérhető, ellenőrizhető mutatószám, észrevétel nem hangzott el, amellyel alátámasztanák, hogy milyen tekintetben volt nem hatékony az ombudsmani rendszer működése, mit vártak volna, amit nem teljesített az ombudsmani rendszer, hol voltak azok a hiányosságok, amelyeket nem tudott betölteni az ombudsmani rendszer. Ilyennel ebben a vitában sem az előterjesztő, sem a kormányoldali felszólalók eddig még nem álltak elő. Tehát van egy olyan törvénytervezet előttünk, amely hozzányúl a jogvédelem egyik alapvető intézményéhez, gyökeresen felforgatja azt, anélkül, hogy érdemi érveket rakna e mellé a lépés mellé.
Ez a gyökeres átalakítás érinti a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa intézményét is, amely intézmény - ezt azért szeretném itt most leszögezni, hogy némely felszólalók által megfogalmazottakkal ellentétben - nem azonos a gyermekek vagy a fiatalok jogainak a védelmével. A jövő nemzedékek védelme a még meg nem születettek érdekeinek a védelme azon döntések területén, amely döntések hosszú távon, 50-100 éves távlatban hatást gyakorolnak ezekre az utánunk jövő generációkra.
Ezek a döntések legegyszerűbben a környezetvédelmi döntések területén foghatók meg. Valóban az ökoszisztémákba való alapvető beavatkozás, a környezeti rendszer tönkretétele egy nagyon radikális beavatkozás az utánunk jövő generációk életfeltételeibe. Ha az alapvető életfeltételeket semmisítjük meg, nyilvánvalóan lehetetlenné tesszük az összes többi jog érvényesítését is. Azonban a jövő nemzedékek érdekeinek a védelme nem csupán a környezetvédelmi tevékenységet vagy a környezeti rendszerek védelmét jelenti. A jövő nemzedékek életfeltételeibe a jelen döntéshozók, a jelen kormányzatok bele tudnak szólni a nyugdíjrendszer átalakításán keresztül, az oktatási, szociális rendszer átalakításán keresztül, infrastrukturális beruházásokon keresztül, ahogy erre a szakirodalom egyébként nagyon sok alátámasztó érvelést is tartalmaz.
Éppen ezért a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa nem véletlenül nem a környezetvédelmi biztos nevet viselte, hanem a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa címet, mert azt gondoltuk, amikor ennek az intézménynek a létrehozatalára sor került, hogy egyfelől le kell horgonyozni a jövő nemzedékek érdekeinek védelmét az alkotmányban rögzített alapjogokba, és ez a környezetvédelmi, az egészséges környezethez való jog védelmén keresztül a legjobban megfogható, de lehetőséget kell biztosítani a biztosnak arra is, hogy a nem az alkotmányban rögzített jogok védelmén keresztül, hanem más, a nyilvánosság eszközeivel, a szakmai háttérmunka segítségével, de azokon a területeken is meg tudja fogalmazni a jövő nemzedékek érdekeit, és védeni tudja a jövő nemzedékek érdekeit, amelyekhez nem rendelhetők hozzá közvetlen alkotmányos jogok, például az egészséges környezethez való jog.
Amikor ez az intézmény létrejött, és ez egy hosszú történet, még 2000-ben született meg az első javaslat arra vonatkozóan, hogy egy ilyen intézmény Magyarországon jöjjön létre, és egy hétéves civil lobbimunka eredményeként jött létre. Ennek a munkának a során nagyon sokat tárgyaltunk az akkori parlamenti pártok képviselőivel, így a mostani kormánypárt képviselőivel is, többek között Répássy államtitkár úrral is, aki akkor még nem volt államtitkár, én meg nem voltam még parlamenti képviselő, de nagyon sokat beszélgettünk arról, hogy miért van szükség egy ilyen intézményre.
Természetesen voltak vitáink azzal kapcsolatban, hogy milyen jogköröket érdemes ennek az intézménynek adni, hol lehet esetleg túllőni a célon, olyan jogkörökbe belecsúszni, amelyek valóban az ombudsmani rendszer kereteit feszegetik. A végén egy olyan kompromisszumos eredmény született, amelyet 2007 végén az akkori Országgyűlés gyakorlatilag egyhangúlag támogatott.
Akkor volt néhány olyan sarokpont, amire azt mondtuk, hogy ha ezek nem teljesülnek, akkor nincs értelme ennek az intézménynek. Az egyik ilyen sarokpont volt többek között a magánszférában való vizsgálódás lehetősége, ami az akkori ombudsmani rendszernek nem volt sajátja, az adatvédelmi biztostól eltekintve. Úgy láttuk, hogy a környezeti jogok, a környezeti érdekek nagyon gyakran éppen a magánszférában sérülnek, és ezért indokolt, hogy a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa a magánszférában is vizsgálódni tudjon.
Egy másik ilyen sarokpont volt ennek az intézménynek az önállósága, az önállósága az akkori általános biztostól. Nem véletlenül volt ez a sarokpontja az akkori javaslatunknak, előterjesztésünknek. Azt gondoltuk, hogy a jövő nemzedékek érdekei nemritkán éppen a jelen nemzedékek érdekeivel szemben fogalmazódnak meg, és egy olyan érdekkonfliktus áll elő, amely esetében nem várható egyetlen személytől, hogy ezt az érdekkonfliktust saját magában fel tudja oldani. Akinek egyszerre kellene a jövő nemzedékek és a ma élő nemzedékek érdekeit képviselni például azzal kapcsolatban, hogy egy jövőbeni környezetterhelés költségeit most finanszírozzuk-e vagy sem. A jelen nemzedékeknek az az érdeke, hogy egy fillért ne költsünk arra, hogy 50 év múlva ne következzen be, mondjuk, a klímaváltozásnak egy elviselhetetlen mértéke. A jelen nemzedéknek az az érdeke, hogy a saját élettartama határáig a saját maga számára a lehető legjobb életfeltételeket biztosítsa, és az externáliákat, a költségeit ennek az életmódnak, ennek az életszínvonalnak áthárítsák például a jövő nemzedékekre.
Ennek az érdekkonfliktusnak a feloldása egyetlen személytől nem várható, éppen ezért szükséges, hogy egy önálló, az általános biztostól független intézmény álljon ki a jövő nemzedékek érdekeinek a védelme érdekében, és ő tudja megfogalmazni adott esetben a más alapjogok védelmére létrehozott általános biztossal szemben is a jövő nemzedékek érdekeit.
Az intézmény, amely 2007-ben létrejött, az elmúlt években kiemelkedő eredményeket ért el. Fülöp Sándor már a felszólalásában sokat említett azok közül az eredmények közül, zöldfelületek megóvása, jogszabályok véleményezése, ami jelen tervezetben kikerül a hatásköréből, ahol nagyon fontos eredményeket értek el, például az erdőtörvény módosítása kapcsán vagy más jogszabályok módosítása kapcsán, ahol sikerült a jövő nemzedékek érdekeit érvényesíteni már a jogszabályok elkészítése, a jogalkotás során. Ez egy nagyon fontos eredmény.
(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
De nemcsak itthon, hanem nemzetközi színtéren is - erről is volt már szó - nagyon komoly figyelmet érdemelt ki ez az intézmény, ez a magyar kezdeményezés. Olyannyira, hogy mind az ENSZ-ben, mind az Európai Unióban elindult egy folyamat arra irányulóan, hogy egyrészt minél több ENSZ-, illetve uniós tagállamban hozzák létre a jövő nemzedékek intézményes képviseletét, másrészt pedig magának az Európai Uniónak a szervezetrendszerén belül állítsanak föl egy jövő nemzedékek érdekeit képviselő intézményt.
Ez azért fontos, mert természetesen nagyon fontos, hogy az európai alapjogi chartában legyenek környezeti szempontok, vagy a magyar alaptörvényben essen szó a jövő nemzedékekről vagy a környezeti érdekekről, de ezek a jogok papíron maradnak, ha nincsenek olyan intézmények, amelyek képesek kikényszeríteni ezeknek a jogoknak az érvényesülését.
(16.00)
A jövő nemzedékek országgyűlési biztosa olyan intézmény volt, és egyelőre, amíg hatályba nem lép ez a törvény, szerencsére még az is, amely képes volt a környezeti jogok, az egészséges környezethez való jog, illetve a jövő nemzedékek érdekei mentén megfogalmazott jogok érvényesítésére. Hogy ezek a jogok Magyarországon nem érvényesülnek maradéktalanul, ezzel mindannyian tisztában vagyunk. Ennek nem az a megoldása, nem az a válasz erre, hogy a jól működő, létező intézményeket felszámoljuk, hanem hogy ezeket megerősítjük vagy új intézményekkel egészítjük ki őket.
A javaslat, amely előttünk fekszik, erről már szintén volt szó több ponton, azt gondolom, hogy nemcsak a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa intézmény létrehozatalakor megfogalmazott célokkal ellentétes, hanem Magyarország jelenleg hatályos és január 1-jén hatályba lépő alaptörvényével is. A januárban hatályba lévő alaptörvény gyakorlatilag szó szerint átemelte a mostani alkotmányból az egészséges környezethez való jogot. Ez azt is jelenti, hogy az egészséges környezethez való jogból levezetett alkotmánybírósági határozatok továbbra is érvényesek és hatályban vannak.
Az Alkotmánybíróság 996/G/1990. határozatában megállapítja: az állam köteles az egészséges környezethez való jog megvalósítását szolgáló sajátos intézmények kialakítására és működtetésére. Tehát az államnak kötelezettsége van olyan intézmények működtetésére, amelyek az egészséges környezethez való jog érvényesítésében eredményesek tudnak lenni. Ehhez kapcsolódik a 64/1991. alkotmánybírósági határozat, amely úgy fogalmaz, hogy az élethez való jog vonatkozásában például az állam objektív intézményvédelmi kötelezettsége az emberi életre általában is kiterjed, és ebbe beletartozik a jövő generációk életfeltételeinek biztosítása is. Az államnak kötelezettsége az egészséges környezethez való jog és a jövő nemzedékek érdekeinek az intézményes biztosítása. Ehhez társul ugyancsak a 64/1991. határozat következő megfogalmazása: a környezetvédelemhez való jog mindezekkel szemben elsősorban önállósult és önmagában vett intézményvédelem, és e jog sajátosságai folytán mindazokat a feladatokat, amelyeket másutt alanyi jogok védelmével teljesít az állam, itt törvényi és szervezeti garanciák nyújtásával kell ellátnia. Tehát az államnak alkotmányos kötelezettsége van a szervezeti garanciák biztosításában.
Végül az Alkotmánybíróság a 28/1994. határozatában egyértelműen kimondja, hogy az állam a környezetvédelmi jogszabályokkal biztosított szintjét nem csökkentheti. Tehát az államnak van egy alkotmányos kötelezettsége az intézményvédelem területén a környezeti intézményrendszer működtetésére, és van egy visszalépési tilalom az egészséges környezethez való jog tekintetében, amely egészséges környezethez való jog a januárban hatályba lépő új alaptörvényben is szerepel.
Mindez, tisztelt képviselőtársaim, azt jelenti, hogy ez az ombudsmantörvény, amely most az asztalunkon fekszik, és amely egyértelműen felszámolja a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa önálló eljárási jogát, gyakorlatilag egyszerű beosztottjává degradálja az általános biztosnak, ez a törvény egyértelműen ütközik mind a hatályos, mind a januártól életbe lépő alkotmánnyal. Biztos vagyok benne, hogy egy bármilyen módon feltöltött Alkotmánybíróság próbáját sem állja ki, ha ez a törvény elfogadásra kerül, és a törvényjavaslatot az Alkotmánybíróság elé visszük.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ami itt történik az ombudsmantörvénnyel, Szabó Timea képviselőtársam már beszélt róla, ez az elkapkodott, átgondolatlan alkotmányozásnak részben a következménye, és sajnos ilyen jellegű dolgokkal még a jövőben is találkozni fogunk. Még el kell hogy mondjam, ez nem pusztán a Lehet Más a Politika frakciójának a véleménye. Az Országos Környezetvédelmi Tanács az e héten kiadott állásfoglalásában ugyancsak a törvény alkotmányellenessége mellett foglalt állást, illetve a közelmúltban 62 környezetvédő szervezet nyílt petícióban fogalmazta meg ellenérzéseit a törvénnyel kapcsolatban. Erre lehet vonogatni a vállunkat, természetesen, államtitkár úr, de azt gondolom, hogy az érintett zöldszervezetek véleménye, ha a nemzeti együttműködés rendszerén belül nem is, de egy demokratikus jogállamban valamilyen súllyal csak bír.
Végezetül hadd mondjam azt, Lukács Tamás képviselőtársam felszólalásában azt mondta, hogy minden jogvédelmi rendszer felülvizsgálatra fog kerülni az elkövetkezendő időszakban. Tisztelt Képviselőtársaim! Én azt tudom mondani, hogy ha ez úgy fog megtörténni, ahogy az ombudsmani rendszerrel, akkor Isten óvja Magyarországot.
Köszönöm a szót. (Taps az LMP soraiból.)
