VARGA GÉZA
VARGA GÉZA
VARGA GÉZA (Jobbik): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Frakciótársaim és más képviselőtársak megfelelően értékelték és elemezték azt, hogy miért nem elfogadható számunkra ez a törvényjavaslat. Én magam is több módosítót benyújtottam, és ezeknek a részleteire a részletes vitában térnék majd vissza. Most a mai vita során azon elmélkedtem, vajon miért van az, hogy egy ilyen, mindannyiunk számára fontos kérdést ennyire különbözőképpen látunk. És miközben ezen méláztam, az államtitkár úr felszólalása alatt jöttem rá arra, hogy itt két különböző rendszerről beszélünk, vagy két különböző rendszer van az érveink mögött. Ez különösen Szabó Máté biztos úrnak a mondandója alatt vált világossá számomra.
Ő ugyanis elemezte azt, hogy itt most egy új rendszer fog létrejönni, amely rendszer sokkal hatékonyabb lesz, mint a korábbi volt, hiszen az ország érdeke a gazdasági fejlődés, a gazdasági fejlődés közben felmerülő súrlódásokat az ombudsmani rendszernek kell majd kezelnie, és ebben nem lehet helye ellentétes érdekeknek, ellentétes szempontoknak, hiszen az ország érdeke azonos.
Nos, mi az ország érdeke? Ebből is, biztos úr mondandójából is kiderült, de különösen államtitkár úréból, hogy itt tulajdonképpen ő a fenntartható gazdasági fejlődés kategóriában és rendszerén belül gondolkodik. Ő a fenntartható gazdasági fejlődés keretrendszerén belül látja az ombudsmani rendszert is. Ugyanakkor azt teljesen világosan kell látnunk, hogy a jövő nemzedék ombudsman szerepét mi pedig más rendszerben látjuk. Mi abban a rendszerben látjuk, amikor a gazdasági fejlődésnek a keretét a természet produkcióképessége határozza meg és korlátozza.
Nos, itt az Országgyűlésben vállalt feladatainknak megfelelően általában konkrét törvényekről, azoknak a konkrét paragrafusairól tárgyalunk, de én úgy gondolom, hogy ez a jéghegy csúcsa minden esetben. És valójában az, hogy különbözőképpen láthatjuk a jéghegy csúcsát, ezt az teszi, hogy nem megyünk le eléggé ennek a jéghegynek az egyéb elemeire, hogy ne mondjam, esetleg az alapjaihoz.
Én most egy ilyen szellemi kalandra hívnám meg önöket egy rendes felszólalás erejéig, talán elnézik nekem, és talán az általános vita lehetőséget ad arra, hogy egy picit a dolgok mögé nézzük, hogy talán így az egyetértést, a megértést, a módosítók, az ellenzék módosító javaslatait jó szándékkal fogadják.
Szoktam felszólalásaimban rendszerre, rendszerelméletre, rendszerszerű gondolkodásra és ilyesmikre hivatkozni, mert az a meggyőződésem, hogy ha valamit egy alrendszerben vizsgálunk, akkor abban az alrendszerben lehet igaza valakinek. De ha azt az adott témát, azt az adott törvényjavaslatot kiemeljük, és kilépünk ennek a rendszernek a keretéből egy felsőbb szintre, a rendszernek egy magasabb szintjére, ott már esetleg más szempontokat, más összefüggéseket is figyelembe kellene vennünk, és talán ez a vita vagy a nézetkülönbség közöttünk ebből származik, hogy ezt nem tisztázzuk magunkban, hogy van, aki az alrendszerről beszél, tehát magáról a konkrét problémáról, aki viszont más véleményem van - és általában az ellenzéknek jut ez a szerep -, annál más igazságok is felmerülnek.
(16.40)
Fülöp Sándor és Kállai Ernő biztos urak kiválóan értékelték és ecsetelték azt, hogy az előttünk lévő törvénymódosítás, törvényjavaslat - bocsánat - hol sérti az alaptörvényben elfogadottakat, és ezt sok képviselőtársam is megtette, úgyhogy ezt nem elemezném. De tegyük fel a kérdést, hogy akkor miért is van szükség egy önálló jogkörrel rendelkező ombudsmanra, a jövő nemzedékek ombusmanjára és a kisebbségi ombudsmanra.
Számomra az egyik meghatározó pedagógusom, gyermekkorom, ifjúkorom egyik pedagógusának hatására az egyik legfontosabb erkölcsi parancs, intelem az, hogy védd az elesetteket. Tulajdonképpen arról van szó, hogy a legelesettebbek ma, ha ezt átgondoljuk alaposan, akkor látnunk kell, hogy az, amit csinálunk ma körülöttünk a gazdaságban és a társadalomban, ennek a legelesettebbjei, a leginkább kárvallottjai a jövő nemzedék, és a jövő nemzedéket senki nem tudja megvédeni, és most azt szüntetjük meg, hogy a jövő nemzedékek lelkiismeretét jelentő, megszólaltató ombudsmani rendszer hatáskörét is csorbítjuk. De ha jövünk ebben, hogy ki a következő legelesettebb a tevékenységünk eredményeként, akkor bizony ott látjuk a kisebbségeket és a mélyszegénységben élőket. Ezért is ez egy fontos szempont és rendszerbeli eltérés. Ugyanakkor az ombudsman maga pedig, a kormány által kinevezve - hogy a törvényre is hivatkozzak néha -, az ombudsman, az alapvető jogok biztosa a kormány által kinevezve, a kormány felelősségét megjelentetve a gazdasági fejlődés irányába kell hogy hasson. De a jelenlegi folyamatok nem abba az irányba mennek, amely figyelembe veszi ezeket a társadalmi és gazdasági folyamatokat.
Ma délelőtt az Akadémián volt egy konferencia, a Nemzeti Fenntartható Fejlődés Tanácsa volt a társrendezője ennek a konferenciának, és ott az egyik akadémikus úr az International Council for Science-re hivatkozva mondta, hogy tulajdonképpen a probléma az, hogy az emberiség mai szükségleteit összhangba kell hozni a természet teljesítőképességével. Látszik, hogy ez a kettő dolog az, ami egymással gyakorlatilag szemben áll. Tehát ugyanazon a rendszeren belül, ugyanolyan hatáskörökkel, illetve egy rendszeren belül ez az ellentét nem oldható fel.
Nézzük, hogy hol sérül ez az alapelv ma. Ott, hogy a jelenlegi társadalmi-gazdasági berendezkedésünk gyakorlatilag egy nagy pilótajáték. Úgy is mondhatnám, hogy meztelen a király. Tehát, amikor azt gondoljuk, hogy ez a gazdasági-társadalmi berendezkedés, folyamatok, az EU összes igyekezete és a kormányaink összes igyekezete, hogy majd a gazdasági növekedéssel megoldjuk a problémáinkat, nos, ez egy pilótajáték, és ennek a pilótajátéknak vannak súlyos kárvallottjai.
Miért hozom be a pilótajáték-hasonlatot? Mert a pilótajátéknak az a tulajdonsága, hogy vannak a kedvezményezettek, akik ügyesen, jókor jó helyen vannak, és őnekik jut a pilótajáték által ígért javakból, viszont a végén hoppon maradnak azok, akik a becsapottjai ennek.
Nos tehát, ebben az értelemben ez a gazdaság, amelyik a növekedésre épül, és a társadalom jóllétét nem veszi figyelembe, ebben az értelemben egy nagy pilótajáték, és hogy meztelen a király, ez is teljesen érvényes erre. Ha valaki azt mondja egy azonos rendszerben, hogy azoknak az érdekeire vigyáz, akik tapsolnak a királynak, hogy milyen szép a ruhája, ha őneki kell vigyázni arra is, hogy az a kisfiú mit mond, aki azt mondja, hogy “de hát meztelen a király”, ugye, ez nem lehet ugyanaz a személy, ez teljesen világos.
De ennek az alátámasztására - a szellemi kaland részeként szánom ezt -, hol lehet az a szint, ahol egyet kell hogy értsünk abban, hogy a jövő nemzedék ombudsmanjának szerepe, a kisebbségi ombudsman szerepe más, mint az egyéb emberi jogokat őrző ombudsmané. Ehhez pedig a termodinamika törvényéhez kell lenyúlnunk. Ugye, a termodinamikából látjuk azt, hogy a folyamatok mindig az entrópia irányába, tehát a leépülés irányába hatnak, és az ember, az élet az, amely viszont a negentrópiával - Szent-Györgyi elnevezése után szabadon - próbál, a leépülés folyamatával ellentétesen megfogalmazni kérdéseket.
Hogy emlékeztessem magunkat a középiskolai vagy talán általános iskolai tanulmányainkra, egy egyszerű tápláléklánc hogyan néz ki az entrópia szempontjából: egy ember elfogyaszt naponta egy darab pisztrángot. Ez egy közönséges tápláléklánc. Egy darab pisztráng elfogyaszt naponta egy darab békát, ez az egy darab béka naponta elfogyaszt egy darab szöcskét, és ennek a szöcskének négy deka zöldre van szüksége ahhoz, hogy fenntartsa magát, és hogy táplálékul szolgálhasson a békának. Ha most ezt beszorozzuk, 365 pisztráng, 365 béka s a többi, s a többi, nem sorolom, akkor a végén az jön ki, hogy egy embernek ahhoz, hogy a napi egy darab pisztrángunk meglegyen, 2000 tonna zöld biomasszára van szüksége. Ezt azért hozom ide - utána lehet számolni -, mert ezek olyan alapvető törvényszerűségek, amelyekre figyelemmel kellene néha lennünk, amikor a törvényeinket is megalkotjuk, hogy ezeket a rendszereket nem tudjuk áthágni.
Most jön egy hasonlat. A gazdasági rendszerben azok, akik az ombudsman intézményét a fenntartható gazdasági növekedés keretében akarják megőrizni, azok a piacképes, a versenyképes gazdaságban hisznek, és ez a versenyképes gazdaság úgy tud elvonni erőforrásokat másoktól, hogy több pisztrángja legyen, hogy több pisztráng jusson neki, hogy a technológiát fejleszti. De gyakorlatilag a technológiafejlesztés nem más, mint hogy további erőforrásokat vonunk el a környezetünktől, tehát ezért ez nem tartható fenn.
Tehát a fenntartható gazdasági növekedés egy abszurdum, és a jövő nemzedék ombudsmanja és a kisebbségi ombudsman ennek a rendszernek, ennek a rossz rendszernek, ennek a pilótajátéknak a kárvallottjainak a szempontjaira, érdekeire akarja felhívni a figyelmet. Nem tudom, hogy sikerült-e egy ilyen rövid felszólalásban érzékeltetni a dolog abszurditását. És akkor ezt fordítsuk majd le törvényekre és módosításokra. Én magam körülbelül másfél tucattal beadtam, tehát azzal, hogy elvont az, amivel próbálok érvelni, lényegében szeretném önöket meggyőzni, megnyerni annak, hogy érdemben vizsgálják meg a módosítóinkat, mert azok ebbe az irányba hatnak, és ezeket a rendszereket próbálják figyelembe venni.
Az alaptörvényben, amikor azt fogadtuk el és azt tárgyaltuk, akkor én módosítót adtam be, mindenütt felszólaltam, mindent megragadtam, amikor az előkészítés, amikor a végső volt, az általános vita, a részletes vita, hogy azt mondjam, hogy nézzük meg ennek a mondatnak az abszurditását, ami a preambulumban van. Ezt fel kell olvasnom: “Hisszük, hogy gyermekeink és unokáink tehetségükkel, kitartásukkal és lelki erejükkel ismét naggyá teszik Magyarországot.” Az alaptörvényben leírtunk egy ilyen szégyenletes mondatot. Én szégyellni fogom magam a még meg nem született unokáim, ükunokáim előtt, hogy azt mondjuk, hogy bízunk abban, hogy a gyerekeink és unokáink fogják tehetségükkel és kitartásukkal ismét naggyá tenni hazánkat, Magyarországot. Ezzel mi azt mondjuk, hogy mi merünk kicsik lenni.
Nos tehát, ha egy ilyen alaptörvény mellé egy ilyen ombudsmani rendszerről szóló törvényt még el fogunk fogadni, akkor én azt hiszem, hogy lesz pironkodnivalónk a jövő nemzedékek előtt, és nem fogjuk tudni megvédeni a szempontjainkat, érdekeinket.
Köszönöm szépen. (Taps.)
