DEMETER ZOLTÁN
DEMETER ZOLTÁN
DEMETER ZOLTÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság tagjaként, az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló törvényjavaslat vezérszónokaként az előttünk fekvő törvényjavaslat alapjogi aspektusairól szeretnék, illetve kívánok szólni.
Tisztelt Országgyűlés! Úgy vélem, önmagában már a törvény elnevezése is sokatmondó, hiszen az információs önrendelkezési jognak, mint az alkotmányos személyi adatvédelem aktív jogkénti felfogásának elvi felvetése először egy alkotmánybírósági határozat különvéleményében került megfogalmazásra, majd 1991-ben, az úgynevezett személyi szám határozatban vált az Alkotmánybíróság hivatalos álláspontjává. Az értelmezés lényege, hogy mindenki maga rendelkezik személyes adatainak feltárásáról és felhasználásáról. Személyes adatot felvenni és felhasználni tehát általában csakis az érintett beleegyezésével szabad, s mindenki számára követhetővé és ellenőrizhetővé kell tenni az adatfeldolgozás egész útját, azaz mindenkinek joga van tudni, ki, hol, mikor és milyen célra használja fel az ő személyes adatait.
A törvény elnevezése jelzi továbbá azt, amit a törvény céljában is megjelöl, jelesül, hogy egyensúlyt kíván teremteni aközött, hogy az állam tartsa tiszteletben a természetes személyek magánszféráját, ugyanakkor a közügyek átláthatóságának megteremtésével egy tisztább kép lehetőségét kapják az állampolgárok a közéletről, ha úgy tetszik: a korrupcióellenes harc egy mérföldkövének is tekinthetjük a javaslat szabályozását.
Tisztelt Országgyűlés! Amikor az információs önrendelkezési jog gyakorlásának a feltételéről beszélünk, akkor meg kell említeni, hogy a legfontosabb garancia a célhoz kötöttség. Ez pedig azt jelenti, hogy személyes adatot feldolgozni csak pontosan meghatározott és jogszerű célra szabad az információs önrendelkezéssel kapcsolatban.
Az alapjogi szempontokról szólva megemlíteném, hogy az új alaptörvény VI. cikke rendelkezik az adatvédelemről, mégpedig a következőképpen: “Mindenkinek joga van személyes adatai védelméhez, valamint a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez. A személyes adatok védelméhez és a közérdekű adatok megismeréséhez való jog érvényesülését sarkalatos törvénnyel létrehozott, független hatóság ellenőrzi.” Az alaptörvény idézett rendelkezéséből is kiderül, hogy a jogalkotó célja a személyes adatok és a közérdekű adatok megismerése területén teljesen egyértelmű: a jövőben az adatvédelmi biztos helyett független hatóság végzi az ellenőrzést.
Az elektronikus adatfeldolgozás rohamos fejlődése következtében, valamint a modern állam funkcióinak növekedése miatt egyre több adat nyilvántartásának, kezelésének követelménye jelentkezik. A veszélyt pedig elsősorban a személyekkel kapcsolatos adatok összekapcsolása, illetve azok ellenőrizhetetlen felhasználása jelenti.
Mindezekre tekintettel mindannyiunk számára nyilvánvalóvá vált, hogy az adatvédelem ombudsmani szintű kezelése nem elegendő, és ebben, minden híresztelés ellenére, talán konszenzus alakult ki a parlamenti pártok között. Természetesen a részletszabályokon lehet vitatkozni, arra mindenesetre felhívnám a tisztelt képviselőtársaim figyelmét, hogy a szabályozás alapján a hatóság független, csak törvénynek van alárendelve, feladatkörében nem utasítható, feladatát más szervektől elkülönülten, befolyástól mentesen látja el. S a hatóság elnökét a köztársasági elnök nevezi ki, 9 évre, amely kormányzati cikluson átívelő kinevezés, és véleményem szerint ez tovább növeli a szerv függetlenségét.
Tisztelt Országgyűlés! Tegyük fel a kérdést, hogy mi különbözteti meg a hatóságot a többi szervtől. Leegyszerűsítve az a válasz adható, hogy a bírságolási jogosultság. A nemzeti együttműködés rendszere adatvédelmi politikájának komolyságát bizonyítja ennek az eszköznek a bevezetése. A jövőben a hatóság valódi hatósági jogosítványokat kap, így amennyiben a bejelentést megalapozottnak tartja, hatósági eljárást is indíthat az adatvédelmi jog érvényesülése érdekében. Az ombudsman fő fegyverének tartott nyilvánosság továbbra is a hatóság rendelkezésére áll, amellyel, remélem, élni is fog.
Természetesen a bírságolás csupán egy eszköz a nemzeti adatvédelmi és információszabadság hatóság kezében. Emellett számos feladatot kell ellátnia a törvényben meghatározottak szerint, úgymint vizsgálatok lefolytatása, adatvédelmi hatósági eljárás lefolytatása, titokfelügyeleti hatósági eljárás lefolytatása, és aztán a bírósághoz fordulhat, perbe avatkozhat, nyilvántartást vezet. Ezek mind-mind a hatóság feladatát képezik, a teljesség igénye nélkül.
Tisztelt Országgyűlés! Ahogy a felszólalásomban említettem, a fő alkotmányos kérdés a személyiségi autonómia részét képező adatvédelem, másrészt a modern kormányzati tevékenység ellátásának alapvető feltételét jelentő nyilvántartások követelményeinek összhangba hozatala. Úgy gondolom, hogy ennek az összhangra törekvésnek a törvényjavaslat teljességgel eleget tesz, és ezért kérem tisztelt képviselőtársaimat, támogassák a törvényjavaslatot.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
