DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Adatvédelmi Biztos Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Átlátható állam, átláthatatlan polgár - ez volt az egyik jelszó, ami bő 20-25 évvel ezelőtt a kommunista rendszer lebontásán munkálkodó embereket, értelmiségieket motiválta nagyon sok helyen Kelet- és Közép-Európában.
A Fidesz vezérszónokát annyiban korrigálnom kell, hogy ez a jelszó, tehát az “átlátható állam, átláthatatlan polgár” jelszava nem a ’90-es évek alkotmánybírósági határozataiban indította el igazából a jogi gondolkodást, volt ennek előzménye. Ez az előzmény Sólyom László későbbi alkotmánybírósági elnöknek az a bizonyos tanulmánya volt, ami 1988-ban a Valóság című folyóiratban látott napvilágot, az “Egy új szabadságjog: az információszabadság” című tanulmány. Ez az írás akkor született, amikor még állt Kádár János rendszere, az orwelli állam létezett, a cenzúra működött, és Magyarországon sem az állam nem volt átlátható, és teljes mértékben áttetsző volt az állampolgár az államgépezet számára.
Az első kérdés, amit Sólyom László ebben a tanulmányában szemügyre vett, hogy miért van az, hogy az információszabadságot, illetve az információs önrendelkezési jogot, tehát a személyes adatok védelmét egységként, ikerjogként kezeljük, és kezeli ma is a magyar jog. Azt írja: ennek kifejtése a német Alkotmánybíróság népszámlálás-ítéletében található. Lényege az, hogy aki nem képes áttekinteni, hogy bármely kommunikációs partnere mit tud róla, cselekvési és döntési szabadságában korlátozva van. Aki például bizonytalan abban, hogy átlagostól eltérő magatartását nem jegyzik-e fel, nem adják-e tovább, kerülni fogja, hogy feltűnjön.
Ezt mondta ki annak idején a német alapjogi bíróság. Aki azzal számol, hogy egy gyűlésen való megjelenését vagy részvételét egy polgári kezdeményezésben a hatóságok regisztrálják, és ez kockázatos lehet, esetleg lemond a vonatkozó alkotmányos jog gyakorlásáról. Ez pedig nem csupán az egyéni kibontakozás esélyeit, de a közjót is károsítaná, mert az önrendelkezés működési feltétele a polgárai cselekvés-közreműködési képességén alapuló szabad és demokratikus közösség.
Ebben az ítéletben egyébként megjelenik az információs önrendelkezési jog kifejezés, ami találóbb és kifejezőbb elnevezése annak a jognak, amit egyébként a magyar alkotmányosság adatvédelemnek mond, hiszen nem pusztán egy védelmi jellegű jogról van szó, hanem egy aktív jogról is, aktív jog annyiban, amennyiben mindannyiunknak, minden embernek joga van kikövetelni azt, hogy ő maga határozhassa meg, hogy mások mit tudnak róla.
Ezt a tanulmányt a következőképpen folytatta Sólyom László: az információszabadságot annyiban érinti - mármint a személyes adatok védelme -, hogy az adatokhoz való hozzáférés joga részvételi joggá alakulhat át, akár személyes, akár közügyekben.
A következő víziót vázolta fel 1987-88-ban: az infrastruktúra kikerül a nagy szervezetekből, azaz demokratizálódik. A svéd titoktörvény már 1982-ben előírta, hogy az igazgatás automatizálása során úgy kell kialakítani a rendszereket, hogy a lakosság saját termináljára minden olyan adatot lehívhasson, amely nem esik a törvény által meghatározott kivételek alá. A válaszolási lehetőséggel az érintettek beleegyezési joga is új dimenziót nyer. Az eddig túl drága és nehézkes értesítési kötelezettség az adattovábbításról nemcsak könnyűvé válik, hanem az adatalany eldöntheti, hogy a továbbításhoz hozzájárul-e, méghozzá az egész rendszer áttekintése alapján kiszámíthatja, hogy neki megéri-e.
A technika nemcsak a széles körű információszerzést teszi lehetővé a lakosság számára, hanem az információ felhasználásának ellenőrzését az igazgatásban. Például egy személyi számítógépen szimulálva könnyen megítélhető, hogy a tanács helyesen becsülte-e fel döntése hatásait, vagy a megfelelő adatbázison a polgárok csoportjai reális alternatívát dolgozhatnak ki a hivatalos verzióval szemben. Az áttetsző kormányzat így válhat osztott kormányzássá.
Ez a részvételi demokrácia víziója a ’80-as évek végéről. Arról van szó, hogy ott, ahol átláthatóság van, ott, ahol információszabadság van, ott, ahol jól informált polgárok vehetnek részt a közügyek megvitatásában, ott érhető el az, hogy valóban az állampolgárok részvételén alapuljon egy demokrácia. Erre azért is van szükség, mert a mai demokráciákban nincs az a politikai nyilatkozat, nincs az a politikai kinyilatkoztatás, amely pótolná azt a legitimációs hiányt, amit egyébként az állampolgárok informálatlansága és részvétlensége okoz a demokratikus intézményekben. Éppen ezért az átláthatóság, az információszabadság egyrészt alapja annak, hogy a magyar polgárok és bárhol a világon a szabad polgárok részt vehessenek a közügyek alakításában. Ez az alapja annak, hogy a XXI. század demokráciái úgy újuljanak meg, hogy az állampolgárok részvételén alapuló részvételi demokráciává teljesedjenek ki. Ez az alapja annak, hogy azok a legitimációs kihívások, amik szerte a bolygón érik a többpárti parlamentáris demokráciákat, ne vezessenek a többpárti parlamentáris demokráciák összeomlásához.
Másrészt az átláthatóság a garanciája annak, hogy a különböző parlamentáris demokráciákat ne különböző oligarchák ejtsék foglyul. Ott, ahol néhány oligarcha a saját kezében tartja, vagy az ő alkujuk a kezükben, markukban tartja a parlamentáris demokrácia díszleteit, ott aligha beszélhetünk valódi demokráciáról. A legnagyobb fegyver az oligarchák uralmával szemben, a politikai korrupcióval szemben az átláthatóság. Ott, ahol pontosan nyomon követhetjük a pénzek mozgását, ott, ahol nagyon világos az, hogy egy önkormányzati szerv adott esetben milyen magánmegrendeléseket teljesít, ott radikálisan csökken a politikai korrupció nyomása. Ott viszont, ahol nincsen hatékony fegyver, magyarul, nincs átláthatóság a politikai korrupcióval szemben, ott a politikai korrupció gyakorlatilag illuzórikussá teszi az állampolgárok valódi, demokratikus részvételét. Másfelől viszont az információs önrendelkezési jog kellő védelme szintén biztosítéka annak, hogy a szabad, öntudatos, emberi méltóságukban meg nem sértett polgárok részvételén alapuljon egy demokrácia.
Ott, ahol az információs önrendelkezési jog nem biztosított, egyfelől valóban nem tudhatjuk azt, hogy egy-egy kormányzó párt például kiről vezet listákat. Nemcsak a Kubatov-botrányra gondolok, elég, hogyha visszagondolunk az elmúlt évek történéseire, amikor furcsa események történtek, furcsa kiszivárogtatások történtek, és a mai napig néhány, a sajtóban is megjelent titkosszolgálati akció vagy éppen dezinformáció hátterét nem tudjuk. Akkor szavatolt a polgárok jól informált részvétele a demokratikus közügyekben, hogyha kellő védelmet kap a polgárok személyisége, információs önrendelkezési joga az állammal szemben, de nem csak az állammal szemben.
Akkor, hogyha szabadon lehet különböző portálokon magánemberek legszemélyesebb adatait, privát szféráját kiteregetni, ott egész egyszerűen arról van szó, hogy a személyiség védtelenné válik a külső behatolásoktól.
(18.50)
Ott, ahol a személyiség védtelenné válik a külső behatolásoktól, hiszen családi kapcsolatait, telefonszámát és mindenféle más, a privát szférájára vonatkozói információkat ki lehet teregetni, ott kellő okkal gondoljuk azt, hogy adott esetben az emberek, úgy, ahogy a karlsruhei alkotmánybíróság erre hivatkozott, sokszor megfontolják azt, hogy egyáltalán érdemes-e és lehetséges-e félelemmentesen a közügyek gyakorlásában részt venni.
Rátérve a konkrét törvényszövegre, én is hadd kezdjem magával az intézményi kérdéssel. Tisztelt Államtitkár Úr! Illetve elvileg kétharmados többségben, másrészt viszont, ha jól látom, kisebbségben lévő Kormánypárti Képviselőtársaim! Én nagyon kerülném az önök helyében a “független hatóság” kifejezés emlegetését. A független hatóság körülbelül olyan, mint a kacsacsőrű emlős, tehát nem nagyon rendszertanilag behatárolni. Ha valami hatóság, akkor nem lehet független. Ha valami hatóság, az azt jelenti, hogy az a végrehajtó hatalomnak a része. Ha valami hatóság, az azt jelenti, hogy az egy kormányzati szerv. Tetszik, nem tetszik, lehet itt varázsolgatni autonóm közigazgatási szervekkel, ezeket önök nagyon szeretik, de mégiscsak oda lyukadunk ki, amiről szól a nemzeti együttműködés rendszere, hogy végül is mindenhol minden pozícióra egyetlenegy ember tehet jelölést, és ez pedig a miniszterelnök. Közbevetőleg megjegyzem, hogy megtehették volna, nem is értem, hogy miért nem tették meg, hogy ezt alkotmányban rögzítik, hogy a Magyar Köztársaságban minden személyi jelölés joga a miniszterelnököt illeti meg.
Azért nagyon fontos distinkciót tenni a hatóság és az ombudsman között, mert a hatóság, ami természetesen egyszerűen fogalmilag kizárt, hogy független legyen, valamilyen módon a végrehajtó hatalomhoz kapcsolódik. Akkor, amikor az adatvédelmet és az információszabadságot, tehát az ikerjogot, az információs jogokat egy országgyűlési biztos védi, akkor az állam tett egy nagyon finom elhatárolást azzal, hogy alapvetően éppen a végrehajtó hatalom az, aki egyfelől a legnagyobb kísértést érzi arra, hogy a privát szférát megsértse, bár néhányszor némely hírportálok ebben versenyre kelnek az állammal; másfelől pedig a végrehajtó hatalomra kell a polgároknak a legnagyobb nyomást gyakorolni annak érdekében, hogy a mindenkire tartozó titkokat felfedjék.
Éppen ezért az információs önrendelkezési jog, másrészt pedig az információszabadság akkor szavatolt, ha a mindenkori végrehajtó hatalomtól elkülönült, tehát jó esetben az Országgyűlés alá tartozó ellenőrző szerv az, amelyik őrködik az ikerjog sérthetetlenségén. Önök azáltal, hogy a végrehajtó hatalom alá rendelik ennek az ikerjognak a legfőbb őrzését, gyakorlatilag megsemmisítik Magyarországon az adatvédelem és az információszabadság kellő védelmét. Egész egyszerűen fogalmilag kizárt, és a két jog természetéből eredően kizárt, hogy egy hatóság el tudja látni ugyanazt a védelmi feladatot, amit egyébként egy országgyűlési biztos el tud látni. Szerintem ezt államtitkár úr ugyanolyan pontosan tudja, mint én.
Azért kezdtem ezzel az érveléssel, mert alapvetően abban egyetértek leginkább a kormánypárti képviselőtársaimmal, illetve miniszterelnök úrral, hogy nem szerencsés, ha egy magyar jogintézmény mellett vagy egy magyar jogi megoldás mellett azzal érvelünk, hogy de hát Európában ezt így szokás. Éppen ezért igyekeztem alapvetően morális érvekkel, illetve jogtörténeti érvekkel igazolni azt, hogy miért helyes az, ha egy a végrehajtó hatalomtól független szerv őrködik az információszabadságon, illetve az információs önrendelkezési jogon.
De azért amellett én sem mehetek el szó nélkül, ha már Novák Előd sem tette, aki egyébként az Európai Uniónak nem nagy barátja, hogy ez a megoldásuk, hogy beszántják az adatvédelmi biztos intézményét, kőkeményen ütközik a 95/46/EK irányelvvel. Ha ezzel kapcsolatban még néhány hónappal ezelőtt kételyek lettek volna kormányzati oldalon, a március 9-ei európai bírósági ítélet az Európai Bizottság kontra Németország ügyben eléggé világossá tette, hogy a végrehajtó hatalomtól elkülönült őrszem felszámolása sérti az Európai Unió Magyarországra nézve is kötelező előírását.
S még egy, inkább hazai jogi és előrevetített momentum. Önök 2009 végén kötöttek egy piszkos paktumot az akkor kormányzó szocialistákkal, és az MSZP-Fidesz-megállapodásnak köszönhetően Magyarországon továbbra sem egy jogállami titoktörvény van. Az LMP azt kezdeményezte, illetve azt kezdeményezi, hogy egy olyan titoktörvényünk legyen, ahol egy független intézménynek lehetősége van arra, hogy a túltitkosítást adott esetben bírói fórum elé vigye. Azáltal, hogy önök az alaptörvényükben megsemmisítették az adatvédelmi biztos intézményét, gyakorlatilag elejét vették annak, hogy bárki megkérdőjelezze az MSZP és a Fidesz piszkos paktumát arról a titoktörvényről, amely 2009 végén született. Hiszen egy demokratikus jogállami titoktörvénynek az egyik legalapvetőbb ismérve az lenne, hogy létezik egy független szerv, amely az indokolatlan titkosításokat bíróság elé tudja vinni.
Arról, hogy önök egyáltalán mennyire veszik komolyan az információs önrendelkezési jogot, és egyáltalán mennyire vennék komolyan azt az úgynevezett független hatóságot, aki természetesen Orbán Viktortól függ, arra a legbeszédesebb példa az, ami a mai napon történt. Az adatvédelmi biztos bíróságig vitte a hódmezővásárhelyi polgármesternek, történetesen a Fidesz frakcióvezetőjének azt a húzását, hogy egyfajta szégyenlistára tett bizonyos szociális segélyre jogosult vagy abban részesült személyeket Hódmezővásárhely polgármesteri hivatalában. Ezt a szégyenlistát a mai napon a Magyar Köztársaság arra hivatott bírói szerve is jogellenesnek minősítette. Erre az önök frakcióvezetője úgy reagált, hogy ő természetesen nagyon köszöni Jóri András adatvédelmi biztos fáradozását, és természetesen tiszteli a bíróságokat, mégsem kívánja végrehajtani a bíróság jogerős ítéletét, és mégsem kívánja levonni a megfelelő jogi konzekvenciákat egy jogerős bírói ítéletből. Magyarul, Magyarországon egy olyan párt kormányoz, amelyiknek a frakcióvezetője akár a személyes adattal visszaélés bűntettét is kockáztatja csak azért, hogy megmutassa azt, hogy ő fölötte áll a törvénynek, fölötte áll nemcsak az adatvédelmi biztosnak, hanem a magyar bíróságoknak is.
Na, ez az önök viszonya a jogállamhoz, az alkotmányossághoz, az adatvédelemhez! Ezért teljesen hiteltelen, groteszk az, amikor itt önök független hatóságról hadoválnak. Önök az Országgyűlés szervét nem tartják tiszteletben, önök a bíróságokat nem tartják tiszteletben; az önök frakcióját egy olyan polgármester vezeti, aki nagy nyilvánosság előtt kijelenti, hogy nem hajlandó a független bíróságoknak adatvédelmi ügyben hozott ítéletét végrehajtani. Szégyelljék magukat!
Ez a törvény, ha százalékban akarom megmérni, akkor azt mondom, hogy nagyobbrészt megfelelni a kívánalmaknak, de néhány ponton súlyos merénylet az információszabadság ellen, és súlyos merénylet az információs önrendelkezési joggal szemben.
Mielőtt a részletekbe belemennék, az általános megjegyzések között egyrészt szeretném megemlíteni, hogy bár ez nyilván a következő ciklusban többségben lévő oldalnak egy könnyebbséget jelent, de mégiscsak visszalépés, hogy egy alapvető jog gyakorlásáról szóló törvényt önök kivesznek a minősített többségi körből. Másrészt önök megszüntetik az adatvédelmi törvénynek a kódex jellegét. Megszüntetik azt a jellegét, hogy átfogóan és más törvényekre nézve is adott esetben kötelező iránymutatást adva szabályozza ez a törvény az információs jogokat.
Az információszabadsággal szembeni legsúlyosabb merénylet viszont a közérdekű adat definíciójából világlik ki.
(19.00)
A jelenleg hatályos törvény szerint - hogy én is a Társaság a Szabadságjogokért véleményét idézzem Novák Előd képviselőtársamhoz hasonlóan, aki egy dicséretes liberális fordulatot hajtott végre - helyzet úgy áll, hogy jelenleg arról van szó, hogy közérdekű adat - most nem szabatosan fogom felolvasni a törvényt - minden, az adott szerv kezelésében lévő, személyes adatnak nem minősülő információ. Ez egy nagyon lényeges szabály és egy nagyon - hogy mondjam - állampolgárbarát szabály. Ennek alapján lehetett, tisztelt államtitkár úr, jogvédő szervezeteknek sorozatban pert nyerni, például a Gyurcsány-kormány különböző intézményeivel szemben, amit önök igen lelkesen üdvözöltek.
Ha ugyanakkor a jelenlegi szabály lép hatályba, ami azt mondja, hogy a különböző közfeladatot ellátó szervek, személyek kezelésében lévő és tevékenységére vonatkozó vagy közfeladatának ellátásával összefüggésben keletkezett adat lehet csak közérdekű adat, akkor önök drasztikusan szűkítették a nyilvánosságot. Ez azt jelenti, hogy a különböző önkormányzati umbuldájukra nem derülhet fény. Azt jelenti, hogy önök szabad elvonulást adnak például Meggyes Tamásnak. Az esztergomi vagy más fideszes önkormányzatok különböző bulijait, ha hatályba lép ez az adatvédelmi törvény, nem lehet többé nyilvánosság elé tárni. Számos olyan pert tudok említeni, amit meg lehetett nyerni a Gyurcsány-kormány különböző intézményeivel szemben a jelenleg hatályos törvény alapján, de garantáltan elveszítenénk a nemzeti együttműködés információszabadságot korlátozó törvénye alapján.
Ez a helyzet, államtitkár úr. Lehet itt hangosan kiabálnia Lázár frakcióvezető úrnak, hogy itt ők a politikusbűnözőket akarják megvédeni a különböző büntetőeljárási garanciák lebontásával, a helyzet viszont úgy áll, hogy ha önök így ezt a közérdekű adat definíciót elfogadják, az egy világos mondás arra, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség a kereszténydemokratákkal nagy egyetértésben a tolvajok és a politikusbűnözők oldalára állt. Ezzel a definícióval önök elejét veszik annak, hogy bármilyen sötét ügyletre, ami akár állami, akár önkormányzat szerveknél történik, fényt lehessen deríteni a jövőben. Ez egy nagyon világos beszéd, államtitkár úr, egyenes folyománya annak, amit itt önök tavaly június óta, a vagyontörvény módosítása óta az átláthatóság szűkítése érdekében elkövettek.
A másik súlyos terület az információs önrendelkezési jogot érő kihívás. Azt a példátlan lépést teszik meg ebben a törvényjavaslatban, gyakorlatilag kiüresítik az információs önrendelkezési jogot, hogy a jövőben lehetőséget biztosítanak arra is, hogy amikor törvény ugyan nem írja elő és az érintett nem adja hozzájárulását a személyes adat kezeléséhez, akkor is lehessen személyes adatot kezelni, ha úgymond lehetetlen a hozzájárulás beszerzése, vagy aránytalan költséggel járna.
Államtitkár Úr! Hát legalább eseteket soroljanak fel, ami indokolja egy ilyen kitétel meglétét! Nem tudok ilyet, államtitkár úr, nem életszerű. Nem életszerű erre hivatkozni, hogy az elmúlt 18 évben tömegével akadályozta volna bizonyos szervek törvényes működését, hogy aránytalan költséggel jár a hozzájárulás beszerzése vagy lehetetlen megszerezni a hozzájárulást. Ha lehetetlen valakinek megszerezni a hozzájárulását ahhoz, hogy az ő személyes adatait kezelje valaki, akkor nem kell kezelni személyes adatot, főleg nem különleges adatot.
De továbbmegy a törvény, mert azon kívül, hogy megnyitják a kaput, hogy bármikor bárki bárkinek a személyes adatát kezelje, hiszen ezek gumifogalmak, gumikategóriák, a másik az, ha valaki visszavonja azt a hozzájárulást, amit mégis megadott, akkor nyitottak egy kiskaput arra, hogy ha mégis az adatkezelő jogai, jogos érdekei érdekében szükséges, a hozzájárulás visszavonása ellenére is tovább lehessen kezelni a személyes adatot. Én gondolom - hiszen már semmin sem csodálkozom azóta, hogy itt önök már kormányprogramban is az önöknek baráti tőkés körökre hivatkozva fogalmazták meg gazdasági céljaikat -, itt a kormányzat körül nyilván sertepertél épp elég olyan cég, amelynek szüksége van arra, hogy folyamatosan közvetlen üzletszerzésre könnyedén és gördülékenyen használhasson fel személyes adatokat, és gondolom, hogy ezeknek az üzleti köröknek kívánnak kedvezni. Egész egyszerűen erre más racionális magyarázat nincsen. Megint csak egy olyan korlátozást hajtanak végre, amire egyébként életszerű indokot az elmúlt 18 év gyakorlatából, akár bírósági, akár ombudsmani gyakorlatából nem tudnak felhozni.
Viszont még egy hiányosságot szeretnék felemlíteni, amely fájó hiányosság. A fideszes képviselőtársam említette az úgynevezett személyi számos alkotmánybírósági határozatot, a 15/91-eset, amely gyakorlatilag forradalmasította az információs önrendelkezési jogot Magyarországon, és megelőlegezte a ’92. évi adatvédelmi törvényt. Ez az alkotmánybírósági határozat a következő képpen mondta ki a személyi szám használatának az alkotmányellenességét. “Ez teljesen kiszolgáltatja az államnak az adatalanyokat, átvilágíthatóvá teszi magánszférájukat, továbbá egyenlőtlen kommunikációs helyzetet eredményez, amelyben az érintett nem tudja, hogy az adatfeldolgozó mit tud róla.”
Ebben az alkotmánybírósági határozatban a személyiségprofil kialakításának a tilalmát mondta ki az Alkotmánybíróság. Arról van szó, hogy az egységes és teljes körű személyazonosító használata az, ami alkotmányellenes. Az úgynevezett személyi számmal lehetősége volt az eredeti összefüggésekből szükségképpen kiragadott adatokból összeálló úgynevezett személyiségprofil kialakítására az államnak, amely a személyiségi jogokat különösen sérti, és amelynek elkerülése az egyes adatfeldolgozások jogszerűsége megítélésénél alapvető szempont. Az a helyzet, hogy addig, amíg a hatályos adatvédelmi törvény generálisan kimondja a személyiségprofil kialakításának, tehát az egységes és teljes körű személyi azonosító jel alkalmazásának tilalmát, ez a törvény ezt a tilalmat nélkülözi.
Még egy súlyos hiány - ami már tegnap az úgynevezett sporthuliganizmusról szóló nagyívű törvényjavaslatuk kapcsán felmerült -, hogy a hatályos törvény még rendelkezik arról, hogy csak akkor lehet személyes adatot harmadik ország felé továbbítani, ha a harmadik országban a személyes adatok megfelelő védelmi szintje biztosított. A jövőben a Magyar Köztársaság - egyébként ez is felvet uniós jogi problémákat - nem fogja megkövetelni az adattovábbításnál azt, hogy az a harmadik ország, ahova mondjuk, szurkolók személyes adatait továbbítják, rendelkezzen a személyes adatok megfelelő védelmi szintjével, akár technikai, akár jogi értelemben.
Összességében úgy látom, hogy ez a törvény, amit idehoztak a Ház elé - sürgősséggel természetesen, mint mindent -, ez egyfelől továbbviszi a centralizált demokráciának azt a vízióját, azt a negatív vízióját, amelyből egyenesen következik az, hogy az állampolgár ne nagyon kutakodjon az államélet szereplői iránt, ami továbbviszi azt a gondolatmenetet, hogy itt alapvetően a centralizált államnak van joga tudni a polgárairól, és ennek alapján tud majd nyilván megfelelően gondoskodni, megfelelő közmunkára szorítani embereket, másfelől viszont arról, hogy mondjuk az önkormányzatok vagy bizonyos kormányzati szervek mit hova szerveznek ki, milyen megrendeléseket adnak, milyen hatástanulmányokat szereznek be, erre többé nem lesz joga. Erre többé nem lesz joga a polgárnak.
A másik oldalról pedig önök az információs önrendelkezési jogot szűkítik egyrészt a 15/91-es alkotmánybírósági határozatból folyó tilalom eltörlésével. Lesz lehetőség arra - legalábbis az adatvédelmi törvényből kiindulva -, hogy egy egységes személyazonosító jellel önök a nemzeti együttműködés rendszerén belül egy orwelli államot alakítsanak ki, hiszen lesz lehetőség az adatvédelmi törvény alapján ilyen egységes és teljes körű személyazonosító jel alkalmazására, nincs benne ez a tilalom, amely a ’92. évi adatvédelmi törvényben benne van. Másfelől pedig nagyon fontos korlátokat oldanak fel, olyan korlátokat, amelyek eddig megbízhatóan védték az információs önrendelkezési jogot, hiszen ezt követően lesz kibúvó az adott személy hozzájárulása alól, és lesz kibúvó a különböző üzleti szervek érdekében.
(19.10)
Végezetül a hozzászólásom elején már idézett úttörő tanulmányból szeretném idézni Sólyom László zárógondolatát 1988-ból: “Az áttekintetlenül hagyott információs helyzettel olyan észrevétlenül fogy el a szabadság, ahogy a tiszta víz és a tiszta levegő is elfogyott.”
Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)
