DR. STEINER PÁL
DR. STEINER PÁL
DR. STEINER PÁL, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Biztos Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Köztársaságban mindenkit megillet a jó hírnévhez, a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog. Ez az idézet a Magyar Köztársaság még hatályos alkotmányából származik.
Az alkotmány mellett a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló adatvédelmi törvény ma még szigorú és következetes, európai mércével mérve is magas szintű védelmet biztosít a személyes adataink számára. Az Alkotmánybíróság az elmúlt években több határozatban elvi éllel rögzítette, hogy a személyes adatok védelméhez való jognak mint információs önrendelkezési jognak az a tartalma, hogy mindenki maga rendelkezik a személyes adatai feltárásáról és felhasználásáról.
(18.00)
Az előttünk levő törvényjavaslatra vonatkozó véleményünk kialakításakor nem mellőzhetjük azoknak az alkotmányos garanciáknak a felidézését, amelyeknek mindeddig érvényesülni kellett valamely adatkezelési szabály esetén ahhoz, hogy a szabályozás kiállja az Alkotmánybíróság próbáját.
Idézzük fel, melyek a legfontosabb követelmények! Személyes adatot felvenni és felhasználni általában csak az érintett hozzájárulásával szabad. Kivételesen törvény elrendelheti a személyes adat kötelező kiszolgáltatását, előírhatja a felhasználás módját is, ilyen törvény azonban, mivel korlátozza az információs önrendelkezési jogot, csak akkor alkotmányos, ha nem korlátozza az alapvető jog lényeges tartalmát, egyébként pedig a korlátozás elkerülhetetlen és az elérni kívánt céllal arányban áll. Az információs önrendelkezési jog gyakorlásának feltétele és garanciája a célhoz kötöttség, ami azt jelenti, hogy a személyes adatot feldolgozni csak pontosan meghatározott és jogszerű célra szabad, amelyet törvényben kell szabályozni.
Végezetül: mindenki számára követhetővé és ellenőrizhetővé kell tenni az adatfeldolgozás egész útját, vagyis mindenkinek joga van tudni, hogy ki, hol, mikor, milyen célra használja fel az ő személyes adatát.
Képviselőtársaim! Nem változnak és nem változhatnak az imént felsorolt követelmények. Az önök új alaptörvénye szerint sem. Nem változnak abban az értelemben legalábbis, hogy a VI. cikk szerint mindenkinek joga van a személyes adatai védelméhez, valamint a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez. A különbség - a nem lényegtelen különbség - abban van, hogy a személyes adataink védelmét és a közérdekű adatok nyilvánosságát biztosító törvény elfogadásához az önök alaptörvénye szerint már nem kell a jelen levő képviselők kétharmadának szavazata, elég a fele. A személyes adatainkat már nem kell kétharmados garanciákkal védeni. A személyes adataink helyett az adatvédelmi ombudsman helyében levő, nyilvánvalóan - szintén idézőjelben - pártsemleges, 9 évre kinevezett hivatalvezetőt és a hivatalát kell védeni. A hivatal az, amit önök sarkalatos törvénnyel kívánnak létrehozni; ahelyett tehát, hogy a törvény az alapvető jogokat biztosító garanciákat védené kétharmados törvénnyel, ezentúl majd a hivatalt és annak kinevezett vezetőjét védi.
El kell mondani, hogy a hivatal vezetőjéhez telepített hatáskörök nagy része megfelel az eddigi, a független adatvédelmi biztos számára törvényben biztosított hatásköröknek, és eszközei is hasonlóak. Ha ez így van, akkor már csak egy kérdés marad: mi végre kellett akkor megszüntetni az adatvédelmi biztos intézményét? Talán azért, mert a jelenlegi adatvédelmi biztos személye nem felel meg önöknek? Vagy talán azért, hogy 2020-ig a jelenlegi miniszterelnök által kiválasztott és a jelenlegi köztársasági elnök által kinevezett személy töltse be a hivatalvezetői tisztséget? Tudjuk erre a választ, és már nem csodálkozunk.
(Az elnöki széket dr. Ujhelyi István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Az Alkotmánybíróság után az ombudsmani rendszer szétverése a következő lépés a jogállam leépítésében az önök logikája szerint.
Az előttünk fekvő törvényjavaslat sok szempontból megtartja a hatályos szabályozást, ugyanakkor vannak olyan tartalmi változások, amelyeket nem lehet szó nélkül hagyni. Azért nem lehet szó nélkül hagyni ezeket, mert alkotmányellenesek, ellentétesek az alaptörvénnyel, ellentétesek a közösségi jog és a nemzetközi jog szabályaival. A törvényjavaslat 6. §-a azt mondja, hogy a személyes adat törvényi rendelkezésen vagy az érintett hozzájárulásán kívül akkor is kezelhető, ha az érintett hozzájárulásának beszerzése lehetetlen vagy aránytalan költséggel járna, és a személyes adat kezelése az adatkezelőre vonatkozó jogi kötelezettség teljesítése céljából szükséges, vagy az adatkezelő, vagy harmadik személy jogos érdekének érvényesítése céljából szükséges. És ezen érdekek érvényesítése a személyes adatok védelméhez fűződő jog korlátozásával arányban áll.
Felidézem a rendelkezést, hátha nem olvasták el kormánypárti képviselőtársaim. Az első eset az, amikor a személyes adatok kezelését nem törvény írja elő, hanem ahhoz az érintett hozzájárulása kellene. De az érintett hozzájárulásának beszerzését lehetetlennek tartja az a harmadik személy, akinek az adatra jogos érdekének érvényesítése céljából szüksége lenne. Egy feltételt ír elő ehhez a javaslat, mégpedig azt, hogy a harmadik személy jogos érdeke fontosabb legyen, mint a személyes adat védelméhez való jog. Csak azt kérdezem: ki fogja megítélni, hogy az ő érdeke fontosabb, mint az én személyes adataimnak a védelméhez való jogom? Nyilván az a szerv, amelyik a személyes adatomat a harmadik személynek továbbítja. Az is világos, hogy az adattovábbításról sem fognak engem tájékoztatni, mivel az is drága lenne.
Milyen, ha nem alkotmányellenes a rendelkezés, amely azt mondja, jogos érdekből valaki megszerezheti a személyes adataimat hozzájárulás nélkül, mert neki túl drága volna a személyes adataim megszerzése? Mi a túl drága? A postai levél vagy bármilyen más érdeklődési forma?
A törvényjavaslat nem áll meg annál, hogy a személyes adataimat törvényi rendelkezés vagy a hozzájárulásom nélkül engedi meg felhasználni. Kilátszik a farkas mancsa. A törvényjavaslat ugyanis azt is megengedi, hogy a jogi kötelezettség teljesítése vagy a harmadik személy jogos érdeke szerint a különleges adatainkat is kezeljék hozzájárulásunk nélkül. Még egyszer olvassák el, tisztelt képviselőtársaim, ez van a törvényjavaslatban! Ha valakinek jogos érdeke fűződik ahhoz, hogy megszerezze és kezelje az én vagy az önök faji eredetére, nemzeti, etnikai kisebbséghez tartozására, politikai véleményére vagy pártállására, vallásos vagy más világnézeti meggyőződésére, érdek-képviseleti szervezeti tagságára vagy szexuális életére vonatkozó személyes adatát, nos, akkor ezt az adatot kezelheti, és nem kell érte neki sehova elutaznia.
Az egészségi állapotokra, kóros szenvedélyekre, a bűnügyi személyes adatokra ugyanilyen szabály vonatkozik. Ezeket az adatokat is megismerheti az adatkezelő, ha a rá vonatkozó jogi kötelezettség miatt olthatatlan vágyat érez az iránt, hogy különleges adatunk birtokában legyen, de ne kelljen neki ezért túl sokat fáradnia.
Önök nem aggódnak? Önök tudnak magyarázatot arra, hogy ha egyszer nem törvény rendel el adatkezelést, akkor miféle jogi kötelezettség lehet az, amely a személyes adatoknak a hozzájárulás nélküli beszerzését, kezelését igényli? Ez egyszerűen átlátszó! Ebből Kubatov-lista, törvényellenes nemzeti konzultáció - a “nemzeti konzultáció” szintén idézőjelben -, sőt, a rendelkezések révén nemzeti nyilvántartás lesz. És a sor még nem ér véget! A dicső 6. § tovább is folytatódik: ha személyes adat felvételére az érintett hozzájárulásával kerül sor, az adatkezelő további külön hozzájárulás nélkül, valamint az érintett hozzájárulásának visszavonását követően is kezelheti azt.
Tessék mondani, akkor minek szórakozunk az érintett hozzájárulásával?! Ha mit sem számít, hogy megadta, vagy ha megadta, de később visszavonta? Az indokolás jogharmonizációs kötelezettségre hivatkozik akkor, amikor az új, a se nem törvény, se nem hozzájárulás tartalmú adatkezelési jogalapot bevezeti. Ez mese! A helyzet ezzel az állítással szemben az, hogy a törvényjavaslat minden olyan garanciát nélkülöz, amely elengedhetetlen az alkotmányos és közösségi jog megfelelő szabályozásához. A közösségi jogi szabály ugyan harmonizációt igényel, de nem azt, hogy a nemzeti jogtól függetlenül, a magyar jogrendszer szabályaihoz nem illeszkedő módon emeljék át szabályait.
(18.10)
A kormány nem vette a fáradságot ahhoz, hogy figyelembe vegye az általuk hivatkozott irányelv alapelvi rendelkezését is, miszerint az adatvédelmi jogszabályok közelítése nem vezethet az általuk nyújtott védelem szintjének csökkenéséhez, sőt magas védelmi szintet kell biztosítson a közösségen belül. Az alapvető szabadságok gyakorlásának biztosítása lehet az irányelv szerint az a mérce, amelynek megfelelően az érintettnek a személyes adataival kapcsolatos önrendelkezési joga korlátozható. A baj az, hogy a törvényjavaslat erre a követelményre sincs tekintettel.
Nem elég azt állítani, sulykolni, hogy jogharmonizációról van szó, ezért minden úgy van jól, ahogy van. Ez nem igaz. A törvényjavaslat jelenlegi szövege nem jó másra, mint a személyes adatokkal való visszaélésre. Nem gondol az előterjesztő arra, hogy ezek a szabályok az ő személyes adatait sem fogják megvédeni? Akkor most szólok; szólok, mert nagy kár elrontani egy fontos törvényt ilyen rendelkezésekkel.
Mi a magunk részéről módosító javaslatokkal törekszünk a hibák kijavítására. Nem sok kétségem van afelől, hogy önök tárt karokkal várják, megfontolják és elfogadják majd ezeket a javaslatokat - mert általában így szokták tenni, legalábbis ebben a ciklusban még nem fordult elő.
Végül szeretnék megemlíteni önöknek egy eseményt. Az alkotmányügyi bizottság ülésén, miközben az elnök úr folyamatosan könyörgött, hogy a parlament kezdése miatt most már ne vitatkozzunk tovább, elénk tárták, szétosztották Jóri adatvédelmi biztos úr levelét. Az elnöki felvezető körülbelül az volt, hogy: hát, megkaptuk ezt a levelet; akar valaki hozzászólni? (Nyakó István: Szégyen!)
Az adatvédelmi biztos úr ma nagyon világosan elmondta, hogy mik azok a problémák, amelyeket a kormánynak az előkészítés során figyelembe kellett volna venni. Őszintén szólva, az audit ebben a legelborzasztóbb, az audit azért, mert ha egy másik intézményt veszek alapul, a független könyvvizsgálót, akkor bornírt az elképzelés, hogy a kormány auditál, és a kormány ellenőriz, és a kormánynak fizetnek, mert természetesen a hivatal a kormányt jelenti. Ebből következően, ha mást nem, ha az ellenzéket egyébként nem veszik figyelembe, akkor vegyék figyelembe az adatvédelmi biztos úr nagyon tartalmas, szuggesztív, határozott hozzászólását, és dolgozzák át ezt a jogszabályt.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
