HEGEDŰS LORÁNTNÉ
HEGEDŰS LORÁNTNÉ
HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Biztos Úr! Én egyetlen dologra szeretnék rávilágítani, a törvény egyetlen momentumára, amiről itt többek szájából már volt szó, de én úgy gondolom, ez azért is fontos, azért is kell külön kiemelnünk, mert ez bizonyos értelemben a törvény egyik sarokpontja. Nevezetesen pont arról van szó, amiről éppen Lendvai Ildikó képviselőtársam is az imént beszélt, tehát hogy mit is nevezünk mi valójában közérdekű adatnak, hogyan definiáljuk.
A javaslat szerinti definíció eleve 8 sor, tehát jóval hosszabb, mint az eredeti adatvédelmi törvény szerinti csak 4 sor, rendkívül sok mellérendelést, alárendelést tartalmaz és így tovább, tehát értelmezésem szerint alapból nem felel meg a közérthetőség és az egyértelműség szabályának. De ha valakinek sikerül kibogoznia az értelmét, és ebben talán segít az indokolás, hogy itt valójában mit is akart mondani a fogalmazó, akkor valóban egyértelművé kell hogy váljon számunkra, hogy a közérdekű adatnak ezentúl közvetlenül, egyértelműen a közfeladat ellátásához kell kapcsolódnia. Többen rávilágítottak már erre, hogy egy-egy önkormányzatnál mit is jelenthet ez, milyen kis kibúvókat adhat, mert valójában ez a probléma, nem is az, hogy most hogyan definiáljuk azt, hogy mi az, hogy közérdekű adat, hanem az ezzel kapcsolatos, a definíció másik oldalán lévő közfeladat az, ami megválaszolásra vár.
Egy önkormányzat közfeladatot lát el? Igen. Nagyrészt azt lát el, de valóban vannak olyan tevékenységei, amihez közpénzt használ fel, de mégsem nevezhetjük közfeladatnak. De ez hagyján, ez szerintem a kisebbik probléma. Akárki akármit mond, itt folyik el a kevesebb pénz.
A sokkal nagyobb pénz, a sokkal nagyobb baj ott van, ami egy korábbi történet eredője, hogy egy önkormányzati cég vajon közfeladatot lát-e el vagy sem. A probléma az, hogy nem. És még tessék nekem azt mondani, hogy nincs egyébként koherens törvényalkotás itt a Házban, illetve hogy túlságosan kapkodó a forradalmi lendület. Tavaly nyáron az államháztartási törvényt módosítottuk - pontosabban módosította a kormányoldal, ettől elhatárolódunk minden szempontból -, az államháztartási törvény 100/L. §-a egyszerűen megszűnt létezni. Ebben volt arról szó, hogy a magyar állam, helyi önkormányzat, költségvetési szerv, közalapítvány többségi befolyása alatt álló gazdasági társaság a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvény szerinti közfeladatot ellátó szervnek minősül.
A helyzet az, hogy az elmúlt időszakban az olyan önkormányzatokban, ahol a Fidesznek túlnyomó többsége van, elindult egy folyamat. Én ezt csak, mondjuk így: Fidesz franchise-rendszernek hívom, ami azt jelenti, hogy minden településüzemeltetést végző intézményt, tehát önkormányzati intézményt vagy már eleve kiszervezett céget betömörítenek, mondjuk így, egy nagy holdingba, ami aztán mindent ellát, vizet ad, csatornát üzemeltet, utat karbantart. Adott esetben volt már olyan, hogy a városi ünnepségek megszervezése is ezen holding feladatává vált és így tovább. Sajnos az ilyen cégek több esetben eladhatóak, és nemcsak egyszerűen az önkormányzaton kívül egy nagy gazdasági társaság látja el gyakorlatilag az összes olyan feladatot, ami emberi szükségletek kielégítéséhez, emberi szükségletek szolgáltatásához kötődik, hanem ezek olyan cégek, amelyek előbb-utóbb külföldi társaságok, külföldi érdekszövetségek kezébe fognak kerülni. Ezt most már látjuk, mert a folyamat teljesen egyértelmű és világos.
Ezeknek az eseteknek a kapcsán volt egy konkrét példa is egyébként az elmúlt időszakban, hogy a Balatoni Hajózási Zrt. - erről az adatvédelmi biztos úr nyilván még többet tudna mondani, mint én - egy olyan cég, amelyik 22 balatoni önkormányzat tulajdonában van, tehát összességében, 100 százalékban ezen önkormányzatok tulajdonában van. Ezzel kapcsolatban felmerült egy különös aggály, nevezetesen, hogy egy olyan telket adott el ez a cég, amely egyébként önkormányzati apport volt ebben a cégben, tehát mindannyiunk által összeadott pénzből felhalmozott önkormányzati vagyon került így át ehhez a céghez, és ezt a telket értékesítette ez a cég. Méghozzá úgy, hogy megpályáztatta, de végeredményben pályázaton kívüli személy nyerte el ezt a telket, méghozzá nem is a legtöbbet ajánló pályázó volt, és a pályázati feltételeket teljes egészében félretették, amikor végeredményben már az értékesítésről volt szó.
Erre, ezen telekeladásra kérdezett volna rá egy külső magánszemély, mint jóhiszemű, aki azt hitte, hogy közérdekű adatot fog majd megkérdezni. Kiderült, hogy nem. Nem közérdekű adatot kérdezett meg, nem kaphatta meg az ezzel kapcsolatos összes információt, pedig érezzük, hogy ez is olyan téma, ami nyilvánvalóan mindannyiunkra tartozhatna, mindenkinek, aki adott esetben ezeknek az önkormányzatoknak a területén él, ottani lakos, igenis joga van megtudni, köze van hozzá, hogyan tapsolja el ez a cég, mondjuk így, azt a telket, ami az ő vagyona is áttételes módon.
(19.30)
Összességében tehát úgy gondoljuk, hogy ezen tendenciákat ismerve, ismerve azt, hogy más törvényt milyen irányban módosítottak és hogyan, rendkívül félelmetes, aggasztó, és számunkra semmiképpen nem elfogadható összességében ez a definíció, ami ebbe a törvényjavaslatba bekerül. Kérjük, hogy az ezzel kapcsolatos javaslatunkat, módosító javaslatunkat vegyék figyelembe, pontosan ilyen szempontból is, mint ahogy az előbb elmondottam.
Köszönöm szépen a szót. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
