BURÁNY SÁNDOR
BURÁNY SÁNDOR
BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, mélyen tisztelt elnök úr, a szót. Tisztelt Államtitkár Urak! Képviselő Hölgyek és Urak! Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk lévő törvényjavaslat a költségvetés módosításáról nem más, mint egy 85 oldalas őszinte beismerő vallomás. Egy őszinte és részletes beismerő vallomás arról, hogy az a gazdaságpolitika, amit a kormány bevezetni szándékozott, és nagy léptekkel be is vezetett, az megbukott, és az a makropálya, az az államháztartási pálya, amit megcéloztak, ezen az úton tarthatatlan. A bajok tulajdonképpen a személyi jövedelemadó törvény megváltoztatásával kezdődtek. A személyi jövedelemadó törvény megváltoztatásával ugyanis önök létrehoztak egy társadalmilag mélyen igazságtalan adórendszert, olyan adórendszert, amely azoknál hagy minél több pénzt, akik a legjobban keresnek az országban, és akik bruttó 300 ezer forint alatti jövedelemmel rendelkeztek és gyermektelenek, azoknak csökkent a nettó jövedelme.
Márpedig ők az ország többsége. A munkavállalók többsége, akiknek most kevesebb van a zsebükben, amit éppen egy másik törvényjavaslat próbál ellensúlyozni. Erre most nem térek ki, nyilván annak is megvan, meglesz a vitája. Ezzel a személyi jövedelemadó törvénnyel azonban nem csak az a probléma, bár ez elég nagy baj, hogy társadalmilag mélyen igazságtalan. Az a baj, hogy gazdaságpolitikai szempontból is tökéletesen elhibázott. Elhibázott, mert az önök gazdaságpolitikája arra épült, legalábbis a deklarációk szintjén, hogy azért kell csökkenteni ilyen mértékben a munkavállalók személyi jövedelemadó-terheit, mert az embereknél több pénz marad, ha az embereknél több pénz marad, akkor többet tudnak vásárolni, ez megnöveli a fogyasztást, és a fogyasztáson keresztül a kereskedelem, a szolgáltatások élénkülésével a gazdasági növekedést is meglöki.
Ez a számítás tévedés volt. Tévedés volt, mert azok a munkavállalók, akik 300 ezer forintnál több bruttó keresettel rendelkeznek, a többletpénzeket nem költötték fogyasztásra. Ezeknek az embereknek ugyanis már, ha nem is bőven, de van mit aprítani a tejbe, ellentétben azokkal, akik fizetéstől fizetésig élnek, és bizony az utolsó napokon nagyon meg kell gondolni, hogy mire mennyi pénzt adnak ki. Ez a réteg, ha pluszpénzzel rendelkezik, akkor vagy megtakarít, vagy ha vásárol, akkor nagy értékű, elsősorban importcikkeket vásárol. A megtakarítás egyébként lehetne örvendetes cél is, hiszen Magyarországon, tudjuk, a háztartások megtakarításai nemhogy gyengék, hanem eladósodottak a háztartások. Ez a kár még örvendetes cél is lehetett volna, ha ez lett volna a cél. De hát, mint tudjuk, nem ez volt.
(1.10)
A kormány deklarált célja a fogyasztáson keresztül a kereslet élénkítésével a gazdasági növekedés beindítása volt. Ez a vállalkozás bukott meg mostanra.
Ez a 85 oldalas beismerő vallomás rávilágított ezekre a tervezési gyengeségekre. Pontosan ezen tervezési gyengeségek miatt maradtak el, maradnak el a társaságiadó-bevételek és az általános forgalmiadó-bevételek drasztikus mértékben, olyan mértékben, ami már korrekcióra szorul.
A kormány az indoklásban ugyan arra hivatkozik, hogy a nemzetközi helyzet fokozódik, és a nemzetközi helyzetben meglévő kockázatok indokolják azt a takarékosságot, hogy a zárolásból, a zárolt összegekből most több mint 180 milliárdot ténylegesen el is vonnak, az igazság azonban nem ez. Az igazság az, ha ezekre a gazdaságpolitikai hibákra visszatérünk, hogy jelenleg a gazdaságpolitika legnagyobb kockázata maga a kormány, és magának a kormánynak az a felfogása, ami mostanra megbukott.
Nézzük, hogy mi várható! Tisztelt képviselő hölgyek és urak, nos, mindazokat a hibákat, amelyeket a gazdaságpolitikában önök most elkövetnek, erre az évre jótékonyan elfedi az ellopott nyugdíjpénztárvagyon, ez a szinte 3000 milliárd forintnyi gigantikus összeg, amely egyszeri bevételként itt áll rendelkezésre, és mint egy óriási fügefalevél, eltakarja mindazokat a hiányosságokat, amelyek rövidesen napvilágra fognak kerülni, és amelyek az elemzők számára már világosak.
Le kell szögeznünk, hogy ha a magánnyugdíjpénztárak államosítása nem következett volna be, akkor az államháztartás idei hiánya 7-es százalékra rúgna az elemzők szerint, ami egy hatalmas szám. Legyünk igazságosak, szóba került már az úgynevezett strukturális hiány, az a fajta hiány, amelyet úgy számolnak - ezt a nem közgazdászok kedvéért mondom el -, hogy levonják az egyszeri bevételeket és az egyszeri kiadásokat, és az ily módon megtisztított költségvetésben nézik meg, hogy évről évre rendszeresen milyen egyenleget produkál az államháztartás. Erre az évre ez a számított strukturális hiány, amely mentes, meg van tisztítva az egyszeri bevételektől, valamint az egyszeri kiadásoktól, valamivel több mint 5 százalék, messze fölötte van azoknak a célkitűzéseknek, amelyeket a piac elvár a kormánytól, és amelyeket egyébként a kormány maga elé célként ki is tűzött.
Ez a makropálya és ez a társadalompolitika nem tartható fenn. Ez a gazdaságpolitika azért nem tartható fenn, mert ezek az egyszeri bevételek elfogynak. Jövőre már nem lesz államosítható magánnyugdíjvagyon, és nem tarthatóak fenn hosszú távon azok a különadók sem, amelyeket brutális mértékben a bankszektorra, és kevésbé brutális, de nagyon számottevő különadók formájában különböző szektorokra önök kivetettek.
Ha tekintetbe vesszük, hogy a személyi jövedelemadó-csökkentés hatása, ami idén 500 milliárd forintnyi lyuk a költségvetésen, évről évre újratermelődik, akkor felmerül a kérdés, hogy 2011-et követően önök ezeket a bevételkieséseket mivel fogják pótolni. Erre semmiféle elképzelést nem látunk jelenleg, a gazdasági növekedés pedig egyáltalán nem úgy alakul, hogy önmagától megoldaná ezeket a problémákat.
Megjegyzem, ez a gazdasági növekedés, ami jelenleg van, és amely örvendetes, nem is szeretném ennek a hatását lebecsülni, azt viszont szeretném leszögezni, hogy ez nem a kormány gazdaságpolitikájának az eredménye. Ez azon exportpiacok felfutásának az eredménye, elsősorban a német piac felfutásának az eredménye, amely évek óta maga után húzza a magyar gazdaságot, és amelynek a visszaesését a magyar gazdaság bizony nehéz években megszenvedi.
Önök deklarálták, hogy a legfőbb ellensége az országnak az államadósság. Nos, önök ebből a szempontból is tévúton járnak. Szeretném önöknek elmondani, hogy az államadósságot hizlaló egyik legfontosabb tényező az államháztartás hiánya. Az előbbi levezetésemben világosan megmutattam az elemzők számításai nyomán, hogy önök valójában, ha a magán-nyugdíjpénztári bevételekkel nem számolunk, nem csökkentik, hanem növelik az államháztartás hiányát, nagyobb mértékben, mint egyébként az a válság kellős közepén megadatott az országnak a Bajnai-kormány idején, és ezen keresztül az államadósságot valójában közép- és hosszú távon nem csökkentik, hanem növelik.
Hogy ez a törekvésük egyébként mennyire nem eredményes, azt éppen egy mai számmal lehet illusztrálni, hiszen az Államadósság Kezelő Központ a ma reggeli lapokban publikálta jelentését az államadósság alakulásáról. Nos, ha önök megnézték ezt a számot, akkor pontosan tudhatják, hogy az államadósság még soha ilyen magas nem volt, 21 ezer milliárd forintra rúg, lényegesen magasabb, mint tavaly ilyenkor. Joggal tehetnénk fel a kérdést, hogy ha az önök legfőbb ellensége az államadósság, ehhez képest nem csökkenteni, hanem növelni sikerült, akkor mit csinálnának, ha nem is lenne az ellenségük.
Összefoglalva tehát, önök most korrigálnak, és erre jó okuk van, mert elszámolták alaposan a bevételi számokat, elhibázták azt a gazdaságpolitikát, amelytől egy olyan növekedést reméltek, amelyet egyébként intézkedésekkel semmilyen módon nem támasztottak alá. És ami ennél még fájdalmasabb, hogy ennek ára egy olyan személyi jövedelemadó-rendszer volt, ami csak a gazdagoknak jó, és a munkavállalók többségét kitevő szerény jövedelmű munkavállalóknak pedig kifejezetten hátrányos.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
