DR. VERES JÁNOS
DR. VERES JÁNOS
DR. VERES JÁNOS (MSZP): Figyeltem a táblát, úgyhogy értettem, elnök úr. Köszönöm szépen a szót.
Tisztelt Országgyűlés! A benyújtott indítvány kapcsán azt gondolom, hogy érdemes három kérdéskörre koncentrálni. Az első, hogy az erre az évre elfogadott költségvetés vajon meddig állt meg, meddig volt koherens, szakmailag rendben lévő költségvetésnek tekinthető. Miután február 11-ei dátumú az a kormányhatározat, amely azokat a zárolásokat rendelte el a kormány különböző szerveinél, amelyeknek a lényegében végrehajtására, végleges elvonására kerül most sor ezzel a javaslattal, és miután a 11-ei kormányhatározatot megelőzően készült nyilván a kormány előterjesztése, ezért nyugodtan lehet azt mondani, hogy nagy valószínűséggel a költségvetés elfogadását, Közlönyben történő megjelenését követő mintegy négy hétig élhetett maga a költségvetés. Mintegy négy hétig gondolta a kormány úgy, hogy ez a költségvetés koherens, végrehajtható, rendben lévő költségvetés.
Ezután meghozták ezt a bizonyos határozatot, majd pedig hosszú ideig csend volt. Itt már ellenzéki hozzászólók többen elmondták, hogy a parlamenti képviselők nem voltak abban a helyzetben, hogy meg tudják azt ítélni, hogy vajon ennek a kormányhatározatnak a végrehajtásából mi fog következni, hogyan rendezi át az államháztartás kiadási tételeit, az egyes fejezetek előirányzatait a kormány. Hiszen hiába tettek fel a képviselők írásbeli kérdést, hiába próbálták szóbeli kérdéssel tudakolni a kormány szándékait, nem nagyon kaptak ezekre választ az elmúlt hetekben, az elmúlt hónapokban.
Most beterjesztett a kormány egy költségvetés-módosítási javaslatot, ami abból a szempontból rendben van, hogy persze költségvetési törvényben kell módosítani az ilyen nagyságú változások bekövetkeztét, főleg ha ezt véglegesnek tekinti a kormány, akkor ezt célszerű is ilyen módon az Országgyűlés elé hozni, és változtatni a költségvetési számokat. Abból a szempontból is rendben lévőnek látszik, hogy tartja a hiánycélt maga a költségvetés.
Abból a szempontból viszont nem látszik rendben lévőnek, hogy az előterjesztés alátámasztása, indoklása, a gazdasági térben való elhelyezése meglehetősen sok kívánnivalót hagy maga után. Ezt a Nemzetgazdasági Minisztérium illetékese a mai költségvetési bizottsági ülésen is elismerte, sőt ígéretet tett arra, hogy még a vita megkezdéséig meg fogjuk kapni azokat a szükséges, a minisztérium számára rendelkezésre álló számításokat, ami a képviselőket is abban a helyzetbe hozhatja, amit itt imént Nyikos képviselő úr bizottsági elnökként is kifogásolt. Sajnálatos módon ezt nem kaptuk meg a vita megkezdéséig, ezért nem vagyunk abban a helyzetben most az általános vitánál sem, hogy láthassuk pontosan azt, hogy hogyan és mint gondolja a kormány, miért ezek az arányok, miért ezeknél a fejezeteknél történik ilyen számszerű csökkentés a kiadásoknál, és vajon mit is gondol a kormány arról, hogy miért van mintegy 170 milliárd forint bevételi elmaradás a bevételi előirányzatoknál az eddigi számításaik alapján.
Úgy gondolom tehát, hogy nincs minden rendben magával az előterjesztéssel, azon túl, még egyszer mondom, hogy a hiánycél tartását nyilvánvalóan üdvözölni lehet, és azzal még önmagában egyet is lehetne érteni; a móddal és ahogyan ezt megvalósítják, persze messze nem lehet egyetérteni ellenzéki oldalról.
Többen érintették az elmúlt vitában, én is szeretném egyértelművé tenni azt, hogy ez a mostani költségvetés-módosítás, de már a február 11-ei kormányhatározat is egyértelművé tette azt, hogy megbukott az a teória, amire alapozta a kormány a 2011. évi költségvetést. Megbukott az a teória, amelynek az volt a lényege, hogy jelentős mértékű adócsökkentésről beszélt a kormány, amelyet az egykulcsos adó bevezetésével kívánt megvalósítani, amelyet a társasági adó 500 millió forintos adóalapig történő csökkentésével kívánt megvalósítani, noha 50 millió forintig azt megelőzően is ugyanolyan mértékű volt a társasági adó, mint amit a későbbiek során az 50 és 500 millió forintos adóalap közötti sávra is kiterjesztett a kormány; azaz megbukott az az elgondolás, amely azt mondta, hogy ez a két adómérték-csökkentés majd olyan keresletet fog generálni a fogyasztásban vagy az üzleti szféra egyéb pénzköltésében, amelynek eredményeképpen érdemi bevételi többlete fog származni a költségvetésnek.
Úgy gondolom tehát, hogy le kell számolni a kormánynak azzal az illúzióval, amely illúziót hirdetett, ehhez kötötte a 2011. évi költségvetést, és teljesen nyilvánvaló módon ez nem valósult meg az eddigiekben, és láthatóan egészen másként reagált rá Magyarország gazdasága, a magyar társadalom, nem úgy, mint ahogyan azt a nemzetgazdasági miniszter itt mondta az Országgyűlés színe előtt. Messze nem olyan gazdasági növekedés következik be, és ha be is következik gazdasági növekedés Magyarországon, akkor annak az okai másutt vannak, nem pedig ott, ahol a kormány várta ezen növekedés különböző tényezőit, ha összehasonlítjuk.
Ezt a beismerést érdemes lenne megtenni, ugyanis ha haladunk előre, akkor nyilvánvalóan a beavatkozás módja, a beavatkozás mikéntje is más lehet abban az esetben, ha belátjuk azt, hogy nem volt helyes az a feltételezés, amire alapozva tervezték meg a 2011-es évet.
Kell beszélni, azt gondolom, még két tényezőről legalább. Olyan mértékű bevételelmaradás a nyereségadóhoz köthető tételeknél, tehát a társasági nyereségadónál, illetve az egyszerűsített vállalkozói adónál, amilyen most szerepel a benyújtott módosításban, nagyon régen nem volt Magyarországon. Nagyon régen nem volt ilyen mértékű eltervezése - én így fogalmazok - ezeknek az előirányzatoknak, és úgy gondolom, hogy érdemes ennek a tanulságát is elemezni egy picit. Ma a bizottsági ülésen az hangzott el, hogy a költségvetés elfogadásakor nem tudta még a tervező azt, hogy vajon mennyi lesz a feltöltés, a december 20-ai feltöltése a társaságiadó-bevételeknek.
Magam úgy gondolom, hogy az a fajta logika, amilyen módon viszonyult a kormányzat az elmúlt év őszén, telén a gazdasági szereplőkhöz, az itt most megbosszulta magát. Megbosszulta magát, hiszen nyilvánvaló, hogy a különadók kivetése, nyilvánvaló, hogy az 50 millió és 500 millió adóalap közötti vállalkozásokra vonatkozó más mértékű nyereségadó meghatározása eredményez ilyen hatásokat, és sok minden más is eredményezhet még a későbbiekben persze ilyen hatásokat.
(0.50)
Egy bizonyos: ilyen mértékű tévedés, hiba, mint ami most bekövetkezett a költségvetésnél, adóbevételeknél, utoljára akkor volt Magyarországon, amikor az európai uniós csatlakozás lezajlott, és akkor - mint ahogyan más, az Unióhoz akkor csatlakozott új tagországokban - jelentős mértékben elmaradtak a forgalmiadó-bevételek valamennyi országban. Ez egyszeri veszteség volt valamennyi csatlakozott országnál, a magyar forgalmiadó-bevételekből akkor elmaradt több mint 200 milliárd forint sem tért vissza a későbbi években sem.
Ugyanígy ennek a bizonyos forgalmiadó-bevételnek az elmaradása, ami megjelenik a mostani költségvetés módosításánál is, nagyon komoly problémára utal. Azért utal komoly problémára, mert nyilvánvalóan ez nem egyszeri hatás, ez vélhetően be fog épülni a későbbiek során is az adóbevétel reális tervezési paramétereként. Ebből következően a 2012. évre és a további évekre sem lehet olyan adóbázissal számolni, mint amivel számolták egyrészt a költségvetés hároméves kitekintetését, másrészt feltehetően a konvergenciaprogramnál is ilyen mértékekkel számoltak és ilyen értékekkel számoltak. Éppen ez továbbnöveli azt a bizonytalanságot, ami eddig is megvolt a konvergenciaprogram számainál, valóságosan teljesíthető bevételeinél és a valóságosan elérhető megtakarításainál is.
És akkor eljutottunk azokhoz a megtakarításokhoz, amelyek itt most szerepelnek ebben a bizonyos benyújtott költségvetési javaslatban. Úgy gondolom, önmagában az, hogy valahol csökkentésekre kerül sor, az még nem lenne probléma. Az igazi probléma az, hogy egyetlenegy tétel esetében nincs megindokolva - gondosan vigyáz az előterjesztő, hogy semmilyen módon nem tér ki rá -, hogy milyen módon fogják kezelni majd a fejezetek azoknak az előirányzatoknak a csökkentését, amelyek most itt szerepelnek a benyújtott javaslatban. Hogyan fogják az új értékekhez igazítani a teljesítést? Milyen módon tudják megoldani? Létszámcsökkentést hajtanak végre? Fejlesztések fognak-e elmaradni? A működésnek milyen dologi kiadásaival tudnak takarékoskodni?
Úgy gondolom, nagyon-nagyon fontos állami szolgáltatások kerülhetnek bizonytalan helyzetbe annak eredményeként, ami most az Országgyűlés elé került. És láthatóan nem is akarnak kitérni ebben a költségvetési vitában ilyen mélységű indoklásra, azért szervezik úgy a vitát, hogy most, ma az általános vita, lehetőleg az éjszaka során lezajlódjon, és ahogy a parlament menetrendjében benne van, feltehetően itt a részletes vitára is sor fog kerülni a holnapi nap során, lezárásra fog kerülni, és ilyen értelemben nem lesz megindokolva az, hogy pontosan mi fog történni a megváltozott előirányzatokkal, hogyan fognak alakulni az ezen csökkentett előirányzatokból végrehajtható állami szolgáltatások szervezési kérdései. Ez szerintem legalább ilyen fontos kérdés.
És ha megengedik, a legvégén szeretnék még arra utalni, hogy ha most elfogadja az Országgyűlés ezt a módosítást, akkor nyilvánvalóan annak az igénynek eleget fog tenni az Országgyűlés, hogy egy olyan hiánycél kerül megfogalmazásra a továbbiakban is a költségvetési törvényben, amely hiánycélt valószínűleg reálisnak fognak tartani mind elemzők, mind befektetők, állampapír-vásárlók és minden más szereplő is. Nem igazán ezzel van probléma. Igazán azzal van probléma, hogy olyan mértékű kiadáscsökkentést szerepeltetnek itt most az év közbeni tételeknél, amely mértékű kiadáscsökkentés szervezeti intézkedésekkel nincs alátámasztva. Nincs alátámasztva olyan változtatásokkal, amelyek alapján azt lehetne hinni, azt lehetne gondolni, hogy nem fog újratermelődni majd ez a bizonyos kiadási igény, ez a bizonyos kiadási előirányzat növelésére vonatkozó igény. Ez az igazi veszélye ennek a dolognak, hiszen ennek az évnek a hiányteljesítése nem igazán kérdés senki számára, hiszen pontosan tudja mindenki, hogy ha a nyugdíjpénztárból elkonfiskált vagyont erre költenék valóban, akkor még akár kedvezőbb is lehetne a hiányszám erre az évre.
Az igazi probléma az, hogy az úgynevezett strukturális hiány, amely a következő évekre meghatározza majd, hogy milyen mozgástere lesz Magyarországnak, hogyan fog alakulni. Ahhoz pedig ezt a most elvont kiadás-előirányzat tételt, a most be nem folyó adóbevételek miatti konfliktust is kezelni kellene - mégpedig tartós módon - a költségvetésben. Erre nézve azonban semmifajta szándékot, semmifajta akaratot nem érzékelünk, és láthatóan az államtitkár úr az előterjesztésben sem tért ki erre, az írásos előterjesztés nem tér ki erre, a minisztérium nem ad ehhez többletinformációt, kormánypárti képviselők ezzel a kérdéssel sem a bizottsági vitában, sem most itt ma a vitában nem foglalkoztak. Az igazi nehéz kérdések, úgy látom, vagy feltételre sem kerülnek, de megválaszolásra biztosan nem kerülnek, pedig jó lenne, ha ezzel foglalkoznának, mert ez lesz az igazi kérdés a következő hónapokban és a következő években.
Ebből követően, amit elmondtam, nyilvánvalóan az előterjesztés támogatása nem lehetséges, úgy gondolom, nagyon sokat kellene változtatni ezen az előterjesztésen ahhoz, hogy az előterjesztést magát ellenzéki oldalról bárki támogathatná.
Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.)
