GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Én egy kicsit keményebben fogalmazok annál, amit Burány Sándor képviselőtársam mondott. Én azt mondanám, hogy ennek a kormánynak nem volt gazdaságpolitikai elképzelése akkor, amikor átvette a kormányzást, és még akkor sem volt, amikor a 2011. évi költségvetést elkészítette.
(1.20)
Nem jöttem le a helyemről, és ezért nem nyomtam kétperceseket, engedjék meg nekem, hogy beleszőjek néhány gondolatot, mert beleillik abba, amiről beszélni akartam. Nagyon érdekes, ma a miniszterelnök úr is 2008-ban világméretű válságról beszélt - nemcsak Magyarország, Európa és azon túl is. Nagyon érdekes, hogy ma már ugyanerről beszél Babák képviselő úr is, azt mondja, hogy az európai folyamatok kedvezőtlenebbek.
Szóval, ezt mi is tudtuk. Aztán, amikor arra hivatkoznak, hogy a magánember, akkor én most hadd mondjak egy példát. Amikor a magánember hitelt vesz föl, akkor arra spekulál, hogy a bevételei nem csökkennek a belátható időn belül, tehát a futamidő alatt nem csökken a jövedelme. A magyar emberek ezt szokták meg a rendszerváltás előtti időszakban, a nagy többség, az a generáció, amelyik tényleg hiteleket vesz fel. És ugyanígy működött - Babák úr is azt mondja, és én is ezt állítom -, ugyanígy működött az államháztartás, mert igenis, 2002 után a piacon rendkívül olcsó kamattal lehetett hitelt fölvenni. És joggal lehetett arra számítani, hogy az az intenzív beruházási program, amit akkor elkezdett a magyar kormány, az majd a növekedésből képes lesz ezt megtermelni. Csak itt is lett egy olyan, hogy 2008 és válság.
És szeretném elmondani, hogy most beszélt már Dancsó úr is a másik összefüggésről, az exportról. Abból lehetett tudni már akkor, hogy baj van, és ez begyűrűzik hozzánk, hogy legelőször a piaci hatásokra a nagy exporttal bíró vállalkozások reagáltak, ők bocsátottak el legelőször, ők csökkentettek legelőször termelést, és nyilván ez a beszállítói kör a kis- és középvállalkozásokra is átment.
Aztán szeretném azt is elmondani, hogy az export fölpörgött. Az export már 2009 óta növekszik, folyamatosan. Ez pozitív, azt hiszem, hogy ennek mindannyian örülünk, de Dancsó képviselő úr nagyon korrektül kimondta, hogy a túl nagy aktívum a fizetésimérlegben egy ponton túl nem biztos, hogy szerencsés, nem biztos, hogy előnyös a magyar gazdaság számára, mert ha tetszik, ha nem, ez makroszinten azt jelenti, hogy a fogyasztás visszaesett, és ezt a KSH igazolja a múlt évre is és erre az évre is, hogy a belső fogyasztás visszaesett. Ugyanakkor visszaesik, visszaesett a beruházás, és nekem ezért érdekes és ezért szenteltem ennek időt, mert én azt látom ebben az előterjesztésben, amit Matolcsy miniszter úr jegyez, hogy bizony jelentős fejlesztési kiadásokat is fognak vissza továbbra is.
Tehát az az egyensúlyzavar, amit előállítottak, vagy mondjuk így, hogy nem kezelték tovább, nem mentek tovább azon az úton, amit az előző kormány elkezdett - és itt majd néhány tételre visszatérnék -, ennek ez a következménye. Tehát a túl nagy aktívum nem túl jó; egyelőre jó, eredmény, de úgy néz ki, hogy ez a folyamat egyre inkább erősödik.
A megtakarításokról. Igen, rettentően fontos, hogy legyen lakossági megtakarítás, de szeretném idézni önöknek, ha megnézik a 2009-es statisztikákat, és én akkor a jegyzeteimbe azt írtam föl, hogy ennek a válságnak sok más következménye mellett ilyen hatása van, hogy a magyar emberek elhitték, hogy van vis maior helyzet, tehát kell takarékoskodniuk. Tehát 2009 első negyedéve óta folyamatosan nő a lakossági megtakarítás, miközben a reálkeresetek azért tényleg nem túlzottan változtak, tehát a meglevő pénzükből tartalékokat képeznek az emberek, és ez így normális. Tehát ez sem újdonság. Ezt is lehetett látni akkor, amikor már megtervezték a 2011. évi költségvetést.
Hadd térjek ki egy másikra, és amiért azt mondtam, és jogosan mondta Burány képviselőtársam azt, hogy mi lesz 2012-ben. Az előző kormány tett kísérleteket strukturális átalakításra oktatásban, felsőoktatásban, egészségügyi rendszerben. Ezek zátonyra futottak az akkori parlamenti ellenzék munkájának köszönhetően. Nem véletlenül használta akkor a magyar sajtó, használták a politikai elemzők azt a kifejezést, hogy mentől rosszabb az országnak, annál jobb a Fidesznek. Tehát ebben voltak érdekeltek. Amit megakadályoztak, lehet látni, hogy a kormány ebben szenved, ebben vergődik.
Most ugyanígy oktatás, egészségügy. De még hogy hova jut ki, azt nem tudjuk a mai napig sem, márpedig, ha ezeket a lépéseket nem tudják megtenni, akkor tényleg az a gond, hogy mi lesz a jövőben.
A realitásokhoz. Azt gondolom, mivel a hitelállomány ismert volt, az adósságszolgálat ismert volt, azon a téren nincs változás, képviselőtársaim. A változás a bevételekben van, a társasági adótól kezdve az eváig, forgalmi adóig, tehát elmaradnak a bevételek. És a kormány intézkedései meg az első időszakban - kérem önöket, hogy keressék vissza a 2010 tavaszi törvényjavaslatokat, a kormány jóformán még meg sem alakult, de jó néhány olyan törvényjavaslatot fogadtak el, amelynek költségvetési kiadás hatása van, s ezek most is benne vannak. Ebben én egyetlen példát hadd mondjak, ha valaki megnézi az egyházi iskolák fejezetet, ahhoz most sem nyúlnak hozzá, az marad. De az lényegesen nagyobb már, mint az előző időszakban volt.
Tehát a strukturális reformok megkerülhetetlenek. Erre hadd mondjak egyetlen példát. A Széll Kálmán-terv már foglalkozik a MÁV-val, igaz, hogy nem olyan mértékű első lépésben az állami támogatás csökkentése, mint azt mi el akartuk érni már 2010-ben, ennél szerényebb, de egyre növekvő államitámogatás-csökkentést jelent vagy vetít előre a Széll Kálmán-terv. Tehát gondolom, mégiscsak van folytatás, amellett, hogy ezt megpróbálták gyorsan eltakarni egy MÁV-vizsgálóbizottsággal, nehogy el kelljen ismerni azt a teljesítményt, amit azok a menedzserek azért tettek, hogy ezt a hatalmas nagyvállalatot piaci viszonyok között működőképes vállalattá tegyék.
Szeretnék még egy kérdést kiemelni, ami számomra rendkívül fontos. Itt a ház falai között nagyon sokat beszélünk cigánykérdésről, romakérdésről, mindegy, hogy melyik kifejezést használom, azt hiszem, önök is tudják. Talán abban kellene egyetértetünk itt mindannyiunknak, hogy azt a problémát, ami előtt állunk, csak úgy tudjuk megoldani, és én azért mondtam, hogy engem érint, mert nekem van itt egy közel 20 éves tevékenységem, aminek látom az eredményét, hogy hogyan és milyen csatornán lehet eljuttatni roma fiatalokat egészen az egyetem elvégzéséig, de ehhez nagyon sok energia és türelem kell. Viszont ha megnézik ezt a megint csak azt mondanám, hogy beterjesztett pótköltségvetést, annak ugyan nem nevezhető, mert a szakmai alaposságot erősen nélkülözi, de pont a társadalmi felzárkóztatásból, az integrációból, a romaoktatás-kérdésből, a hátrányos helyzetű kistérségektől; tehát azt mondanám, államtitkár úr, hogy itt valaki olyan vette kezébe ezt a pótköltségvetést, hogy egyszerűen lehúzott tételeket anélkül, hogy megnézte volna ennek a tartalmát.
Mondok még egy mondatot. Gőgös képviselő úrnak az idejébe már nem fért bele, de egyezkedtünk, és ő is ugyanazt látja. Miközben maga Ángyán államtitkár úr már sokszor beszélt itt a Házban interpelláció és más kérdésben arról, hogy földkérésben mit kellene tenni, képviselőtársaim, tessék már megnézni, az állam földvásárlási lehetőségeit szűkítették.
(1.30)
Tehát ezek szerint már nem fontos az a kérdés, amiről beszéltek? Tehát számomra ezek a hitelességi problémák jönnek elő. Ez ugyanilyen, miközben megint csak azt gondolom, gondolják el, ma a pulpitusról beszélt a miniszterelnök úr a romafelzárkóztatásról, eközben itt azt látom, hogy a forrás csökken. Vagy lehet, hogy egy fél mondatot kellett volna mondania, hogy igen, majd megoldjuk, de nem magyar pénzből, hanem európai uniós támogatásból. Szóval valamit megint várunk, amire majd fél év múlva lehet azt mondani, hogy jaj, bocsánat, a feltételek megváltoztak, vagy nem úgy alakultak.
Amit Nyikos képviselő úr mondott, én azt egy kicsit pikírten hadd fogalmazzam meg. Amikor az Állami Számvevőszékről szóló törvényt itt vitattuk, akkor elég nagy hangsúlyt kapott az a kérdés, hogy akik nem működnek együtt az Állami Számvevőszék ellenőrzésével, azokat szankcionálni lehet.
Képviselőtársaim! Nekünk, képviselőknek, az Országgyűlésnek viszont van egy feladatunk, ami ellenőrzési funkció, és a Nemzetgazdasági Minisztérium, a nemzetgazdasági miniszter úr ebben az együttműködésben bennünket megakadályozott, mert amit Nyikos képviselő úr mondott, a tárcának nagyon egyszerű lett volna egy olyan Excel-táblát a rendelkezésünkre bocsátani, ahol lehet látni - ennek korábban volt hagyománya a Házban - az eredeti előirányzatot, a változást és a módosítottat, de szerintem nem akarták. Tehát egyrészt nem akarták elismerni, hogy összedőlt a költségvetés már tavasszal vagy még a tavasz előtt, inkább a tél végén, és most elénk került egy anyag, ami ugyan a költségvetésről szól, és a 2011. évi költségvetésnek szinte minden fejezetét érinti, de mégsem nevezhetjük pótköltségvetésnek. Tehát azt gondolom, ez a minimális udvariasság, szakmai igényesség elvárható lett volna a pénzügyminisztérium azon munkatársaitól, akik még költségvetéssel foglalkoznak a Nemzetgazdasági Minisztériumban, hogy részünkre ilyen anyagokat biztosítsanak.
Az államadósság, én is ezt hagytam a végére, úgy, ahogyan képviselőtársaim. Kérem, gondolják végig: ez az államadósság érdekes módon még ebben az évben is növekedett, és hiszem, hogy előbb-utóbb önök is észreveszik, hogy a kérdéseinkre kapott válasz, miközben mindig visszamutatnak 8 évre, azért, ha lassan összerakjuk, akkor kiderül, hogy ez az államadósság, amit 80-81 százalékos GDP-arányosnak mondanak, valójában lényegesen kevesebb. Szóval, ha csak egy ilyen momentumot visszahoznék, Cséfalvay államtitkár úr egy alig két héttel ezelőtti megszólalásában azt mondta, a magánnyugdíjpénztár évi 1,5 százalékos adósságnövekedésnek felelt meg GDP-arányosan. Én azt mondanám önöknek, ezt nem kell teljesen az 1997-ig visszamenő időszakra, mert nyilván az elején ez lényegesen kisebb arány volt, de így bizonyítható, hogy 10 százalékot meghaladó pénz az, ami bent volt a magánnyugdíjpénztárban.
És itt kell arról beszélnünk, hogy önök nem beszélnek arról, amikor arról beszél Burány képviselőtársam is, hogy mi lesz 2012-ben, igen, mint ahogyan a sajtóban már lehet olvasni, önök hozzá fognak nyúlni a már nyugdíjban lévők nyugdíjához, és nagy valószínűséggel meg fogják változtatni a nettó keresetek és a nyugdíjak viszonyát a következő években, mert azt az egyensúlyt, amit önök úgy jellemeztek, hogy csak annyi lehet a kiadás, amennyi a bevétel, az ezt feltételezi.
Még egy fél mondatom a foglalkoztatásról és a gazdaság felpörgetéséről, amiről mindenki beszélt. Képviselőtársaim, higgyék el, ehhez társadalombiztosítási járulékcsökkentés kell. (Az elnök a hozzászólási idő leteltét jelzi.) Ha egy percet kapok, akkor nem kérek újra szót, elnök úr. (Az elnök jelzésére:) Köszönöm szépen.
Tehát a munkáltató, ha kevesebb járulékot fizet, akkor megszűnik rajta a bérnyomás, mert tud bért fizetni a munkavállalóinak, a feketegazdaság lényegesen csökkenhet, mert a kifehérítést nem a munkavállaló tudja megtenni, hanem a munkáltató, tehát őt kell érdekeltté tennünk abban, hogy bevalljon, befizessen, és fehérítse ezt a gazdaságot. Ha ez megtörténik, ez tényleg jelenthet növekedést, munkahelyeket, azt, amiről a kormány álmodik.
Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)
