DR. HORVÁTH ZSOLT
DR. HORVÁTH ZSOLT
DR. HORVÁTH ZSOLT, a fogyasztóvédelmi bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! A fogyasztóvédelmi bizottság mai napi ülésén 12 igen szavazattal, és ha jól emlékszem, 1 tartózkodás és 3 nem szavazat mellett általános vitára alkalmasnak találta a törvényjavaslatot.
A fogyasztóvédelmi bizottság a fogyasztók szemszögéből vizsgálta meg, és a bizottság többségi és kisebbségi álláspontja között a fogyasztók két külön érdekének a képviselete nyilvánult meg. Kisebbségi álláspontként felvetődött, hogy vajon ez az összeg, ez az adónem teljes egészében áthárításra kerül-e a fogyasztókra, míg a többségi álláspont az volt, hogy ennek az adónemnek tulajdonképpen az egyik lényege pontosan ez lenne, hogy azoknak a termékeknek az ára emelkedjen meg, amelyek nyilvánvalóan egészségügyi szempontból kockázatot jelentenek, vagyis a fogyasztóknak itt egy másik érdekét, az egészséghez és az egészséges élethez való jogát tartottuk mi fontosabbnak.
Nagyon gyakran fordul elő, amit az orvosok sokszor szoktak mondani, hogy nekünk az egyik feladatunk az, hogy a betegeket megvédjük önmaguktól. Ez pontosan egy ilyen helyzet, amikor káros szokásainkról, káros, már-már élvezeti cikként fogyasztott termékekről beszélünk. A bizottságban elhangzott egyébként, hogy azért ezt a két nagy csoportot tartalmazza jelenleg első lépésként a törvényjavaslat, mert bizonyított, hogy a magas cukortartalmú élelmiszerek - mi, orvosok úgy mondjuk - a II. típusú cukorbetegség okozói, általában időskorban jelenik meg, de sajnos már megjelenik kora gyermekkorban is, ami egyébként elég elrettentő dolog.
A másik, ami teljesen nyilvánvaló, hogy a magas vérnyomás és annak a kockázata, a kialakulásának a valószínűsége a sófogyasztással egyenes arányban növekszik, és itt is elég szörnyű adatunk van: tízéves kor alá lement a magas vérnyomásos esetek megjelenése. Tessenek elképzelni egy tízéves gyereket magas vérnyomással! Ennek egyik kiváltó oka maga a magas sótartalmú élelmiszer.
A bizottságon belül felvetődött az a kérdés is, hogy az állam miért nyúlhat bele ilyen mélyen az emberek hétköznapjaiba és mindennapjaiba, és hogy ez mennyiben - azt hiszem, a “bolsevik” szó fogalmazódott meg konkrétan - bolsevik módszer. A többségi álláspont az volt, hogy az állam él a piacszabályozó jogkörével és szerepével, amelyben egyébként a piacon az árakat szeretné eltéríteni annak a közgazdasági ismeretnek a birtokában, hogy a magasabb termékár csökkenti az adott termék fogyasztását, illetve növelheti az alacsonyabb vagy azonos árú helyettesítő, esetleg kevésbé magas árú helyettesítő termékek fogyasztását. Konkretizálva: a magas cukortartalmú élelmiszerek helyett esetleg a természetes cukortartalommal bíró gyümölcsök vagy ebből készült élelmiszerek irányába hathat. Ezért azt gondoljuk, a többségi álláspont az volt, hogy az állam részéről ez helyes magatartás és szükséges.
Felvetődött még egy kérdés: ez jelenthet-e munkaerő-problémát azoknak a cégeknek, amelyek ezeket a termékeket állítják elő Magyarországon, és mivel bizonyos értelemben ők, a magyar cégek, kis- és középvállalkozások, a termelésük nagyobb részét Magyarországon forgalmazzák, míg a hasonló terméket gyártó multinacionális cégek, amelyek Magyarországon állítják elő, a termelésüknek csak töredékét forgalmazzák Magyarországon, így relatív módon a magyar termelőket fogja sújtani ez az intézkedés.
A többségi álláspont is az volt, hogy ez egy megfontolandó szempont, de ugyanakkor azt gondoljuk, nem ok arra, hogy ebben a törvényjavaslatban ebből visszalépjünk, hanem ha ilyen problémákat ez felvet, akkor ezt a gazdaságpolitika más eszközeivel kell orvosolni. Azt gondoltuk és vallja is a többség, hogy ez jelen pillanatban sokkal inkább a magyar lakosság egészségi állapotának a megőrzése irányába és az egészséges élelmiszerek fogyasztásának irányába ható erő. A felvetődő egyéb problémákat a gazdaságpolitika más eszközeivel kell kezelni.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)
