DR. HORVÁTH ZSOLT
DR. HORVÁTH ZSOLT
DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz, Kecskemét): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ezen törvényjavaslat kapcsán engedjék meg, hogy először néhány szóban indokoljam, hogy miért is ez a két élelmiszer-alapanyag vagy adalék került a törvényjavaslatba. A cukorról tudjuk, hogy ilyen formában, amilyen formában mi fogyasztjuk, a természetben nem fordul elő. Tehát az emberi szervezet kialakulása során ezzel nem találkozott, ennek megfelelően ilyen mennyiségben és ilyen töménységben nem is tudta fogyasztani. Ennek köszönhető az egyébként, hogy kimerítve az ember cukorháztartást szabályozó mechanizmusait, előbb-utóbb a II. típusú diabéteszhez, egy kialakult szerzett cukorbetegséghez vezet. Ahogy elmondtuk, egészen korai életkorra tolódott le ennek a megjelenése. Ezért azt tudom mondani, hogy egy ilyen töménységű cukornak ajánlott fogyasztási mennyisége nincs. Egész egyszerűen nincsen.
A másik a só, amelyiknél azt kell mondjam, hogy a sóval találkozott az ember fejlődése során, fogyasztotta is. Ugyanakkor az élelmiszereit ilyen mennyiségben és ilyen mélységben nem sózta. Mondok egy példát. Egy gyermek napi sószükséglete 3 gramm. Egyébként akár egy mozifilm alatt elfogyasztott pattogatott kukorica a többszörösét is tartalmazhatja ennek a sóadagnak, de egy közepes adag sültkrumplira is a 3 grammnál nagyobb mennyiségű sót szoktunk tenni. Még egyszer mondom, ez egy gyermek napi sóadagja volt. Ezért nyilvánvaló, hogy kezdésként ehhez kellett hozzányúlni; ez egyébként magas vérnyomást okoz, és mint ilyen a szív- és érrendszeri megbetegedések egyik kulcstényezője. Egyébként szakmai berkekben a sót szokták a fehér gyilkosként emlegetni az orvoskollégák. Szép csöndben öl.
Ezek birtokában próbáltak az előterjesztők egy olyan javaslatot megfogalmazni, aminek az a logikája, amit többször elmondtunk, csak nagyon röviden említem meg, és egyértelmű bizonyítékaink vannak rá. Például a dohánytermékek jövedéki adójának emelése is ugyanezen logika mentén halad. Azt kell mondjam, képviselőtársaim, hogy a dohánytermékekhez való kötődésnél erősebb kötődést keveset lehet mondani, és még ennél a terméknél is működik, hogy az áremelkedés egyértelműen csökkenti a fogyasztást. Akkor ez igaz ezekre a termékekre is. Ugyanakkor, azt kell mondjam, önmagában nem elég az, amit ez a javaslat megfogalmaz.
(4.10)
Felvetették a képviselőtársaim azt a kérdést, hogy például ezeknek a terméknek a megadóztatása az alacsony jövedelműeket fogja sújtani, és fölvetették azt, hogy például nincs mivel helyettesíteniük. Ha megengedik, akkor egy egyszerű számtani műveletet kövessenek velem. Nagy meleg van, ilyenkor fagylaltot szoktunk enni, amelynek szintén a cukortartalma - bár nem csomagolt termékként fog megjelenni az utcán - bőven fölötte van annak a határértéknek, amiről beszéltünk. Egy gombóc fagylalt árából, ami Magyarországon körülbelül 5 deka, 4 deka körül szokott lenni, gondolják végig, hogy ebben az időszakban mennyi gyümölcsöt lehet vásárolni! Jóval nagyobb súlyú gyümölcsöt lehet megvásárolni, ami egyébként olcsóbb.
Az egy más kérdés, hogy hűtött gyümölcshöz Magyarországon viszonylag nehéz hozzájutni. Ezen a területen például érdemes lenne előrelépni, hogy hűtött gyümölcsöt is forgalmazzanak, hasonlóképpen, mint ahogyan a fagylaltot és az egyéb termékeket. Higgyék el, hogy lenne rá kereslet, ugyanis kifejezetten jól oltja a szomjat, és lényegesen olcsóbb. Arról ne is beszéljünk, hogy sokkal egészségesebb, s remélhetőleg - ezt már persze csak reméljük - Magyarországról származó termékről lenne szó.
Képviselőtársam, ennek a törvényjavaslatnak a hátulütőjét már körbejártuk, engedjék meg, hogy néhány olyan kérdésre reagáljak, amit fölvetettek. Ilyen például, hogy nem elég ez a néhány termék és ennek a termékkörnek ebbe az adóba vonása, de még továbbmegyek, önmagában ez az adó sem fogja ezt a kérdést megoldani.
Felvetették, hogy az elhízottsággal szemben a mozgás, és a mozgás elősegítése, a rendszeres testnevelés, rendszeres sport segít. Igaz, elfogadom, de ez nem jelenti azt, hogy erről az eszközről le kellene mondanunk. Egymást kiegészítő, de nem helyettesítő dolgokról van szó.
Még nagyobb problémát jelent, ugye, hogy most megfogalmaztuk az élelmiszereknek ezt a csoportját, de igazából nem gondolunk bele, hogy az üzemi konyhák alapanyag-felhasználásában vannak ott azok a bizonyos levesporok, levesalapok és a többi. Ne elsősorban arra gondoljunk, hogy az ember megy nyaralni, mit tudom én, sok család kempingezik, és akkor két-három zacskóval visz magával, de egyébként nem nagyon esznek ilyeneket, hanem az üzemi konyhákban tömegesen főznek ezekekkel az alapanyagokkal, és etetik meg velünk és a gyerekeinkkel.
És akkor elértem ahhoz a területhez, amit a múlt héten az egészségügyi ellenőrző albizottság elnökekét napirendre tűztünk. Azt tekintettük át, hogy milyen hatással van az egészségre a közétkeztetés a gyermekkorban, és csak a gyermekkori közétkeztetést tekintettük át. Ehhez hívtuk meg különböző intézetek vezetőit. Tanulmányokból egészen elrettentő adatokat tudok mondani. Például óvodákat vizsgáltak meg, és az óvodák napi sóadagját nézték meg. Egy óvodás gyerek, aki a neki szükséges öt étkezésből három étkezést az óvodában kap meg, ezzel úgy számolnak, hogy körülbelül a szükségletének a 60 százalékát onnan szerzi be, ez alapján körülbelül 2 gramm vagy 2 gramm alatti sómennyiségnek kellene lenni az élelmiszerében. Ilyen óvoda gyakorlatilag egy vagy kettő volt, amely ezt megközelítette, de olyan óvodák is voltak, ahol a gyermekeknek 12-11 gramm só volt a 60 százaléknyi adagban, tehát ötszörösen meghaladó mennyiség.
Magyarországon, ha összehasonlítjuk, egyértelműen elmondhatjuk, hogy a magyar húskészítményekben - és a húskészítmény alatt a szalámikat, felvágottakat, tehát a magas feldolgozottságú termékeket értem - lényegesen magasabb a sótartalom, mint mondjuk, az Egyesült Államokban vagy Franciaország egyes területein. Egész egyszerűen nem tudom, mi ennek az oka, de mérhető. Ez valószínű, hogy csak odafigyelést, receptúraváltást és közízlést befolyásol, tehát néhány egyszerű dolgot mondtam. Nem olyan nyilván egyik sem, ami egyik napról a másikra megváltoztatható. De nézzék meg, azoknak, amit ott vásárolunk, lényegesen édesebb az íze a felvágottaknak az Egyesült Államokban. Én huzamosabb ideig éltem kint, hazatérve szinte ehetetlenül sós volt minden Magyarországon. Persze utána az ember hozzászokik, visszaszokik.
Ebben van nagy tartalék, hogy áttekintsük ezeket a receptúrákat, megjelenítsük a sótartalmat ezeken a termékeken, és ajánlásokat tegyünk meg, hogy mi az a sótartalom, ami az ajánlott. Nehéz, hosszú út, de azt gondolom, hogy ez az, ami kiegészíti mindezt. Tehát ne csak a büntetőadót lássuk, ahogy a képviselő úr fogalmazott, hanem lássuk azt a szándékot, amivel egyébként a sófogyasztást lehet csökkenteni.
A magyar gyerekek, azt mondhatjuk, hogy átlagosan négy-négy és félszer annyi sót fogyasztanak, mint a napi szükségletük, ami rettentő sok. A felnőtteknél valamivel jobb az arány, de ez csak a testtömeg miatt van. Az ő napi sószükségletük magasabb, mint a gyerekeké, tehát ők csak háromszorosan lépik túl.
Alapvetően egyébként Magyarországon az egy probléma, hogy miközben mi azon gondolkodunk, hogy hogyan lehetne a gyermekek, illetve a felnőttek élelmiszereit egészségesebbé tenni, ne tagadjuk le, jelen van az országban az a tény, hogy már annak is örülünk, ha bármit, de legalább eszik az a gyermek. Ezt azért ne titkoljuk el, és ugyanerről is beszéljünk, ugyanezt is mondjuk el. Ilyen értelemben az ember beszorult, mert nagyon sok gyermek számára az első étkezés az iskolában az első szünetben, a nagyszünetben van. Ha emlékeznek - önök túl fiatalok hozzá, de errefele nézek -, a mi időnkben még az étkezőszünet, a nagyszünet nem az első, hanem a második vagy a harmadik szünet volt az iskolában, most már az első szünet. Ennek az az oka, hogy a gyermekek éhgyomorra érkeznek, nagyon sok gyerek éhgyomorra érkezik az iskolába, és az iskolában kapott iskolatej és egyéb reggeli az, ami az ő első étkezése. Erre azért kényszerült rá az oktatás, mert lényegében lehetetlen volt tanítani ilyen körülmények között. Sőt, heti ingadozása is van a dolognak, a hét elején még mindent megesznek a gyerekek, és aztán ahogy haladunk a hét közepe, vége felé - erről számoltak be a bizottsági ülésen -, akkor már válogatnak az üzemi konyha élelmiszerei közül, és hét elejére, hétfőn megint olyan éhesen jönnek, hogy mindent megesznek a gyerekek. Tehát ezzel is számolnunk kell.
Ezzel együtt egyébként azt gondolom, hogy ez a törvényjavaslat remélhetőleg egy kezdet. Nagyban hasonló érzéseim vannak, mint a nemdohányzók védelméről szóló törvényjavaslat elfogadásakor. Akkor is egy nagy fába vágtuk a fejszénket, ami időnként kicsorbult, időnként ecetfának tűnt és visszarúgott, de azért szépen, lassan ma eljutottunk oda, hogy az európai normáknak megfelelő szabályozásunk van, példának okáért a dohányzás területén. Ez egy több mint tízéves folyamat volt. Nem gondolom, hogy ez egy rövidebb folyamat lesz ennél.
Örülök annak, hogy a tárca elkezdte egyébként a magyar élelmiszerkönyv és az élelmiszer-ajánlások rendszerének átdolgozását. Én ismételten szeretném a figyelmébe ajánlani a közétkeztetés áttekintését. Erre egyébként a bizottságunk ajánlást fogalmazott meg, amit mind a vidékfejlesztési tárca megfelelő államtitkárságához, mind pedig az egészségügyi államtitkársághoz eljuttattunk. Ajánlást fogalmaztunk meg, és kérjük, hogy e tekintetben is tekintsék át, hogy a közétkeztetésben az élelmiszereknek az egészségügyi hatásai milyenek, azok az ételsorok milyen mennyiségben tartalmaznak szénhidrátot, milyen mennyiségben tartalmaznak sót, különböző zsiradékokat, és akkor még a transzzsírokról és az egyéb, egyébként veszélyes élelmiszer-alapanyagokról, adalékokról nem beszéltünk. Tudom, hogy itt a tárcának elképzelései vannak, tervei vannak, amit mi magunk támogatnánk.
Utoljára hagytam azt, amit a képviselőtársaim szintén felvetettek, ez az iskolai büfék kérdése. Egészen elképesztő. Többször kértük, és ismételten állásfoglalást, ajánlást fogalmaztunk meg e tekintetben. Az iskolai büfékben, azt gondolom, hogy nemcsak egész egyszerűen termékadóval vagy egyébbel kell sújtani, hanem nemes egyszerűséggel ki kell tiltani bizonyos termékeket.
Ennek az erkölcsi indoklására több gyermeket nevelő családapaként hadd mondjam azt, hogy mi igyekszünk a családunkban olyan élelmiszereket elérhetővé tenni a gyerekek számára, amelyben nem tudnak mellényúlni. Magyarul, ha kinyitják a hűtőt, olyat tudnak csak kivenni belőle, amit nyugodtan elfogyaszthatnak. Ugyanakkor, ha bemegy az iskolába, akkor ez a fajta szülői kínálat megtörik, hiszen az iskolai büfében gyakorlatilag mindenféle élelmiszerhez hozzájuthat, az energiaitaloktól kezdve az egészen egészségtelen élelmiszerekig, tehát ilyen értelemben ez a nevelést jelentősen lerontja.
(4.20)
Azt gondolom, hogy ezt az iskolaszékekkel egyetértésben, tudom, hogy ez egy darázsfészek egyébként... (Jelzésre:) De, sok érdeket sért ez is, az iskoláknak a saját érdekeit, nem mondom most itt végig, nem akarok vádaskodni. De ott talán, az iskolaszékkel, az iskolavezetéssel egyetértésben és egy jó törvényi szabályozással, rendeleti szabályozással el lehetne érni, hogy a gyermekek valóban csak olyan élelmiszerek közül választhassanak az iskolákban, amelyek valóban az egészségüket szolgálják.
Köszönöm szépen. (Dr. Ángyán József és Font Sándor tapsol.)
