GŐGÖS ZOLTÁN
GŐGÖS ZOLTÁN
GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Érdeklődve figyeltem ezt a vitát. Font Sándor képviselőtársamat szeretném megnyugtatni, hogy az én túlsúlyomat biztos, hogy nem ezek a termékek okozták (Derültség.), sokkal inkább a kiváló magyar konyha termékei, amit nyilván, senki nem szeretné, hogyha agyonterhelnénk adóval. Nagyjából ennyit ennek az egészségügyi vonzatáról. Gábor említette, hogy ő pedig nagyjából ezeket a termékeket fogyasztotta fiatalkorában, és vasággyal együtt volt 50 kiló. Én valamivel több vagyok, ez tény, és soha nem ettem ilyet, fröccsöt iszom inkább kóla helyett. Tehát nincs erről szó, ez világos, egyébként is úgy gondolom, hogy ebben genetikai kérdés is van. Erre volt egy mondás, hogy aki buldognak születik, az ne akarjon afgán agár lenni, tehát én hiába térnék át másik életmódra, nagyjából a súlyom sokat nem változna, pedig nyilván kellene, és a doktornő biztos mondaná, hogy ez az alapja, mert mindig ezt mondják, csak a végén már semmiről nem tudunk leszokni, és mégis marad minden a régiben.
Május 2-án én feltettem egy azonnali kérdést itt a parlamentben, amikor elterjedt a hír, hogy hamburgeradó készül, hogy miért akarjuk újabb adóval sújtani az élelmiszer-gazdaságot. Akkor az volt Szatmáry Kristóf államtitkár úr válasza, hogy a kormány nem tervez ilyet. Ehhez képest a múlt héten hallottuk, hogy a kormány elfogadta a hamburgeradóval kapcsolatos előterjesztést, utána meglepődve tapasztaltam, hogy mégsem vállalta, vette a nevére, hanem önálló indítványként - ugyan, becsületére mondva az előterjesztőknek - kicsit más formában bekerült elénk. Bár a lekvár most már nincsen benne, mert az eredetiben még a lekvár is benne volt, ami elég vicces lett volna, hogyha közben meg a hungarikumokat akarjuk védeni.
Nem az a gond ezzel, és elmondtuk ezerszer a bizottsági ülésen is, hogy nem a szándékkal van baj. A szándék rendben van, csak én most fölsorolom az elmúlt hetek, néhány hét kormányzati termékét, ami az agráriumok, élelmiszeripart sújtja, és így sok együtt az egész. Elkezdődött a termékdíjjal, aminek az 50 milliárdos bevételének a fele nagyjából az agráriumot meg az élelmiszeripart terheli. Próbálkozások voltak bizonyos tételcsökkentésekkel, ez nagyon helyes, hogy még a borászok se fizessenek literenként öt forintot pluszban. Ez egy 25 milliárdos tétel, ami egyértelműen az eredményesség rovására megy, mert ezt nyilván be kell nekik fizetniük.
A következő, itt volt egy elég komoly vitánk Rogán képviselő úrral a bérkommandóval kapcsolatban, ami egyértelműen számítható, hogy nagyjából az agrárágazatot az élelmiszeriparral együtt mintegy 40 milliárddal sújtja egy évben, ha végrehajtják azt a bérfejlesztést, amit egyébként egy elhibázott adópolitika miatt kellene nekik megcsinálni, és úgy költ el az ágazat 40 milliárdot, hogy egyébként ebből a foglalkoztatottak egy fillért nem látnak. Ebben ez a legszörnyűbb, hogy egy hibás adófilozófia miatt kap az ágazat egy 40 milliárdos terhet. Jó, az volt a válasz képviselő úrtól, hogy ezt nem muszáj bevezetni, ez igaz, csak akkor meg elesnek nagyjából elesnek 60 milliárd nemzeti támogatástól. Tehát meg lehet harapni bármelyik ujjukat, mert akkor meg nem pályázhatnak olyan támogatásokra, amit a nemzeti költségvetésből fizetünk.
Ez a két tétel eddig, amit összeadtam, 65 milliárd forint. Ehhez jön még ez a 20 milliárd, amit nem mondanék én kis tételnek, és hogy nem költségvetési szándék van mögötte. Egy 20 milliárdos tétel elég nagy, itt vitatkozgatunk mondjuk, a bioetanolnál 4 milliárdról, amit egyébként ma végeztek ki, jellemző módon a MOL jogásza által benyújtott törvénymódosítással. Tehát én azt gondolom, hogy ez azért a pofátlanság teteje, hogy egy nagy magyar multi úgy akarja kinyírni a konkurenciát, hogy a saját alkalmazottja, aki mellesleg országgyűlési képviselő, benyújt egy módosító javaslatot, hogy ne 12 forint legyen az adó, hanem 40, és ezt a kormány szépen megeszi, és a kormánypárti képviselők meg vagy tudják, hogy ki ő, vagy nem. Azért ennyire átlátszóan nem kellene ezt a játékot játszani pont a magyar vidékkel és a magyar kisemberekkel szemben!
Az a cél, itt arról volt szó, hogy egészségesebben éljünk. Erre mondtuk mi azt a bizottsági ülésen, hogy a cél rendben van, de ezt csak úgy lehetne, hogyha ez nem adósarc lenne, ami látszik, hiszen a központi költségvetés bevétele. Hölgyeim és Uraim! A központi költségvetés feneketlen zsákja ezt úgy el fogja nyelni, hogy ebből semmiféle, se marketing, se életmódra nevelés, se egyéb, ebből semmi nem lesz, ebből egyszerűen egy lyukbetömés lesz, amit látunk a költségvetési vita okán, hogy milyen elvonások voltak az idén. Mi a garancia arra, hogy ez nem egy sarc?
A másik, hogy a szeptemberi bevezetés is ezt igazolja, és hozzáteszem, nemcsak mi mondjuk, hogy ezt nem lehet megcsinálni, hanem Nógrádi képviselőtársam módosítója is arról szól, hogy bizony-bizony év közben nem illik adót emelni, mert arra nem lehet fölkészülni. A gyártók nem fogják tudni a szerződéseket módosítani, hiszen éves szerződéseik vannak, tehát magyarul, ez szépen visszacsapódik a gyártóüzemekre, akiknek nemhogy fejlesztési forrásuk nem lesz, hanem nagyjából ez az évük el is száll. Ilyen módon, így adóztatni! Emlékezzünk a tavalyi évre, amikor novemberben eldöntöttük, hogy visszamenőlegesen megadóztatjuk a bankokat meg az egyéb nagy multinacionális cégeket. Azonnal nyilván nem tudták áthárítani, ahogy itt képviselőtársam is mondta, a telefontársaságoknál ez most következik be, tehát eddig elő kellett rá készülni, és a hangulattal ki kellett várni, hogy ez meglegyen.
Én azt hiszem, hogy ez nem más, mint egy sarc, és ha ezt mi csináltuk volna meg kormányon, itt most mindenki nemzethalált kiáltana. Mi nagyon szolidak vagyunk ebben az ügyben, még azt is mondjuk, hogy vannak ebben helyes elgondolások, de én is azt gondolom, nem igazán az a része lett megfogva ennek a dolognak, ami valóban az egészségre káros. Ha már erről beszélünk, Magyarországon nincsen például guargumi-előállítás, ami egy állagjavító, hozamfokozó valami, amit pakolnak az élelmiszereinkbe, amiről tudjuk, hogy ha egy erdőtűz van Indiában, akkor komoly dioxinfertőzést okozhat, de szó nincs arról, hogy például a guargumi-adalékkal készült élelmiszereket ilyen adóval sújtsuk. Miért nem? Azért nem, mert sokkal erősebb lobbi van a mögött a kör mögött, mint e mögött a kör mögött, és gondolom, valamit be is ígértek, mondjuk, a nagyoknak.
Persze, azt is mondom, mert ez is elhangzott ma a bizottsági ülésen, hogy majd leszerelik emiatt a Coca-Cola automatákat. Most szeretném elmondani, hogy 5 Ft/literes adó miatt senki egyetlenegy Coca-Cola automatát nem fog leszerelni, és az is biztos, hogy a gyerek se fog kezét-lábát törve rohanni 100 százalékos gyümölcsléért, hogyha mondjuk, a büfében 5 forinttal lesz csak drágább a kóla. Ez semmi másról nem szól, mint kiszámolták, hogy körülbelül 20 milliárd kell ebből a kasszából, rakja össze nyilván a PM a jövő évi költségvetését, és ehhez beáraznak dolgokat, és ez volt az a terület, ahol a legkisebb ellenállás van. Tehát egyértelműen látszik, hogy ez egy pénzbehajtás, egy sarc, semmi egyéb.
Azt is mondtuk, hogy ha komoly lenne a szándék, akkor ez az összeg nagyjából megegyezik a zöldség-gyümölcs, és mondjuk a tiszta, 100 százalékos gyümölcs- és zöldséglevek áfatartalmával. Akkor, kedves hölgyeim és uraim, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, támogatni kellene azt a módosító javaslatot, amit benyújtottunk, hogy egyidejűleg az áfatörvényben csökkentsük ennek a termékkörnek az áfáját. Nyilván az lesz rá a válasz, már előre látom, hogy nem házszabályszerű. Hát, annyira legalább házszabályszerű, mint Font Sándor képviselőtársam zárószavazás előtti módosítója, ahol a barlangokba berakta az agrárkamaráról szóló törvénymódosítást - úgyhogy ez csak döntés kérdése.
(3.20)
Szerintem, ha komolyan gondolják, hogy ezzel a kérdéssel érdemben foglalkozni akarnak, akkor ezzel egy időben el lehetne kezdeni egy áfacsökkentési folyamatot. Egyébként ezt a magyar zöldség-gyümölcs ágazat nagyon meghálálná, hiszen a belső piaci pozíciói óriási mértékben javulnának, pont egy ilyen év után, amikor egy ostoba kijelentés miatt szinte a teljes magyar zöldségágazat tönkrement; először Németországban, most meg már úgy látszik, hogy Angliában is van ez a baktérium, amit persze még mindig nem tud senki, hogy mitől is van, és ez a legnagyobb problémánk. Ez tehát egy valós üzenet lenne, hogy nem sarcról van szó, egészségre nevelésről van szó: csökkentsük az áfát, és hátha több gyümölcs meg százszázalékos almalé vagy narancslé fogy.
Én úgy gondolom, hogy ez lenne a megoldás, én továbbra is emellett kardoskodnék. Úgy gondolom, hogy ha be is akarjuk vezetni, legyen rá idő, tehát én most ezt visszavonnám a helyükben, ha nem pénzbehajtásról van szó, de ez a szándék rögtön kiderül jövő héten, hogy akkor most marad-e ez élő törvény, vagy csak decemberben vagy januárban kerül bevezetésre. Ha kitartanak a szeptemberi bevezetés mellett, akkor az egy elkapkodott, előkészítetlen valami, ami csak arról szól, hogy legyen már az idén is valami költségvetési bevétel, mert egyébként további megszorítások kellenek más területeken, de ezt ugyanúgy meg fogják fizetni az emberek, tehát most ilyen értelemben mindegy, hogy melyik ujjunkat harapjuk.
Én azt kérem tehát, hogy gondolják ezt végig az előterjesztők, mert nem biztos, hogy ehhez kellene így adniuk a nevüket, látva a módosító igényeket is már a kormánypárti oldalról. Legyen ez egy normális társadalmi vita után egy valóban egészségnevelő célzatú, akár ilyen adóátrendezés is. Vagy pedig a másik, amit ajánlottam, hogy támogassák az áfacsökkentő javaslatot, és akkor elhisszük, hogy komoly a szándék.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)
