GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Sok dolgot már nem fogok megismételni, de néhány dolgot muszáj elmondanom, mint ahogy az államtitkár úr is feltételezte, hogy én nem olvastam a törvényjavaslatot, csak két perc ahhoz kevés volt, hogy ennek az áfaösszefüggéseit is elmondjam.
De az első, és engedjék meg, pikírt, de nem teszek le arról, hogy a tükröt állandóan az önök arca elé tartsam. Hányszor mondták el az előző időszakban, hogy a szocialista kormány új adót vezetett be és adót emelt? Itt én csak az ökoadót mondanám, ami az államtitkár úrék körébe tartozik, aminek a filozófiája akkor éppen az volt, hogy fizessen az, aki a környezetet terheli, és ennek a mindenféle járulékos dolgát. Akkor önök ez ellen kézzel-lábbal tiltakoztak.
Hogy miért mondtam azt az előbb, hogy adóbehajtás? Tisztelt Képviselőtársaim! Ha ez nem adóbehajtás lenne, akkor adtak volna időt arra, hogy ezt megtárgyaljuk, tényleg csináljunk belőle egy olyan törvényjavaslatot, ami megfelel annak a célnak - én az előző kétpercesben is azt mondtam, hogy meg vagyok győződve, hogy a patkó teljes egészében egyetért azzal az iránnyal, amerre menni akarnak az előterjesztők, csak éppen a megoldás nem jó. Én megmondom, miért rohannak úgy, hogy ma általános vita, holnap részletes vita. Képviselőtársaim, az adózás rendjéről szóló törvényben benne van, hogy 45 nappal az adó bevezetése előtt ki kell hirdetni. Ezt az adót csak úgy lehet kihirdetni július 15-éig, hogy szeptember 1-jén bevezethető legyen, hogy ilyen sürgős tárgyalást kell lebonyolítani. Tehát nem is kívántak velünk erről tárgyalni, ebben teljesen igaza van Z. Kárpát Dánielnek, hogy csak elénk tettek valamit, és átkergetik rajtunk, bábfigurának tekintenek bennünket.
Szeretnék visszatérni az áfakérdésre, és pont ezért mondom azt az államtitkár úrnak is meg az előterjesztőknek is, hogy éppen azért, mert az adózás rendjében eléggé otthonosan jártam hosszú ideig, és aki kicsit is foglalkozott adóval, az tudja, hogy a legtöbb gond az áfánál a körbeutaztatás, a körbejáratás, az export-import dolgokkal való visszaélés. Milliárdokat csaltak így el a magyar költségvetésből, az adóból, és itt most ez a törvényjavaslat pont ugyanebbe az utcába tereli be ezt a termékgyártói kört, mert meg lehet utaztatni, lehet behozni a nagykereskedőn, az importőrön keresztül. Nem akarom itt hosszasan elmagyarázni, hiszem, hogy önök is értik ezt. Tehát amikor azt mondjuk, hogy a feketegazdaság irányába terel vállalkozásokat, akkor ezért tesszük, mert tudjuk azt, hogy mi minden történt az áfatörvény égisze alatt, és itt most az export-import kérdés ugyanígy lesz.
A következő, amiről beszéltem korábban is, tehát képviselőtársaim, tényleg nincs alternatíva, nincs hely, ahova terelik a fogyasztót. Úgy, ahogy Gőgös Zoltán elmondta: ha néhány forinttal megemelik például a kóla árát, ki fogja fizetni, mert nincs helyette másik, nem kínáltunk helyette semmit. Még azt sem mondtuk, hogy esetleg ez a termék egy picit olcsóbb lesz, ezt meg majd legközelebb még tovább emelem, mert ezen az úton nincs megállás, és majd rákényszerítelek arra, hogy ezt így kell tenni.
A gazdaságtalanság kérdésére, államtitkár úr, az sem állja meg úgy a helyét azért, ahogy ön elmondta, pont az előbbi ok miatt, mert ezt az adót áthárítják, megfizettetik, legfeljebb csökken egy kicsit a profitjuk, de megpróbálják, legalábbis kísérletet tesznek rá, hogy ezt megtegyék. Nem ismétlem meg a cégnevet, mert nem akarok reklámot. Nem látom már itt a képviselőtársamat, aki szememre hányta, és azt mondta, ő is olvasta a levelet. (Dr. Horváth Zsolt: Itt vagyok.) Itt vagy, Zsolt, bocsánat.
Szóval azért fél ez a cég - és mondtam, hogy én közvetlenül ismertem a cég elődjét meg a munkavállalókat -, ez a cég már megélte azt, hogy a profilváltáskor meg kellett válni a munkavállalóinak 50 százalékától, és mit kellett tennie azért, hogy újra a piacon legyen, és neve legyen a piacon. Ezt technológiával, új fejlesztésekkel és nem épületben, hanem gépben és hihetetlen nagy szellemi tőkével és hatalmas marketinggel lehetett, amit lépésről lépésre kisbolttól, hogy ma már az ország minden területén vásárolható legyen.
Ezért mondom azt, hogy esélyt sem kívántak adni azoknak a termelőknek, akik a piacon akarnak maradni, és mondjuk azt, vagy jóhiszeműen legalább tételezzük fel azt, hogy ők elfogadják ezt az irányt, amit mi akarunk, de hogy tegyenek érte valamit, az a 45 nap erre kevés. Nem akarom tovább ragozni, ezek a cégek általában a kis- és közepes vállalati kategóriába tartoznak, ezt előttem sokan elmondták, ezért csak idézőjelbe teszem, bizony a tőkeellátottság, ebben a Házban több mint egy évtizede beszélünk erről, és így-úgy ki-ki próbált valamit ebben tenni, de igazán átütő eredményt nem sikerült elérni.
A fogyasztói szokásokról - elfogadom azt, amit mondott a doktornő, mert én magam is tettem kísérletet, és éveken keresztül táboroztam gyerekekkel úgynevezett nomád táborban, és tudom, hogy elviseli két héten keresztül, hogy nincs csipsz, nincs rágó, nincs semmi, de még televízió sincs, és jól érzik magukat, és még bizonyos kor után érdeklődést is mutatnak a konyhaművészet iránt, de ehhez én hozzátenném: tessék végiggondolni, az a hajszolt életvitel, amiben most benne van a társadalom széles rétege - Szűcs Erika egy másik napirend keretében mondta, hogy 37 százaléknál nagyobb az a szám, aki létminimum alatt él -, rohan, munkát keres, munkahelyet keres, másodállást keres, és mit csinál? Ebből lesz megint csak az, amit mondott a képviselő úr, hogy pénzt ad a gyereknek: vegyél valamit. És a gyerek mit vesz? Azt, ami neki tetszik, csipszet és más egyebet.
De hadd tegyek hozzá egy másikat, ami nyilván a mi korosztályunknak teljesen idegen volt. Ma nem lehet beülni egy moziba, hogy egy filmet valaki megnézzen, mert a mozi hangos a kólás böfögéstől meg a sós, meglehetősen sós pattogatott kukorica ropogtatásától. Tessék csak belegondolni, ez az a só, ami ellen azt gondolom, hogy küzdeni kell. Ezért elfogadom, hogy a különböző csipszek is ebbe a körbe beleesnek, de úgy érzem, hogy nem fogjuk tudni megváltoztatni. A hamburgeradót említette Z. Kárpát Dániel, én hadd tegyek ehhez hozzá egy pici lépést. Az a nagy mamutcég meg tudja tenni azt, hogy hatalmas reklámfogásokkal óvodás korúaknak szülinapi partit és egyebeket hajlandó megrendezni csak azért, hogy a gyerekeket behívja, beetesse, egyszer megpróbálják, és ettől kezdve a szülő nem tud mit csinálni, és ezek a cukorkák ugyanazok, hogy a gyerek ott fog állni, ott fog sírni, és a szülő nem tud mit csinálni, előbb-utóbb csak megvásárolja, mert helyette nincs más.
Ezért befejezésül még egyszer azt kérem az előterjesztőktől, tényleg nem fogunk rossz szót mondani, ne gondoljanak arra, hogy ez presztízsveszteség, ha ezt most levennék napirendről. De tényleg próbáljunk meg egy olyan törvényjavaslatot alkotni, amire azt mondjuk, hogy 2012. január 1-jén lép hatályba. Még azt is mondhatjuk, mint ahogy az előbb mondtam, hogy milyen lesz a további kimenete, milyen életgörbéje lesz ennek a típusú népegészségügyi adónak, de kínáljunk hozzá megoldásokat. Nem tudom már ki, de jobbikos képviselőtársam beszélt arról, hogy adalékanyagok. Igen, például gondolok erre is, hogy lehetne azt mondani, hogy bizony a tiszta kakaóanyag iksz százaléka elvárt a minőségnél, ahol esetleg adómentességet lehet kapni.
(3.50)
Na most, ilyen nincs a törvényjavaslatban. Tehát azt gondolom, hogy ezt mindenféleképpen meg kellene fontolni.
A másik a különböző, megint csak csoki bevonatú gyümölcsök. Ha azt mondjuk, hogy ez jó százalékban kakaóval bevont valami, akkor ez egy irány, mert akkor helyette aszalt gyümölcsöt kínáltunk, amiről annyit beszéltünk, hogy magyar termék, mert ez már elindult, ezt lehet látni a magyar piacon, lehet kapni egyre több aszalt terméket, én magam is fogyasztója vagyok, látom, hogy fogy, időnként hiánycikk. Ezek a kicsi üzemek már észrevették, hogy ha erre még egy csokimázt húznak, lehet többet kérni érte, tehát nagyobb a hozzáadott érték, de ez az, amit én szeretnék, ez az, amit kérek, hogy adjunk esélyt arra, hogy átállítsanak technológiákat. Annál szörnyűbbet nem tudok elképzelni, mint amikor egy tulajdonos, mondjuk, indulatból azt mondja, hogy ha ti így, akkor én úgy, és egyszerűbb azt mondani, hogy elbocsátok 50-100 embert, és nincs gondom, nincs többletadminisztrációm, nincs problémám, mert senki nem beszélt róla, de akik a számvitelben járatosak, tudják, hogy attól kezdve, hogy ez adóalappá vált, ennek a nyilvántartása nem egyszerű dolog. A másik az, hogy év közben van, ma már a legtöbb cégnél az informatikát, modern technológiát használják erre a célra, ehhez a szoftverfejlesztést minimum végre kell hajtani, tehát abba a 45 napba, amit önök adtak, még ennek is bele kellene férni.
Nem ragozom tovább, köszönöm szépen a szót, és tisztelettel kérem, hogy gondolják végig, mert azt gondolom, hogy nem javul ezzel a versenyhelyzete a magyar vállalkozásoknak, és tényleg a feketegazdaságot fogja így erősíteni; amellett, hogy fenntartom azt az álláspontomat, hogy ez a megoldás így nem más, mint adóbehajtás.
Köszönöm szépen a szót, elnök úr.
