SZILÁGYI LÁSZLÓ
SZILÁGYI LÁSZLÓ
SZILÁGYI LÁSZLÓ (LMP): Köszönöm szépen a szót. Kedves Képviselőtársak! Negyed öt elmúlt. Az egyik előterjesztő már réges-régen hazament, a másik jobbára alszik. Én nem kárhoztatom emiatt, sőt kimondottan irigylem, a másik előterjesztőt még jobban irigylem, aki már réges-régen durmol valahol a jó meleg ágyban. (Derültség.) Azt gondolom, teljesen méltatlan, amit mi itt művelünk.
Mit is csinálunk? Adójogszabályt pikkelyezünk itt, hatan-heten, ebben a házban, hajnali fél ötkor. Egy három és féloldalas adójogszabályt készítünk, ami egyéni képviselői indítványra jelent itt meg előttünk, péntek délután. Ma van kedd hajnal. Adójogszabály, amit az uniós szabályok szerint valamiféle notifikációs eljárásnak kellene előzetesen alávetni. Ezt, ugye, ismételten elkummantotta a kormány. Nem azért, mintha engem különösebben ez izgatna, hogy elmaradt a notifikáció, csak nehogy abba a helyzetbe essünk, hogy majd valamikor fél év, egy év után az Európai Bizottság azt mondja, hogy ez mégsem jó.
Nagyon fontos és támogatandó célról van itt szó, ezt többször kiemeltük, több irányból is elmondtuk, én magam is így gondolom, és ehhez rendelnek most egy eléggé gyenge eszközt, egy jó szándékú, de kidolgozatlan, kiforratlan, átgondolatlan eszközt, ami a tetejébe sok tekintetben ellentmondásos is és diszkriminatív is; ha mindezt három és fél oldalba be lehet sűríteni, akkor talán ez igaz.
Itt egy elvonásról van szó, nem pedig ösztönzésről, márpedig itt a piacon több ösztönöznivaló van, és én maximálisan egyetértek azzal, amit Horváth képviselő úr a beszéde utolsó egyharmadában mondott, közétkeztetés, iskolai büfék, és így tovább, sokkal fontosabb és előrevalóbb feladatok vannak ott, és sokkal nagyobb hatású és nagyobb formátumú feladatok vannak ott. A probléma okait nagyon pontosan megjelölték, de ebből csak egyet ragadtak ki, és azt próbálják kezelni, miközben a többivel egyáltalán nem törődnek.
Essen szó az adópolitikai vonatkozásokról, mert talán itt már annyi mindenről volt szó, de pont erről talán még nem. Lehet-e két forgalmi adót tenni egy termékre? Ez kulcskérdés lesz, amikor majd az Európai Bizottság ezt vizsgálja. Itt sajnos, én azt gondolom, erről van szó. Az áfa mellett, ami egyébként egy nagyon robosztus és nagyon hatékony eszköz lenne szerintem az élelmiszerpiacon, az ilyen típusú termékek drágításában és az egészséges termékeknek az olcsóbbá tételében, az áfa mellett itt egy újabb forgalmi adót teszünk ezekre a termékekre. A tetejébe még olyan helyzet is előállhat, éppen itt a csomagolt édesipari termékek esetében, hogy még egy harmadik forgalmi típusú adóról is szó van, nevezetesen a környezetvédelmi termékdíjról, amivel nem tudom, tíz órával ezelőtt foglalkozott a Ház a zárószavazás keretein beül. Nem biztos, hogy ez járható út, ez szerintem nem fog működni, egyszerűen nem lehet ezt megtenni, nem fogja engedni az Európai Bizottság.
A kis adónemektől próbál megszabadulni a kormány, nagyon nekiállt, nagy lendülettel; mi nagyrészt ezzel egyet is tudnánk érteni. Egyszerűsíteni kell az adórendszert, és átláthatóbbá kell tenni. Jelen pillanatban kaotikus és rendkívül bonyolult. Most egy újabb kisadót fogunk ehhez hozzátenni, ha ez ilyen formában átmegy a parlamenti masinérián, márpedig mi oka lenne nem átmenni, hiszen eddig minden átment, amit itt át akartak ezen hajtani.
Azzal együtt, hogy kis adónemről van szó, rendkívül bonyolult lesz ennek a beszedése, behajtása és ellenőrzése, az adóhatóság tipikusan megbolondul az ilyen típusú adók nyilvántartásától és beszedésétől, és valószínűleg az adminisztratív terhek, amik egyrészt a vállalkozók nyakába szakadnak, másrészt pedig az adóhatóság nyakába szakad, sokkal többe fognak kerülni, mint amennyit ez az adó ér. Feltéve, hogy a népegészségügyi célt elérjük vele, de többen kifejezték a kétkedésüket.
Nem készült itt, azt gondolom, hatástanulmány, miért is csinált volna a két képviselő úr hatástanulmányt, márpedig illene ilyet készíteni. Nem nagyon tudjuk, hogy milyen lesz ennek az inflációt gerjesztő hatása, nem tudjuk, hogy hogyan befolyásolja majd ezeknek a termékeknek a fogyasztását, nem tudjuk, hogy ettől csökken-e az áfabevétel, tehát a másik oldalon van-e adókiesés. Nem tudjuk, hogyan alakulnak a versenyképességi viszonyok ezekben az ágazatokban. Tényleg annyi minden elhangzott már itt ma éjszaka, hogy a kisvállalkozók hátrányba kerülnek esetleg a multikkal szemben, s a többi, s a többi. Nem tudjuk, hogy mennyire virágzik ki ezáltal a feketekereskedelem és a feketegazdaság. Tehát én azt gondolom, egy nagyon komplex hatástanulmányt megérdemelne egy ilyen adójogszabály, mielőtt megpróbáljuk bevezetni, hogy tudjunk mérlegelni minél több szempontot.
Itt evidenciának vesszük, és én teljesen elfogadom azokat az érveket, amiket mondanak az egészségügyi bizottságban a doktorok, hogy itt a sóval és a cukorral kapcsolatban nagyon-nagyon sok népegészségügyi probléma felmerül. De hol vannak a bizonyítékok, hol vannak az evidenciák arra nézve, hogy egy ilyen típusú intézkedéssel ezek a problémák kisebbíthetőek vagy csendesíthetőek? Ezeket nem látjuk.
Említették előttem többen, nem térnék ki jobban rá, hogy itt megint aránytalan mértékben növeli az alacsonyabb jövedelműek kiadásait, ez megint a szegények adója lesz, sajnos, és komoly rétegek nem engedhetik meg maguknak, hogy az egészségeset válasszák a boltban, és hogy mindenképpen a helyes táplálkozási szempontok motiválják őket, amikor vásárolnak. Kétségtelen ugyanakkor, a silány, rossz minőségű élelmiszereket drágítani fogja ez a fajta adó, és aztán hogy ez a forgalmukra milyen hatással lesz, ezt persze nem tudjuk modellezni. Az a baj, hogy az előterjesztő sem tudja modellezni.
Elmondtuk délelőtt a bizottsági ülésen, hogy semmi garancia nincsen arra, hogy a befolyt pénz népegészségügyi célokra lesz fordítva, és innentől teljesen elfogadhatatlan az egész. Tehát ha erre nem sikerül garanciákat teremteni, akkor nem is érdemes ehhez hozzáfogni.
A kormány népegészségügyi elkötelezettségébe, ha akarom, jól beleillik ez a jogszabály; mi teljes szívünkből támogattuk a dohányfogyasztással kapcsolatos megszorításokat néhány hónappal ezelőtt. Majdnem teljes lenne a kép és majdnem pozitív lenne a kép, ha ez a fülkeforradalmi desztillálás nem lenne benne. Ha népegészségügyről beszélünk, akkor mindenképpen meg kell ezt is említeni.
A tervezetben az van, hogy népegészségügyi célú rendezvényeket fognak támogatni belőle, biztos majd megint lesznek ilyen roadshow-k, meg nem tudom, micsodák, aminek a hatékonyságával kapcsolatban nem nagyon vagyunk meggyőződve. Itt sok évig tartó, napi rendszerességgel végzett pedagógiai munkára van szükség, amiben tényleg ott van a pedagógus, ott van a védőnő, ott van a háziorvos, ott van a teljes alapellátási koalíció, ami sajnos nagyon hézagosan működik ma Magyarországon, különösen a kistelepüléseken.
(4.30)
De ezt a bevételt, hogyha lesz ilyen bevétel, akkor a végekre kell csoportosítani, ott, ahol megvannak a szakemberek, de nincsenek ellátva forrásokkal.
Ugye, itt többen említették már, hogy pont itt, az édesipari termékek környékén azért van egy elég komoly probléma, hogy adómentes lesz, mondjuk, a Rigó Jancsi a cukrászdában, de mondjuk, a Túró Rudi adóköteles lesz a boltban. Nem számoltam utána, lehet, hogy nem, és őszintén örülnék, ha a Túró Rudi nem esne ebbe a kategóriába, de mindenesetre van itt egy komoly probléma. Ha ugyanazt a terméket a cukrászdámban adom el, vagy pedig csomagolva eladom egy másik kereskedelmi egységben, akkor az egyik adómentes, a másik pedig az adó hatálya alá esik, és akkor mi a különbség a kettő között? A csomagolás, a csomagoláson pedig már van egy termékdíj, tehát nem lehet még egy elvonással sújtani ezt a terméket. Ha egy vendéglátó-ipari egységben kevernek nekem valamilyen energiaitalt, mert erre is van példa, akkor az nyilván adómentes lesz, de a boltban jócskán fizetni kell majd, amit egyébként én őszintén üdvözlök, ezekkel az energiaitalokkal rengeteg probléma van, egészen biztos vagyok benne.
Ugye, említettem talán már egy kétpercesben, de már az is nagyon régen volt, hogy esetleg vissza fognak szorulni a cukortartalmú italok, de mi jön a helyükre? A mindenféle mesterséges édesítőszerek jönnek a helyükre, és nem biztos, hogy ezzel előrébb vagyunk. Ugyanígy mondjuk, a levesporok esetében talán még nem is a sóval van a legnagyobb baj, hanem a mindenféle ízfokozókkal és ezekkel a bizonyos E-számos adalékanyagokkal, amit előttem már többen említettek. Úgyhogy tovább kell majd menni ezen az úton, mert sokkal nagyobb problémákat is lehet találni az élelmiszerpiacon, mint esetleg a cukrot vagy a sót.
Nem terjed ki semmilyen formában ez az adó a transzzsírokra, pedig itt többen említették, ez milyen komoly népegészségügyi problémát jelent, innen is indultunk. Ugye, zsíradóról meg hamburgeradóról volt szó, remélem, hogy töltöttkáposzta- és pékné csülök módra (sic!) adó is lesz egyszer, mert ezek is meglehetősen problematikus élelmiszerek, pláne, ha az ember az életmódjában mást nem vesz magához, csak ilyeneket.
A koffeintartalmú energiaitalokat adóztatni akarjuk, ami oké, de ezekben egy csomó minden más is van, és lehet, hogy egyéb hatóanyagokat kellene kipécézni, a taurint és más dolgokat, tehát nem a koffein a legnagyobb probléma. Ha a koffein lenne a probléma, akkor biztosan a kávét adóztatnánk, de úgy látszik, mégsem az.
Van a piacon olyan ketchup, én láttam már, ami 50 százalék cukortartalmú, tehát ha erre nem vetjük ki ezt az adót, akkor mire?
Mi a megoldás? Itt többen belekaptak már, és többen említették. Tényleg az lenne a megoldás, hogy egy ilyen típusú elvonás mellett - nem azt mondom, hogy helyett, hanem mellett - tényleg, itt a mozgást és az aktív életmódot kellene propagálni és a stresszmentes környezetet. Én nem győzném hangsúlyozni, ha nem 20 órája dolgoznánk például, és nem kellene itt idegeskednünk egymás jópofa hozzászólásai miatt, akkor biztosan egészségesebben táplálkoznánk, lenne rá időnk, és nem a büfébe rohangálnánk ki mindenféle édes vackokat bekapni, azután visszajönni ide az ülésterembe. És ez nemcsak ránk vonatkozik, hanem mindenféle egyéb foglalkozásokra is. Egy stresszmentes környezetben az emberek nem nassolnak, nem zabálnak, és nem esznek egészségtelen dolgokat. Itt a zöldség- és a gyümölcsfogyasztást kellene megemelnünk mindenféle eszközökkel, kötelező táplálékjelölési rendszert kellene kidolgozni, hozzá kellene nyúlni bizony a magyar élelmiszerkönyvhöz, és ami nagyon fontos, itt többen említették, a közétkeztetés és az iskolai büfék terén kellene keresni a megoldást, és a fogyasztók oktatását, tájékoztatását célzó programokat kellene kiemelnünk.
Összességében, tisztelt Ház, én azt gondolom, jobb lett volna várni egy kicsit, és dolgozni ezen a jogszabályon, és később, valamikor ősszel idehozni, és bevezetni a következő évben. Többen mellé tudtunk volna állni, és jobb szívvel tudtuk volna támogatni.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.
